Mi ​lesz veled, cölibátus? 2 csillagozás

Katolikus papok emberközelből
Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus?

A ​„Mi lesz veled cölibátus” című ezen kötetben a hivatásukat gyakorló és pályamódosító (kiugrott) katolikus papok beszélnek a pappá alakulásuk folyamatáról, a cölibátus, a kötelező papi nőtlenség megéléséről, a körülötte – több mint másfél évezrede – dúló vitákról és vélekedésekről.
Közben egyre oldottabban vallanak az ezen állapottal kapcsolatos küzdelmeikről, sőt gyötrelmeikről, a magány és a társtalanság néha botrányt gerjesztő, néha a hivatás feladásával járó következményeiről.

Eközben – a nyíltság veszélyeit vállalva – a papi sorsokon keresztül olyan mélységek tárulnak fel, amelyek eddig „Isten népe”, a nyilvánosság számára rendszerint rosszindulatú közvetítők, elferdített információk, vagy szűkszavú tényközlés formájában voltak hozzáférhetők.
A könyvben szó esik még a katolikus egyház szexualitással kapcsolatos szemléletmódjáról, vélekedéséről, a nők szerepéről az egyházban, az ökumenizmus megvalósulásának esélyeiről és még sok egyéb… (tovább)

>!
Szófia, Budapest, 2010
170 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638903211

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Galambdúc>!
Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus?

Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus? Katolikus papok emberközelből

Megrázó volt olvasnom. Mennyi elfojtott érzés, megfosztottság és szenvedés. És nemcsak azért, mert egy katolikus papnak a hivatalos álláspont szerint soha nem lehet szerelme, családja, gyerekei. Hanem mert amit eddig sejtettem, beigazolódott, a papok körében is sok az alantas szándék, az elvi és hatalmi harc, amibe jó páran belerokkannak, miután ezt a hivatást választották, legtöbbször fiatal fiúként, férfiként.
A könyvben hét férfiember beszél sorsáról, érzéseiről, arról, hogyan tudott tovább létezni, miután megszokottnak vett értelemben papnak maradni nem volt alternatíva többé.
A katolikus egyház reformokra szorulna minden tekintetben. Sokáig már nem tud így hatékonyan működni szerintem. Le kéne jönni a piedesztálról és elismerni, hogy ők is „csak” EMBEREK. És attól még lehetnek Isten szavának hű és hiteles tolmácsolói. (bocs a kissé sarkos véleményért, a könyvben olvasottak jól felidegeltek)

Kek P>!
Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus?

Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus? Katolikus papok emberközelből

A cölibátus természetesen csak a katolikus egyházban lehet probléma, így mondhatnánk ez a könyv a katolikus egyház belső ügyét érinti – és mégsem mondhatjuk, mert itt a 7 megszólaló felszentelt pap közül a többség kilépett, nem gyakorolhatja hivatását. És mint a könyvből kiderül, ennek egyáltalán nem a cölibátus az oka – noha van közülük, aki később megnősült, családot alapított. Nekem mégis megdöbbentőbb annak az esete, aki sokéves papi szolgálat után egy német katolikus pap által írt teológiai könyv fordítása révén jut el oda, hogy nem tud hinni tovább Krisztus feltámadásában, s bár már ez is meghökkentő, a legmegdöbbentőbb számomra mégis az, hogy a templomba járók közösségét szavaztatja meg, hogy ne bocsáthassa el őt papi helyéről az illetékes püspök… Hogy hogy nem látja be saját maga, hogy így már nem „dolgozhat”, nem lehet hiteles tanúja, szolgája a katolikus egyháznak?! Számomra ez felfoghatatlan. És ő persze meg sem nősül, egyáltalán nem a cölibátus a problémája.
Benne van azért a könyvben a másik oldal is, aki híve a cölibátusnak, és az is, aki csak elfogadja, mint jelenleg kötelező kötelezettséget. Mellékesen persze megemlítődik a nők pappá szentelésének kérdése is, mint a paphiányra adható egyik válasz, de ennek a kötetben senki se híve.
Tanulságos könyv mindenképp, még úgy is, hogy nem pozitív példákat tár elénk, mert valóságos élettörténeteken keresztül a probléma mélységébe enged belelátni, és ezáltal lehetséges megoldások keresésére sarkall, nemcsak szólamokat hangoztat.
A cölibátus hűség kérdése. Mint a házasság is. Nemcsak egy törvényhez, egy eskühöz, egy egyházi előíráshoz, a kimondott, adott szóhoz, hanem Valakihez. Ilyen szempontból érinti a mai kor másik nagy megoldandó egyházfegyelmi kérdését, a nem özvegység miatt, után újraházasodottakét is. A könyv megírásakor e párhuzam felvetése elmaradt.


Népszerű idézetek

Kek P>!

Szeminaristaként meglehetősen intenzíven foglalkoztatott az a kérdés, hogy vajon hogyan tart jegyesoktatást az a római katolikus pap, aki soha nem udvarolt, és csak halvány fogalma van arról, hogy milyen a női lélek, és milyen érzések kavaroghatnak annak az esküvésre készülő párnak a lelkében, amely éppen tőle vár választ egy csomó – esetleg „rázós” – kérdésre. Lehet, hogy abszurdnak hat, de ennek ellenére kimondom, megkövetelném valamennyi ifjonctól, hogy még mielőtt felveszik a szemináriumba, legyen túl néhány tisztességes udvarláson. Így képet kapna arról, hogyan kell vagy lehet egy nővel bánni.

166. oldal

Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus? Katolikus papok emberközelből

3 hozzászólás
Kek P>!

És a hatodik parancsolat?

Ahogy az előbb említettem: tusakodtam ekörül. Nekem nagy szerencsém volt a lelki vezetőmmel. Egy idő után, amikor már sokadszorra visszatértem a témára, azt mondta: Nézd, fiam, az ember egy biológiai lény, ezt az igényét, késztetését is Istentől kapta. Ne legyen a továbbiakban téma. Ne hagyd, hogy hasznos energiáid nagy részét ez a körülmény eméssze fel. Elmondta azt is, hogy ha fiatalok fordulnak hozzám ezzel a problémával, nyugodtan mondjam el, hogy a maszturbáció és a petting a házasságra történő felkészülés egyik állomása, része. Persze, az cseppet sem kívánatos, hogy valakinek az élete nagy része e körül forogjon, s minden más másod-, harmadrangú legyen emellett. A te feladatod, mondta, hogy elkülönítsd mi a bűn, és mi az Istentől kapott élet természetes része.

54. oldal

Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus? Katolikus papok emberközelből

Kek P>!

Március 15-e volt. Egy „templom közeli” ember, nem bántólag, inkább enyhe nehezteléssel – jól belenevelt keresztény magyar tradicionalista öntudatból – nekem szögezte a kérdést: hol van a kokárdám, tán elfelejtettem kitűzni? Nem így van barátom, válaszoltam kissé ingerülten. Nekem ez – a kabáthajtókája felé intettem – itt belül van, belül hordom. Erre azt mondja, hogy ő ezt nem érti, és semmiképpen nem is tudja elfogadni. Egy pap, folytatta, az példa. Erre bizony dühös lettem, s ami csípőből kikívánkozott belőlem, azt a fejére zúdítottam. Mondtam, hogy talán menj ki a határon túli magyarokhoz és élj közöttük, velük, mondjuk, négy évet minden bajuk és megaláztatásuk részeseként. És ha már ott vagy, feszítsd meg minden erődet, hogy nekik jobb, elviselhetőbb legyen magyarként abban a klímában az életük. Biztosra veszem, hogy utána ide visszatérve nem feltétlenül látod szükségét, hogy látványosan felkokárdázd magad, hanem egész életedben belül, a lelkedben hordod majd, amit most rajtam hiányolsz. Nem értette, amit elmondtam, viszont alaposan megbántódott.

126. oldal

Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus? Katolikus papok emberközelből

Kek P>!

Nekem az általad elmondottak ellenére nem hiányoznak a nők a papságban. Talán azért van nálam ez így, mert úgy érzem, hogy ebben a korban, tehát az újkorban a nők óriási szereptévesztésben leledzenek és ennek egyik eleme a nők lehetséges papsága is. Ha most valaki ebből a megnyilatkozásomból azt szűrte le, hogy nőellenes vagyok és a nőt alacsonyabb rendűnek tartom, mint a férfit, annak közlöm, hogy nagyot téved. A nők szépsége, lelkük finomsága, árnyaltsága, gazdagsága, empatikus és intuíciós képességük, érzelmi gazdagságuk mind-mind olyan érték, amely nélkülözhetetlen, és sokkal szegényebb vagy sivárabb lenne ezen adottságok nélkül az élet. De mindez másra való, mint a papság. Sőt ha mégis sikerülne ebbe az irányba indulni, kibontakozni, az biztos, hogy ez a női nem eredeti küldetésének rovására történne.
     Megjegyzem – és ez nem kompenzáció akar lenni –, hogy ha személyes életemet nézem, a nőismerőseim nélkül egyszerűen nem tudnék pap lenni. Ők benne vannak a gyóntatásomban, az imádságomban, a misézésemben is segítenek, és így tovább. Most úgy látom, hogy nagy baj, ha valaki hangoztatja, hogy nincs rájuk szükség a vallási életben, és nagy bajnak tartom azt is, ha valaki úgy gondolja, hogy mint papok csak nehezen vagy egyáltalán nem nélkülözhetőek. Bennük nem konkurenciát érzékelek, hanem egy olyan mély egymásrautaltságot, mint akár egy jó házasságban. De ez semmiképpen sem szólhat a szerepek átrendeződéséről, hanem végre a ránk szabott szerepek elfogadásáról és érvényesüléséről. Erről a témáról ez a személyes véleményem, s még akkor is tartom magam hozzá, ha van olyan ismerősöm és barátom, akinek ez nagyon nem tetszik.

132. oldal

Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus? Katolikus papok emberközelből

Kek P>!

túl leegyszerűsítettnek tartom azt a sokak által hangoztatott következtetést vagy véleményt, hogy ha a cölibátust felszámolnák, akkor nagyon sok súlyos, ma még kezelhetetlen probléma eltűnne, például megszűnne a paphiány.
     Szerintem nem ebben az irányba kell elmozdulni. Nagyon racionálisan meg kellene vizsgálni, mi vezet el egy papnál addig a pontig, hogy feladva elveit, megszegve fogadalmát enged a kísértésnek, és bűnös kapcsolatot létesít. Az a véleményem, ez semmiképpen sem úgy történik, hogy feltűnik a látókörben egy szép leányzó, aki hipp-hopp, elcsavarja a gyanútlan pap bácsi fejét. Meggyőződésem, hogy ez egy hosszú folyamat eredménye lehet. Valami meggyengül, rés, támadható pont, felület keletkezik.
     A házasságot hozom fel párhuzamként. A hűtlenség sem úgy szokott kezdődni, hogy a feleségemmel szeretetben, netán szerelemben élve egyszer csak az utcán szembe jön velem egy szemrevaló teremtés, akinek a mellbősége nagyobb, mint a feleségemé, és akkor nyomban el is csábítódtam. Ezt nem tudom így sem elképzelni, sem elfogadni. Az én feltételezésem szerint ennek a csábításnak akkor nyílik meg a lehetősége, ha a feleségemmel való kapcsolatom nem az igazi. Ha valaminek tartósan a hiányát érzem.

165. oldal

Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus? Katolikus papok emberközelből

Kek P>!

Istennek van ellenlábasa, vagyis a sátánnak, a gonosznak van működőképessége a világban. Számomra logikusnak látszik, hogy ez a gonosz kísértő ott üti fel a fejét, ahol valami jó dolgot lehet elkapni, elragadni, tönkretenni. Ehhez viszont kell a megfelelő ember, akinél létezik az előbb említett támadható pont.

165. oldal

Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus? Katolikus papok emberközelből

Kek P>!

Meggyőződésem – és ezt talán az előbb elmondott kis történet is megerősíti –, hogy a gyerekeknek, gyerekeinknek, már a kezdet kezdetén, amikor értelmük elér erre a szintre azt kellene, sőt kell tudatosítanunk, hogy nem lehet elképzelni olyan örömet, bánatot, vágyat, egy olyan eseményt, amit Istennel nem lehetne megbeszélni. És ha ez valóban így történik, a legnagyobb esély arra, hogy egy életre bevésődjön: létezik egy szerető Isten, aki jelen van bennünk, kísér bennünket, és mindenre figyel, de nem minden kérdésre válaszol feltétlenül. Még akkor sem, ha méltatlankodom emiatt. Velem is gyakran megesik ilyesmi.

134. oldal

Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus? Katolikus papok emberközelből

Kek P>!

Rövid úton beköltöztem a szemináriumba, és ott nagy tisztelettel fogadtak. Tudták, hogy főiskolát végeztem, és hogy a minisztériumban dolgoztam. Ez legalábbis az első időben nagy tekintélyt adott. Még mindig igen jó szívvel gondolok vissza a szemináriumi évekre. Amikor olvastam a Malotai László-féle könyvet – azt hiszem, A gyalázatosak szentélye a címe – föl voltam háborodva. Igaz, hogy regény, de akkor is. Nem is hiszem el, hogy amiket abban leírt, akár részben is megtörténtek. Szerintem csupa gyűlölet, csupa perverzitás az egész.

39. oldal

Juhász József: Mi lesz veled, cölibátus? Katolikus papok emberközelből


Hasonló könyvek címkék alapján

Réti József: Szeressek ott, ahol gyűlölnek
Robert Sarah – XVI. Benedek: Szívünk mélyéből
Lőrincz Sándor: „Legyetek tehát irgalmasok!”
Charles A. Coulombe: Krisztus helytartói – Szent Pétertől XVI. Benedekig
Julian J. Katrij: Keresztény örökség
Christian Feldmann: Élet az árral szemben
Bíró László: Rendelkezésre állok
Ferenc pápa: Jó napot! Ferenc pápa vagyok
Pierre Blet: XII. Piusz és a második világháború
Kulics Ágnes – Tölgyesi Ágnes: …evilágból…