A ​rejtelmes sziget 369 csillagozás

Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget

Példátlan erejű szélvihar sodorja a Csendes-óceán vízsivatagja fölött a léghajót, amelyen öt derék amerikai menekült el Richmondból, a rabszolgatartásért harcoló déli csapatok fogságából. A gáz lassan szivárog el, minden felszerelésüket a vízbe kell hányniuk, és csak a puszta életüket menekítik egy lakatlan szigetre. Kifosztottabbak, mint a hajdani Robinson volt, de leleményükkel, szorgalmukkal és kitartásukkal lassacskán felülkerekednek a helyzet és a természet mostohaságán. Sorsukkal úgy-ahogy elégedettek, de egy sor megmagyarázhatatlan jelenség nyugtalanítja őket. A szigetnek valami titka van, és hőseink megindulnak, hogy a rejtélyt felderítsék.

Eredeti megjelenés éve: 1875

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Verne Gyula, JV, Jules Verne Összes átdolgozott műve, Verne, Jonatán Könyvmolyképző, Jules Verne összes művei, Az én könyvtáram, Jules Verne: Különleges utazások – Les Voyages Extraordinaires, Jules Verne

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
816 oldal · ISBN: 9789632458601 · Fordította: Majtényi Zoltán
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
816 oldal · ISBN: 9789632458595 · Fordította: Majtényi Zoltán
>!
152 oldal · ISBN: 9789633987698

25 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Harbert Brown · Pencroff


Kedvencelte 61

Most olvassa 19

Várólistára tette 147

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

J_Goldenlane IP>!
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Kétségtelen tény, hogy Verne a legnagyobb hatású steampunk író, de a Rejtelmes sziget-et, így, 2016-ban mégis inkább A marsi-val állítanám párhuzamba.

Ez egy hajótörött-regény, ami a túlélés technikai-tudományos részleteire teszi a hangsúlyt. Az 1800-as évek vége felé játszódik, tehát Verne hajótöröttei ennek a kornak a high-tech vívmányait hívják segítségül, és ennek a korszaknak az optimista, „az ember ura a természetnek” mentalitása jellemzi őket. (És igen, túlélik.)

Mivel a regény több, mint száz éves, tehát lassú és vontatott. Más oldalról a nitroglicerin készítés menetét tényleg nem lehet túl izgalmasan előadni.

Ha még nem olvastál semmit sem Vernétől, és érdeklődsz a természettudomány iránt, akkor mindenképpen javaslom, hogy tégy vele egy próbát.

13 hozzászólás
Chöpp>!
Jules Verne: A rejtelmes sziget

A meggyfánk alatt, a meggyfán olvastam ezt kamaszkorom egy csodás nyarán, amikor indiánsátrat állítottunk – szintén a meggyfa körül, és alig vártam, hogy következzen délutánonként a rádióban a Robert Louis Stevenson: A kincses sziget hangjáték. Azt mondom, Kamaszkorom legszebb nyara volt ez. De ha „csak” ez az egy, ez a regény lett volna, talán akkor is ezt mondom. Ez egy jó könyv volt, éppen jó időben! Múlhatatlan kedvenc.

Dawnofmyth P>!
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Nagyon izgalmas volt végigkövetni a szereplőket azalatt a pár év alatt, amíg a szigeten éltek. Tetszett ahogyan felépítették az életüket, ahelyett, hogy magukba roskadtak volna. Végtelenül találékonyak és kitartóak voltak. Volt benne egy kis rejtély, és függetlenül attól, hogy spoiler Az elején néhol sok volt a tudományos rész, ami nem tagadom érdekes volt. A vége felé igazán pörgőssé és izgalmassá vált a történet, bár szerintem egy kicsit gyorsan lezárult.

Bazil P>!
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Sajnos csalódás.
Az összképet illetően mindenképpen. Voltak jobb és izgalmas részek benne, amiket (végre) az előzetes várakozásaimnak megfelelően olvastam, de a nagy (túl nagy) része nyűglődés volt. El is húztam jó sokáig, meg időm sincs nagyon mostanában (de tudjuk, hogy idő arra van, amire akarjuk), így nem is akarok mentségeket felhozni a csillagok számát illetően, gyengébbre nincs szívem értékelni, többet meg nem tudok adni, bármennyire is szeretnék.
Pedig kiemelkedő népszerűségnek örvend a könyv, mind a figyeltjeim körében, (ennyi csillagot könyv olvasásra még nem nagyon kaptam itt), mind a moly teljes egészét nézve, szóval Verne egyik legjobb könyve – gondoltam én. És még soha nem olvastam. De tényleg. Meg is hagytam magam a boldog tudatlanság állapotában. spoiler
A történet nagy részét ma már nyugodtan a papírkosárba helyezhetnénk, a tudományos és ismeretterjesztő részeit persze a megírása óta eltelt idő függvényében kéretik a helyén kezelni, néhány hajmeresztő történést nem is tudtam hová helyezni, a legteljesebb jóindulattal sem. Igazából vártam és vártam és már nagyon vártam a tenger alatti történéseket, de most már tudom, hogy azt nagyrészt egy másik könyvben kapom majd meg. Ha. (És valamikor.) Persze kötelességtudóan kívánságlistáztam, sőt az évtizedek óta a polcomon lévő Grant kapitányt is el kellene vége valamikor olvasni, de hát…
Azt persze látom és érzékelem, hogy azért mesterien lett ez megkomponálva, szerkezetileg – ez kétségtelen.
De ez a tudat csak kis mértékben kárpótol, a sok tudományos, technikai részlet megfeküdte a gyomromat, a történések teljes képtelenségéről nem is beszélve, de maradjunk mesére vágyó gyerekek, maradjunk az örök tizenéves ifjúság boldog állapotában, – mert mi másért vennénk kézbe egy ilyen könyvet. Klasszikus persze, és az egyszeri molyt hajtja a vágy, megismerni ezeket a klasszikusokat az eredeti formájukban.
Hát ezt most megismertem.
Végre. spoiler

22 hozzászólás
hencsa06>!
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Ismét élmény volt Vernét a kezembe venni. Nagyon jól szórakoztam rajta .Vernétől megszokott stílus, hihetetlen technikai csodák , valódi kaland.
A regényből készült filmet előbb láttam , mint ahogy a könyvet olvastam, de így is nagy élmény volt a könyv. Sajnálom, hogy csak felnőttként olvastam.

4 hozzászólás
Szürke_Medve>!
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Még olvasni sem tudtam, de édesapám már felolvasta nekem ezt a könyvet. Itt is megmutatkozik hogy mennyire befolyásolják a szülők a gyermekük sorsát, mert egy életre megfertőzött a Verne rajongással. Amikor az iskolában tanultuk az olvasást, Verne volt az egyik szerző amivel otthon, gyakoroltam, nem szülői ráhatásból, hanem magamtól, mert nagyon érdekelt, és nem tudtam kivárni hogy édesapám olvassa fel…. Azt hiszem a könyvmolyságom is valahol ott vette kezdetét. A „Rejtelmes sziget”-et a francia mester egyik legjobban sikerült könyvének tartom. Szinte minden benne van ami Verne-t azzá teszi ami. Kaland, tudomány, romantika, morál, és a 19. század szelleme, a legjobb értelemben véve. jogos az max csillag.

Belle_Maundrell >!
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Anyai nyomásra olvastam el miután fél napot szenvedtem, hogy nincs könyvem, és elege lett belőlem, és bár nem lelkesedtem érte túlságosan, de azért jobbra számítottam. Vagy reméltem, mert az ember mégiscsak bízik a szülői ítéletben.
Lehet, hogy naiv gyermekkorom idején jobban lenyűgözött volna, de a mélyen bennem élő lelketlen kritikus képtelen volt szemet hunyni egy csomó zavaró dolog fölött. Kezdjük ott, hogy ez egy rémesen túlírt regény. Száz oldalban is bőven el lehetne regélni a történetet, ha nem lenne az a rengeteg technikai leírás. Istenem, hogy én azokat mennyire untam! A tájleírásokkal semmi bajom, de ugyan mit érdekel engem, hogyan kell nitroglicerint meg puskaport csinálni? Jó dolog, ha (lég)hajótörött hőseink belakják a szigetet, de már túlzásnak éreztem, amit ezek összehoztak. Oké, hogy volt velük egy mérnök, de távíró meg felvonó… ez komoly? Már attól féltem, hogy nekiállnak vasutat építeni, amikor Pencroft állandóan arról beszélt. Vagy összedobnak egy telefont is. Nekem meg végig az járt a fejemben, hogy ennyi idő alatt és ennyi cuccból simán építhettek volna egy Titanicot. Főleg, amikor már pontosan tudták, hol vannak, és mindenféle eszközük is volt. Meg hát könyörgöm, egy hajóskapitány is volt köztük, valahogy csak elvergődtek volna valami lakott területre.
A szereplők közül senkit sem szerettem, mind nagyon kidolgozatlanok, gyakorlatilag van egy tulajdonságuk (hogy mit csinálnak) és ennyi. Kivéve ugyebár Cyrus Smith-t, aki gyakorlatilag félisteni magaslatokba emelkedik. Mert annyira hiperszuper, érteeed? Sokkal jobb lehetett volna érdekes karakterekkel és kapcsolatokkal.
Az sem tett jót a sztorinak, hogy mindig történt valami szerencsés véletlen spoiler, amikor szorult helyzetbe kerültek (volna), mert így már eszembe se jutott izgulni. Amúgy sem volt sok izgis pillanat, de a végére már fel sem merült bennem, hogy bárki meghalhat. spoiler
Az orángutánt meg jobb lett volna kihagyni, nagyon fura volt az egész, ahogy ruhában pincérkedett(?), meg minden. És a mi illusztrált kiadásunkban csimpánz van a képeken. Méghozzá hosszú farokkal. spoiler
Annyira azért nem volt rossz, de nem fogom megrohamozni a könyvespolcot az íróbácsi többi könyvéért. Viszont gondolkozom rajta, hogy ha egy lakatlan szigeten kötnék ki, akkor ezt kéne magammal vinni, mert nem elég, hogy jó hosszú, de egy csomó hasznos túlélési taktikát is magamba szippanthatnék. Például robbanthatnék egy mediterrán stílusú luxuslakást a sziklába…

3 hozzászólás
brigi11 P>!
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Ez egy elnyűhetetlen történet és olvasás közben azon gondolkodtam, vajon mennyi fiatal írónak adott alapötletet ez a könyv. Tipikus kamasz könyv, túlélő ösztönnel,kalandokkal és a végén egy hihetetlen csavarral. Talán felnőtt fejjel jobban feltűnnek az üres járatok, de ez egy nagyon szerethető történet, szerethető szereplőkkel.

berg>!
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Olyan magától értetődően kegyetlen és rasszista, hogy az ember lányának eláll a szava.
De pont ezért kapja meg a csillagot.

Isley P>!
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Az, ahogy Verne ki tudja magát fejezni, amennyi érzékletes és egyben leginkább odaillő cselekvőigével le tudja írni a történéseket, amennyire részletgazdagon és a szó legszorosabb értelmében pontosan nevén tud nevezni mindent, amit érinteni kíván, az teljesen egyedülálló, ugyanis, amit könyveiben, úgy és kiváltképp A rejtelmes szigetben taglal, az szédítően szerteágazó. Mivel olyan korban élünk, hogy sokan ragadtatják el magukat, és folyamodnak örökösen a szuperlatívuszok használatához, ekképpen üresítve ki a melléknevek felsőfokát, talán a fenti megjegyzésemre is sokan csak legyinteni fognak, de én akkor is azt javallanám, hogy alkalomadtán kifejezetten érdemes Verne egyik-másik könyvét elővenni, mert úgy, ahogy ő műveli az irodalmat, azt nem sokan teszik. Emellett főszereplői, ahogy ezúttal Cyrus Smith mérnök úr, Pencroff tengerész, Nab, Harbert és Gedeon Spilett újságíró olyan emberi értékekről tesznek szakadatlanul tanúbizonyságot, mint kreativitás, találékonyság, szívósság, becsület, hűség, leleményesség, kitartás és nem a kivagyiságba torzuló, hanem az erkölcsi kötelességeknek való őszinte és nemeslelkű engedelmességet és a hálaérzet kimutatását folyton-folyvást kiváltó keresztényi szemlélet és magatartás. Emellett nem egy morálisan nehéz helyzetbe is kerülnek hőseink, akik ezekre adott válaszai is tanulságosak. spoiler A léggömbbel a Csendes-óceán egy kis és lakatlan szigetére csöppenő hajótöröttekből csak így válhatnak azokká, akik a viszontagságokon felül tudnak emelkedni, és férfiasan nem azon búslakodnak, mit veszítettek el, hanem a jelen pillanatot megélve, minden tevékenységüket lelkiismeretesen végezve, azért hálásak, amiket e kicsiny szigettől kaphatnak, ami nem csekély kincs. A rejtelmes sziget e makulátlan lelkű, hajtótöröttekből telepesekké fejlődő emberek Lincoln szigeten tartózkodását spoiler írja le. Amellett, hogy nagyon élvezetes olvasni azt, hogy az emberi lelemény mit tud kihozni még egy első ránézésre ilyen keserű történésből is, azt is jól tükrözi, hogy mennyire csak felfogás kérdése minden, és az ilyen tettrekész és bátor emberek bárhol feltalálják magukat, bármilyen csapást is mér rájuk a sors.


Népszerű idézetek

Gicula>!

-Figyelmeztetlek Pencroff – világosította föl barátját Herbert –, hogy ezek az állatok egyáltalán nem disznók…..
-Nem baj fiacskám – felelte a tengerész, és a verem fölé hajolt, megragadta az egyik állat apró farkcsökevényét, majd kihúzta a malacféleséget. – Nem baj, hadd higgyem azt, hogy disznó!
-De miért?
-Mert örömem telik benne!
-Annyira szereted a disznóhúst, Pencroff?
-Nagyon szeretem – felelte a tengerész –, különösen a csülkét! És ha nyolc csülke volna négy helyett, akkor kétszeresen szeretném!

261. oldal

Duchon_Jenő>!

Ilyen az emberi természet. Szükségét érzi, hogy maradandó művet alkosson, olyat, amely túléli őt magát: ez épp egyik jele annak, hogy az ember ennyivel magasabb rendű, mint bármely más lény. S többek közt ez az, aminek világuralmát köszönheti, és ami világuralmának jogosságát igazolja.

529. oldal, Harmadik rész - 15. fejezet (Móra, 1961)

blackett>!

Egyébiránt a humor sem hiányzott belőle. Ő volt az, aki a Fekete-folyónál zajló összecsapás idején két óra hosszat diktálta távírógépbe a Biblia első fejezeteit, hogy ekként őrizze meg helyét a sürgönyhivatal ablakánál, és végül is elsőként jelenthesse lapjának a csata kimenetelét. Ez a csíny kétezer dollárjába került a New York Heraldnak, de mégiscsak ez az újság kapta meg elsőként a tudósítást.

14. oldal

bonnie9 P>!

Ó, hiszen a magány mindenkit keservesen elcsigáz, ám annak a legiszonyúbb, akit az önvád marcangol!

Második rész, 17. fejezet

Gicula>!

Cyrus Smithszel egyidőben, ugyanazon a napon, még egy fontos személyiség esett a déliek fogságába. Nem kisebb férfiú, mint a tiszteletreméltó Gedeon Spilett, a New York Herald tudósítója, akinek az volt a feladata, hogy az északi seregek kötelékében beszámoljon a háború fordulatairól.

Gedeon Spilett azoknak a bámulatra méltó angol vagy amerikai haditudósítóknak a sorába tartozott – mint Stanley és mások –, akik semmitől sem riadnak vissza, csakhogy egy-egy pontos értesülést szerezzenek, s azt a lehető leggyorsabban eljuttassák lapjuk szerkesztőségébe. Az Egyesült Államok újságjai, köztük a New York Herald is, valóságos hatalmasságok, s ezért kiküldött munkatársaik is számottevő emberek. És Gedeon Spilett ezek közt is a legrangosabb hírében állt.

Harmadik fejezet, 19oldal.

Harmonya>!

– Az nem lehetséges-e – kérdezte Nab halálos komolysággal –, hogy Pencroff szájában…?
– Ide figyelj, Nab! – csattant föl Pencroff. – Azt hiszed, nem vettem volna észre, ha öt-hat hónapja ólomgolyót hordanék a pofámban?! Mit képzelsz, hol bujkált eddig?

R_Kingaa>!

… pirkadni kezdett.
Az égbolt tetején, ahol ritkásabban torlódott a pára, néhány szürkés árnyalat vált el a felhők peremétől, majd a tenger fölött, a láthatáron is valamilyen világosabban derengő vonal rajzolódott az égaljra a felhőszegély komor sötétje alatt. A hullámok taréján halvány, rőtes fénypettyek csillámlottak, a víztajték pedig visszanyerte fehér színét. Ugyanekkor bal kéz felől, a partvidék hepehupás felén, ha egyelőre csak szürkésfekete borongásban is, de lassacskán, elmosódottan kibontakozott a tájék.

83. oldal, 7. fejezet

R_Kingaa>!

… a szükség maga a legjobb tanítómester: annak a szavára mindig hallgatnak a tanítványok…

207. oldal, 17. fejezet

Biró_Krisztina>!

Ó de nagyra nő a képzelet, ha éltetője a bizalom!

II. rész, 7. fejezet


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
J. R. R. Tolkien: A hobbit
J. R. R. Tolkien: A babó
Michael Ende: A Végtelen Történet
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló
Scott Westerfeld: Behemót
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Celia Rees: Kalózok!
James Fenimore Cooper: Vadfogó