A ​karmazsin függöny 5 csillagozás

Jules Barbey d'Aurevilly: A karmazsin függöny Jules Barbey d'Aurevilly: A karmazsin függöny

Ördögi dolgok – ez a címe Barbey d'Aurevilly kötetének, melyből a három legjobb írást nyújtjuk át az olvasónak, a kitűnő műfordító, Jékely Zoltán tolmácsolásában.
Barbey d'Aurevillyt elsősorban a nő és a férfi viszonya érdekli, az a harc, mely a szerelmesek között és a szerelmesek körül dúl; a szenvedélyes szerelem, a groteszk és fantasztikus helyzetek, a szerelem gyötörte és hevítette emberi lélek lebilincselő ábrázolása minden elbeszélése. Történeteinek az ad maradandóságot, hogy írójuk fölülemelkedik a társadalmi és szokásbeli elfogultságokon, és a minden akadályon, kicsinyes erkölcsön keresztülgázoló nagy érzelmek jogát hirdeti, még akkor is, ha a vágy beteljesülésének olykor borzalmas áldozat, nemegyszer bűncselekmény az ára.
Barbey d'Aurevilly nagyszerű elbeszélő. Történeteinek szerkezete, klasszikus tisztaságú, ódon zamatú nyelve a legjobb francia prózaírók sorába emeli.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1971
150 oldal · puhatáblás · Fordította: Jékely Zoltán
>!
Nyugat, Budapest, 1917
74 oldal · puhatáblás · Fordította: Schöpflin Aladár

Enciklopédia 6


Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Jules Barbey d'Aurevilly: A karmazsin függöny

XIX. századi francia próza, időutazóknak való. Barbey d'Aurevilly történeteire jellemző, hogy az író-elbeszélő mintegy kiemeli magát a cselekményből azzal, hogy az nem vele, hanem valaki mással történt meg: egy ismerőssel, aki egy postakocsiban, vagy egy parkbéli padon ülve meséli el azt. Ez a módszer egyszersmind valamiféle finom időtlenséget is áraszt magából – lám, akkor még volt mód és idő arra, hogy egy barátra órákon át záporoztassuk azt, mi szívünket nyomja. (Franciás szellemességgel, persze.) Manapság az ilyen barátot pszichológusnak hívják, és szemrebbenés nélkül kiszámlázza a vele töltött időt. Ez tehát az, ami ismerős a korszak irodalmából, de akadt olyasmi is, amivel sikerült meglepnie.

Barbey d'Aurevilly irományainak egyik legsajátosabb eleme: a női főszereplő. Ezek a pompás termetű nőstény párducok, akik a magamfajta szende csávókat simán megennék reggelire, fokhagymás tejföllel. (Hogy, hogy nem, de úgy képzelem el őket, mint a női kajakozókat. Nem tudom, valaki látott-e már női kajakozóhoz tartozó hátat.) Írónknak valószínűleg holmi traumatikus élményei lehettek egy hasonló nőszeméllyel (tévedés lenne őt hölgynek nevezni), mert leitmotivként kísérik végig az életművet. Ennél is meglepőbb volt azonban az a nyíltság, mi több, helyenként brutalitás, ahogy Barbey d'Aurevilly a testiséggel, az erőszakkal kapcsolatban megnyilatkozik. (Nem csoda, hogy betiltották anno – inkább az a különös, hogy végül engedélyezték.) Különösen a kötet utolsó elbeszélése (Egy asszony bosszúja) gázol térdig a mocsokban* – és jól áll neki. Több, mint figyelemre méltó író.

* No persze nem mondjuk Irvine Welsh-hez viszonyítva. Hanem csak úgy Daudet-hez.

2 hozzászólás
regulat>!
Jules Barbey d'Aurevilly: A karmazsin függöny

Csak három, bár állítólag a három legjobb. Ennyit, három kisregényt kap az olvasó a kötettől. Szerelem, testiség, vágy, szenvedély… és őrület. Három femme fatale. Három nő, akiknél a test és a lélek valahogy nincs összhangban, már ami a szépséget illeti.
Jutottak eszembe róluk Vallejo rajzolt/festett nőalakjai…

Három bestia.

…és most igazán a férfi olvasóknak írom, hogy tegyük a szívünkre a kezünket, mind álmodtunk az élet valamely szakaszában ilyen nőkről, ilyen szenvedélyről.
Na most, aki nemet mondott, az vagy hazudik, vagy súlyosan fantáziátlan, esetleg aszexszuális.

Ördögi dolgok ezek, afféle rém(es) történetek, amik olvastán megborzongunk, de amit igazából nem akarunk átélni. Igen, ezek valahol testiséggel túlfűtött rémtörténetek, úgymond másodkézből. Elmeséli, ahogy „elmesélték”… Összezárt férfiközösségekben, tábortűz mellett, kaszárnyában lámpaoltás után hangzanak el ilyenek, azzal az álszerény zöngével, hogy a hallgató éppen bizonytalan legyen abban, hogy megtörtént-e, és ha igen, nem a mesélő álszerénysége ültet „valaki mást” a történet középpontjába.

Azt írja Jékely az utószóban, hogy a történetek a nőbolond Barbey nőgyűlölő időszakából származnak… hát lehet, hogy a lelket gyűlölte, a testet nem. Persze nem tudom, hogy a korszak irodalma mennyire volt naturális, de az tény, hogy az Ördögi dolgok bár mai szemmel még egy Romana (bocs a Harlequin összes sorozatcímét nem sorolom fel) szoft pornó szintjét is csak alulról súrolja, de annak idején valószínűleg nem véletlenül tiltatott be.

Úgy kezdtem, hogy „csak három”, de lehet hogy ez volt a szerencse, mert így maradtam az öt csillagnál, lehet, hogy minden további történet rontott volna ezen az értékelésen. Így viszont bőven a csömörön innen ért véget a könyv.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1971
150 oldal · puhatáblás · Fordította: Jékely Zoltán
2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kuszma>!

…ahányszor az Isten egy szép nőt plántál Párizsba, az ördög visszavágásképpen rögtön melléje plántál egy buta férfit is, hogy legyen, aki eltartsa.

Egy asszony bosszúja

1 hozzászólás
Kuszma>!

Megfigyeltem, hogy a boldog emberek rendszerint komolyak. Óvatosan hordozzák magukban szívüket, mint tele poharat, melyet a legkisebb mozdulat túlcsordít vagy összetör.

Boldogság a bűnben

23 hozzászólás
Kuszma>!

…a jó férj olyan ritka, hogy egy vidékünkön dívó tréfás mondás szerint meg kell égetni, s hamvát a többire szórni.

Boldogság a bűnben

3 hozzászólás
Kuszma>!

Ó, írni, írni! Ki tanít meg rá? A szobrászok kevesebbet vesződnek-küszködnek a márvánnyal, mint mi, a nyelv és a gondolat két kőtömbjének kifaragásával.

Utószó
Barbey d'Aurevilly naplójából

Carmilla >!

Márpedig a túlhajtott civilizáció bűnei sokkalta kegyetlenebbek, mint a végletes barbárságé, lévén kifinomultabbak, mivel romlottabb lélek és pallérozottabb ész áll mögöttük.

111. oldal, Egy asszony bosszúja (Szépirodalmi, 1971)

Kuszma>!

Ha gyönyörű korunkban igaz történetet beszél el az ember, úgy tetszik: az ördög mondja tollba…

Boldogság a bűnben
(mottó)

regulat>!

Ó, nem kell a származást nézni, a nőkét éppoly kevéssé, mint a nemzetekét; nem kell nézni senkinek a bölcsőjét.

18. oldal, Boldogság a bűnben (Szépirodalmi, 1971)

Carmilla >!

Annyi szent, hogy az irodalom a töredékét sem ábrázolja mindama bűnöknek, melyeket a társadalom titokban és büntetlenül, napról napra elkövet elbűvölő könnyedséggel és gyakorisággal. Kérdezzenek meg akárhány gyóntatót – ők lehetnének a világ legnagyobb regényírói, ha szabad volna elmesélniök a gyóntatószékben fülükbe súgott történeteket. Kérdezzék meg tőlük (például), hány örökre eltemetett vérfertőzésről tudnak a legbüszkébb és legelőkelőbb családokban, s nézzék meg, vajon az erkölcsrontó szókimondással vádolt irodalom valaha is elmert-é mesélni egy ilyen esetet, még ha csupán elrettentésül is!?

109. oldal, Egy asszony bosszúja (Szépirodalmi, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: vérfertőzés
Carmilla >!

[…] …Haute-Claire (amint mondtam) gőgös teremtés volt, az a fajta, akit a túlzó kíváncsiság sért, s annál inkább rejtőzik, minél több tolakodó tekintet céltáblájának érzi magát.

30. oldal, Boldogság a bűnben (Szépirodalmi, 1971)

Carmilla >!

A magány, melyben éltem, egyáltalán nem nehezült a lelkemre, mely olyan nyugodt volt, mint a Sierra-Leonét környező vörösmárvány hegyek.

128. oldal, Egy asszony bosszúja (Szépirodalmi, 1971)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta
Prosper Mérimée: Az ille-i Vénusz / Lokis
E. T. A. Hoffmann: A borzalmas ékszerek
Théophile Gautier: Elcserélt párok
E. T. A. Hoffmann: Scudéry kisasszony
Honoré de Balzac: A vörös vendégfogadó
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Kisregények és elbeszélések I-II.
Albert Camus: Az idegen
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Elbeszélések és kisregények I-II.
Paul Guimard: Az élet dolgai