Dél ​csillaga 64 csillagozás

Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga Jules Verne: Dél csillaga

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Cyprien Méré, a fiatal francia geológus Dél-Afrika gyémántbányáiban kutat, és a gyémánt mesterséges előállításával is próbálkozik. Kísérleteit váratlan siker koronázza, és barátunk úgy érzi, hogy most már biztosan elnyerheti a dúsgazdag bányatulajdonos lányának, Alice Watkinsnak a kezét. Csalódnia kell, mert a csodálatos méretű és tüzű gyémánt , a Dél Csillaga ellene fordítja a bányatulajdonosokat, ráadásul egy pompás banketten megmagyarázhatatlan módon eltűnik. Vad és gyilkos hajsza indul a vélt tolvaj után, aki Méré hűséges néger szolgája. A gyémánt megtalálójának a jutalma Alice kisasszony keze, de a derék francia geológus nemcsak ezért veti magát bátran a hajszába, hanem szolgálóját is tisztázni szeretné a gyanú alól. A váratlan fordulatok egymás sarkára hágnak, és a szerző még az utolsó oldalakra is tartalékol néhány lélegzetelállító meglepetést.

Eredeti cím: L'etoile du sud

Eredeti megjelenés éve: 1884

Tartalomjegyzék

>!
Népszabadság, Budapest, 2008
246 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639709492 · Fordította: Lányi Imre
>!
Unikornis, 1998
258 oldal · keménytáblás
>!
Móra, Budapest, 1980
256 oldal · ISBN: 9631121585 · Fordította: Lányi Viktor · Illusztrálta: Hegedüs István

5 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Mackólány P
Jules Verne: Dél csillaga

Vidám, bohém, könnyed játék az egész, de néha ez is kell. Egy kis kaland, egy kis futkosás a gyémánt után. Persze nem az a tolvaj, akire végig gyanakodtunk, na meg közbelép egy kis szerelemféle valami, de semmit sem kell komolyan venni.
Közben kicsit zsiráfogolunk, majd mindent megold Dara, a csúcsszereplő.
Így, ahogy van, tökéletes minden korosztály számára.

>!
Hyperion P
Jules Verne: Dél csillaga

Nos, hogy is mondjam. Az egész olyan meseszerű volt. Még a leírások sem tetszettek a tájról, az emberekről és az állatokról. Nem tudott megfogni egy jelenete sem. Remélem nem minden Verne mű ilyen, mert még szeretnék tőle olvasni!

>!
darkfenriz P
Jules Verne: Dél csillaga

Könnyed és szórakoztató, olykor azonban egészen drámai és megdöbbentő történet Verne tollából, megragadva azt a jelenséget, amikor megrészegíti az embereket valamilyen drágakő, azért minden idejüket feláldozzák, míg ha az elején feleszmélnének, rádöbbenve a lényegre, kifarolnának egyből a kopjéből. Már az elején megjelenik szórakoztató formában az a tény, hogy bizony nem elegendő az ész és a szakmai tudás, vagyonnak is kell lenni a zsebben, ha egyenrangúak szeretnénk lenni valakivel. Belemerülhetünk a dél-afrikai gyémántbányák kapzsi, állatias, a szerencsére leső világába. A társadalmi különbségek megjelennek, mind a különböző népek, mind a vagyon tekintetében, és emiatt a tudományos szál kibontakozását egy ébredező szerelem is elősegíti. Emellett, ha nagy érték van nálunk, mindig egyre nagyobb veszélyben érezzük magunkat, tehát a túl nagy anyagi siker épp a boldogság és nyugalom ellenkezőjét válthatja ki, hiszen akinek semmije sincs, ő van a legnagyobb biztonságban.
És miközben gyémánttolvajokat üldözünk struccháton, fel a Limpopo folyó felé, Transvaal tartomány csodás természeti képeiből (állataiból és erdőségeiből), érdekes lakosairól (búrok, kafferek, makalakkák) is hű képet kapunk. És amennyiben már lovat se találsz, bízd csak gondjaidat egy kínaira, aki minden helyzetben bizonyítja ügyességét és ki tudja 1 óra múlva milyen állaton ügetsz a Limpopo felé :) Mérlegelni kell azt is, hogy egy drágakő felülmúlhat-e egy igaz barátságot. És egy kísérlet ha balul sül el, azzal nem csak magunkat sodorhatjuk veszélybe, hanem a véletlenek közbejátszásán keresztül azt a féltve őrzött barátot is.
A végére még több fordulatot tartogat számunkra Verne, így a fejünket is csak kapkodjuk, akár Dada, a strucc. Élvezetes, kalandos és nagyon szerethető történet a Vandergaart-kopje környékéről.

>!
Lady_Hope I
Jules Verne: Dél csillaga

Hú! De szerettem. A vége annyira meglepő, és vicces. :)
Volt hogy úgy belemerültem, hogy észre sem vettem hogy olvasok. Ez az igazi jó könyv!

>!
StAngela
Jules Verne: Dél csillaga

Imádtam.
Fordulatokban bővelkedő történet megfűszerezve egy kis kalanddal. :)
Dada révén a mosolyra fakasztás is megvolt. Erre szükség is volt,mert kaland ide vagy oda azért mégis kellett egy olyan fordulat is amin jót lehet derülni! :D
Méltán értékelem öt csillagosra!

>!
Habók P
Jules Verne: Dél csillaga

Izgalmas, fordulatos, néhol humoros, nem túl komoly kalandregény. Nyaraláskor remek.

>!
matthews
Jules Verne: Dél csillaga

Néhány Verne-regény kimaradt kamaszkori olvasmányaim közül, ezeket lassan pótolgatom.
Az író legtöbb könyvéhez méltóan itt is megkapjuk a kalandokkal tarkított fordulatos cselekményt, jó és rossz harcát, egy kis szerelmi szálat, továbbá a témához fűződő elmaradhatatlan (19. század végi) tudományos ismereteket. Nem közvetít mély gondolatokat, csupán könnyed kikapcsolódást, szórakozást nyújt; sokszor éppen erre van szükség.
Picit furának és lehangolónak találtam a főhős barátjának, Barthés-nak levelét, melyben vadászkalandjairól dicsekedik, miszerint mennyi és milyen fajtájú vadállatot ejtett el eddig, és mennyire jövedelmező lenne a prémek és elefántagyarak eladása. A regény születésekor ez bizonyára teljesen természetes és elfogadott nézet volt, viszont mára talán éppen ennek a nyerészkedésnek köszönhetően halt ki, vagy legalábbis sodródott a kihalás szélére sok állatfaj.

>!
dzsobacsi
Jules Verne: Dél csillaga

Jó kis történet, izgalmakkal, nem eltúlzott tudományossággal. Sajnálom, hogy nem olvastam korábban. A vége azonban egy kicsit zavaró, a nagy kibékülés nem tűnik indolkoltnak.

>!
Népszabadság, Budapest, 2008
246 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639709492 · Fordította: Lányi Imre
>!
korkata
Jules Verne: Dél csillaga

Kalandregény romantikával, hihetetlen jelenetekkel. Például a zsiráfon lovaglás. Az első fele nehezen ment. Miután elindultak négyen vált számomra érdekessé a történet. Tudható volt a vége mégis olvastatta magát, nem akartam abbahagyni.

>!
BarbarBaarbiii
Jules Verne: Dél csillaga

Nagyon tetszett :D Nem volt hiány fordulatokban, élvezhető és könnyen emészthető volt :D


Népszerű idézetek

>!
darkfenriz P

– Ó!… hála az égnek, enyém vagy újra, gyönyörűségem!… – dadogta Mr. Watkins, úgy szorongatva kezében a gyémántot, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy nem álmodik. Mennyi gondot okoztál nekem eltűnéseddel, te hálátlan csillag, de most már mindörökre enyém maradsz!

234. oldal

>!
arnold86

Tagadhatatlan, hogy vannak meg nem érdemelt balsorsok is. De legtöbb esetben a balsors, a logika vasszigorával következik olyan előzményekből, amelyekért
az áldozat csak magára vethet.

>!
zsemes

Az emberek igen gyakran valami titokzatos balsorsnak tulajdonítják szerencsétlenségüket, holott, ha a dolgok mélyére nézünk, tulajdon tetteik miatt szenvednek.

>!
darkfenriz P

– Lemondjak a ginről?! Nahát, még mit nem tanácsol nekem! fortyant fel a farmer. – Ártott a gin valaha egy becsületes embernek?… Igen, tudom, mit akar mondani!… Fejemre akarja olvasni a köszvényes londoni polgármester orvosának a receptjét! Hogy a csudába is hívták azt az orvost? Doktor Abernethy volt, gondolom. „Jól akarja érezni magát?”, kérdezte a betegétől. „Éljen napi egy shillingből és szerezze meg azt a két keze munkájával.” Szép, szép! De ha a mi vén Angliánkban valakinek ahhoz, hogy jól érezze magát, napi egy shillingből kellene megélnie, akkor mi értelme lenne a vagyonszerzésnek?… Az efféle ostobaságok nem méltók olyan okos emberhez, amilyen ön, Méré úr!… Nagyon kérem, ne is beszéljünk erről többet!… Tudja mit? Akkor inkább tüstént befekszem a koporsóba!… Bőségesen enni, jócskán inni, egy pipa jóféle dohányt elszívni, amikor kedvem tartja – egyéb örömem sincs ezen a világon, és ön azt akarná, hogy ezt is megvonjam magamtól?

10. oldal

>!
darkfenriz P

Csupa könny lett a szeme, és úgy beszélt a gyémánthoz, mintha élőlény lenne. – Ó, te szép, te felséges, tündökletes kő! – mondotta. – Viszontlátlak hát, drágaságom!… Hogy csillogsz! Milyen súlyos vagy! Hány jó, csengő aranyat érhetsz vajon?… Mit fognak veled csinálni, gyönyörűm?… Elküldenek Fokvárosba, onnét meg Londonba, hogy lássanak és csodáljanak?… De ki olyan gazdag, hogy téged megvehessen? A királynő sem engedhet meg magának ilyen fényűzést! Rámenne három-négy évi jövedelme… Parlamenti határozatra, nemzeti gyűjtésre lenne szükség!… Meglesz az is, légy nyugodt!… És te is ott pihensz majd a londoni Towerban, a Koh-i-noor szomszédságában, amely nagyon kisfiú lesz melletted!… Mennyit érhetsz, szépségem!

110. oldal

>!
darkfenriz P

Egy vetélytárs, majdnem ellenfél holtteste volt, Cyprien mégis mély megrendüléssel adta meg neki a végtisztességet. Mert mindenütt magasztos és ünnepélyes a halál látványa, de a pusztaságban mintha még külön fenséget kapna. A természet magányában az ember még jobban megérti, hogy ez az elkerülhetetlen vég. Elküldi bánatos gondolatait a távolba, családjához, szeretteihez. Azon mereng, hogy maholnap talán ő is elhanyatlik a véghetetlen pusztán, a soha föl nem ébredésig. És akkor ráhantolnak egy lábnyi homokot, jó ha egy csupasz követ állítanak fölé, és végső óráján nem siratja el se nővér, se anya, nem gyászolja jó barát.

145. oldal

>!
darkfenriz P

Mathys Pretorius rendszerint azért jött a bányásztelepre, hogy a boltosokkal főzelékfélékre alkut kössön. Nagyon népszerű ember volt, de a népszerűsége igazat szólva nemigen volt irigylendő, mert határtalan gyávaságának köszönhette. Sokat is mulattak rajta a bányászok, mindenféle bolondos históriákkal rémítgették. Egyszer azt adták be neki, hogy a bassuto és zulu négerek a telep megrohanására készülődnek. Máskor úgy tettek a jelenlétében, mintha egy törvénytervezetet olvasnának fel az újságból, amely szerint a brit uralom alá tartozó területeken halállal bűnhődik mindenki, akiről megállapítják, hogy többet nyom háromszáz fontnál. Vagy pedig tudatták vele, hogy valahol a driesfontaine-i országúton veszett kutyát láttak kóborolni, és szegény Mathys Pretorius, akinek már haza kellett volna indulnia, ezer kifogást keresett, hogy a telepen maradhasson.

59. oldal

>!
darkfenriz P

– El se hinné, mit csinált ma reggel Dada, a struccom – kezdte élénken a beszélgetést Miss Watkins. – Lenyelte az elefántcsont-golyócskámat, amit harisnyastoppoláshoz használok!… Igen, az elefántcsont-golyómat!… Jókora nagy volt, hiszen ön is ismerte, Méré úr, egyenest a new-rush-i biliárdteremből hozták!… Az a falánk Dada úgy lenyelte, akár egy pirulát. Igazán előbb-utóbb sírba visz az a gonosz állat!

12. oldal

>!
dzsobacsi

– Egy rendőrtisztnek kötelessége néha megakadályozni a lefoglalt borok eladását – mondta mosolyogva a rendőrtiszt –, de azok fogyasztását sohasem ellenzi.

237. oldal, Huszonnegyedik fejezet - Csillaghullás


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár 5. – A por hatalma
Ethel Lilian Voynich: Vihar Itália felett
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Robert Louis Stevenson: Emberrablók
Thomas Hardy: Kalandozásaink az Ördöglyukban
Dávid Ádám: Millennium Expressz – A potyautas
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
Margaret Peterson Haddix: Az utolsó kulcs
Bodó Géza: Barlang a szigeten
Scott Westerfeld: Behemót