A ​világ ura 13 csillagozás

Jules Verne – Dale Mettam: A világ ura

Képregény-sorozatunk egyszerre szórakoztató és hasznos olvasmány. Az apáról fiúra szálló klasszikus regényekhez készült látványos, fantáziadús illusztrációk megragadják az ifjú olvasók képzeletét és kedvet csinálnak az olvasáshoz.

Eredeti cím: The master of the World

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Klasszikusok képregényben Ventus Libro

>!
Ventus Libro, Budapest, 2011
68 oldal · ISBN: 9789639926554 · Illusztrálta: Suresh Digwal

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

buzavirág>!
Jules Verne – Dale Mettam: A világ ura

Nem olvastam még túl sok képregényt, így nincs összehasonlítási alapom, és az eredeti Verne történetet sem ismerem, így nehéz véleményt alkotnom. Ezért csak az illusztrációról szólnék. Igényesnek tartanám a képkockákat, csak egy dolog zavart, hogy arcokat szinte sosem sikerült egyformára rajzolni, ezért nehéz volt beazonosítani a szereplőket.

mohapapa I>!
Jules Verne – Dale Mettam: A világ ura

Ezzel a Klasszikusok képregényben -sorozattal általában az a bajom, mint például Fazekas Attila rajzaival: többségében nagyon jók a rajzok, pazar a színezés. de van általában van valami esetlegesség a mozudlatokban, gezstusokban, arcmimikákban. Nos, ebben a füzetben is. Viszont nagyon kevés helyen. A látószögek, perspektívák kiválók, a színezés is pöpec, a párbeszédekkel sincsen semmi baj.
De valahogy, valam nincsen a helyén.

Mivel klasszikus, nyilván olvasnom kellett volna az eredetijét is, hogy ne legyen hiányérzetem. Meg az eredetijének az előzményét is (Hódító Robur), hogy igazán értsem, miről van szó. De nem olvastam. A képregény viszont evidenciának veszi, hogy olvastam. Hiába mondom, hogy nem.
De éppen ezért nincs bennem nagy döbbenet, amikor kiderül, hogy mindenek mögött Robur áll. Mert, hogy ki a tőgy az a Robur, az marhára nem derül ki a füzetből, csak lökdösve van, hogy, na döbbenjen már meg, hát a Robur, na az, röpköd, hajózik és autózik veszett sebességgel!
De nem csak azt nem tudjuk meg, hogy kicsoda Robur, hanem azt sem, hogy egy, azaz egy darab hiperjárművel hogy a viharba' akar ő a világ ura lenni? Azzal, hogy marha hangos a hegy?
(A történet azzal kezdődik, hogy egy kisváros lakói összecsinálják magukat, mert olyan robaj jön a hegyek felől, mintha rengene a föld, és a poharakban gyűrűzik is a víz rendesen, de nem, nincsen földrengés, csak enyhe mozgás, meg nagy hang. De később, amikor megjelennek a titokzatos járművek, földön, vízen, levegőben, akkor nem kell megsüketülni, senkinek nincsen olyan érzése, hogy földrengés lenne. Szóval a bevezető jó az érdeklődés felfokozásra, de semmi szerves kapcsolata nincsen azzal, ami később történik, és magyarázatot sem kap.) Meg két emberrel? Kicsit elszámította magát, és benézte ezt a világúrságot, úgy tűnik!

S mivel nem olvastam Verne eredetijét, nem tudom, hogy az előzmény nem ismerete vagy a képregény adaptációja a fő hiba. De mert van a fő hiba, lett légyen az bármi, marhára nem is tudom beleélni magamat a dolgokba.

Kár érte, mert mondom, a képi megvalósítás viszont tetszik, talán a legjobb ebben a sorozatban, legalábbis azok közül, amiket már olvastam és néztem.

S azt már csak csendben kérdem meg a sorozatszerkesztőtől: nem azért, de valóban ez a történet Verne legklasszikusabbja? Ööööö…

bodr>!
Jules Verne – Dale Mettam: A világ ura

A rajzok alapjáraton is jók, de a tájképek kifejezetten szépek.
A szöveg feltűnően kevés párbeszédből áll ahhoz képest, hogy képregény, de mivel E/1-ben mesél a főhős, ezért ezeket elfogadtam monológnak.
A 18. oldalon meg egyik pillanatban az áll, hogy olyan magasan járnak, ahova élőlény még sosem tette be a lábát néhány elvetemült ragadozó madáron kívül, a következő képkockában meg konkrétan beszól az egyik túravezető, hogy „jé, ez a szikla még nem volt itt, amikor legutóbb itt jártam”.
Ezen kívül csak annyi bajom volt vele, hogy kis híján elaludtam rajta, de ebben én is bűnös vagyok, mert egy négyórás éjszaka után vágtam bele.


Hasonló könyvek címkék alapján

Gaston Leroux – Varga Tomi: Az Operaház Fantomja
Agatha Christie – François Rivière: Tíz kicsi néger
Rachel Smythe: Lore Olympus – Olümposzi história 3.
Grant Morrison: Klaus: Így kezdte a Télapó
George Orwell – Fido Nesti: 1984
Etienne Dahler: Teremtés; A pátriárkák
Mathieu Gabella – Vincent Brugeas – Patrice Louinet: Conan, a barbár – Elveszett legendák
René Goscinny – Morris: Talpraesett Tom – A petroleum jegyében
Albert Uderzo: Asterix és Latraviata
Dmitry Glukhovsky – Peter Nuyten: Metró 2033