Sztrogof ​Mihály 144 csillagozás

Jules Verne: Sztrogof Mihály Jules Verne: Sztrogof Mihály Jules Verne: Sztrogof Mihály Jules Verne: Sztrogof Mihály Jules Verne: Sztrogof Mihály Jules Verne: Sztrogof Mihály Jules Verne: Sztrogof Mihály Jules Verne: Sztrogof Mihály Jules Verne: Sztrogof Mihály Jules Verne: Sztrogof Mihály Jules Verne: Sztrogof Mihály

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sztrogof Mihály, a cár futárja, ezer veszélyen át viszi a rábízott parancsot Moszkvától Ázsia belsejébe, Irkutszkig. Vihar, sziklaomlás, öldöklő tatár lázadók, de még a megvakíttatás sem tudja megakadályozni célja elérésében. Sztrogof minden próbát kiáll, minden nehézségen diadalmaskodik … Méltán mondják Verne nagyszabású, romantikus regényére, hogy a kötelességteljesítés és a helytállás eposza. De nemcsak a helytállásé, hanem a testvériesen gyöngéd, áldozatos szerelemé is. Sztrogof ugyanis nem egyedül küzd meg a roppant nehézségekkel: útközben pártfogásába vesz egy fiatal lányt, aki száműzött apját kutatja. Később a megvakított Sztrogofot ő vezeti útja végcéljáig. A világhírű regényt, mely egyike a legizgalmasabb, legsikerültebb Verne-könyveknek, Supka Géza fordította, és Würtz Ádám készített hozzá megkapó illusztrációkat.

Strogoff Mihály utazása címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1876

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Verne, Verne Gyula, JV, Jules Verne összes művei, Verne Gyula összes munkái, Verne, Verne Gyula munkái, Jules Verne: Különleges utazások – Les Voyages Extraordinaires

>!
Népszabadság, Budapest, 2008
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639709560 · Fordította: Supka Géza
>!
Unikornis, 2000
302 oldal · keménytáblás
>!
Pesti Szalon, Budapest, 1994
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 963834024X · Fordította: Supka Géza

6 további kiadás


Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Oroszország


Kedvencelte 15

Most olvassa 3

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Jules Verne: Sztrogof Mihály

Sokak szerint ez Verne legjobb regénye, de hogy a legrendhagyóbb, az egészen biztos. Olyan történet, amiben a szerző sötétebb és reménytelenebb helyzetbe sodorja főhőseit, mint bármikor máskor, és nem rest a címszereplőjét sem megnyomorítani a cselekmény középpontjában – a híres-hírhedt megvakítós jelenetet igazából spoilerezni sem kell, hiszen mára mindenkinek ez az elsőszámú „Sztrogof Mihály-élménye”.

Egyébként az egész írás tipikus XIX. századi kalandregény, ami végig ambivalens érzéseket gerjeszt az olvasóban: Verne Szibériája bizonyos pontokon nagyon eleven, veszedelmes, de szeretetre méltó táj, az utazás, mint vezérszál pedig abszolút rá jellemző írástechnikai megoldás. Ez a Szibéria azonban sokszor az írói fantázia szüleménye, a konfliktus és a történelmi háttér pedig nélkülöz mindenféle valós alapot – a tatár felkelés történelmietlen, ahogy az orosz birodalom felbomlásának rémképe is. Sztrogof hírnöki küldetésére vonatkozólag is millió kínos kérdést lehetne feltenni, de ezeket nyugodtan elengedheti az ember, tekintettel a kalandok sodró lendületére, a hirtelen bekövetkező, de nagyon ügyes fordulatokra.

És ha nem szédültünk el a sztyeppei vágtától, elkezdhetünk gondolkodni az erkölcsi kérdéseken, illetve azon, hatottak-e az anno-kortárs orosz szerzők Verne-re. Sztrogof különös főhős, jelleme gyakorlatiasan nézve szűk keresztmetszetű, kidolgozása odavetett. A regényt nem is ő, hanem az illusztrációnak beemelt karakterek, különösen Jolivet és Blount*, egy darabon Miklós, illetve Sztrogof anyja és Nágya teszik igazán elevenné, akkor is, ha az ő hatásuk a cselekményre minimális. Ogaref és különösen Szangár viszont szinte sír a mélyebb kidolgozásért, nagyobb szerepért – az egész történetben sokkal több kiaknázható lehetőség van, mint amennyit Verne meg tud/akar valósítani. Sajnálatos módon még Sztrogof jeges kötelességtudatát és elhivatottságát is felszínesen fejtegeti csak, pedig az általa megvalósított viselkedésmodell megérne egy lélektani mélymerülést. Sztrogof mindent eltűr, mindent kibír, tartja magát. Sokszor bántó és érzéketlen erkölcsi erőfeszítése a végponton, a testi nyomorát legyűrő kulcsjelenetben csúcsosodik ki – mintha csoda történne (de őszintén szólva, kissé erőltetett és faragatlan csoda). Ezek alapján levonhatnánk a következtetést, hogy az elég erős akarás akár a lehetetlen küldetések elvégzésében is segítséget nyújt, de ez az elképzelés ugyancsak árnyalandó volna még. A regényt egyébként a francia kiadó anno elküldte Turgenyevnek is – kíváncsi lennék, ő mit mondott róla.

Nem a XIX. századi irodalom csúcsteljesítménye, még a szórakoztató platformon sem, de nagyon jól összerakott, figyelemfelkeltő darab. Verne önfeledten úszkál az északi egzotikumban, és vele együtt az olvasó is lubickolni fog Sztrogof kalandjaiban, de bizonyos életkor felett már jobban fogjuk értékelni az irodalomtörténeti jelentőségét.

*Ha nem tudnám, hogy Verne regényét olvasom, miattuk lennék benne biztos, hogy Verne regényét olvasom…

>!
Móra, Budapest, 1978
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631112543 · Fordította: Supka Géza · Illusztrálta: Würtz Ádám
5 hozzászólás
Roszka>!
Jules Verne: Sztrogof Mihály

Számomra ennek a történetnek külön jelentősége van. 1977-ben adták a tv-ben a sorozatot, én akkor voltam várandós a fiammal, kórházba kerültem, és így nem láttam az utolsó részt. Azóta sem.
Nos, a sorozat anno nagyon tetszett, ezért a könyvtől sokkal többet vártam, hisz a könyv majdnem mindig jobb, mint a film. Vagy a gyermekem születése szépítette meg az emlékeimet. Jó volt, de mégis kicsit csalódás volt.
Ezek után lehet nem keresem meg a sorozatot, maradjon meg a kellemes emlék.

Bibi_️3>!
Jules Verne: Sztrogof Mihály

Emlėkszem, hogy nagyon nehezen indult be a könyv, de amikor màr letettem volna……
Azt tudom, hogy nagyon nagyon megszerettem :)
Izgalmas , mozgalmas volt ;)
Jah ės elsô Verne ėlmėny!

Ibanez MP>!
Jules Verne: Sztrogof Mihály

„Az útvonal, amely Moszkvától Irkutszkig Sztrogof Mihály előtt állott, 5523 km hosszú volt. Megtételéhez rendes körülmények közt akkoriban négy-öt hét kellett, még a cári futárok számára is, akik pedig – mint a legmagasabb szolgálat tagjai – sokféle előjoggal élhettek útjaik során.”

Vérbeli kalandregény, amelyben egy több hetes utazáson kísérhetjük útjára a cári futárt, Moszkvából egészen Irkutzszig, át az Urálon, majd a tatárok dúlta vidéken, versenyt futva egy árulóval. Először nem tudtam nagyon hova tenni a két újságírót követő szálat, de azt hiszem, Verne azzal akart egy kis humort és könnyedséget vinni a történetbe, illetve Nagya réven egy kis romantikus felhangot is. Igazából csak azt nem értettem, hogy az Ivan-nal való első találkozásnál Mihály miért tűrte a megaláztatást spoiler. A legizgalmasabb talán a jeges vízen való tutajozás és jégtáblázás volt spoiler. A végét, a város támadását és a bejutást kicsit elsietettnek éreztem, illetve a spoiler. Összességében azonban egy nagyon izgalmas, fél Oroszországon átvágtázó spoiler, igazi kalandregény, nagyon jó szórakozás!

Ui: nah, azt hiszem, a nyulamra rá kell szólni, hogy ne futkosson át előttünk :-D

„Oroszországban azt tartja a közhit, hogy ha nyúl keresztezi valaki útját, azt a közeli jövőben valami nagy baj éri.”

Szamღca>!
Jules Verne: Sztrogof Mihály

Gyerekkorom legeslegeslegkedvesebb írója Jules Verne volt. Faltam a könyveit. Egymás után olvastam őket. Utána más könyveket olvastam és mikor pár év szünet után ismét kezembe került egyik könyve már nem tetszett…. Akkor elkönyveltem magamban, hogy kinőttem belőle. Azóta nem is próbálkoztam vele. Egész mostanáig. Itt a molyon láttam egyre többször figyeltjeim olvasásai között és kedvet kaptam, hogy újból megpróbáljam.
Szerencsés választás volt Sztrogof Mihály története.

A történet röviden: Sztrogof Mihàly, a Cár futárjaként azt a feladatot kapja, hogy minél hamarabb el kell jutnia Irkutszkuba, Szibérián keresztül, hogy a cár öccsének egy levelet kézbesítsen miután a tatárok egymás után foglalják el a szibériai városokat és teljesen megszakad minden összeköttetés az anyaországgal. Nagyon fontos időben eljuttatnia a levelet mert a cár tudomására jut hogy egy áruló is odatart ki merényletre készül az cár öccse ellen. Sztrogof Mihály félelmet, fáradtságot nem ismerve szó szerint tűzön vízen át versenytfut az idővel, hogy minden akadályt legyőzve véghezvigye feladatát. Nagyon kalandos útját követhetjük nyomon; vègigizguljuk megpróbáltatásait.

Sztrogof Mihály alakja nekem nem egyszer Jókait juttatta eszembe – itt is picikét túlideologizàlt; romantikus szereplőt kapunk akiért szerintem 12-13 évesen irulva-pirulva izgultam volna. Mostanra már inkább néha megmosolyogtatott ez a minden szempontból tökéletes főhős…. Ennek ellenére nagyon tetszett ez az izig verig romantikus kalandregény. Nagyon tetszett a stilusa; ami elejétől kezdve rendkívül olvasmányos volt es a közepe tájékától meg kifejezetten izgalmas. Az utolsó pár fejezetet meg szinte egy szuszra olvastam mert nem bírtam letenni. Nagyon örülök, hogy adtam még egy esélyt Vernének és mindenképp fogok a jövőben még tőle olvasni – akár a régi kedvenceimet is újraolvasva – mert szerintem kikapcsolódásnak tökéletes szórakozás.

DTimi>!
Jules Verne: Sztrogof Mihály

Izgalmas, kalandos, egy ici-picit romantikus. A jó győzelme a gonosz felett. Kell néha az ilyen olvasási élmény is. :)) spoiler

korkata>!
Jules Verne: Sztrogof Mihály

Sztrogof Mihály megvett engem a történetével. Kalandos, romantikus. Ez a Verne tetszik nekem. Szükségem van az általa keltett feszültségre és romantikával, amivel még izgalmasabbá teszi a történetet.
Egyszerű szereplők. Bátrak, tiszta egyéniségek, önfeláldozók. Szinte meseszerű.
A filmet nem láttam, de kétlem, hogy regény felülmúlja. Valószínűleg nem is fogom megnézni, hátha elrontja az élményt.
Plusz élményt jelentett az olvasás közben az orosz táj bemutatása.

Bazil P>!
Jules Verne: Sztrogof Mihály

Gyerekkorom emlékezetes sorozata volt a Sztrogof Mihály. Bár mára már szinte csak az spoiler jelenet maradt meg. De az nagyon!
A könyv pedig…
Nagyon erős jó indulattal, nagyon gyenge négyes. Inkább csak nosztalgiából. Meg a végén lévő csavarért!
Mert olyan szájbarágós és néha kimondottan idegesítő a stílusa!
Derékszögű vonalzóval megrajzolt karakterek, patyolatfehér főhősök és éjfekete gonoszok. Semmi fejlődés, semmi realitás. Arra ott van a térkép, és a távolságok. Elképzelem, ahogy Verne ül a térkép előtt és méricskél. És már meg is van a regény alapja. Csak köré kell kanyarítani valamit a megszokott sablonokból, egy-két helyi jellegzetességgel megfűszerezni és kész is!
Persze hangulata van, annak, aki fogékony erre.
Én egyre kevésbé!

Lunemorte MP>!
Jules Verne: Sztrogof Mihály

Induljunk kalandos utazásra Oroszországba a cár futárjával és repüljünk el a múltba, amikor még a tatárok tartották rettegésben az embereket! Egy daliás, bátor, rendkívül okos férfi a főszereplő, kinek neve Sztrogof Mihály. Romantikus, mulatságos és megindító jelenetek tárháza a regény. Ez az első Verne-könyv, amit olvastam. Igazából egyszer félbe hagytam időhiány miatt, de ezúttal befejeztem a könyvet. Már előzőleg láttam a könyvből készült filmet is, de sok dologban eltérnek egymástól.

3 hozzászólás
darkfenriz>!
Jules Verne: Sztrogof Mihály

Rögtön az elején belecsöppenünk a sajátos orosz arisztokratikus világba, hogy aztán egészen más társadalmi rétegekkel kerüljünk érintkezésbe. Az elejétől izgalmas, rendkívül kalandos eseményekkel indít Verne, hogy aztán hasonló színvonalon vezessen tovább minket Irkutszk felé. Érdekes tájakon utazunk keresztül taranaszon, gőzösön, avagy túlhajszolt paripán Szibéria sztyeppéin és mocsarain, de még a Bajkál-tavi tutaj siklása is felejthetetlen.
Ha nem is direkt szerelmi szál, de azért van benne egy nő iránti rajongás, újságírói vetekedés a jobb story-ért, emellett hazafias szívvel véghezvitt, bátor cselekedetek sora. De van áruló, kegyetlen, zsarnoki, szadista viselkedés is.
Verne e történetében a kegyetlen, sivár és gonosz, ám annál realistább világot kapjuk. Nem az a tipikus bolondos francia, habókos amerikai vidám történet, hanem olyan rideg akárcsak Oroszország, de hát pont ettől hiteles. Ugyanakkor e sok vész között is a fent leírtaknak megfelelően találunk olyan tüzet és melegséget, amely még a legfagyosabb helyzetben is előbbre visz.
Fantasztikusan megható történet, nem tudom történelmileg mennyire hiteles, azonban kiválóan érzékelteti az emberi barbárságot, kegyetlenséget, míg a másik oldalon ott van az önfeláldozás, emberség és szeretet, mely minden vészen át csak űzi egyre hőseinket célja felé. Példát vehetünk arról az izzó kötelességtudatról és becsületességről, mely a mai világból már annyira kiveszett. Kötelező olvasmánynak tenném a mai fiatalság számára, hiszen tanulnivaló és izgalom több van benne mint a mai könyvek nagy részében.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte MP>!

Akit az emberek ritkán látnak, attól jobban félnek is.

Lunemorte MP>!

– Szólj hozzám, Nagya.
– Mire jó az, Mihály? Hiszen úgyis egyet gondolunk!

1 hozzászólás
Lunemorte MP>!

A túlságos önbizalom a legnagyobb birodalmakat is elveszejtette!

Lunemorte MP>!

A kumiszt kancatejből készítik: erősítő, enyhén részegítő folyadék, és Miklós őszinte örömmel üdvözölte a leletet.

Kapcsolódó szócikkek: kumisz
Lunemorte MP>!

Oroszországban azt tartja a közhit, hogy ha nyúl keresztezi valaki útját, azt a közeli jövőben valami nagy baj éri.

Kapcsolódó szócikkek: babona · Oroszország
Cheril>!

„Telega: orosz jármű, amely négykerekű, amikor az utas elindul vele, és kétkerekű, amikor céljához érkezik!”

darkfenriz>!

Az angol érzékszervei viszont úgy voltak megteremtve, hogy tisztán csak halljon és kihallgasson. Ha a fülét csak valaha is megütötte valamilyen hangbeli benyomás, azt soha többé el nem felejtette, s akár tíz-húsz év múlva is, ezer más hang közül is biztosan felismerte volna. Fülét ugyan nem tudta úgy mozgatni, mint azok az állatfajták, amelyeket a természet hatalmas fülkagylókkal ajándékozott meg; de mivel a tudósoknak immár sikerült megállapítaniuk, hogy az emberi fül csak “majdnem mozdíthatatlan”, feljogosítva érezzük magunkat annak a kijelentésére, hogy a nevezett angol úr fülének moccanthatatlanságát testének serény ide-oda forgatásával, szóval füleléssel iparkodott kipótolni.

12. oldal

Kasztór_Polüdeukész >!

A folyó felől csak úgy áradt a gyönyörű júliusi éjszaka édes illata. A tiszt szeme előtt, a hold sugaraiban fürödve, erőd árnyéka domborult, távolabb székesegyházak, paloták tornyai látszottak. E kiugró tömbök köré egy hatalmas város utcái sorakoztak, s mindez vagy tíz négyzetkilométernyi területen.

A folyó a Moszkva volt, mint ahogy a várost is, ahol a palota állott, Moszkvának hívták. A gárdavadásztiszt pedig nem volt más, mint maga a cár.

ELSŐ RÉSZ I. ESTÉLY A PALOTÁBAN


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Csillagpor
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Robert Louis Stevenson: A kincses sziget
Mark Twain: Puddingfejű Wilson
Mark Twain: Huckleberry Finn
Hector Malot: A tengerész fia
Voltaire: Kandidusz vagy minden jól van ezen a világon
J. R. R. Tolkien: A babó
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák / Beszterce ostroma
Charles Dickens: Oliver Twist