Sándor ​Mátyás 268 csillagozás

Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás Jules Verne: Sándor Mátyás

Sándor Mátyásnak és két hős lelkű barátjának összeesküvésével Verne a magyar szabadságharcnak állított emléket, a szinte emberfeletti hatalmú, titokzatos igazságtevő Antekirtt orvos alakjában pedig talán legvonzóbb és legemberibb regényhősét alkotta meg. A kalandos, mozgalmas, romantikus színekben villódzó történet, melynek során az aljas árulók és cinkosaik elnyerik méltó büntetésüket, a jó ügy támogatói pedig jutalmukat, mindvégig izgalomban tartja az olvasót.

Eredeti cím: Mathias Sandorf (francia)

Eredeti megjelenés éve: 1885

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Verne Móra · Verne Gyula Népszabadság · Jules Verne összes művei Unikornis · Az én könyvtáram Móra · Verne - Móra Móra · Jules Verne: Különleges utazások – Les Voyages Extraordinaires · Kincses Könyvek · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Jules Verne Gyűjtemény Hachette Hungary · Az Előre Kiskönyvtára Előre

>!
234 oldal · keménytáblás · Fordította: Huszár Imre, Habossy Hajnalka
>!
234 oldal · keménytáblás · Fordította: Huszár Imre, Habossy Hajnalka
>!
ISBN: 9789635593699

22 további kiadás


Kedvencelte 46

Most olvassa 5

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Jules Verne: Sándor Mátyás

Verne megcsinálta a Monte Cristo remake-jét. Jó lett. A cselekmény még James Bondosabb: bejárjuk a Földközi-tenger összes fotogén részét, köztük a legegzotikusabbat, az Osztrák-Magyar Monarchiát, ahol köztudottan a legtöbb olyan népcsoport él, ami egy átlag francia számára akár kínai is lehetne. Ezen népek közül pedig a legdaliásabb – erről ne nyissunk vitát – a magyar, aki úgy szereti a szabadságot, mint galamb a tiszta búzát, Verne pedig a lehető legnagyobb együttérzéssel figyeli harcukat a gonosz félnémetek ellen*. E magyarok között pedig akad egy igazi superhero: Sándor Mátyás, akinek a verne-i univerzumban tényleg csak ilyen pici hiányzott, hogy kivívja népünk szabadságát – ha sikerült volna neki, ő lenne ma a húszezresen, nem az asszertív Deák Ferenc. De nem sikerült, úgyhogy az osztrákok elkapták, bezárták a két barátjával, és megmondták neki, hogy 48 óra múlva kampec. No most ebből a 48 órából 36-ban ők hárman egymás vállát lapolgatják, hogy milyen jó is lesz meghalni a magyar szabadságért – amiből én azt a következtetést vontam le, hogy az összeesküvés részükről csak az öngyilkosság egy különösen bonyolult módozata volt. De aztán rájönnek, hogy árulás áldozatai lettek, és bosszút állni jobb, mint kivégezve lenni, úgyhogy fogják magukat, kimásznak az ablakon. Ilyen egyszerűen: ki az ablakon. Jó, hát kirángatják a vasrudat, pedig az nem könnyű spoiler, és a pont ott lévő villámhárítón is veszélyes a lejutás, aztán meg ott van az a rohanó folyó is… de ezek a nehézségek csak arra valók, hogy lemorzsolódjanak Matyink mellől a statiszták. Aztán lepörög 15 év, és feltűnik egy bizonyos Antekirtt doktor, aki annyira rejtélyes, hogy az már baromira nem rejtélyes, és elkezd machinálni… stb, stb.

Jó, hát tényleg egyszerű gúnyolódni ezen a sztorin, pedig Isten engem úgy segéljen: élveztem. Nyilván Verne csak egy jó varacskos kalandregényt akart írni, és ez sikerült. Tulajdonképpen üdítő, mennyire hiányzik a szövegből minden erkölcsi kétértelműség: itt a jók nagyon jók, a rosszakért meg nem lesz kár, amikor kinyiffannak**. Itt léteznek olyan mágikus átkötések, hogy ha valaki arcra szimpatikus, akkor az biztos egyben a magyar szabadságharc titkos támogatója is, és az életét adná értünk, csak mer' rendes***. Aztán itt vannak még a csodás véletlenek is, amiket az író úgy irányít, mintha a hintója elé fogott lovak lennének: ha mondjuk épp sehogy se találnak meg egy Luigi nevezetű arcot, pedig mindenhol keresik (hát hogy a rákba találnák meg egy akkora tengeren, mint a Földközi?), akkor pont jön egy vihar, ami taccsra tenné a hajójukat, de pont arra jár egy halász, aki meg megmenti őket, és tudjátok, pont ki az a halász? Sosem jönnétek rá: Luigi****. Aztán még itt vannak azok a nagy érzelemkitörések, amik nyilván azért ekkorák, hogy még a hátsó sorokban ülők is jól lássák őket… Meg Verne imádnivaló vonzalma a titkosírások, titkos fegyverek, titkos találmányok és titkos miegyebek iránt… Komolyan, nagyon szeretetreméltó olvasmány ez a maga hebrencs módján. Azért a szülők, akik ifjúsági irodalomként csemetéjük kezébe adják majd, két dolgot ne feledjenek el tisztázni gyermekükkel az olvasás után:
1.) Az, amit Verne „első pillantásra jogos ellenszenv”-nek nevez, egy önellentmondás, és a való életben nem létezik. Gyerekek, pillantsatok másodszorra is, hátha mégse olyan jogos!
2.) Azért annyira ne vegyük készpénznek azt se, hogy a „magyar” és a „szabadságszerető” fogalompár ilyen magától értetődően van összenőve.
Különben meg jó szórakozást!

* Egy észrevétel: bár az összes magyar, aki a sógorok ellen harcol a szabadságért, hős, de az összes arab, aki a franciák ellen harcol a szabadságért, rabló meg kalóz. Érdekes…
** spoiler
*** Jó, hát a Sárkány nevezetű főgonosszal pont megszívják hőseink az elején, de szerintem ez csak a kivétel, ami erősíti a szabályt. Pláne, hogy Verne már eleve úgy írja le a csávót, hogy attól mindenki vágja, mekkora egy sudribunkó őkelme – hogy pont Sándor Mátyásnak nem esik ez le rögtön, az csak azért van, mert Verne meg őt írta meg úgy, hogy pont neki ne essen le.
**** És ezt meg azért nem raktam spoilerbe, mert tudom, úgyis rájöttetek. Mert ez az egész könyv eleve úgy van felépítve, hogy nem nagy kunszt rájönni, miféle hihetetlen és elképzelhetetlen csavar fog jönni a következő oldalon. Mert mindig az a csavar jön, ami ugye a realitás talaján a legvalószínűtlenebb, de az írói képzelet számára a legpraktikusabb.

40 hozzászólás
Solymár_András I>!
Jules Verne: Sándor Mátyás

UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉS

Úgy nyomták kezembe ezt a könyvet, hogy ne, Verne Gyula regénye. Én bamba még azt hittem, hogy ez egy magyar szerző, aztán fiatalkori butaságom szégyenében rájöttem, hogy Jules Verne-ről van szó. Semmi baj,akkor még nem volt internet, hogy lássák butaságom.

Sokkal később, már emberfejjel olvastam el a regényt és bántam, hogy nem kerítettem rá alkalmat korábban, mert zseniális és csodálatos. Ez, kérem szépen a romantika típusregénye. Minden megvan benne, aminek egy romantikus regényben meg kell lennie: csalafinta szökés, harc, csodálatos megmenekülés, rengeteg váratlan fordulat és határtalan fantázia.

Verne bátyánkat tisztelem és becsülöm, hogy a sci-fi nagy előfutáraként tengeralattjárókról, elektromosságról írt, de azért nem hanyagolta a távoli, ismeretlen vidékek nyújtotta misztikumot se.
Hát nem csodálatos ez? 1885-ben megjelent regény még mindig élvezhető a mai olvasónak, a mai fiatalnak? Hogyan lehetséges ez, hogy ennyi idő elteltével nem avul el a stílus, nem avul el a téma és mai napig fiatalok ezrei olvassák Némó kapitány kalandjait, vagy Sándor Mátyást?

Ez kérem maga a csoda. A regény magyar vonatkozása valóban egy felszínes máz csupán, annak ellenére, hogy azért nem volt olyan messze tőlünk, igazán eljöhetett volna enni egy gulyást és inni egy pohár pálinkát, s mondjuk átúszhatta volna a Balatont, idejéből kitelt volna.

Igazán fordulatos, könnyen olvasható, könnyen emészthető és imádnivaló. Verne az az író, akár csak Rejtő, akit fegyverként használhatunk a fiatalkori olvastalanság elleni hadjáratomban. Örök kedvenc.

3 hozzászólás
Chöpp >!
Jules Verne: Sándor Mátyás

Sándor Mátyást olvasni és nézni is nagyon jó volt. Klassz történet. Egy kis Monte Cristo grófja, meg egy kis Nyomorultak. És nagyon tetszettek a magyar vonatkozásai! Kétszer olvastam. Az első olvasás időpontja az emlékek homályába vész.

1 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Jules Verne: Sándor Mátyás

Meg kell mondjam, nem voltam elragadtatva ettől a könyvtől, lehet kinőttem a célzott korosztályból.
Nagyon terjengős volt, túl sok szereplő volt benne, néha azt sem tudtam ki kivel van. Pörgősebb kalandregényre számítottam, vontatott volt, sokszor kifejezetten untam.
A film, ami készült belőle sokkal jobb volt, bár nagyon régen láttam, még ifjú koromban, ezért lehet, hogy megszépültek az emlékek.
Volt persze izgalom, kaland, árulás, intrika és sok híres magyar ember, meg persze sok politika és harcok.
Nálam egynek elment, de nem lett kedvenc.

KingucK P>!
Jules Verne: Sándor Mátyás

Bár a magyar szabadságharc emlékének adózva írta meg ezt a regényét, melyben vannak magyar szereplők és utalások Magyarországra, viszont a cselekményének a kiváltó okán kívül (ami beindítja az eseményeket) nem sok más utalás és kötődés van a magyar eseményekhez.
A helyszínek mind mediterrán térségben játszódnak, nagyrészt a Földközi-tenger térségében. A karakterek mind igazi romantikus alakok, vagy nagyon jó vagy rosszak.
A történet végig mozgalmas és izgalmas, fordulatokkal, sok helyszínnel.

anesz P>!
Jules Verne: Sándor Mátyás

borító + ill.: 5
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

Sokaknak ez a kedvenc könyve az írótól, talán a magyar vonatkozás miatt is. Nekem azonban nagyon hasonlított a történet Dumas: Monte Christo grófjához. Mivel ez utóbbi az egyik kedvenc könyvem valaha, nem tudtam erről megfelejtkezni, vagy elvonatkoztatni. Mivel ez mindig ott volt az agyam hátsó részében, nem tudtam igazán élvezni sem a kötetet. Ráadásul nekem ez kétkötetes verzióban van meg, és édesanyám különböző hónapokra csomagolta be, így szünetet is kellett tartanom a sztori közepén, ami szintén megakasztott. Pedig nem rossz ez a könyv, tele van izgalmas fordulattal, felejthetetlen szereplőkkel. Verne egyik sikerültebb munkája.

KBCsilla P>!
Jules Verne: Sándor Mátyás

Magam is furcsállom, hogy eddig soha nem olvastam ezt a könyvet.
Valószínűleg azért van így, mert a filmet jó néhányszor láttam, és nem éreztem hiányát a betűs változatnak.
Nem is tudtam elszakadni a filmtől, a szereplőktől. Hallatszott a hangjuk, láttam a ruhájukat, tudtam, hogy mikor mi fog következni.
Így annyira nem is volt teljes az olvasás varázsa.
Tudom, hogy negatív szereplő, de én „szerettem” Sárkányt, mindig volt valami furfangos ötlete, még akkor is, ha annak negatív volt az eredménye a jók szempontjából.
A doktor is kedvenc volt, de az összes szereplő nagyot alakított könyvben és filmben egyaránt.
Azt sajnálom, hogy nem a könyv volt az első, de így is nagy élmény volt.

Mira_Skywalker>!
Jules Verne: Sándor Mátyás

Fordulatos, kalandos olvasmány! Az egyik legjobb Verne regénynek tartom, annak ellenére is, hogy maga Sándor Mátyás nem lett a kedvenc Verne-hősöm – inkább Báthory Péter – mert csaknem az egész történetben az igazságszolgáltatás, azaz főként a bosszúállás motiválja spoiler márpedig én nem ezt várom egy hőstől.
A regény rögtön felkelti az olvasó érdeklődését: dörzsöld gazemberek, titkosírásos üzenetek, szabadságharcos szervezkedés, árulás, elfogatás, szökés, kíméletlen hajtóvadászat… Verne-hez képest egészen sötét és kegyetlen kezdés, senki sincs biztonságban a címszereplőn kívül, ő is csak azért, mert elég érdekes lenne, ha egy Sándor Mátyás című többszáz oldalas regényben Sándor Mátyás az első nyolcvan oldalon belül fűbe harapna. Érdekesség egyébként, hogy Sándor Mátyás szabályos elmetrükköt alkalmaz a történet során.
Ajánlom mindenkinek a regényt, izgalmakkal, kalandokkal, meglepetésekkel teli olvasmány!

Miyako71 P>!
Jules Verne: Sándor Mátyás

Ifjúkorom egyik kedvenc filmje, amit már régóta szerettem volna elolvasni – kíváncsi voltam, mennyiben más a könyv és a film. Nos, nem igazán, mindössze az elején volt egy kisebb hiányérzetem Réna grófné halálával kapcsolatban.
Mivel ismerem a történetet, kicsit türelmetlen voltam a hosszú leírásokkal szemben, de ezek is jók voltak. Viszont egyértelműen megállapítottam, hogy túl felnőtt vagyok a könyvhöz: nekem túl sok volt a sok „véletlen”; túl szerencsésen alakultak a dolgok minden esetben a jók számára (nyilván a történet elejét leszámítva); túl egyértelmű volt, ki a rossz és ki a jó.
A történet így is marad kedvenc, de film formájában egy cseppet jobban fogyasztható felnőttként.

Paulina_Sándorné P>!
Jules Verne: Sándor Mátyás

Olvasás közben két dolog járt az eszembe. Az egyik, hogy mennyire hasonlít a történet Monte Cristo grófjának történetéhez. A másik, ami eszembe jutott Bujtor István. :-) A filmből csak rá emlékeztem. Izgalmas volt a történet, a szökés félelmetes volt számomra. Nagyon jól megismerhettem a szereplőket, a tájakat, ahol játszódott a történet. Sok mindenen át kellett menniük a szereplőknek, nehéz utat jártak be. Sándor Mátyás hihetetlen tudással rendelkezett.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kuszma>!

Nagy, fekete szeme, rövidre nyírt körszakálla, szabályos vonalú, de ritkán mosolygó szája, vékony bajusza félreismerhetetlenül elárulta, hogy magyar származású.

137-138. oldal

16 hozzászólás
Kuszma>!

Az orvos keblére szorította Luigit. A fiatal halásznak könnyek gyűltek a szemébe.
E megindító jelenet láttára Péter nem tudott uralkodni magán. Egész lénye a vele egyidős fiatalemberhez, a rovignói halász derék fiához vonzotta.
– Öleljen meg engem is! – kiáltotta, és kitárta karját. – Öleljen meg engem is!

274. oldal

4 hozzászólás
Zsucsima>!

A bolond! Úgy tett, mint minden hozzá hasonló játékos: a jelenben is érvényesnek tartotta azt, ami csak a múltra érvényes. Ahelyett hogy azt mondta volna: „Szerencsém volt” – és ez igaz is, azt mondta: „Szerencsém van” – ez viszont már nem áll! És mégis mindazok, akik csak a szerencsére számítanak, így okoskodnak. Teljesen megfeledkeznek arról, amit nemrég mondott az egyik legnagyobb francia matematikus: „A véletlennek csak szeszélyei vannak, nem pedig szokásai.”

Negyedik rész IV. fejezet Az utolsó tét

Inado0>!

És Cap Matifou, boldogságának súlya alatt, meg is kérdezte:
– Tulajdonképpen megérdemeljük ezt a boldogságot?…
– Nem, Capom!… De mit tegyünk?… Bele kell nyugodnunk! – felelte Pointe Pescade.

utolsó oldal

darkfenriz>!

A riporterek ki akarták elégíteni olvasóikat, ezért Gravozába siettek – néhányan még a
kétárbocos fedélzetére is feljutottak. De nem pillanthatták meg azt a személyt, akivel a
közvélemény oly makacsul foglalkozott. A parancs határozott volt. A doktor nem fogadott
senkit. Ezért Narsos kapitánynak a látogatók kérdéseire adott válaszai változatlanul
egyformán hangzottak:
– De honnét jött a doktor?
– Ahonnét tetszett neki.
– És hová megy?
– Ahová kedve tartja.
– De hát ki is ez a doktor?
– Senki nem tudja, és talán maga sem tudja jobban, mint akik ezt kérdezik!

166. oldal

Mezítlábas_Vándor>!

Aztán mindketten átvágtak a tömegen, más, éppen olyan hangos bódék felé, a guzlapengetők meg szétszéledtek a környékbeli fogadókban, hogy „cseppfolyósítsák” a bevételt.

123. oldal, Második rész - I. Pescade és Matifou (Móra, 1980)

Mezítlábas_Vándor>!

– Több mint négyszázezer frankba került nekünk ez az átkozott sorozat! – kiáltott fel az idősebbik.
– Pontosabban négyszáztizenháromezerbe! – válaszolta a fiatalabb, az olyan pénztáros hanglejtésével, aki egy összeadás végét jelenti be.
– És most már alig kétszázezer frankom marad!… – folytatta az első játékos.
– Csupán százkilencvenhétezer! – felelte a másik változatlan közönnyel.
– Igen!… Csakhogy… majdnem kétmillióm volt még, amikor arra kényszerített, hogy kövessem magát!
– Egymillió-hétszáznyolcvanötezer frankja volt!
– És mindez két hónapba sem tellett…
– Egy hónap és tizenhat napba!

339. oldal, Negyedik rész - III. Tizenhétezer (Móra, 1980)

robertbardos P>!

E percben a vámőr közelebb jött, s amint éppen a csónakba akartak beszállni, rájuk kiáltott:
– Maguk kicsodák?
– Olyanok, akik választást engednek önnek húsz forint készpénz vagy egy férfias ökölcsapás közt… az is rögvest esedékes ettől az úrtól – felelte Pointe Pescade, és Cap Matifoura mutatott.
A vámőr nem tétovázott.
Elvette a húsz forintot.

213. oldal (Móra, 1980)

darkfenriz>!

Ha az emberre bízták volna, hogy megalkossa a földgolyót, odaáll egy esztergapad mellé, és gépiesen elkészíti, mint egy biliárdgolyót, minden érdesség és ránc nélkül. De a föld a Teremtő műve volt. Épp ezért Szicíliában Acireale és Catania között egymást váltogatják a hegyfokok, szirtek, barlangok, sziklák, hegyek ezen a páratlan szépségű tengerparton

298. oldal

robertbardos P>!

Zirone nem kutatta, hogy a madártani névjegyzékben felsorolt százhetvenhét galambfajból melyikhez tartozik ez a szárnyas, csak egyvalamit látott: minden bizonnyal ehető.

15. oldal (Móra, 1980)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Alexandre Dumas: Gróf Monte Cristo
Alexandre Dumas: Gróf Monte Krisztó I-IV.
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Mándy Iván: Robin Hood
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Hollós Korvin Lajos: A Vöröstorony kincse
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Gáspár Ferenc: A strucc vére
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló