A ​rejtelmes sziget 332 csillagozás

Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget Jules Verne: A rejtelmes sziget

Példátlan erejű szélvihar sodorja a Csendes-óceán vízsivatagja fölött a léghajót, amelyen öt derék amerikai menekült el Richmondból, a rabszolgatartásért harcoló déli csapatok fogságából. A gáz lassan szivárog el, minden felszerelésüket a vízbe kell hányniuk, és csak a puszta életüket menekítik egy lakatlan szigetre. Kifosztottabbak, mint a hajdani Robinson volt, de leleményükkel, szorgalmukkal és kitartásukkal lassacskán felülkerekednek a helyzet és a természet mostohaságán. Sorsukkal úgy-ahogy elégedettek, de egy sor megmagyarázhatatlan jelenség nyugtalanítja őket. A szigetnek valami titka van, és hőseink megindulnak, hogy a rejtélyt felderítsék.

Eredeti mű: Jules Verne: L'île mystérieuse

Eredeti megjelenés éve: 1875

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Verne Gyula, JV, Jules Verne Összes átdolgozott műve, Verne, Jonatán Könyvmolyképző, Jules Verne összes művei, Az én könyvtáram, Jules Verne: Különleges utazások – Les Voyages Extraordinaires, Jules Verne

>!
152 oldal · ISBN: 9789633987698
>!
Holnap, Budapest, 2010
662 oldal · ISBN: 9789633467299 · Fordította: Majtényi Zoltán
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
812 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632452999 · Fordította: Majtényi Zoltán

17 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Harbert Brown · Pencroff


Kedvencelte 58

Most olvassa 21

Várólistára tette 123

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
J_Goldenlane IP
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Kétségtelen tény, hogy Verne a legnagyobb hatású steampunk író, de a Rejtelmes sziget-et, így, 2016-ban mégis inkább A marsi-val állítanám párhuzamba.

Ez egy hajótörött-regény, ami a túlélés technikai-tudományos részleteire teszi a hangsúlyt. Az 1800-as évek vége felé játszódik, tehát Verne hajótöröttei ennek a kornak a high-tech vívmányait hívják segítségül, és ennek a korszaknak az optimista, „az ember ura a természetnek” mentalitása jellemzi őket. (És igen, túlélik.)

Mivel a regény több, mint száz éves, tehát lassú és vontatott. Más oldalról a nitroglicerin készítés menetét tényleg nem lehet túl izgalmasan előadni.

Ha még nem olvastál semmit sem Vernétől, és érdeklődsz a természettudomány iránt, akkor mindenképpen javaslom, hogy tégy vele egy próbát.

4 hozzászólás
>!
Chöpp 
Jules Verne: A rejtelmes sziget

A meggyfánk alatt, a meggyfán olvastam ezt kamaszkorom egy csodás nyarán, amikor indiánsátrat állítottunk – szintén a meggyfa körül, és alig vártam, hogy következzen délutánonként a rádióban a Robert Louis Stevenson: A kincses sziget hangjáték. Azt mondom, Kamaszkorom legszebb nyara volt ez. De ha „csak” ez az egy, ez a regény lett volna, talán akkor is ezt mondom. Ez egy jó könyv volt, éppen jó időben! Múlhatatlan kedvenc.

>!
hencsa06
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Ismét élmény volt Vernét a kezembe venni. Nagyon jól szórakoztam rajta .Vernétől megszokott stílus, hihetetlen technikai csodák , valódi kaland.
A regényből készült filmet előbb láttam , mint ahogy a könyvet olvastam, de így is nagy élmény volt a könyv. Sajnálom, hogy csak felnőttként olvastam.

4 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Anyai nyomásra olvastam el miután fél napot szenvedtem, hogy nincs könyvem, és elege lett belőlem, és bár nem lelkesedtem érte túlságosan, de azért jobbra számítottam. Vagy reméltem, mert az ember mégiscsak bízik a szülői ítéletben.
Lehet, hogy naiv gyermekkorom idején jobban lenyűgözött volna, de a mélyen bennem élő lelketlen kritikus képtelen volt szemet hunyni egy csomó zavaró dolog fölött. Kezdjük ott, hogy ez egy rémesen túlírt regény. Száz oldalban is bőven el lehetne regélni a történetet, ha nem lenne az a rengeteg technikai leírás. Istenem, hogy én azokat mennyire untam! A tájleírásokkal semmi bajom, de ugyan mit érdekel engem, hogyan kell nitroglicerint meg puskaport csinálni? Jó dolog, ha (lég)hajótörött hőseink belakják a szigetet, de már túlzásnak éreztem, amit ezek összehoztak. Oké, hogy volt velük egy mérnök, de távíró meg felvonó… ez komoly? Már attól féltem, hogy nekiállnak vasutat építeni, amikor Pencroft állandóan arról beszélt. Vagy összedobnak egy telefont is. Nekem meg végig az járt a fejemben, hogy ennyi idő alatt és ennyi cuccból simán építhettek volna egy Titanicot. Főleg, amikor már pontosan tudták, hol vannak, és mindenféle eszközük is volt. Meg hát könyörgöm, egy hajóskapitány is volt köztük, valahogy csak elvergődtek volna valami lakott területre.
A szereplők közül senkit sem szerettem, mind nagyon kidolgozatlanok, gyakorlatilag van egy tulajdonságuk (hogy mit csinálnak) és ennyi. Kivéve ugyebár Cyrus Smith-t, aki gyakorlatilag félisteni magaslatokba emelkedik. Mert annyira hiperszuper, érteeed? Sokkal jobb lehetett volna érdekes karakterekkel és kapcsolatokkal.
Az sem tett jót a sztorinak, hogy mindig történt valami szerencsés véletlen spoiler, amikor szorult helyzetbe kerültek (volna), mert így már eszembe se jutott izgulni. Amúgy sem volt sok izgis pillanat, de a végére már fel sem merült bennem, hogy bárki meghalhat. spoiler
Az orángutánt meg jobb lett volna kihagyni, nagyon fura volt az egész, ahogy ruhában pincérkedett(?), meg minden. És a mi illusztrált kiadásunkban csimpánz van a képeken. Méghozzá hosszú farokkal. spoiler
Annyira azért nem volt rossz, de nem fogom megrohamozni a könyvespolcot az íróbácsi többi könyvéért. Viszont gondolkozom rajta, hogy ha egy lakatlan szigeten kötnék ki, akkor ezt kéne magammal vinni, mert nem elég, hogy jó hosszú, de egy csomó hasznos túlélési taktikát is magamba szippanthatnék. Például robbanthatnék egy mediterrán stílusú luxuslakást a sziklába…

3 hozzászólás
>!
brigi11 P
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Ez egy elnyűhetetlen történet és olvasás közben azon gondolkodtam, vajon mennyi fiatal írónak adott alapötletet ez a könyv. Tipikus kamasz könyv, túlélő ösztönnel,kalandokkal és a végén egy hihetetlen csavarral. Talán felnőtt fejjel jobban feltűnnek az üres járatok, de ez egy nagyon szerethető történet, szerethető szereplőkkel.

>!
Isley P
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Az, ahogy Verne ki tudja magát fejezni, amennyi érzékletes és egyben leginkább odaillő cselekvőigével le tudja írni a történéseket, amennyire részletgazdagon és a szó legszorosabb értelmében pontosan nevén tud nevezni mindent, amit érinteni kíván, az teljesen egyedülálló, ugyanis, amit könyveiben, úgy és kiváltképp A rejtelmes szigetben taglal, az szédítően szerteágazó. Mivel olyan korban élünk, hogy sokan ragadtatják el magukat, és folyamodnak örökösen a szuperlatívuszok használatához, ekképpen üresítve ki a melléknevek felsőfokát, talán a fenti megjegyzésemre is sokan csak legyinteni fognak, de én akkor is azt javallanám, hogy alkalomadtán kifejezetten érdemes Verne egyik-másik könyvét elővenni, mert úgy, ahogy ő műveli az irodalmat, azt nem sokan teszik. Emellett főszereplői, ahogy ezúttal Cyrus Smith mérnök úr, Pencroff tengerész, Nab, Harbert és Gedeon Spilett újságíró olyan emberi értékekről tesznek szakadatlanul tanúbizonyságot, mint kreativitás, találékonyság, szívósság, becsület, hűség, leleményesség, kitartás és nem a kivagyiságba torzuló, hanem az erkölcsi kötelességeknek való őszinte és nemeslelkű engedelmességet és a hálaérzet kimutatását folyton-folyvást kiváltó keresztényi szemlélet és magatartás. Emellett nem egy morálisan nehéz helyzetbe is kerülnek hőseink, akik ezekre adott válaszai is tanulságosak. spoiler A léggömbbel a Csendes-óceán egy kis és lakatlan szigetére csöppenő hajótöröttekből csak így válhatnak azokká, akik a viszontagságokon felül tudnak emelkedni, és férfiasan nem azon búslakodnak, mit veszítettek el, hanem a jelen pillanatot megélve, minden tevékenységüket lelkiismeretesen végezve, azért hálásak, amiket e kicsiny szigettől kaphatnak, ami nem csekély kincs. A rejtelmes sziget e makulátlan lelkű, hajtótöröttekből telepesekké fejlődő emberek Lincoln szigeten tartózkodását spoiler írja le. Amellett, hogy nagyon élvezetes olvasni azt, hogy az emberi lelemény mit tud kihozni még egy első ránézésre ilyen keserű történésből is, azt is jól tükrözi, hogy mennyire csak felfogás kérdése minden, és az ilyen tettrekész és bátor emberek bárhol feltalálják magukat, bármilyen csapást is mér rájuk a sors.

>!
Paulina_Sándorné
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Egy igazi, vérbeli kalandos történet. Az ember szinte vágyik rá, hogy ő is jelen lehessen. Az író annyira jól adja vissza a környezetet, az embereket, a viselkedésüket, érzéseiket. spoiler Nem nehéz magam elé képzelni az egész könyvet. A Nautilus már régóta foglalkoztat, erről egy-két film tehet. Hihetetlen, hogy az az öt ember – Cyrus, Nab, Pencroff, Gedeon, Harbert – mi mindenen ment keresztül, milyen kalandok sorát érték meg. Valahogy a sorokat olvasva, mindig a remény érzete jött át számomra. Olyanok voltak, vagy az író által közvetített érzések voltak olyanok számomra, hogy azt éreztem, hogy ők öten mindig előre tekintenek és nem adják fel.

>!
bonnie9 +SP
Jules Verne: A rejtelmes sziget

A túlélők: eleinte úgy éreztem, idegenek, és azok is maradnak, de ahogy egyre jobban megismertem őket, úgy kezdtek egyre inkább ismerősökké, majd barátokká válni. A kedvencemmé végül Nabot és Jupot emeltem.
Az élet: egyrészt élvezetes volt ennyi technikáról, műveltségről, eszközről, ötletről olvasni, soknak utána néztem, hogy is néz ki, tényleg úgy van-e; másrészt néha kicsit úgy éreztem, ez még McGyvernek is sok lenne, de végül úgy fogtam fel, mint egy mesét, ott pedig bármi megtörténhet :)
Tájleírás meglepő módon nem volt unalmas, fenn tudta tartani az érdeklődésem – pedig az ilyen részekkel sokszor hadilábon állok.
Nemo: a könyvet a Nemo kapitány után olvastam, így nagyon vártam a felbukkanását, mivel azt olvastam, itt aztán minden kiderül. Kiderült, de kicsit csalódott lettem, amiért ez terjedelemben alig egy fejezetet töltött meg. És történetileg is elszomorított…
Utalások: na ez nagyon tetszett, ahogy más regényeivel is összekapcsolta és ezáltal kiegészítette a saját történeteit. Nagy piros pont.
Vége: nekem túl hirtelen és túl sablonos volt. Az egész könyv alatt küzdöttek, itt meg csak úgy hopp…..és pont az, és pont úgy, és pont akkor….
Összegzés: Harmadik Verném, és azt kell mondjam a zökkenők ellenére egyre jobban élvezem.

>!
Móra, Budapest, 1980
796 oldal · puhatáblás · ISBN: 963112343X · Fordította: Majtényi Zoltán · Illusztrálta: Hegedüs István
>!
Isabel_Rose IP
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Nagyon szuper kis könyv volt ebben a nyári hőségben.Pencroff nagyon szimpatikus volt; talán vele tudtam leginkább azonosulni. A sziget leírása pedig gyönyörű volt. Egyáltalán nem okozott nehézséget elképzelni. A kalózok pedig csak plusz izgalmat hoztak a történetbe. Egy szó, mint száz, nagyon megérte elolvasni.

>!
Duchon_Jenő
Jules Verne: A rejtelmes sziget

Vágytam valamire, amiben régi lapok vannak, amelyek sárgák, szagosak. Tökéletesen megkaptam! Kellemes élmény volt olvasni. Ugyanakkor izgalmas volt látni, hogy mennyire idealizált regény ez. Jók vannak és rosszak. Még aki rossz volt, az is jó lesz. Nincs átmenet. Hősök vannak, akik mindenhez értenek, csodálatos emberek, és persze a végén megjelenő nagyon csúnyák. A regény másik nagy előnye, hogy bővíti a Verne univerzumot. Izgalmas volt a kapcsolat két másik regénnyel is. Mindamellett végig az járt a fejemben, vajon egy mai srác el tudná e olvasni a regényt. Hiszen minden benne történt dolog elmesélhető negyed ennyi oldalon is. Hiszen maga a cselekmény nem olyan összetett, látványos (mai, 3D mozis szemmel) fordulatok sincsenek benne. Egy eseménysort mesél el. Méghozzá az emberi evolúció meséjét. Ahogy a semmiből eszközkészítőkké, állattenyésztővé, földművessé váltunk. Éppen ezért, ha akár egy kézikönyvként is használható a regény. No, persze nem Bear Grylls módra, de jól jön, ha egy lakatlan szigetre keverednénk. Persze lehet, hogy ehhez magunknak is a hősökhöz hasonló idealizált emberekké kell válnunk.


Népszerű idézetek

>!
Duchon_Jenő

Ilyen az emberi természet. Szükségét érzi, hogy maradandó művet alkosson, olyat, amely túléli őt magát: ez épp egyik jele annak, hogy az ember ennyivel magasabb rendű, mint bármely más lény. S többek közt ez az, aminek világuralmát köszönheti, és ami világuralmának jogosságát igazolja.

529. oldal, Harmadik rész - 15. fejezet (Móra, 1961)

>!
bonnie9 +SP

Ó, hiszen a magány mindenkit keservesen elcsigáz, ám annak a legiszonyúbb, akit az önvád marcangol!

Második rész, 17. fejezet

>!
Gicula

-Figyelmeztetlek Pencroff – világosította föl barátját Herbert –, hogy ezek az állatok egyáltalán nem disznók…..
-Nem baj fiacskám – felelte a tengerész, és a verem fölé hajolt, megragadta az egyik állat apró farkcsökevényét, majd kihúzta a malacféleséget. – Nem baj, hadd higgyem azt, hogy disznó!
-De miért?
-Mert örömem telik benne!
-Annyira szereted a disznóhúst, Pencroff?
-Nagyon szeretem – felelte a tengerész –, különösen a csülkét! És ha nyolc csülke volna négy helyett, akkor kétszeresen szeretném!

261. oldal

>!
Gicula

Cyrus Smithszel egyidőben, ugyanazon a napon, még egy fontos személyiség esett a déliek fogságába. Nem kisebb férfiú, mint a tiszteletreméltó Gedeon Spilett, a New York Herald tudósítója, akinek az volt a feladata, hogy az északi seregek kötelékében beszámoljon a háború fordulatairól.

Gedeon Spilett azoknak a bámulatra méltó angol vagy amerikai haditudósítóknak a sorába tartozott – mint Stanley és mások –, akik semmitől sem riadnak vissza, csakhogy egy-egy pontos értesülést szerezzenek, s azt a lehető leggyorsabban eljuttassák lapjuk szerkesztőségébe. Az Egyesült Államok újságjai, köztük a New York Herald is, valóságos hatalmasságok, s ezért kiküldött munkatársaik is számottevő emberek. És Gedeon Spilett ezek közt is a legrangosabb hírében állt.

Harmadik fejezet, 19oldal.

>!
blackett

Egyébiránt a humor sem hiányzott belőle. Ő volt az, aki a Fekete-folyónál zajló összecsapás idején két óra hosszat diktálta távírógépbe a Biblia első fejezeteit, hogy ekként őrizze meg helyét a sürgönyhivatal ablakánál, és végül is elsőként jelenthesse lapjának a csata kimenetelét. Ez a csíny kétezer dollárjába került a New York Heraldnak, de mégiscsak ez az újság kapta meg elsőként a tudósítást.

14. oldal

>!
Harmonya P

– Az nem lehetséges-e – kérdezte Nab halálos komolysággal –, hogy Pencroff szájában…?
– Ide figyelj, Nab! – csattant föl Pencroff. – Azt hiszed, nem vettem volna észre, ha öt-hat hónapja ólomgolyót hordanék a pofámban?! Mit képzelsz, hol bujkált eddig?

>!
R_Kingaa

… a szükség maga a legjobb tanítómester: annak a szavára mindig hallgatnak a tanítványok…

207. oldal, 17. fejezet

>!
Biró_Krisztina

Ó de nagyra nő a képzelet, ha éltetője a bizalom!

II. rész, 7. fejezet

>!
Caledonia_Valley P

Az év elején valamilyen ügyesbajos dolgában Richmondba érkezett egy tizenöt éves, New Yerseyből való sihederrel, Herbert Brownnal, egykori kapitányának a fiával, aki árvaságra jutott, és Pencroff úgy szerette, mint tulajdon gyermekét.

Kapcsolódó szócikkek: Harbert Brown · Pencroff

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Scott Westerfeld: Behemót
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Ian McDonald: Síkvándor
Gerald Durrell: A bafuti kopók
Gerald Durrell: Noé bárkáján
Alberto Vojtěch Frič: A hosszú vadász visszatér
Michael Crichton: Szörnyek szigete
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Pittacus Lore: Egyek a végsőkig
Ransom Riggs: Üresek városa