Utazás ​a Holdba (Verne és a Hold 1.) 108 csillagozás

Jules Verne: Utazás a Holdba Jules Verne: Utazás a Holdba Jules Verne: Utazás a Holdba Jules Verne: Utazás a Holdba Jules Verne: Utazás a Holdba

A baltimore-i tüzérklub a béke beköszöntével a fenyegető tétlenség elől példátlan vállalkozásba menekül: ágyúlövedéket akar fellőni a Holdba. Egy kalandos fantáziájú francia utasnak jelentkezik az űrlövedékbe – s tüstént akad két amerikai útitársa is. A nagy kísérlet átmeneti izgalmak után sikerrel jár, ha nem is az elképzelés szerint: leszállniuk ugyan nem sikerül – mai ismereteinkkel hozzátehetjük: szerencséjükre –, hanem a Holdat megkerülve páratlan tapasztalatokkal gazdagon térnek vissza a Földre.

Utazás a Holdra címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1865

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Verne Gyula, Jonatán Könyvmolyképző, Verne Gyula összes munkái, Jules Verne: Különleges utazások – Les Voyages Extraordinaires

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
460 oldal · ISBN: 9789632451664 · Fordította: Kilényi Mária
>!
Népszabadság, Budapest, 2008
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639709645 · Fordította: Kilényi Mária
>!
Forum, Újvidék, 1961
376 oldal · keménytáblás · Fordította: Kilényi Mária

3 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

J. T. Maston


Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Kata_
Jules Verne: Utazás a Holdba

Verne könyvtől kicsit mást vártam:
Az alap ötlet a maga korában biztosan újító és érdekes, mai szemmel már nem annyira izgalmas, de próbáltam a maga helyén értékelni, ezért kapott 4 csillagot. :)

>!
petamas P
Jules Verne: Utazás a Holdba

Bevallom, teljesen másra számítottam. Azt hittem, egy komolyan vehető tudományos expedícióról lesz szó, aminek során egy – Verne korának megfelelő technikát képviselő – rakéta segítségével néhányan eljutnak a Holdra. Amit kaptam, az azonban teljesen más volt.

A történet szerint az amerikai Gun Club Zoku tagjai kitalálják, hogy mivel jelenleg nincs háború, és emiatt nincs kire lövöldözni, érdemes lenne felvenni a kapcsolatot égi kísérőnkkel. És mi más lenne a kapcsolatfelvétel legjobb módja, ha nem az, hogy ágyúgolyót lövünk a Holdra? Meg is kezdődik a tervezgetés, az Amerikai Nép összedobja a rávalót (hiszen ez közügy, hogy máshogy bizonyítanánk, hogy milyen rátermettek vagyunk?), és hamarosan el is kezdik a minden korábbinál nagyobb ágyú öntését. Ám egyszer csak egészen furcsa levelet (mit levelet, sürgönyt!) kap a klub elnöke: egy francia mitugrász, bizonyos Michel Ardan úgy dönt, hogy ő márpedig az ágyúgolyó belsejében fog utazni, ha a fene fenét eszik is. Hiába próbálják lebeszélni, hajthatatlan, így ágyúgolyó helyett kúpszerű lövedéket öntenek, s Ardant két amerikai tudóssal egyetemben kilövik az űrbe.

Mint látható, a könyvben nem történik semmiféle utazás a Holdba – a könyv első felében csak egy sima ágyúgolyóról van szó, a másodikban pedig a valódi utazás tervezéséről. Maga a regény véget ér a kilövés pillanatában. (Na jó, egy icipicit később, hogy kaphassunk egy izgi cliffhangert.) Ki mondta, hogy a sorozat modern találmány?

Őszintén szólva nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ezt a regényt Verne nem viccnek szánta. Az ötlet, hogy ágyúgolyót lőjenek a Holdba, már a 19. században is képtelenségnek kellett, hogy tűnjön. Sokkal inkább azt gondolom, hogy ez egy paródia: az amerikai társadalom túlzott tettrekészségét, vállalkozókedvét és a különböző lőfegyverek iránti rokonszenvét figurázza ki. Tele van humoros kiszólásokkal és szúrásokkal, miközben érezhető, hogy őszintén csodálja is az amerikaiakat épp azokért a dolgokért, amikért kigúnyolja őket.

Mindezek ellenére valahogy az egész könyv mégis kevés: az ember elolvas két-háromszáz oldalt, de nem érzi, hogy kapott volna valamit. Hiányzik belőle az a könnyedség, amivel máskor Verne oly elegánsan önti a fejünkre a tudományt. Persze, ez a regény is tele van adatokkal és számításokkal, valamint az ágyúöntés (meg a ballisztika) technikai részleteivel, de nem igazán sikerül felkeltenie fel az érdeklődést. Ráadásul a szereplők összevissza ugrálnak a metrikus és az angolszász mértékrendszer között, így aki nem vált könnyedén fejben mérföld, láb, hüvelyk és kilométer között, az komoly bajban lesz olvasás közben, ha érdekli, hogy vajon mi mekkora lehet. (Igazán jól esett volna a nem metrikus rendszerben megadott mennyiségek mellé egy lábjegyzet, hogy mégis az mennyi, vagy legalább egy átváltótábla a könyv végére.)

Külön rontotta számomra az olvasmányélményt a lezárás, ami olyan, hogy muszáj folytatni, én pedig nem szeretem, ha kényszerítenek. Mondjuk az is tény, hogy nem véletlen adták ki legtöbbször egy kötetben a két könyvet.

5 hozzászólás
>!
KingucK P
Jules Verne: Utazás a Holdba

…másra számítottam…
Szerencsére nem ez az első Verne regény, amit olvasok, mert lehet nem lenne több :)

Az elején kezdtem megíjedni, hogy csak száraz tudományos adalékok és kisérletek, felesleges információk (pl. melyik ország mennyi pénzt dobott be a kalapba, és melyik bankba…)

Hol marad a kaland!!! :$

A végén kezdtek beindulni az események… amikor véget is ért :)
Nyugalom! van második része!!! :) Most ez következik.

Azt nem lehet vitatni, h Verne ebben a műben is megelőzte a korát, ezért is inkább tudományos tanulmánynak hat, nem izgalmas fordulatos kalandregénynek,
amit vártam.

>!
korkata
Jules Verne: Utazás a Holdba

Unatkozó emberek kitalálják, hogy ágyúgolyót lőjenek a holdra. Elég bizarr ötlet.
Bevallom nekem ez a Verne nem nagyon nyerte el a tetszésemet.
Unalmasnak találtam annak leírását, hogy hogyan készülnek a nagy eseményre. Talán azért is van ez, mert nem vagyok a technika embere.
Hiányzott a kaland, a romantika. Nem találtam érdekesnek a leírást a bolygókról, az ágyúról, az ágyúgolyóról. A sok szám pedig eléggé elrettentő. Túl szárazra sikeredett.
Ettől függetlenül megpróbálkozom a folytatásával is.

1 hozzászólás
>!
bogcica
Jules Verne: Utazás a Holdba

Hogy kinek nem ajánlom a könyvet? Aki nem szereti a tudományosság és a fantasztikum olyan szintű összemosását, hogy az ember már elkezd saját maga is azon gondolkodni, hogy úgy egyébként ez miért is ne lenne megvalósítható… Egyszerűen zseniális, nagyon élvezhető formában, időnként rendesen odavágó poénokkal. Azt hiszem, imádom Vernét, nagyon szórakoztató ez az olvasmány is. A fél csillag levonást csak amiatt kapta, mert a Nyolcvan nap alatt a Föld körül csak öt csillagot kaphatott, és mivel azt valahogy egy fél fokkal élvezhetőbbnek gondolom, ezért azt a fél fokot ettől elvettem. De nagyon jó könyv, máris bele kell kezdenem a folytatásba! :D Jó olvasást hozzá!

>!
Lady_Hope I
Jules Verne: Utazás a Holdba

Nem emlékszem melyikben volt az a rész hogy kinyitották útban a Hold felé az ablakot. lehet hogy ebben. Na AZ kiütötte a biztosítékot.
De akkor is jó könyv.

>!
Scalard
Jules Verne: Utazás a Holdba

Az utazás a Holdba volt a harmadik amit elolvastam Vernétől. Némó kapitány után egy kicsit jobbat, de legalábbis rövidebbet vártam. Úgy érzem mindkettőt megkaptam, viszont. Ez ma már Verne legkevésbé hihető története, mert az ember közben tényleg eljutott a Holdra, és szerencsére nem ágyúgolyóval.

Viszont abban igaza lett, hogy amerikaiak csinálták meg, de ahogy leírja. Mintha valami paródiát olvasnánk, vagy burleszket, nincs egy komolyan vehető eleme ennek a műnek. Az összes jenki idióta, élükön Barbicanenel, és persze ki más vállalkozna, hogy elmegy a Holdra, mint egy francia, Michel Ardan, aki vörös hajával igazi paprikajancsi kinézetet sugall. Mintha a jenkik átadnák ezt a dicsőséget egy külhoninak. Mi kiöntjük az ágyút, te meg arasd le a babérokat, nagy francia testvér. Ardan mint főszereplő talán a létező legidegesítőbb karakter akit Vernétől megismertem, emiatt az azonosulás eleve mission impossible volt. De ezt leszámítva ez egy szórakoztató regény, amit egy percig sem szabad ma már komolyan venni, de dicséretes, amilyen apró műgonddal Verne megtervezte az utat.

És lehet kevéssé ismert, de Vernének ez a második trilógiája, amit pontosan ITT kellett volna abbahagyni…

>!
Vizsla
Jules Verne: Utazás a Holdba

Őszintén szólva a könyv hatását rám nem tudom pontosan megfogalmazni.
Voltak részek amikor nagyon élveztem az olvasást. Máskor megfogadtam magamban, hogy Vernét többet nem olvasok, ha a világ dől össze akkor sem.
Volt amikor untam, volt, hogy azt vettem észre, hogy eltűnt jó pár tucatnyi oldal és észre sem vettem, annyira lekötött.
Néha csak egy jóindulatú mosollyal díjaztam képtelen okfejtéseit, de földhöz tudtam volna csapni és ugrálni rajta amikor már-már nyálas szentimentalizmussal és csöpögősen lelkesedve dicsérte a világot (kivéve Németországot, elvégre francia :D), mintha minden a lehető legnagyobb rendben zajlana.
Nem tudom így azt mondani, hogy tetszett, de azt sem, hogy nem tetszett. Talán egy későbbi újraolvasás elbillent egyik vagy másik irányba.

4 hozzászólás
>!
ChEebor
Jules Verne: Utazás a Holdba

Igazi klasszikus ez a Verne-könyv még a mai ember számára is. Bár sok mindenről azóta kiderült, hogy lehetetlenség megtenni a valóságban, azért még így is nagyon érdekes, jól sikerült könyv, és végig fenntartja a figyelmet.

>!
danlin P
Jules Verne: Utazás a Holdba

Nem volt olyan kalandos, mind a többi regénye, bár a szereplők éppenséggel nem kerülték a veszélyt. Ami igazán lenyűgöző az Verne tudása: tényleg jól megtervezte az egész utazást, végig vette egy csomó Hold elméletet, és megelőzte egy pár jóslattal a korát.
Voltak kicsit furcsa dolgok, pl. hogy már úton voltak, amikor felvetődött úgy igazán, hogy hogyan térnek vissza vagy hogy párbaj közben az ember csak úgy leül tervrajzot készíteni.
A szereplők közül Michel Ardan volt a kedvencem, mert a többiek kicsit túl tudósok voltak, és teljesen elvesztem néha a magyarázataikban, sőt egyenesen nem értettem dolgokat. Valahogy úgy voltam velük, mint Ardan hittem is meg nem is, amit mondtak.


Népszerű idézetek

>!
bogcica

A nézőközönség tömegének első harmada valóban látta és hallotta az előadót; a második harmad alig látott valamit, s egy szót sem hallott; a harmadik harmad pedig se nem látott semmit, se nem hallott. Ennek ellenére ők tapsoltak a legbuzgóbban.

19. A népgyűlés

>!
bogcica

Ha egy amerikainak valami ötlete támad, keres egy másik amerikait, aki magáévá teszi az elképzeléseit. Ha hárman vannak, egy elnököt és két titkárt választanak maguk közül. Négyes létszám mellett egy irattárost is kineveznek, és az iroda már működik. Ha számuk ötre emelkedik, közgyűlést hívnak össze, és megalakul a klub. Baltimore-ban is így történt. Egy baltimore-i lakos, aki egy új ágyút talált fel, társult egy másik baltimore-ival, aki egy ízben már öntött ágyút, s egy harmadikkal, aki – ugyancsak egyetlenegyszer életében – kifúrt egy ágyúcsövet. Ez volt a Gun Club magva. Megalakulása után egy hónappal 1833 rendes tagot és 3575 levelező tagot számlált.

A Gun Club

>!
bogcica

“A tagok iránt tanúsított megbecsülés egyenes arányban áll az általuk szerkesztett ágyú térfogatával, és négyzetes arányban nő az elért lőtávolsággal!” – mondta egyszer a Gun Club egyik legnagyobb tudományú szónoka.
Mi más ez a kijelentés, mint Newton nehézkedési törvényének az erkölcsi világrendbe való átültetése.

A Gun Club

>!
bogcica

Mankó, faláb, műkar, a kezet helyettesítő vaskampó, kaucsuk állkapocs, ezüstkoponya, platina orr – teljes volt a gyűjtemény. Pitcairn, az említett statisztikus azt is kiszámította, hogy a Gun Clubban nem egészen egy kar jut négy személyre, és hat embernek csupán két lába van.

A Gun Club

>!
bogcica

Hajdan, a “régi jó időkben”, egy harminchatos ágyúgolyó oldaltámadásnál 300 láb távolságból 36 ló vagy 68 ember testét ütötte át. Ez azonban még csak a haditudomány gyermekkora volt. Azóta a lövedékek nagyot fejlődtek. A Rodman ágyú, amely hét mérföld távolságra vitte a fél tonna súlyú golyót, akár 150 lovat vagy 300 embert is könnyen leteríthetett volna. A Gun Clubban szóba is került, hogy az ágyút ünnepélyes külsőségek mellett kipróbálják. Ám ha a lovak hajlandók is lettek volna belemenni a kísérletbe, az emberek, sajnos, nem álltak kötélnek.

A Gun Club

>!
bogcica

Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a lövedékben levő levegőt felfrissítsék. No de hogyan? Erre a célra a Reiset-Regnault-féle igen egyszerű eljárás szolgált, amelyre a népgyűlés vitáján Michel Ardan hívta fel a figyelmet.
Tudvalevő, hogy a levegő fő alkotórészei 21 rész oxigén és 79 rész nitrogén. Mi megy végbe vajon légzéskor? Egy igen egyszerű folyamat. Az ember elnyeli a levegő oxigéntartalmát, amely az élet fenntartásához szükséges, és kileheli az egész nitrogént. A kilehelt levegő oxigéntartalmának közel 5%-át elvesztette, ugyanakkor körülbelül ennek megfelelő mennyiségű szénsavat tartalmaz, amely a belélegzett oxigén folytán a vérben végbemenő égési folyamat terméke. Zárt helyen, tehát bizonyos idő után a levegő egész oxigéntartalma a gyilkos hatású szénsavra cserélődik ki.
A kérdés már csak a következő pontokra korlátozódott: minthogy a nitrogén teljes egészében megmarad, 1. pótolni kell az elhasznált oxigént; 2. meg kell semmisíteni a kilélegzett szénsavat. Mi sem könnyebb ennél: csak káliumklorát és kálilúg kell hozzá.
A káliumklorát fehér, pikkelyes só. Ha 400 foknál magasabb hőmérsékletre hevítik, klórkálivá alakul át, és oxigéntartalma teljesen felszabadul. 18 font káliumklorátból 7 font oxigént nyerhetünk, ami megfelel az utasok 24 órás oxigénszükségletének. Ezzel a módszerrel tehát oxigént lehet fejleszteni.
A kálilúg mohón nyeli el a levegővel kevert szénsavat; elég megkavarni, hogy a szénsavat lekösse, és káliumbikarbonáttá alakítsa át. Ezzel a módszerrel tehát a szénsav semlegesíthető.
‎ A két eljárás összekapcsolásával az elhasznált levegő kétségen kívül visszanyeri éltető tulajdonságait. Sikeres kísérleteket végzett ebben az irányban két vegyész, Reiset és Regnault. De meg kell mondanunk, hogy ilyen kísérleteket ez ideig csak állatokon végeztek. E kísérletek tudományos szempontból mindenképpen nagyon értékesek voltak, de nem lehetett tudni, hogy az emberi szervezetre milyen hatással van a vegyi úton megtisztított levegő.

23. Utasfülke a lövedékben

>!
bogcica

Őszintén megvallva, Ardan nem idegenkedett ettől a nagy népszerűségtől. Sőt, ellenkezőleg: nagyon is kedvére volt. A nagyközönség rendelkezésére állt, levelezésben volt az egész világgal. Szellemes mondásait mindenfelé idézték, és buzgón terjesztették, főleg azokat, amelyeket Ardan sohasem mondott.

22. Az Egyesült Államok új állampolgára

>!
bogcica

De Ardannak nem volt szándékában családot alapítani a Holdon, s francia-amerikai keresztezésű fajtával népesíteni be a távoli égitestet, így hát visszautasította a házassági ajánlatokat.
— Hogy én odafenn Ádám szerepét játsszam el Éva valamelyik leányával… hát köszönöm, ebből nem kérek! – mondotta. – Hogy még kígyókkal is találkozzam!…

22. Az Egyesült Államok új állampolgára

>!
bogcica

Michel Ardan állatokat is szeretett volna magával vinni az expedícióra. Esze ágában sem volt azonban, hogy minden fajtából vigyen egy-egy párt, mert fölöslegesnek tartotta, hogy a kígyókat, tigriseket, alligátorokat s a többi kártékony állatot meghonosítsa a Holdban.
— Azt már nem! – mondta Barbicane-nak. – Hanem teherhordó állat, ökör, tehén, ló vagy szamár egészen jól festene a Hold tájain, és igen hasznos lenne számunkra.

25. Utolsó intézkedések

>!
bogcica

Szerencsére nem történt semmi baj, s néhány óra múlva az ágyúcsőbe lassan lesüllyesztett lövedék már úgy pihent a lőgyapot rétegen, mint egy mennydörgéssel töltött dunyhán.

25. Utolsó intézkedések


A sorozat következő kötete

Verne és a Hold sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Malevil
Arthur Conan Doyle: Csurupuri birodalmában
Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ
Michael Crichton: Jurassic Park
James Dashner: Az útvesztő
Alexandra Bracken: Sötét elmék
James Frey: Endgame – Toborzás
Paul Monette: A Ragadozó
Philip Reeve: Ragadozó városok
Honoré de Balzac: Vesztett illúziók I–II.