A föld rétegei:
földkéreg (szilárd réteg, 2-90 m)
földköpeny, palást (folyékony vagy olvadt kőzet, magma)
cseppfolyós külső mag (Föld mágneses mezeje)
belső tömör mag (vas és nikkel, 1600–2500 km)
a Föld középontja (6371 km)
A föld rétegei:
földkéreg (szilárd réteg, 2-90 m)
földköpeny, palást (folyékony vagy olvadt kőzet, magma)
cseppfolyós külső mag (Föld mágneses mezeje)
belső tömör mag (vas és nikkel, 1600–2500 km)
a Föld középontja (6371 km)
Eredeti megjelenés éve: 1864
Tagok ajánlása: 12 éves kortól
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · Jules Verne összes művei Unikornis · Verne - Móra Móra · Jules Verne: Különleges utazások – Les Voyages Extraordinaires · Jules Verne Gyűjtemény Hachette Hungary
Izland · Reykjavík · alexandriai könyvtár
Ismét egy korszakalkotó remekmű Verne tollából.
Ezuttal a Föld gyomrát ismerhetjük meg.
Az olvasmányosan és érdekfeszítően megfogalmazott geológiai és biológiai ismeretek által képet kaphatunk az őskori élőlényekről, illetve a bolygónk belsejét kialakító erőkről és az ott található nyersanyagokról, miközben drukkolhatunk hőseinknek, hogy élve kerüljenek ki a természet erőivel vívott küzdelmekből, és utjuk sikerrel járjon, amiután remélhetőleg visszatérnek a jól megszokott földfelszíni világban élt életükhöz, ami az átélt élmények és izgalmak hatására persze már sosem lesz olyan, mint az expedíciójuk során megszerzett tudásuk elött volt.
„Történetünkben biztosan kételkedni fognak még olyanok is, akik általában nem lepődnek meg semmin. De én előre is felvérteztem magam az emberi hitetlenkedéssel szemben."
Hát igen, eléggé meglepő és meghökkentő történet ez, amit korábbról már ismertem, viszont itt teljesen máshogyan történnek az események, mint a filmben. Helyenként poénos (sőt többnyire) ez a kötet, ugyanakkor érdekes és izgalmas is. A vége fele azért már kissé untam, emiatt is vontam le egy csillagot. De egyébként kellemes, pozitív csalódás volt.
Itt aztán volt minden, izgalom és tudomány.
Én nem vagyok tudós, de ettől függetlenül, vagy épp ezért, úgy éreztem geológiát, tektonikát, paleontológiát, hidrogeológiát, szedimentológiát, geofizikát, izotópgeokémiát, hidrogeokémiát, agrogeokémiát, geográfiát, limnológiát, glaciológiát, biogeokémiát, paleooceanográfiát, paleoklimatológiát, geodéziát, geokémiát, geomorfológiát, geostatisztikát, meteorológiát, mineralógiát, oceanográfiát, petrológiát, archeológiát, szeizmológiát, és vulkanológiát ne ebből a könyvből tanuljon az ember.
Egyébként jó volt.
Mit ne mondjak nagyon csalódott vagyok. Ez volt az első próbálkozásom Verne-vel, még semmit sem olvastam tőle, nem láttam a filmeket sem – leszámítva a Disney Atlantisz filmjét, amely Verne könyveiből merít –, de nem erre számítottam. Az elején Izland leírása nagyon tetszett, igazán érdekes volt, de amikor elkezdtek lefelé haladni egyre unalmasabbá vált. Mikor elértük a Föld alatti világot megnyugodtam, hogy itt végre izgalmas lesz. De leszámítva néhány őslényt, egy fura tengert és az óriás gomba erdőt nem volt itt semmi. Pedig igazán érdekes volt a világ, amit lefestett nekünk Verne. Ahogy fogytak az oldalak egyre jobban aggódtam, hogy mindjárt vége mi fog még történi. És semmi, semmi sem történt. A kijutást izgalmas volt-e a lényeg, amire kíváncsi voltam nem volt benne. Kár érte, mert ez nem a könyv születésének ideje miatt van. De a szép leírásokéi az érdekes hazajutás miatt nincs szívem lepontozni, mert ezek tényleg tetszettek. Egyetlen egy gondom van vele, hogy kevés volt. A történet nagy rész csak az alagutakban való ide oda menés, ezt nyugodtan lehetett volna rövidebbre fogni.
Nem lett a kedvencem, de gyerekeknek biztosan nagyon izgalmas, nekem felnőttként – még úgy is, hogy szeretem a lassú, eseménytelen könyveket – unalmas volt. A Móra kiadást olvastam, ebben az illusztrációk viszont nagyon szépek, főleg a gomba erdő és az őslények harca, de elfért volna még benne néhány rajz.
Inkább ismeretterjesztő jellegű, mint kaland. A professzor túl rideg és zsörtölődő, sokszor elborult. Axel nyafogós, nyámnyila, esetlen, igaz jó is volt, mert rámutatott néhány veszélyre. A legszimpatikusabb szereplő Hans :) A vihar utáni jelenetsor izgalmas volt, és még többet vártam volna tőle, de azon siklottunk át a leghamarabb.
Bár elég lassan halad a történet, ettől függetlenül élveztem ezt a merész utazást
Kaland kaland hátán, megtűzdelve némi humorral. Szerencsére maga az alapötlet annyira abszurd, hogy kísértésbe sem estem, hogy bármit is elhiggyek a történetből – így aztán maradéktalanul élvezhettem az elszánt tudós, a kevésbé elszánt, viszont szerelmes tudóspalánta és a hűséges, megingathatatlan vezető megpróbáltatásait és (ugye ez Verne esetében nem spoiler) végső sikerét.
A maga korában biztos nagyon sikeres ifjúsági könyv lehetett, rengeteg földtani ismerettel. Ennyi földrajzzal utoljára az érettségimen találkoztam.
Hogy a manóba nem haltak éhen? Hiszen nem 3 hónapra vittek ennivalót.
164 fokos víz??? Mi van?? Állítólag zárt térben, bizonyos nyomás mellett lehetséges, de azt a nyomást kibírná az emberi szervezet?
Szél és villámlás??
Nekem tele volt furcsaságokkal, amiktől csak a szemöldököm szaladt fel a homlokom közepére.
Az elején azt gondoltam, nem fog annyira lenyűgözni, mint mondjuk a „Nemo kapitány”, – persze a szokásos információmorzsák, tájleírások most is működtek. Aztán ahogy haladt előre a történet (és hőseink a Föld középpontja felé), úgy lett egyre érdekesebb és szórakoztatóbb ez a kaland, tehát csak azért sem kellett csalódnom benne, fogytak az oldalak. Erős négyest megajánlok neki.
Már annyi feldolgozását ismertem, hogy nagyon kíváncsi voltam az eredeti műre.
Vernéhez híven kreatív és érdekes, korához szokatlan fantáziával átitatott kalandban volt részem. Kicsit sci-fi, kicsit utazás a múltba, érdekes és izgalmas, viszont a keletkezésének ideje miatt, nyilván nem tudja felvenni a versenyt a mai kalandregényekkel. De a saját környezetében nézve kimagasló alkotás.
Nehéz volna eltévedni Reykjavíkban, ahol összesen két utca van.
– Ha nem fulladunk vízbe, nem zúzódunk halálra, ha nem halunk éhen, akkor még hátravan az a lehetőség is, hogy elevenen megégjünk.
Éppen delet harangoztak volna a toronyban, ha az izlandi egyháznak lett volna pénze toronyórára. De az egyház hasonlított a hívekre: azoknak sincs órájuk, de meg is vannak nélküle.
55. oldal (Móra, 1973)
– Megfejtem én ennek a titkosításnak a kulcsát, addig nem eszem, nem alszom, amíg meg nem találtam!
„Ejha!” – gondoltam magamban.
– De te sem ám, Axel! – tette hozzá.
„Még szerencse, hogy kettő helyett ebédeltem” – vigasztalam magam.
18. oldal, 3. Fejezet (Hachette 2022)