Verne egyik legsikerültebb és legnépszerűbb regénye, melyet mindenféle műfajban újra és újra feldolgoznak.
A lebilincselő történet mindenki fantáziáját megmozgatja, a siker garantált. Pedig már szinte a legapróbb gyerekektől a felnőttekig mindenki tudja, mi történik: Phileas Fogg úr – az előkelő londoni Reform Club tagja – vállalkozik arra, hogy fogadásból 80 nap alatt körül utazza a Földet.
A regény mégis olyan fordulatos, annyi mulatságos meglepetést tartogat, Verne olyan találóan jellemzi szereplőit, hogy az olvasók újra és újra megjutalmazzák magukat a kötet élményével. Nem csoda, hisz Phileas Fogg és Passepartout fantasztikus kalandokkal teli világ körüli útja sohasem pontosan ugyanúgy zajlik.
Nyolcvan nap alatt a Föld körül 692 csillagozás
Utazás a Föld körül címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1873
Tagok ajánlása: 12 éves kortól
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Klasszikus Ifjúsági Regénytár Új Ex Libris · Verne Gyula Népszabadság · JV Móra · Jules Verne Összes átdolgozott műve · Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · Jules Verne összes művei Unikornis · Verne Alexandra, Regun Press, Móra, Népszabadság, Kedvenc, Unikornis, Szó-Kép · Verne - Móra Móra · Jules Verne: Különleges utazások – Les Voyages Extraordinaires · Jules Verne Alexandra, Unikornis · Jules Verne Gyűjtemény Hachette Hungary
Enciklopédia 30
Szereplők népszerűség szerint
Phileas Fogg · Jean Passepartout · Aouda · Fix nyomozó
Kedvencelte 54
Most olvassa 24
Várólistára tette 266
Kívánságlistára tette 131
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Körül lehet-e utazni 80 nap alatt a Földet? Ma ez már kissé nevetséges kérdés, de valójában nem tudom rá a választ – ill. pontosabban arra nem, hogy max. hány nap szükséges hozzá – ill. hát korunkban nem is hasonlíthatjuk össze ezt Phineas Fogg off bátor vállalkozásával és tettével.
Gyerekkoromban láttam a rajzfilmet, elszórakoztatott bennünket a vakáció melegebb napjain a hűs szobába húzódva – de hiába, valamiért csak most került arra sor, hogy könyv formájában is elolvashassam.
Végre! Ki bánhat egy ilyen élményt? Senki! Maximum azt, hogy ilyen sokáig várakoztatta saját magát ezzel az élménnyel.
Valamiért ifjú koromban vagy elfordultam Vernétől, vagy még odafordulásom idején nem tettem meg a teljes fordulatot művei felé – az a sajnálatos dolog történhetett, hogy túl korán abbahagytam könyvei olvasását és nem olvastam még vagy 10 kötetet el tőle. Akkor még meghatározóbb lett volna alakja tinikoromban és bátrabban ajánlhatnám műveit ma a gyerekeknek…
Na, de amit akkor elvesztegettem, nem biztos, hogy be is tudom manapság hozni, de azért időről időre meg fogom próbálni és előveszek egy-egy Verne művet.
Azért mert igazán kalandos, igazán kikapcsol, igazán szórakoztató – és, igen, Verne nagyon jó stílusban ír, jellemábrázolásai kristálytiszták, szavakba öntött emberalakjai kézzelfoghatóan plasztikusak, cselekményleírásai filmszerűen pergőek, izgalmasak.
Magam is meglepődtem, hogy a könyv első fejezete már felépítette előttem a főhős teljes, hiteles alakját, megformálta külsőre belsőre a szereplőket.
Izgalmakban és fordulatokban is bővelkedett, nem tartogatott üresjáratokat, talán a hajóutakon pihenhettük ki a hátunk mögött hagyott izgalmakat – de csak azért, hogy a következő etapban újra követhessük az utikalandokat.
Érdekes lett volna egy térképen követni ezt a nyolcvan napot, most sajnálom csak igazán, hogy az amerikai résznél jutott ez az ötlet az eszembe. Tényleg jó lett volna silabizálni és böngészni a térképet, bogozgatni utazás alakulását.
Kinek ne lenne kedves emlék az indiai hercegnő megmentése, vagy Fix felügyelő folytonos felsülése – de számomra a vége az igazán kedves, amikor végül még egy piciny, de annál belsőbb, intim titkát megtudhatjuk Mr. Foggnak, olykor már idegesítő volt a merevsége és a megingathatatlansága… de ugyanakkor példaértékű is :-)
Fix sorozatos felsülései már-már kínosak voltak, hogy nem tudta átgondolni a tények alapján álláspontját? Nem is értettem teljesen…
Izgalmas és mókás pontjai voltak a regénynek Passepartout izgatott aggodalmaskodásai, homlokegyenest állnak Fogg már-már túl higgadt személyiségével. (azért néha nagyon idegesített hiszékenysége és gyanútlansága Fix-szel szemben)
A legegzotikusabb részei a regénynek számomra az indiai részek voltak, a legelképzelhetetlenebb a Vadnyugati, és a legfuturisztikusabb pedig a 31. fejezetbéli vitorlás szánkón átsuhanni a befagyott prérin; legmókásabb, amikor véletlenül Fogg rátalál spoiler Passepartout-ra a Barnum színtársulatnál.
Tetszett a regény, de az útvonalak részeletessége, a városok, állomások egymás után sorolása nekem térkép nélkül érdektelen volt; ha legközelebbb olvasom, biztosan térképpel együtt teszem! :-)
Mindenkinek ajánlom elolvasni – kicsiknek, ifjaknak, felnőtteknek egyaránt.
Érdekesség volt számomra pl., hogy a japánok a darumadarat a hosszú élet és a boldogság jelképének tartják.
Nem tudom, mi a kirimon.
Barnum színtársulat tényleg létezett – még Magyarországra is eljutott (orrondiak):
https://index.hu/tudomany/tortenelem/2017/07/22/a_barnu…
Az ún. szalangána fecske fészke mitől ehető?
A hindu szütti, azaz rituális özvegyégetés (önkéntes (!) emberáldozat)
Még sosem hallottam arról, hogy az olasz órák számlapja 24 órára van/volt osztva. Ha valaki tudna ilyet mutatni, megköszönném…
Felírtam magamnak olvasás közben, hogy a porter valami italféle lehet – kikerestem és igen, egy sörféle: a Porter Londonban született, és először három sör (strong ale, pale és mild) keverékére utalt, de hamarosan önálló sörré vált. A sűrű és erős porter elterjedt a londoni munkásosztályban, és hamarosan jelenséggé vált országszerte, valamint a balti államokba exportálták
Passepartout neve pedig igencsak érdekes: 1. tolvajkulcs (l. Hamis kulcs); 2. keret, melybe képet, rajzot lehet beállítani; 3. szabadjegy. – Én csak a képkeretet ismerem, de elgondolkoztam, hogy belelátom a passport – útlevél szót is, olyan utazáson, ahol még nem kellett ez a fajta irat, mindazonáltal Mr. Fogg minden alkalommal jelentkezett az angol követségeken hogy az ott kapott pecsétek bizonyítsát, hogy útja során tényleg érintette azokat az állomáshelyeket.
A napokban adja az egyik tv-csatorna a Jackie Chan-féle 2004-es filmet – sajnos, nagy csalódás volt megnézni, pedig annyira vártam – de szinte semmi köze nem volt a regényhez. Csak a szereplők és a 80 napos utazás országai – de ezenkívül egy totálisan újragondolt valami volt, amivel – sajnos, vagy nem – egyáltalán nem tudtam azonosulni. Pedig Jackie Chan-nel semmi bajom sincs…
Izgalmas volt számomra ez a könyv, egy igazi „tanuljunk könnyen, szórakozva földrajzt, társadalomtudományt, szociográfiát, kultúrtörténetet!” A térképpel a háttérben (google maps) követtem végig Phileas Fogg és kíséretének útját, néha elidőztem egy-egy érdekesebb helyen (a wikipédia segítségével), például a jemeni Mochában, vagy Bombay-ben, ami ma már Mumbai. Sok izgalmas adatott kaptam a különböző népekről, szokásokról (még a mormonokról is! Miért ilyen népszerűek a mormonok, hogy a South Parktól Vernéig mindenki foglalkozik velük?!). Tetszett, hogy mindennek nagyon pontos ára volt, két, vagy több árfolyamban is kifejezve, meg, hogy egyáltalán, minden a hihetőségre, hitelességre törekedett; így nyer ez a bájos mese a bátorságról, pontosságról és nyugodtságról igazi alapkövet, értékeket.
Philieas Fogg elképesztő hidegvéréről még hadd írjak egy-két szót. Engem teljesen hatalmába kerített ez a már-már biblikus hit és nyugalom, amivel mindent átvészelt a főhős. Mert csodálatra méltó az, ahogy Philie Fogg elhatároz egy ilyen mérhetetlen nagy utazást, és még aznap(!!!) útra kell, nem aggódik feleslegesen, csak belevág a nagy kalandba. Nem parázik, nem fél, nem kezdi, hogy de így, de úgy, csak bízik (a számításaiba, de ez kb mindegy), és megteszi a lehetetlent! Le a kalappal! spoiler
2017-ben, felnőtt fejjel is meglepően jó ez a könyv. Izgi, még a leírások is, és úgy is, hogy a csattanóra emlékeztem. Ha nem éjjel sötétben olvastam volna Kindle-n, kedvem lett volna egy földrajzi atlaszban ujjal végigrajzolni az útvonalát. :) sokkal jobb választás volt, mint a Bovaryné. :D
Nem tervezett olvasás volt ez. Azért kezdtem el, mert a gyerekek elkezdték nézni a Willy Fogot (link), és egyszerűen kíváncsi voltam arra, hogy mennyire tér el a rajzfilm a könyvtől. Elég jól követi, tisztességes adaptáció lett az (pár idegesítő mellékszereplővel megbolondítva).
Naponta egy epizódot néztünk meg, így, mivel ez nem egy hosszú könyv, Phileas Fogg végül utolérte és le is hagyta Willy Fogot a gyerekek nagy szomorúságára. Ők az oroszlánnak szurkoltak.
Gyerekkorunkban eléggé ketté voltak választva az olvasmányaink, a bátyám kapta a fiús könyveket, én meg a lányosakat. Persze, beleolvastunk egymás könyveibe, de ő fintorgott a pöttyös könyvektől, én meg, ha olvastam is, nem szerettem különösebben a hajós, felfedezős, indiános könyveket (ellentétben a szovjet úttörőkkel és partizánokkal….. :)))) ). Ez a könyv ki is maradt az olvasmányaimból, bár ott volt a könyvespolcon.
Csak később, rajzfilm formájában ismerkedtem meg valamelyest a történettel, és most, vén felnőtt fejjel olvastam először.
Minden tiszteletem Verne-é, aki az akkor rendelkezésre álló információs rendszerek felhasználásával megírta ezt a világkörüli utazást. Én most a google térképet és a wikipediát használtam „segédanyagnak” – végigkövettem az utat, és néha magyarázatért fordultam a wikipediához. (Pl. ennek a mondatnak az értelmezésében: „Másnap, 10-én délután négy órakor megérkezett az immár romjaiból felépült Chicagóba; a város most még büszkébben ékesíti a szép Michigan-tó partját, mint valaha.”)
Jókat derültem a francia Verne angolokon csipkelődő megjegyzésein. Kicsit keveselltem az utazások, helyszínek leírásáról szóló részeket, de hát végülis arról volt szó, hogy végigrohannak a világon, nem arról, hogy nézelődnek… És néha kicsit… hmm… együgyű volt. Vagy mondjam inkább úgy, hogy nosztalgikus. Szeretek régi ifjúsági könyveket olvasni.
A könyvet a mek.oszk.hu jóvoltából e-könyvként olvastam
Apucikám nagyon köszönőm a karácsonyi ajándékot, izgalmas olvasmány, amit alig tudtam letenni. (hát igen kellett 33 év, hogy ezeket a szavakat leírjam) Sosem került sorra, pedig mint látszik jó korán kezem ügyébe helyezték a szüleim, persze megint megkaptam a fejmosást a páromtól. Te tényleg nem olvastad? és a „A tizenöt éves kapitány” a „Észak dél ellent” se. (kellett nekem egy könyvmolyt választani aki mindig megmossa a fejem) A rajzfilm több részletét láttam és Willy Fogg sokkal közelebb került hozzám mint Phileas Fogg nálam túl sok az angol hidegvér, akkor is ha jókat lehetett nevetni az önuralom mintapéldányán. Verne bizony kicsit túltolta az angolok kifigurázását.
Az utazás nagyon gyorsan véget ért, egy kicsit túl kevés, sokkal többet olvastam volna a városokról és a bennük élő mindennapi emberekről. Egy pergős kalandregény, sajnos semmi több, pedig még pár száz oldalt hozzátéve sokkal izgalmasabb olvasmány születhetett volna, az alapok ott voltak a lapjain.
Az viszont kimondottan sajnálom, hogy a repülőgép térhódításával már a 80 nap semmilyen körülmények között nem tartható, földi tömegközlekedési eszközökkel. (bár ha jól belegondolok az elefánt akkor se számított annak)
Még egyszer tényleg köszi Apu, valóban jó volt.
A Nyolcvan nap alatt a Föld körül tipikusan az a regény, ami annyira hatásos, szemléletes, hogy most rögtön felülnék az első járműre, amibe belebotlok, és talán egy kissé több időzéssel az egyes helyeken, illetve kevesebb loholással végigutaznám a Foggék által bejárt helyeket. Annak ellenére, hogy valójában ráz a hideg minden spontaneitástól, és általában még a tervezést is szeretem megtervezni. Sőt, többre vállalkoznék: szívesen mennék vissza az időben, hogy a saját szememmel láthassam az 1800-as évek végén a világot, az embereket, a saját bőrömön tapasztalhassam azt a sok csodát, aminek szemtanúi lehettünk olvasás közben. (Persze például az indiántámadást készséggel kihagynám.) Lehet az ellenőrző énem kívánja ezt ennyire, hiszen nem tudhatjuk, mennyi és mi a tényszerű közlés a regényben, sűrűn próbál felvilágosítani, sokszor mutatja meg a tudomány, az ipar akkori állását, de épp ahogy francia szemmel látjuk az angolokat, amilyen sablonok és sztereotípiák alkotják a képet, talán az egyes állomások valósága sem annyira valóság. Az élvezhetőséget sehogy sem vehetjük el tőle, mert izgultam, és szurkoltam az egész utazáson át, velük örültem, és Fogg helyett is bosszankodtam, ha nem várt nehézségbe ütköztek. Már csak egyet nem értek: én, aki a filmet sem láttam – csak halvány utalások rémlettek fel a regényről –, átkozottul kutattam a történetben a borítón szereplő léghajót…
Hogy lehet az, hogy én még nem olvastam ezt a könyvet ?
No, mindegy, most ezt is bepótoltam, nagy élvezettel olvastam.
Több szempontból is felkeltette az érdeklődésemet.
Egyrészt a Föld megkerülése varázslatos utazás volt, sok helyszínen elidőztem volna még egy kicsit.
Másrészt az izgalom, ami részben azzal járt, hogy sikerül-e elérni egy-egy csatlakozást ,
a másik pedig az , ami Fix detektív Fogg kapitány üldözésével, letartóztatási vágyával kapcsolatos.
A végéig tartogatott meglepetéseket, mivel nem tudtam a végkifejletet.
Verne remek író , többet kellene olvasni tőle.
A Nyolcvan nap alatt a Föld körülnek rengeteg filmfeldolgozását láttam már, nem igazán kedveltem a történetet és nem is vágytam rá, hogy az „eredetit” elolvassam. Az egyetlen filmváltozat, ami tetszett, a Jackie Chan féle őrület volt, de az csak halvány köszönőviszonyban van a könyvvel. Most egy kihívás miatt vállalkoztam az olvasásra és milyen jól tettem! Annak ellenére, hogy töviről-hegyire ismertem a sztorit és pontosan tudtam, hogy mi a vége, majd' lerágtam az összes körmöm, hogy odaérjenek időben. Örök klasszikus, sajnálom, hogy nem vettem rá magam korábban :)
Egy könnyed, kellemes olvasmány. Az elején picit unalmas volt számomra, de a végére egészen megkedveltem. Érdekes volt az alapkoncepció, jó volt drukkolni, hogy sikerüljön teljesíteni a kitűzött célt. Néha azonban túlságosan is gyorsnak gondoltam, egy kicsit jobban kifejtve szívesen megismertem volna az eseményeket. Összességében ajánlom, ha egy kikapcsolódós olvasmányra vágysz!
Népszerű idézetek
– Azt hiszem, éppen nem fölösleges dolog megismerkedni a világgal.
39. oldal
Mr. Fogg közbelépett, és odafordult Sir Francis Cromartyhoz.
– Ne mentsük meg az asszonyt? – kérdezte.
– Megmenteni ezt az asszonyt, Fogg úr! – kiáltott fel a dandártábornok.
– Még van tizenkét óra előnyöm. Abból kitelik.
– Ej, de hisz önnek szíve van! – mondta Sir Francis Cromarty.
– Alkalomadtán – válaszolta egyszerűen Phileas Fogg. – Ha van rá időm.
70. oldal (Népszabadság, 2008)
Amint Passepartout megtudta, mibe kerül a befejező hajóút, csak annyit mondott: „Ó!” – de ez az ó felettébb hosszúra sikerült, és az ereszkedő kromatikus skála valamennyi hangjegyét végigfutotta.
206. oldal (Népszabadság, 2008)
Intett a főpincérnek.
– Uram – szegezte rá a tekintetét –, azt állítja, hogy ez nyúl?
– Az bizony, mylord – vágta rá szemrebbenés nélkül a gazember –, őserdei nyúl.
– És nem nyávogott ez a nyúl, amikor elkapták?
– Nyávogni? Még mit nem, uram! Egy nyúl? Esküszöm…
– Ne esküdözzön, főpincér úr – folytatta higgadtan Phileas Fogg –, inkább jegyezze meg jól: hajdanán Indiában a macskákat szent állatként tisztelték! Azok voltak a jó idők.
– A macskákra, mylord?
– Talán az utazókra is – summázta Fogg úr, és zavartalanul folytatta a vacsorát.
58. oldal
Miután útlevelét láttamoztatta, Phileas Fogg nyugodtan visszatért a pályaudvarra, és ebédet rendelt. A főpincér helyesnek tartotta, ha többek között felhívja a figyelmet a „bennszülött nyúlból” készült pörköltkülönlegességre, mely, amint mondotta: „hat nyelven beszél”.
Phileas Fogg jóváhagyta az ajánlatot, és lelkiismeretesen meg is kóstolta a nyúlpaprikást. Azonban a fűszeres mártás ellenére csapnivalónak találta.
Magához intette a főpincért:
– Uram – és keményen a szemébe nézett –, ön azt állítja, hogy ez nyúl?
– Igenis, mylord – válaszolta szemrebbenés nélkül a fickó –, őserdei nyúl.
– És nem nyávogott, amikor levágták?
– De uram! Hogy nyávogott volna? A nyúl… esküszöm…
– Főúr – vágott a szavába hidegen Mr. Fogg –, ne esküdjön semmire, hanem vésse az eszébe: hajdan a macska szent állat volt Indiában. Az volt a jó idő.
– A macskákra, mylord?
– Talán az utasokra is!
E megjegyzés után Mr. Fogg rendületlenül tovább ebédelt.
– Hm… – szólt a gentleman szenvtelenül, és ez volt minden észrevétele.
195. oldal (Népszabadság, 2008)
Ezt a könyvet itt említik
- Anthony Doerr: A láthatatlan fény
- Douglas Preston: A majomisten elveszett városa
- Edith Eva Eger: Az ajándék
- Földvári András: Ez az én világom
- Frank Márton: A Páratlanok világa
- Gácsi Klára – Oláh János (szerk.): Százszorszép novellák
- Ha Jin: Várakozás
- John Boyne: Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett
- Michael Morpurgo: Flamingó fiú
- Véronique Mougin: Ahol a tű átfér
- Vladimir Nabokov: Első szerelem
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alexandre Dumas: Gróf Monte Cristo ·
Összehasonlítás - Henry Rider Haggard: Salamon király kincse 82% ·
Összehasonlítás - Daniel Defoe: Robinson Crusoe élete és viszontagságai ·
Összehasonlítás - Alexandre Dumas: Gróf Monte Krisztó I-IV. ·
Összehasonlítás - Rudyard Kipling: A dzsungel első könyve 84% ·
Összehasonlítás - Jonathan Swift: Gulliver utazásai 75% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Oliver Twist 93% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: A Twist-gyerek kalandjai ·
Összehasonlítás - Móra Ferenc: Rab ember fiai 84% ·
Összehasonlítás - James Fenimore Cooper: A Vörös Kalóz 83% ·
Összehasonlítás