A ​névtelen család 80% 28 csillagozás

A cselekmény alapját a múlt századbeli kanadai függetlenségi harcok adják. Az irodalomban nem először, hisz J.F. Cooper Vadölője, illetve Az utolsó mohikánja is ebben az időszakban játszódik. A helyzet itt még bonyolultabb volt, mint az Egyesült Államok önállóvá válásánál. A gyarmat és az anyaország viszonyát az angol és francia telepesek állandó összeütközései még zavarosabbá tették. (Ez az ellentét – amely szeparatista törekvésekben testesül meg, ma is érezteti hatását.) A történet főszereplője a „Névtelen Jean” – a franciák vezére – a legveszélyesebb helyzeteket vállalva egész életét a harcnak szenteli. Hívei nem sejtik, hogy azért ilyen önfeláldozó, mert a hazaszereteten kívül apja bűneiért is vezekel, aki egy régebbi összeesküvés árulója lett, számos társát juttatta börtönbe és jó ideig lehetetlenné tette a franciák megmozdulásait. A Névtelen mindenütt ott van, ahol segítségre, szervezésre van szükség, többször is bajba kerül, egyszer sikerül is az angoloknak bekeríteniük, de egy barátságos indián törzs megmenti. Ez az összecsapás indítja el az országos harcot; melyben a kezdeti francia sikerek után a túlerőben levő angolok kerekednek felül.
A történelmi kalandregényt kis epizódjainak realizmusa és a szereplők árnyaltabb jellemzése a megszokott Verne-regények irodalmi színvonala fölé emelik. Valahogy mégis Cooper 1841-es írásait jobbnak éreztem.

    Szokatlan írás volt ez a Verne-regény. Legalábbis nekem furcsa volt a többi romantikus kalandregényéhez képest. De azért tetszett. Nagyon is. Új oldaláról ismertem meg a kedvenc írómat.
    Ez volt a huszonharmadik olvasásom Vernétől, és ez alapján merem állítani, hogy jócskán eltér a többitől. Na ja, persze a romantika itt sem maradhatott el, hiszen a romantika korszakának írója volt a szerző, de semmi tudományos-fantasztikus vonás, semmi világűrbeli vagy földkörüli utazás különlegesnél különlegesebb járműveken. Nagyon is a földön jártak a szereplők, közelebbről a mai Kanada déli részén, a Szent Lőrinc folyón és környékén.
    A főszereplő Jean, a Névtelen, aki egy igazi önfeláldozó hazafi. Akkoriban ugyanis még nem dőlt el, ki birtokolja el azt a területet az indián őslakosoktól. Angol és francia erők között folyt a hatalmi harc, amely gyakran fegyveres összetűzésbe torkollott. A franciák valahogy mindig a rövidebbet húzták, mert az angolok oldalán erős katonai (és besúgói) támogatás volt, míg a francia hazafiak csak saját magukra meg némi őslakos támogatásra számíthattak, de az összefogás nem volt az erősségük.
    A romantikus szerelmi szálat a főhős és menyasszonyjelöltje kapcsolatának alakulása képviseli.
    Romantikus lelkületű olvasóknak merem ajánlani ezt a kissé elfeledett Verne-regényt. Sőt, mivel a MEK-en is megtalálható kétféle fordításban, azoknak is élményt jelenthet, akik szeretnek elbíbelődni a két különböző fordítás összehasonlításával.

(Most látom, ez az 1300. értékelésem. Ezt meg kellene ünnepelni valamivel. Mondjuk a még futó kihívásokhoz szükséges további értékelések írásával? ;-P)

borító: 5
tartalom: 5
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 5
mondanivaló: 4

Látom, ez egy kevésbé olvasott Verne kötet és nem is túlértékelt. Tény, hogy nem egy tipikus könyv. Az elkerülhetetlen szomorú vég az egész kötet légkörét belengi. Talán azért sem népszerű, mert nem happy end a vége, a szerelemi szál is tragikus. Számomra azonban egy igazi katarzisélmény volt. A fő kérdés: túlléphet-e a család az áruló apa árnyékán? Bármilyen jó cselekedet, a nemzetnek szentelt élet lemoshatja-e ezt a foltot a nevükről? Megbocsát-e a közösség? A válasz lesújtó. Ebből a szempontból nagyon jó a borító: ez a magány, a kívülállás jellemzi főhősünket. Különben tetszett a Szent Lőrinc folyó környékének a megismerése és az angol – francia küzdelmek ecsetelése, igen keveset tudtam ezekről.

Nem tetszett.

Elég döcögősen indul, a regény eleje száraz historizálás, ezt követően viszont már nincs baj. A karakterek bár elég egyoldalúak, de elviszik a hátukon a cselekményt, a sztori pedig kellően fordulatos.
Vernétől eddig a Sztrogof Mihályt olvastam, aminek mesei fordulatai kissé megfeküdték a gyomrom – A névtelen családban kimondottan tetszett a pesszimista hangulat és a drámai befejezés. Ami miatt a Sztogof Mihályt mégis jobbnak tartom, az a hangulatfestés, az, ahogyan átadja a Szibériai vidék világát – ez olyannyira lenyűgözött, hogy azóta is a terveim között szerepel, hogy a békésebb időkben elutazzak a környékre. A névtelen családban nincs ilyen megkapó táj, vagy emlékezetes epizód, pedig a Niagara-vízesésnél, amelyik az egyik kulcsjelenet helyszíne, már jártam pár éve.

Elkezdtem újra Verne regényeket olvasni, és rendeltem is magamnak pár könyvet, főleg úgy, hogy belecsöppentem egy jó kis akcióba, és A névtelen családot is 500 pénzért tudtam bezsákolni.
Ettől függetlenül persze a fülszöveg is felkeltette érdeklődésemet, a történelmi regényeket is kedvelem.

A megszokott Verne-képpel ellentétben most az olvasó nem utazgathat, legalábbis a klasszikus értelemben nem. Az író Kanada függetlenségének szárnybontogatását dolgozta fel egy családtörténeten keresztül, illetve annak segítségével.
Ismerős motívumok kaptak helyet a regényben: az áruló apa, illetve az árulás következményeit megszenvedő család története, ahol a gyerek próbálja jóvátenni mindezeket a hibákat. Nem is lett volna ezzel semmi baj, de annyira nem érdekesen tárja ezt az egészet Verne az olvasó elé, hogy az már-már az élmény rovására megy.
A regény elején a történelmi alapadatokkal sem lenne különösebb gond, ha nem lenne túl sok, és túlbonyolítva. Majd pedig maga a történet csak úgy csordogál, sokszor jelentéktelen beékelésekkel, mindenfajta akció vagy izgalom nélkül.
Igen, úgy érzem, ebből többet is ki lehetett volna hozni.

A végére már olyan szinvonalra emelkedik a történet, amit igazából már az elejétől fogva vártam, így ha nem is teljes csalódás a regény, de sajnos egyáltalán nem tartozik Verne lebilincselő művei közé.
Pozitívumai közé sorolhatjuk mindazon értékeket, melyeket az író többi könyvéből is ismerünk, és melyeket mindenképpen érdemes magunkévá tenni: hazaszeretet, becsületesség, önfeláldozás, igazságosság, stb.
Lehet belőle tanulni, így érdemes is elolvasni.

Túlontúl patetikusra sikeredett ez a verne regény. Valóságos hőseposz. A francia álomcsalád modelljével. Mai szemmel túl sok (és még hasonló, család/nemzet/hit értékrenddel is!). Tizenévesen azért tetszett.