Gyapotcowboy (Lucky Luke 40.) 6 csillagozás

Jul: Lucky Luke – Gyapotcowboy

Lucky Luke egy váratlan örökségnek köszönhetően Lousianába megy. A gyapotföldek környéke egészen más mint a Vadnyugat, és hamar rájön, hogy ezen a vidéken nem is olyan könnyű igazságot szolgáltatni. Szerencsére feltűnik egy régi barát, aki Luke segítségére siet.

>!
Pesti Könyv, Budapest, 2020
48 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155699429 · Fordította: Szenes Renáta · Illusztrálta: Achdé

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

mohapapa I>!
Jul: Lucky Luke – Gyapotcowboy

Nem írtam minden Lucky Luke füzetről, de azért huszonötről már igen. Már az előző róla szóló bejegyzésben is fejtegettem, hogy vannak sorozatok, amik alapvetőn tartósan hozzák ugyanazt a színvonalat. Vagyis elég nehéz róluk mindig újat írni. Az a szerencsétlen szerencse ért, hogy ennek a számnak több érdekessége, meg szomorúsága is van.

Egyfelől ez a magyarul kiadott ötödik Lucky Luke-füzet, amit ACHDÉ rajzolt, és a második, amelyet JUL írt.

Úgy egyébként a csuda sem érti a kiadó elveit, ami a füzetek kiadásának a sorrendjét illeti: gondolná a földi halandó, hogy akkor az eredeti az etalon, haladjunk aszerint, az lenne a logikus.

Ám nem így van. Csak a klasszikus páros, Morris és Goscinny több közös munkát adott ki, mint amennyi eddig magyarul ebben a kiadói sorozatban megjelent. Szám szerint, ha jól skubiztam, negyvenötöt készítettek közösen. A magyar sorozat, ugye, a negyvenedik résznél tart. Tulajdonképpen még az is megoldás lehetett volna, ha a magyar kiadás füzeteire a történet eredeti sorszámát írták volna rá. Vagy mindkettőt, az eredetit is, meg azt is, hanyadik a magyarul kiadott sorban.

Aztán, ugye vannak olyan számok, amelyeket csak Morris jegyzett (az első tíz). Aztán jön a nagy kavarodás, Morris más szerzőkkel, majd más rajzolók más szerzőkkel: hiába, hogy az eredeti alkotók sajnos már csak az emlékezetben és a hálában élnek, Lucky Luke tovább él.

S az utózmány alkotások jobbára méltók az eredetikhez, sőt, volt, ami kiemelkedőn jól sikerült, tehát nem szentségtelenedett meg a sorozat, és az olvasók sem veszítették el a kedvüket, és nincsen semmi rókabőr-nyúzás fíling, a történetek elevenek, frissek, humorosak. Ki gondolná, hogy még ennyi szufla van a Vadnyugatban?

*
Aztán ez nem csupán itthon vadonatfriss kiadvány, az eredeti is idén jelent meg. Olyannyira, hogy a Lucky Luke hivatalos oldala ennek a számnak a borítójával köszön az oda szörfölőkre. (Egyébként nagy csalódás az oldal: klattyintgattam picinyt, de egy átfogó biográfiára nem volt hely, kedv, energia, lehetőség… Mondom, a HIVATALOS oldalon. Ez kicsit furcsa a számomra. A hetvenes évekkel foglalkoznak, de enyhén szólva azt sem eresztik bő lére. Mintha arról lenne szó, hogy valamit írniuk kell az eredeti szerzőkről, hát kihúzzák a méregfogat, írnak valamit, de annyit azét mégsem, hogy az oldal informatívvá váljon.

Úgy egészében is: egy kereskedelmi oldalon vagyunk, ha valamit érdemben akarunk tudni a Lucky Luke-füzetekről, menjünk a Wikipedia-ra. (Érezd az iróniát! Bár az a baj, hogy tényleg informálisabb…) Szóval nekem összecsapott és profitorientált az oldal, és bár belátom, hogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen (nem is volt neki, lepelbe csavarva tették a barlangsírba a tanítványai), de azért ez kicsit visszatetsző.

(Ugyan nincsen semmi összefüggés, de ránéztem az Asterix történetek hivatalos oldalára. Mondhatom, ég és föld Asterix javára!)

*
A Gyapotcowboy egy ötletes történet. Kicsit kiszakadunk az eddig megszokott környezetből, de annyira azért mégse, hogy elhagyjuk a komfortzónánkat és kibékíthetetlenné váljon az ellentét. Nem Afrikába, Indiába megy Lucky Luke, és az időben sem utazik, szerencsére.

Annyi történik, hogy örököl délen egy gyapotföldet, és ezzel Lousiana leggazdagabb emberévé lesz. De mert Délen vagyunk, pár évvel az észak-amerikai polgárháború után, vannak bajok. A négerek, oppárdon, a feketék felszabadítása, a rabszolgaság eltörlése már megtörtént, de a rasszizmus még ezerrel dúl, a feketéket (na, kupálódom, látod?) sújtó szankciók végleges eltörlésére még száz évet kell várni. Addigra érik be a gyümölcs, hogy egy fekete leülhessen a buszon egy fehér mellé. 1963-ban Martin Luther Kingnek még volt egy álma. Még álom volt csak… (Szavam ne felejtsd, ide még vissza fogok térni!)

Luke tehát megy Délre, a Daltonok, ha már ő lett a leggazdagabb ember Lousianaban, lelkesen mennek utána. Luke átveszi az örökségét, de esze ágában sincs ültetvényesként letelepedni. A terve az, hogy szétosztja a birtokot az egykori rabszolgák között. A terv természetesen kiváltja a déli ültetvényesek haragját. Közelednek a Daltonok is. A feketék is Luke ellen fordulnak, mert nem hisznek neki. A Ku Klux Klan is a porondra lép. Tehát van itt kavarodás itt bőven.

A történetről ennyit, hogy ne legyenek poéngyilkos.

*
Volt három olyan jó poén a történet során, hogy hangosan röhögtem. Mindhárom kiszólásos beszólás volt történetből. De tényleg csuda jól sikerültek. Gondolkodtam, hogy elmondom, de az aztán tényleg poéngyilkosság lenne. Ha rájöttél, mire gondolhatok, írd meg, majd egyeztetünk!

A füzet egyébként s simán hozza a Lucky Luke történetek színvonalát. Sőt! Üdítő az alapötlet, üdítő, hogy kimozdulunk egy kicsit a megszokásból, üdítő, hogy elsősorban nem a Daltonokkal küzdünk. Ha nem tudnám, fel sem tűnne, hogy nem Morris rajzait nézem.

*
Egy dolog zavart csak. KONJUNKTÚRA ideje van.

Vannak témák, amelyek akármikor, bármikor és mindig aktuálisak. Ilyen téma a holokauszt, a második világháború (észrevetted, hogy este kilenc-tíz felé zongorázni kezdesz a távirányítón, egy időben minimum két -három adón megy olyan műsor, ami valamilyen összefüggésben van a második világháborúval? Próbáld ki!) és a kisebbségben levő elnyomottak, elsősorban a feketék helyzete, szenvedése.

Ami a közelmúltban zajlott az USÁ-ban a rendőr által meggyilkolt George Floyd halála következtében, az igen beszédes. A Black Live Matters mozgalomnak a neve is felháborító, önmagában fajgyűlölet, tömény rasszizmus. S ne feledjük el, hogy pár évvel vagyunk azután, hogy Amerikának fekete elnöke volt, az egyik legnépszerűbb showman, Ophra Winfley fekete és nő. Ahogy az is köztudott, hogy az amerikai filmekben szerepeltetett színészek alkalmazásakor ráta van a fekete szereplők kötelező létszámára. Láttál mostanában készült filmet, amelyben nem fekete volt az elnök, a tudós, a bölcs, idős férfi, vagy éppen a jó Isten? A rasszizmus (akár az antiszemita, a náci és a fasiszta) bárhol és bármikor bevethető téma, pompás szitokszó a valóság elfedésére, elhallgatására és elhallgattatására.

Biztos rossz, aki rosszra gondol, meg Pistikének mindenről az jut eszébe, de képtelen vagyok nem összefüggést látni a világpolitikai helyzet és e képregény története között. Valahogy túl egyértelmű a párhuzam.

(Az értékelés itt nem ér véget, illetve itt igen, de az eredeti bejegyzésben nem. A linkje az alábbi:)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/11/11/achde_jul_gy…

Vörös_Édua IP>!
Jul: Lucky Luke – Gyapotcowboy

Ejha… Eddig ez tetszik a legjobban A postakocsi után. :)

Laszlo_Molnar_2>!
Jul: Lucky Luke – Gyapotcowboy

Idén 75 éves lesz Lucky Luke. Hatása tagadhatatlan, ám ha generációkon keresztül népszerű tud maradni (márpedig az tudott), akkor haladni kell a korral és vállalni kell azt is, hogy ez idő alatt sok minden megváltozott. Egyszerűen tudni kell, hogy mondjuk ami Gosciny idején (vagy akár még korábban) ártalmatlan viccelődésnek számított a különféle népcsoportok kapcsán, az mai szemmel néha már a rasszizmus határán táncol, esetleg néha át is billen rajta.

Szükség volt hát erre a képregényre. A Gyapotcowboy a feketékről szól, talán most először abszolút jó színben tüntetve fel őket. Jul és Achdé, akik jó ideje ügyesen viszik tovább Morris örökségét, beleálltak a témába, és a némileg szokatlan – annál élvezhetőbb – történet, amelyben Lucky Luke gyapotföldet örököl rabszolgástul, remek lehetőséget kínál a téma kiaknázására. Jó poénok és erőltetettek egyaránt akadnak, természetesen minden kötelező utalást megkapunk Martin Luther Kingtől Obamáig, és amúgy összességében nincs gond az egésszel.

Mégis, tagadhatatlan: kurzusműről van szó. Akik (némi rejtett vagy kevésbé rejtett rasszizmussal) nem szeretik, hogy mostanában, a PC korában már egy jót cigányozni/n*ggerezni sem szabad, ezt sem fogják szeretni. De azért szükség volt erre a képregényre. Még akkor is, ha céljait minden másnak alárendelve amúgy csak átlagos darabról van szó.


A sorozat következő kötete

Lucky Luke sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joann Sfar: A rabbi macskája 1. – A bár micva
Boulet: Jegyzetfüzet
François Corteggiani: Pif és Herkules
Bill Watterson: Kázmér és Huba
Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító
René Goscinny: Asterix 6. – Asterix és Kleopátra
Marjane Satrapi: Persepolis
Pilcz Roland: Kalyber Joe – Eső
Bill Watterson: Kázmér és Huba jubileumi válogatás
Larry Gonick: Képregényes világtörténet 1.