A ​Szahara tengere 72% 29 csillagozás

Egy általam eddig nem ismert Verne mű, amiben a haladás és az önös érdek spoiler miatti maradiság harcol egymással egy újabb, Afrikán átvezető csatorna építése kapcsán.
A regény részletesen leírja a csatorna tervezésétől a kivitelezésig tartó nehézségekkel teli folyamatot, nagy súlyt fektetve a hátráltató tényezőkre spoiler
Verne eme regénye ismét fordulatokban gazdag, és a vége elött is kapunk egy nem várt csavart.
A tervező és az őt kisérő katonák szerethetők, mert úgy akarják a haladást és meggyőzni a helyi lakosságot, hogy nem folyamodnak erőszakhoz, hanem észérvekkel próbálnak hatni rájuk.
Tetszett benne, hogy az egyik katona szinte magával egyenrangúként kezeli, és nagyon szereti a lovát, és a rendkívül intelligens kutyáját.

Nekem ez a könyv nagyon tetszett! Egyáltalán nem értem, miért van 70%-on.
Az alapötlet remek volt, miért ne tölthetnénk fel a sivatagot vízzel. Aztán persze a hogyanok, és a miértek, az egyetértők, és az ellene levők harca, mi az a pénz, amit megéri ebbe fektetni.
Majd persze a híres mondás; „Ember tervez…”
Nagyon jó volt, örülök, h elém vetette magát!

Jules Verne ezen könyve Afrikába, arab népek közé vezet minket. A történet során hőseink azon fáradoznak, hogy tengerré alakítsák a Szaharát, ezzel azonban magukra haragítják a portyázásból, karavánok megtámadásából élő ádáz őslakosságot…

A regény nem volt rossz, elment egyszer, de nekem, aki már sokat olvasott az írótól, nem volt annyira érdekes. Maga az ötlet – a Szahara tengerré alakítása – nekem túl abszord volt, a konkrét mérnöki megvalósításának ecsetelése pedig végképp nem kötött le. A regény csak nagyjából a közepe táján kezdett csak izgalmasabbá válni, spoiler de ennél kicsit többet vártam volna.
A végén pedig a csattanó az lett, hogy spoiler

Verne e kései regénye – off – egy valós elképzelést választ kiindulópontjául, egy 19. századi francia mérnök tervét a Szahara részleges elárasztásáról a Földközi-tenger vizével, és eköré kanyarít kalandregényt. A tervet továbbgondolja, és megfűszerezi helyi kultúrával, néprajzzal, no meg hosszas tudományos fejtegetésekkel, beleszőve a történetbe a gyarmatosítással járó konfliktusokat is. Érdekes módon, mivel itt a helyszín egy francia fennhatóságú terület, az elégedetlen elnyomottakat nem hősies szabadságharcosokként, hanem alávaló banditákként tünteti fel off.
Az utazós részek elég szikárak és unalmasak, ráadásul az események nagy részét nem közvetlenül „éljük át”, hanem szemtanúk beszámolóiból derül ki sok minden. Az egyenarcú emberek között az igazi főszereplő egy kutya. Slusszpoénként spoiler.
Külön tockost utalnék ki az általam olvasott kiadás fülszövegírójának, aki képes egészen az utolsó oldalak fordulataiig mindent is kifecsegni, nehogy véletlenül meglepetés érje az olvasót.

borító: 4
tartalom: 3
stílus: 4
szereplők: 3
élmény: 3
mondanivaló: 3

Ez egy átlagos mű, sokkal inkább vázlat, mint kész regény. Pedig vannak benne jó alapötletek és konfliktusok. Az, hogy a sivatagból csináljunk tengert, ezáltal lendítsük fel a gazdaságot és tegyük termékennyé a vidéket, alapvetően modernek ható elképzelés. Csakhogy erről nem tárgyalt senki a bennszülöttekkel. A könyv sem igazán fordít erre figyelmet, ami érthető egy gyarmatosító ország írójától. Viszont az emberek, népek ennyire semmibe vétele már bicskanyitogató. Elismerem, hogy a tuaregek, akik a karavánok kirablásából élnek sem a legszimpatikusabbak. Csak néhány kedvező vonást enged meg nekik Verne, főleg a nők szempontjából. A vége is olyan, mintha megszakadt volna a történet. A szereplők felejthetők, egyszer (sem) olvasható.

A kevésbé ismert Verne-féle fantaszta történetek közé tartozó kötet nem túl izgalmas és fordulatos. Itt is egy olyan természeti katasztrófát(egy legalább Richter 9-es földrengést) vízionál az afrikai partok mentén,ami teljesen átalakítja a tájat. A helyszín a Hector Servadac-ból már jól ismert Gabes és környéke,akkor az aranymeteor garázdálkodott a környéken…Ebben az alapsztori a globalizáció kontra harmadik világ küzdelme. Legyen tenger a terméketlen sivatagból!Nagyjából nem történik semmi,csak a regény végén,számos a valóságtól teljesen elrugaszkodott „megoldással”…A „jó” kis gyarmatosító francoá nacionalizmus elnyeri jutalmát-éljen a haladó nyugati felfogás,míg a szabadságért,önállóságért küzdő maradi tuareg-berber népek pórul járnak. Könnyű,lapos kis olvasmány.

Mintha azt érezném, hogy Verne kifáradt volna. Teljesen sablonos történetvezetés, csak az alapötlet tűnik elfogadhatónak, de a részletek már nagyon gyatrák. Agyon ismételgeti magát. Az emberek jellemzése is nagyon unalmas. Egy ritka rossz regény a nagy írótól.