Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A prémvadászok 66 csillagozás
Ezúttal a Jeges-tenger vadul szépséges tájaira vezet bennünket Jules Verne: prémvadász-expedíció indul Amerika jeges-tengeri partvidékére. Kitűnő, új vadászterületet fedeznek fel, s boldogan berendezkednek új állomáshelyükön. Egy különös esemény azonban ráébreszti őket a félelmes valóságra: úszó jégmezőn telepedtek meg, amely ismeretlen veszedelmek felé sodródik velük a végtelen sarki tengeren.
Az expedíció derék, bátor tagjainak hősies küzdelméről, izgalmas kalandjairól, csodálatos megmenekülésükről szól ez a könyv – amely a kalandos fordulatok izgalmán kívül sok érdekes tudnivalót is nyújt az olvasóinak.
A bundák hazája címmel is megjelent.
Eredeti cím: Le Pays des fourrures
Eredeti megjelenés éve: 1873
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: JV Móra · Verne - Móra Móra · Jules Verne összes művei Unikornis · Verne - Móra Móra · Jules Verne: Különleges utazások – Les Voyages Extraordinaires · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Most olvassa 4
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 8
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Mindig tudtam, hogy Verne extrémen agymozgató dolgokról ír, de azt nem gondoltam volna: ennyi érdekességet összeollóz csak ebben a könyvében. Szorgosan jegyzeteltem és utánajártam a dolgoknak. Azt kell mondjam, hogy ez a regény méltatlanul alul van értékelve a molyok által. Sokkal jobb, érdekesebb, mint a jelenlegi 71% mutatja. Legalábbis számomra jobb.
Hogy miért? Mert tudom értékelni az útikönyv-jellegű írásokat. Mert érdekel a természet és földrajz beleértve a geológiát vagy csillagászatot is. Mert Verne egy már általa is olvasott regényből (a Robinson) kikerekített egy szigeten életben maradni típusú sztorit.
Jó volt, érdekes volt és még az is lehet, hogy egyszer így járnak majd arrafelé valójában. Nem feltétlen pusztító földrengés, hanem a globális felmelegedés miatt képződhet a Bering-tenger környékén úszó sziget. Csak ma azért talán egyszerűbb lenne megmenekülni onnan. Olvasva a regényt hasznát vettem Laktyionov: Az Északi-sark meghódítása c. könyvnek is. Ajánlom ezt a sztorit azoknak, akik szeretik a természettudományt és a kalandos regényeket.
Némileg gyorsolvasás volt – a famegmunkálással, meg a természetrajzi lexikoncikkekkel tarkított részeken csak átfutottam (html-ben került a képernyőmre, hála az oszk.mek.hu gyűjteményének).
Másfelől pedig nosztalgia-olvasás is: ezt a regényt, miután még az iskolakezdés előtt megtanultam olvasni nagymamámtól, 1965 karácsonyán kaptam ajándékba. Egy hétéves gyereknek talán nem ez a legmegfelelőbb olvasmány, de sebaj! Ez volt az első Verne-könyvem, és nagy áhítattal el is olvastam, tán már a következő évben. Ugyan eléggé belegabalyodtam a lexikális részletekbe, de a kalandokat tudtam követni.
Mai szemmel ez is egyike a Verne-féle tipikus földrajzi atlasz-lexikon-kombónak, statikus jellemekkel, de gyermekkori elfogultságból egy csillaggal megemelem az osztályzatot. És míg a könyv első fele valóban inkább lexikon, addig a második rész már egész jó kis kalandregény.
Ezzel együtt nem sorolom a közé a 3-4 munka közé, melyeket Verne regényei közül az unokáimnak is a kezébe adnék…
borító + ill.: 4
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 5
élmény: 4
mondanivaló: 4
Most egymás után sikerült két Északi-sarkról szóló könyvet olvasnom a szerzőtől, így egy kicsit túladagoltam magam velük. Azon túl, hogy a vadászat nem érdekel, sőt enyhe taszítást érzek a téma iránt, nem volt túltelítve a téma, hiszen sokkal nagyobb akadályok kerülnek hőseink útjába. Azért az öntörvényű jegesmedvét nagyon bírtam. A sziget mint Verne kedvenc témája itt is megjelenik, csak itt a csavar az, hogy mivel ez egy jégsziget, olvadni, szakadozni kezd egy idő után, ami a szereplők létét fenyegeti majd. Persze itt is van egy talpraesett férfi, aki (majdnem ) mindent megold, és egy szórakozott tudós, jelen esetben egy csillagász, aki a nem várt megoldást szállítja. Ami újdonság volt, az a felfedező nő, aki igencsak belevaló és bevállalós karakter. Tetszettek az eszkimók szerepeltetése is.
Azt gondolom, hogy ez nem egy ismert Verne kötet, pedig nem volt rossz egyáltalán.
Izgalmas borítószöveg keltette fel a figyelmemet. Mert Vernének mindig észveszejtő ötletei vannak, csak néha a megvalósítás nem sikerül tökéletesre. Egyébként élvezetes olvasmány, de helyenként kicsit untam, a téma talán ennyit engedett…
Mindenesetre egy kereskedelmi telep alakítása a messzi északon, a Jeges-tenger partján, az aurora borealis villódzásában, mínusz 50 fokokkal elég misztikusnak hangzik. Azzal mondjuk nem értek egyet, hogy európai dámák kénye-kedvére aranyos prémes állatokat puskázzanak le, de ez már más kérdés. Hőseink utaztatása a jégtáblán igen izgalmas, arról nem beszélve, hogy mindeközben az ember számára akkoriban ismeretlen, de még manapság is kevésbé ismert tájakon haladjunk keresztül. Leleményesség itt is akad, bár ez az udvariaskodó, pozitív világfelfogás helyenként unalomba fulladt nálam, a hasonló tájakon játszódó Terror sokkal nagyobbat üt, mert ott a szerző meg mer lépni borzasztó dolgokat és nem kell happy end-del zárulnia mindennek. Mert bár vágyik mindenki a happy end-re, sőt szurkol is érte, hogy valahol megállapodjon a szigetecske, mégis az igazi izgalom a hajmeresztő dolgokban rejtőzik. Az ifjúságnak viszont kell ez a lélekemelő barátságos, utópisztikusan jóságos életérzés, amely Verne soraiból ragyog.
Úgy érzem, nagyon jól tettem, hogy nem olvastam utána ennek a könyvnek, mielőtt neki kezdtem, így nagyon szépen működött az titokzatosság, amely tulajdonképpen „A prémvadászok” történetének lényegéből fakad, s amelyről most sem szeretnék többet elárulni. Végig le tudta kötni a figyelmemet és vissza tudta hozni az az ifjúkori lelkesedést, amellyel annak idején a „Grant kapitány gyermekei”-t olvastam. Emellett működnek a szokásos vernés elemek is, mint például a felfedezés öröme, a geológiai és csillagászati értelemben vett érdekességek, van bátor hősünk, őt szenvedélyesen támogató hősnőnk, és persze kelekótya tudósunk is. Egy kicsit emlékeztetett másik nagy kedvenc Verne-könyvemre, a „Hatteras kapitány”-ra, de ehhez nagyban hozzájárul az északi helyszín is. Ami újdonság volt számomra, hogy néhol már-már enyhén horrorisztikusra sikerült, de ezt lehet, hogy csak én képzeltem hozzá. Akik „A prémvadászok” fehér porvédős könyvváltozatát (Móra Könyvkiadó) tartják a kezükben, ők egyúttal Orosz István grafikusművész gyönyörű illusztrációival is találkozhatnak olvasás közben.
Emlékszem ez a könyv egy zsibárus antikvárius ládájából került hozzám.
Három könyv egy ezres, ő volt a harmadik mert jobbat nem találtam és azért mégiscsak Verne könyv, annyira rossz nem lehet.
Sokáig csak állt a polcon, aztán egyszer csak belekezdtem, majdnem egy ültő helyben el is olvastam az egészet. Kedvenc lett belőle.
És áldom a „bolond” zsibárust, hogy ennyi pénzért megkaphattam.
Másodvonalbeli Verne-könyv, amelyben még technológiai csodák sincsenek, hogy feledtessék a karakterek sablonosságát.
Esténként nézem a Spektrumon az „Élet a fagypont alatt” műsort,ami az ott élő prémvadász,csapdázó félnomád emberek mindennapjait mutatja be. Nos,elkapott a gépszíj,mondom olvashatnék erről valamit! Hát,itthon csak ezt a könyvet találtam. Jó-jó,hozza a szokásos Verne nyújtotta kalandokat némi ismeretterjesztéssel,de rengeteg slendrián,fotelból megfogalmazott helyzetkép,természettudomány jön szembe az olvasóval. Igazából ez inkább ifjúsági kalandregény. Megvan az alapsztori, a dráma,a happy end,közben kényelmes kalandot tehet az olvasó egy jégtáblán néhàny angol katona és „telepes” társaságában,aminek vajmi köze sincs a realitáshoz…Akad ettől sokkal jobb Verne mű.
Népszerű idézetek
– Köszönöm, hadnagy úr – mondta ragyogó arccal a káplár –, köszönöm. Nem mintha mi azt az átkozott pénzt istenítenénk, hanem azt mondjuk, hogy az istenit annak az átkozott pénznek!
E bölcsesség után Joliffe káplár és társai odábbálltak anélkül, hogy sejtették volna a természetben végbement különös változást, valamint ennek a területnek helyzetét.
218. oldal
Tizenöt órával később pedig remekszép sarki fény ragyogott fel az északi láthatár fölött, több mint száz földrajzi fok terjedelmű ívet írva az égboltozatra. Az ív csúcspontja pontosan a mágneses délkörön feküdt, és – valami különösség folytán, amint ezt alacsonyabb szélességi fokokon olykor megfigyelték – a tünemény a szivárvány minden színében pompázott, de a színek közül a legélesebben a piros vált ki. Az égboltozat némely részén a csillagképek olybá tűntek, mintha vérbe mártották volna őket. Abból a ködgomolyagból, amely a láthatárt borította, s amely a tünemény magvát képezte, tüzes sugarak áramlottak, némelyikük túlhaladt a zeniten, és elsápasztotta az elektromos hullámokba merült holdvilágot.
161-162. oldal
A vidék teljesen átalakult. Új táj született, mondhatni a szeme láttára, a lenyűgöző szomorúság jegyében született új föld. A részletek eltűntek, s csak elmosódó vonalait mutatta a tájnak a hó, elveszve a köd homályában. Díszlet volt ez, amelyet meseszerű gyorsasággal egy másik díszlet követett. Sehol a tenger ott, ahol azelőtt a végtelen óceán terült el. Sehol változatos színeket mutató talaj, csak a vakító fehér szőnyeg mindenütt. Sehol az erdők, a sokféle fával, csak fintorgó árnyak szövevénye szana-szét, orcáikon a zúzmara gyémántpora. Sehol a nap ragyogó sugara, csak egy sápadt korong, amely nehezen vonszolja magát a ködfellegen át, s alig néhány óra hosszat láttatja fukaron mért útjának ívét. S végül sehol a tenger láthatára, amely eddig oly élesen rajzolódott az égre, szeszélyesen csipkézett jéghegyek végeláthatatlan láncolata alakítja ki az áthatolhatatlan jégmezőt, amelyet a természet emelt az Északi-sark és vakmerő kutatói közé!
145-146. oldal
A jégzajlás nagy dörgéssel és terjedelmes területen ment végbe. A rianást a part valamennyi pontján siketítő ropogás kísérte. A szabadban lehetetlen volt egymás szavát hallani. A szüntelen robaj úgy hallatszott, mint valami rettentő tüzérség pergőtüze.
360. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- John Williams: Butcher's Crossing 90% ·
Összehasonlítás - Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym csodálatos kalandjai ·
Összehasonlítás - Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym csodálatos kalandjai / A Morgue utczai gyilkosság ·
Összehasonlítás - Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész 82% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány 92% ·
Összehasonlítás - Karl May: A sivatag szelleme 89% ·
Összehasonlítás - Alexandre Dumas: Húsz év múlva 88% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja 87% ·
Összehasonlítás - Jack London: Aranyásók Alaszkában 87% ·
Összehasonlítás - Eugène Sue: Párizs rejtelmei ·
Összehasonlítás