A ​Virgil Newman Show 2 csillagozás

Juhász Roland: A Virgil Newman Show Juhász Roland: A Virgil Newman Show

Voltatok ​már úgy, hogy legszívesebben kidobtátok volna a tévét az ablakon? Én már igen. Ami azt illeti, meg is tettem: a gyűlöletes doboz tizenhárom emeletet zuhant egy bérház ablakából egyenest az alatta lévő szemetes konténerbe. Soha életemben nem éreztem még akkora kielégülést, mint aznap. A tévé egyetlen ember miatt próbálhatta ki, hogy tud-e repülni. Az az ember tönkretette az életemet, egy kislány gyerekkori idilli harmóniáját hatvan perc leforgása alatt, három reklám és két ajánló közé ékelve változtatta a földi pokollá műsorának egyetlen adásában. Nem voltam több nyolc évesnél, de egy életre megjegyeztem magamnak Virgil Newman nevét. Mikor megszabadultam a zajládától, éppen a műsor hétszáz-huszonhetedik adása ment benne, amiben a Nagy Showman egy komplett házat és autót adományozott egy megözvegyült anyának és gyermekeinek. Tettemet követő euforikus hangulatomhoz nagyban hozzájárult a pillanat, ahogy Virgil ostobán vigyorgó képe eltűnik az ablakpárkányom mögött. Az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Publio, Győr, 2017
176 oldal · ISBN: 9789634433538
>!
Publio, 2015
puhatáblás · ISBN: 9789633975497
>!
Publio, 2015
302 oldal · ISBN: 9789633975503

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Juhász Roland: A Virgil Newman Show

Nehéz róla írnom, mert az író másik könyve (Nightingale) tetszett, a Korcsokat is szeretném elolvasni. A Könyvhéten turkáltam a Publió akciós könyvei között, és amikor megláttam, tudtam, hogy ez kell nekem. De csalódnom kellett, hiszen ez olyan könyv, amelyre nem lehet mást mondani csak azt: olyan magánkiadásos. Minden magánkiadás betegség látszik rajta.
Az egyik példa, hogy a könyv két kiadásban is megjelent, az egyiken R. J. Hendon álnéven, a másikon a valódi Juhász Roland néven. Hát, hmm… első benyomásnak nem a legjobb. spoiler
Ha a neveken túllépünk, látható a borító, ami még talán ötletes is lenne, ha nem egy sci-firől lenne szó. Egy sci-firől, ami a huszonkettedik században játszódik, és aminél a technológia ugye fejlettebb is. Ezt mondjuk nem lett volna rossz, ha tükrözi a borító és nem egy alapvetően huszadik századi motívum térne vissza benne spoiler
És ezek után belelapoztam, és azt vettem észre, hogy nem volt tördelő (vagy ha volt, akkor nem volt… mármint tördelő, csak valaki, akinek fizettek ezért). Én a 2017-es nyomtatott kiadást olvastam, és elborzadtam, mi volt benne. Egyrészről olyan vékony az oldalszéli margó, hogy megfogni se lehet a könyvet, miközben a betűk meg hatalmasak. Most akkor azt akarták, hogy nagyobb legyen a terjedelem, vagy azt, hogy kisebb?
De ez még mindig semmi, de kétféle elbeszélésmód van a könyvben, a műsorbejátszások, és Marla szemszöge. Ami ugyanúgy néz ki, emiatt pedig olvashatatlan is. Emellett az oldalszám rátapad a törzsszövegre, ami undorítóan néz ki (most ez a trend amúgy? A szomszéd ház titka című könyvben is így volt, és abban is eléggé zavart) emellett pedig akkor is van oldalszám, amikor nem kellene, hogy legyen. Ha én ilyet csináltam volna kiadványszerkesztés órán, a tanár úgy húzott volna meg, hogy a szeme se rebben. Az én javaslatom a tördelésre: spoiler Lehet, ez nagy elvárásnak tűnik, de szerintem ez egyáltalán nem az. Egy wordhasználó is megtudja ezt csinálni, egy kiadótól pedig ez a minimum, amit elvárhat az ember. Nem egy beömlesztett szöveget…
Minden külsőségi probléma ellenére belekezdtem, és azt vettem észre, hogy a szöveg irritál. Még On Sai mondta az Olvasás éjszakáján, hogy ő a szleng szavakat a lányain teszteli, és ez R. J. Hendonnak se lett volna rossz. Olyan szavak voltak benne, amit valószínűleg apukám használt szlengként (pedig én se vagyok fiatal!) és néha csak húzogattam a szemöldököm, hogy ezt amúgy valaki tényleg leírta? Az egyik ilyen szó a táblaszámítógép volt, amit sehogy se lehet megmagyarázni. Ha a mostani táblagépre gondolt, annak ez a neve, vagy tablet, esetleg tab, ha pedig a jövőben fejlesztenek valami hytech cuccot, akkor valószínűleg nem ilyen hosszú nevet adnának neki (a nyelv egyre rövidülő formákat alkalmaz, hiszen egyre többet írunk elektronikusan). spoiler
A másik nagy csúnya hiba, hogy egy férfiszerző egy női főszereplőt alkalmaz. Először nekem tényleg nem esett le, hogy Marla TÉNYLEG nő, aztán meg jöttek a klisék, amikre a reakcióim igen változatosak voltak: nevettem, sírta, fogtam a fejemet, és forgattam a szemeimet. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy Marla borzasztóan végletes (és nem csak a tervei miatt)
Az egyik ilyen borzasztóan jellegzetes rész a „beb*szunk a baileystől”. Alapvetően értem, mire gondolt az író (hogy ez egy női pia, ami viszonylag tömény) és elméletben egyáltalán nem rossz gondolat, de azért vicces volt olvasni. Főleg azért, mert mint nő kijelenthetem, hogy csak karácsony tájékán (december-január) szoktam ilyet inni, és szerintem minden normális nő szokott sörözni, borozni, pezsgőzni, ami annyival természetesebb lett volna. Sőt, még az is, ha a baileys helyett sherry lett volna. (igen, ilyet már a nagymamáink isznak, de akkor is). Azért mert valaki nő, nem feltétlen lesz teljesen más, mint egy férfi ízlés tekintetében. Az hogy vannak, inkább hölgyek által szeretett alkoholfajták nem azt jelenti, hogy egy hölgy a beb*szásra rögtön olyat fog inni.
Érdekes benne a szerelmi szál is. Nem mondom, hogy rettentően sok, de azért néhány olyan könyvet olvastam, ami alapvetően szerelmi szálat tartalmazott (vagy konkrétan romantikus is) és férfi írta. Ez a könyv viszont olyan halott érzelmi szálakkal rendelkezik, hogy a randi végére tudatosult bennem, hogy a csajnak amúgy a srác szimpi. Amikor összejöttek, magamtól tuti nem találtam volna ki, hogy ott szerelem lobbant (vagy legalább közös összetartás). Semmi. Nuku. Zero. Mintha egy zombi szerelmi életét követném. Lehet, hogy egy pasinak tényleg ennyit jelent a másik fél (vagy vannak olyan pasik. Azt hiszem, a párom se tudna ennyire érzelemmentesen beszélni rólam) vagy csak az írónak nem sikerült az érzelmi vonalat meglovagolni, de ez nem sikerült. Nagyon nem…
Marlával amúgy sok problémám van. Nem csak a nem annyira nőies mivoltával, de azzal is, hogy mennyire nem érezni a leírások súlyát rajta. Mármint az egyik fejezetben puffancsnak (vagy valami hasonlónak) hívják, kétszer leírják, hogy amúgy nem vékony, de semmit sem tudunk meg arról, amúgy milyen alkatú (értem itt, hogy aranyosan kerekded, molett, vagy tényleg kövér. A magasságát se tudjuk meg, pedig szerintem abból is lehet következtetni, hogyan néz ki). De mint nő, azt is hiányoltam, hogy Marla stílusáról (bosszúálló style 1.0) nem tudunk meg semmit. Szoknyát hord? Nadrágot? Nadrágkosztümöt? Mennyire elegáns? Mennyire viselkedik elegánsan? Tudom, ez egy pasinak nem fontos, de egy nőnek igenis az, ha el akarja képzelni. Arról se lehet tudni, sminkel e egyáltalán (lehet erre a válasz nem, de érdekes tudni miért nem).
Az is zavaró számomra, hogy két narrációs szál van, abból az egyik rengeteg ziccert hagy ki. Igen, a műsorbetétekről beszélek, ahol van olyan műsor, ami nem ad hoizzá a világképhez, unalmas, és mégis belekerült. Én például szívesen olvastam volna más műsorbetéteket is, amik nem csak Virgilt mutatná be, hanem például egy részt a Suicide Showból is, ahol láthatnánk a nagyon puritán leírásokból, a politikai nézeteket, ellenségeskedéseket. spoiler
De mivel a műsorokból ezt nem lehet leszűrni, minden Marla mond el nekünk. Ezerszer… és még annál is többször. És ha nem fognánk fel, még egyszer. Erre nincsenek szavak…
Most menőznék egy kicsit, hogy olvasok egy írástechnikai könyvet. Abban a narráció résznél fejtik ki, hogy kétféleképpen lehet bemutatni (bármit): ha mondod, vagy ha mutatod. Ha az ember megmutatja, az általában pozitívabb, nem kell annyit magyarázni, látható, és ezzel mélyülhet a karakter, a világ, és a történet is. R. J. Hendon ebben a könyvében viszont erősen mond. Mindent. Akkor is, ha már elmondta. És akkor is, ha te nem akarod megtudni, mert Marla mindent elmond. MINDEEENT.
Emellett azért azt is le kell tisztázni, hogy Marla nem beszámítható szereplő (nem csak azért, mert gyilkosságra készül), így amit mond, az sokszor hiteltelen lesz. Szívszerelmétől a szavak pedig súlytalanok. Mindent elmond csak úgy, akkor is, ha az amúgy szupertitkos lenne. Nem, ilyen nincs. Emiatt az egész háttértörténet a lázadókkal egy súlytalan dolog, ami amúgy benne van a könyvben, de mégsem. spoiler
A történetnek ugyanúgy vannak hibái. Rengeteg összeegyeztethetetlen momentum volt benne, mint például spoiler spoiler
Ha valaki idáig eljutott, azt hiheti, ez egy borzalmas könyv, és bizonyos szempontból tényleg az. Ellenben ami igazán meglepett, az a vége. Olyan fordulatokat tudott berakni, amire az ember nem számít, és a végén tényleg meg tud lepődni az ember (lehet, hogy előtte szétuntam magam, de az utolsó 30 oldal… ami lehetne utolsó 10 oldal is, de ez megint más kérdés). A vége az, ami miatt nem tartom menthetetlennek ezt a könyvet. Értem, hogy az írót mit akart kihozni ebből a könyvből más kérdés, hogy nem sikerült és értem, egyeseknek miért is tetszene.
Érdekes, hogy ahogy olvastam (és ez nem negatívum) a mostani rendszerre is reflektál a könyv. Nem nagyon, de érezhetően látni, mennyire szereti az író a tévét, vagy a tömegközlekedést (esetleg az embereket).
Ez a könyv nem menthetetlen. Rengeteg átírás kellene neki, plusz részek betoldása, majd erőskezű szerkesztő, majd egy jó lektor, végezetül egy zseniális tördelő. Jah, meg egy borítótervező.

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

Molymacska>!

Voltatok már úgy, hogy legszívesebben kidobtátok volna a tévét az ablakon?

(első mondat)

11 hozzászólás
Molymacska>!

– De?
– Mondom, hogy nincs de! Csak hát…
– A „csak hát” is de.
– Nem! – tiltakoztam foggal-körömmel. – A „de” az rossz a „csak hát” viszont egy apró, ideiglenes problémát jelent, ami nagyon, nagyon rövid időn belül el fog múlni.

68. oldal

Molymacska>!

Az aggódó szülők pedig vethetnének némi figyelmet arra is, hogy a Suicide Show-t tizenhárom éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánljuk. A szülők felelőssége eldönteni, mit engednek nézni a gyerekeiknek és mit nem. A nevelés felelősségét nem háríthatja át a televízióra.

10. oldal

Molymacska>!

Mrs. Wiedzmát már vagy egy órája elnyomta az álom az esti celeb-vetélkedő alatt, de ha nem duruzsolt a tévé, érzékeny szervezete azonnal riasztotta a nemkívánatos változásról és nyomban felébresztette.

22. oldal

Molymacska>!

Biztosan nagyon sokat gyakorolta a tükör előtt a bagzó macskás félmosolyt […]

56. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Lucy
Robin O'Wrightly: Tonio & Leona
Jandácsik Pál: Néma magzatok
Eve Rigel: Lien
Mark F. Wilson: Halálzóna / Ellencsapás / Invázió
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 2.
Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba / Capillária
Szabó Róbert: Drift light
Szathmári Sándor: Kazohinia