Zórád Ernő képregényei sorozat kilencedik kötete a Sztogof Mihály című történet.
Folytatódik a Zórád Ernő klasszikus fekete-fehér képregényeit bemutató sorozat. A Képregényfesztiválra jelenik meg a Jules Verne világhírű regénye nyomán készült képregény. A történetet eredetileg a Füles rejtvénymagazin közölte folytatásokban, 1975-ban.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Zórád Ernő képregényei Nero Blanco Comix
Gyerekként sem szerettem nagyon ZsülVern regényeit. A Grant kapitány gyermekei volt az első, ami a kezembe került, és egy éálere elvágta bennem a bárminemű szimpátiát az ideáoda utazgatós, meg a roadmovie-típusú művektől. A Várkastély a Kárpátokban- és a Sztrogof Mihály_ (miért nem Mihail Sztrogof; mert Berne Gyula?) kivétel volt. Könyvben is tetszett, meg filmfeldolgozásban is (naná, az a jelente, amikor a vak Sztrogof csak úgy bámul a meztelenül fürdőzni indul Nadgya után, akinek csak úgy virít a tizenkevés századi tangavonal a gömbölű fenekén!).
Tetszett ez a Zorád feldolgozás is. Nagyon. Kell dicsérnem Zorádot vagy nem kell? Letisztult, egyértelmű, világos, pergő, és színes. Minden szempontból. Szeressük a képregényeit, na, ugyebár, hogy ugye?
Szégyen, nem szégyen az első Verne mű, amit olvastam, ráadásul rövidítve, képregény verzióban. Viszont meglepően tetszett, mindenképp egyszer elolvasnám a rendes regény változatot is.
Amúgy a történet nem volt rossz, kicsikét kiszámítható, de ennél nagyobb bajom ne legyen. Lehet, hogy akadnak még itthon ilyen kincseim a képregények között, meg kell néznem.
A legjobb Zórád-művek közé sorolom. Még emlékszem, hogy milyen feszültséget éreztem olvasás közben, és mennyire együtt tudtam érezni a szereplőkkel. Ez nem kis részben a mester képeinek köszönhető.
Megvan az új fekete-fehér kiadás is, de nekem a színes jobban bejön.
