Az ​úszó város 78% 20 csillagozás

borító + ill.: 5
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 3
élmény: 4
mondanivaló: 3

Verne egy zseni volt, mert a semmit is olyan érdekesen és szórakoztatóan tudja bemutatni, hogy az csak a legnagyobbakra jellemző. A sztori két mondatban előadható, és semmitmondó a javából. Viszont szerettem olvasni, mert gyorsan peregtek a lapok és a rövid fejezetek szinte vittek előre. A doktor volt az egyetlen szereplő, aki egyéniségével maradandó lesz számomra, és a vágya, hogy egy hajótörést szenvedjen el; nagyon tragikomikus. Azt nem árulom el, hogy ezt sikerül-e átélnie! :-)
Különben minden előre kiszámítható volt. A Niagara-vízesés leírása olyan életszerű, hogy szinte én is ott éreztem magamat. Szerettem volna egy olyan Verne – művet olvasni, amely vízen játszódik, ennek a kívánalomnak pedig ez tökéletesen megfelelt.

Az elején azt hittem, hogy kapunk egy Titanic történetet jó 40 évvel a Titanic előtt. Azért Verne ennyire nem volt jövőbe látó.
A történet teljesen egyszerű: egy nagy óceánjáró elindul Liverpoolból New Yorkba, s közben egy csomó minden történik: baleset, vihar, szerelmi bonyodalmak, párbaj, s természetesen szerencsés végkifejlet.
A hajóút vége utáni pár fejezet, bár érdekes, de felesleges. Elég lett volna pár szóban utalni a jövőre.
Ami fura volt, hogy Verne-től nem szoktam meg az E/1-es elbeszélést. Nem volt különösebben zavaró, csak szokatlan. Az elbeszélés stílusa változatlan maradt.
Nem a legjobban sikerült regénye, de gyorsan olvasható és nem rossz. Azért egy újra fordítás igazán rá férne. A „szandwich” igazán büntetett.

Kellemes, laza kis történet. Nincs valami nagy eseménye, igazából egy akkoriban átlagos hajó út az egész. Mégis lehet élvezni, hogy nem történik semmi, és ami történik az is kis kellemes kikapcsolódás. De azért mégis van egy kis szála, ami természetesen a szerelemhez kötődik. Ez ügyben én picit más véget vártam volna spoiler, de végülis ígyis jó volt. Ez a könyv nem több, mint egy kis laza történet.

Rövid, mozgalmas, izgalmas Verne-féle kalandregény főszerepben egy hatalmas, Titanic sorsra ítélt hajóval (ez a címbéli „úszó város” ) és egy szerelmi háromszöggel, szerencsére nem a rossz fajtából. Aktuális hősszerelmesünk az E/1-ben beszélő főszereplő barátja, Fabian, akit két évvel ezelőtt elszakítottak a szerelmétől, akiért bármit megtenne, hogy megmentse borzalmas férjétől. De azt hiszem, így is eleget mondtam. Az, hogy a hajó csakugyan a Titanic sorsára jut-e és hogy miként zárul a szerelmesek története, maradjon titok, melyet csak a regényt elolvasó fedhet fel.

Egy nagyon kellemes kamaradráma lehetne színpadon ez a mű. Érződik rajta, hogy Verne színházi íróként kezdte pályafutását. Egyébként a történetet szépen kíséri a romantikus felhang, egy kicsit meghintve némi tudományossággal és pontos táj- valamint környezetleírással földrajzi, mérnöki és történelmi értelemben is. A művet végigkíséri egy kellemes lebegő hangulat, nagyon jó érzés olvasni a 19. század végi életérzésről, amelyet nagyon hitelesen kapunk vissza Verne tollából, mindezt izolált környezetben egy óriási mozgó lakógépezeten, egy úszó városban, egy öt kéményes gőzhajón. A történet 1867. március 18-ával indul. Nem lehet nem a Titatinc-ra gondolni közben, amely viszont 1912. április 14-én süllyedt el. Számomra érdekes volt ez a párhuzam.

Nagyon tetszett ez a könyv, de elfogult vagyok mert én sokat dolgoztam óceánjáró hajón, és a Liverpool-New York utat személyesen is megtettem, igaz egy modern 4000 fős úszó városban. Jó volt olvasni azt hogy milyen volt ez majd em 150 évvel ezelőtt. Élvezetes volt olvasni new york-i beszámolóját, magam is tapostam az utcákat amiket megemlít. Ez eg gyorsan olvasható “crossing-cruise” luxushajó történet, egy kis kalanddal megspékelve. Ajánlom mindenkinek, főleg annak aki utazott már óceánjárón