Orbán ​lelke 15 csillagozás

Juhász Gyula: Orbán lelke Juhász Gyula: Orbán lelke

Juhász Gyula halálának huszonötödik évfordulójára most első ízben jelenik meg önálló kötetben e kis remekműve: az Orbán lelke. Félig-meddig önéletrajzi írás a kisregény, az 1911-ben Nagyváradról Szakolcára, a magyar határvároskába kerülő költő vallomása. Vallomás a kisvárosi nehéz értelmiségi sorsról, a nyárspolgárság, maradiság, kulturálatlanság elleni küzdelemről, a szomszéd népek iránt érzett szolidaritásról. Megindító szubjektív volta mellett ez az írás a realizmus remeke is, kristálytiszta egyszerűséggel, ünnepélyes szerénységgel, tömörséggel ad számot a kisváros életéről, a tanár életről, a békebeli Pozsony gazdag polgárságáról.

Eredeti megjelenés éve: 1924

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1963
140 oldal · Illusztrálta: Borsos Miklós

Enciklopédia 10


Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Juhász Gyula: Orbán lelke

A mai napig vele kapcsolatosan leginkább az Anna örök ugrott volna be legelőször. Ma biztosan mellé kerül már az Orbán lelke is. Régen ért ennyire kellemes meglepetés! Juhász Gyula ilyen erős volt prózában (is)?! Egy kisvárosba „száműzött” tanárember kétségbeesett útkeresése a számára oly fullasztó közegben. Van kiút, van feloldozás, van menekvés a regénybeli Orbánnak? Tessenek elolvasni a válaszért. Érdemes.

csgabi P>!
Juhász Gyula: Orbán lelke

Szerettem ezt a könyvet, nem véletlen, hogy olvasás után be is szereztem, hogy legyen belőle saját példányom.
Sajnálom, hogy (velem együtt) még csak kilencen olvastuk-értékeltük (akár csillaggal, akár szövegesen is), mert méltatlannak érzem az ismeretlenségét.
Nyomasztó légkör egy kisvárosban, ami megöli az értelmiségi lelket – ebben él és dolgozik a főszereplő. Juhász Gyula kiválóan mutatja be a kisvárost, ahol nincsen semmi, és lakóit, a hangulatot, az ürességet-sivárságot.
Nem laktam soha kisvárosban, így nem tudom, most nehezebb lehet-e kitörni onnan, mint anno, de hogy régen nagyon nehéz lehetett, az biztos. Főleg például egy tanárnak – hiszen a könyvben is érkezik a városba egy „fejes”, és abból kiderül, hogy a tanárok nem dolgozhattak akárhol, ide vagy odahelyezték őket. Ha pedig nem helyezték át őket, bármilyen kérelmet is írtak…

Ennél a városnál Dávid Veron Ókanizsája is (A fekete zongora) ezerszer csábítóbb hely – még a sok gyilkosságával is. :-)

4 hozzászólás
latinta P>!
Juhász Gyula: Orbán lelke

    Kezdem Juhász Gyulát egy kicsit jobban megérteni. Ez a szakolcai tanárkodásának időszakáról írt kisregénye kulcs is lehet a pályarajzhoz, a költő lírai témaválasztásához, stílusához.
    A Milyen volt… Annája egy pillanatra felbukkan ugyan a regény lapjain, de már olyannyira távoli, hogy még annál a tavasznál is messzibb.
    Ugyanakkor a személyes veszteség mellett erőteljesen jelenvaló a – Trianon utáni – korabeli értelmiségi kivetettségének, magányának egyszerű, sallangmentes, torzítás nélküli tükre.
    Ami viszont a pedagógus(ok) helyzetét illeti, alighanem nem sok minden változott azóta: a terhek hasonlóak, a megbecsülés (?) és a fizetés is nagyjából, csak a pénz elnevezése változott.

http://moly.hu/idezetek/419714
http://moly.hu/idezetek/420448

    Sajnos (?) időszerű ma is ez az olvasmány, de a maga nemében – szerencsénkre – remekmű.

2 hozzászólás
Roszka>!
Juhász Gyula: Orbán lelke

Tipikus történet a XX. század legelejéről.
Amitől különleges, az az írója.
A én szegénységi bizonyítványom, hogy csak a verseiről ismertem eddig Juhász Gyulát. Eddig.

Kisanna>!
Juhász Gyula: Orbán lelke

Juhász Gyulát a továbbiakban is a verseiért fogom szeretni.

Frank_Spielmann I>!
Juhász Gyula: Orbán lelke

Reménykedtem nagyon, hogy Juhász Gyula prózáját jobban fogom szeretni, mint a verseit, de sajnos nem jött be. Igazából a verseit inkább olvasgatom.

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

csgabi P>!

– A mai társadalmi rend hazug, mert erőszakos és istentelen.

37-38. oldal

csgabi P>!

A malomkertben sétáltam, gondoltam, erre senki sem jár, és az egyik bokor mögött, egy padon, Pinkalszkyt, a hetedikest találtam, nem egyedül, azt gondolhatod. Bátran és vígan csókolózott egy szőke hölggyel, tudod, én úriember vagyok, nem árulom el, hogy kivel, csak annyit mondok, hogy véletlenül meg ne kérd a Polyák valamelyik lányának a kezét.

23-24. oldal

sophie P>!

– Soha többet nem iszom! – nyögte a beteg rendőrkapitány és ivott.

59. oldal

csgabi P>!

Orbán Gergely a szerelemben is olyan volt, mint az életben: gyáva és élhetetlen.

80. oldal

sophie P>!

A végvári szél néha napokon keresztül dühöngött, hideg volt és metsző, bömbölt és tombolt, hogy az alacsony házak tetői nyögtek és nyikorogtak belé. Ilyenkor élő embert ritkaság volt látni az utcákon, kalappal nem lehetett járni, és az anyák vele ijesztették a síró gyerekeket.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szél
sophie P>!

Szimák Zoltán boldogtalannak született, és ebből a sorsból végre is kénytelen volt programot csinálni.

18. oldal

latinta P>!

Az öreg rajztanár a család és a tanítás áldozatának tekintette magát, akiben a művészt megölték a gondok, állandóan a mártír pózában járt-kelt, Székely Bertalan barátságával dicsekedett, és a Mohi csata című nagyszabású, de bevégezetlen olajfestményét mutogatta, amely az ebédlő falán sötétlett, mint a mester egyetlen alkotása.

13-14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tanár
latinta P>!

     – Tudod, pajtás – mondotta Szimák, miközben kerékpárját tatarozta az alacsony, mestergerendás szoba közepén, amelynek ez a jármű egyetlen dísze volt –, mi nem valók vagyunk az életbe, csak az iskolába. Mi sohasem fogunk kinőni az iskolapadokból. Tanárnak csak az való, aki mindig gyerek tud maradni. Az élelmes és erős emberek menjenek bankárnak vagy mészárosnak. Mi maradunk a favágásnál. Mert, hogy ez a mi tanításunk csak szellemi favágás, az egészen bizonyos. Úgy sajnálom szegény fiúkat, hogy meg kell nyomorítani őket azzal a nyelvtannal, meg azzal a sok kötelező olvasmánnyal. Bár, ami engem illet, én, ha csak lehet, könnyítek rajtuk. Az én osztályomban nem erőltetik meg magukat a nebulók. Ezért nem szeretnek engem a főigazgatók. És ezért fognak engem jövőre innen is áthelyezni Trsztenára. Ott még nem voltam, pajtás. Pedig szeretnék egyszer végképpen megnyugodni. Ezt a fészket megszoktam, a talajviszonyok kedvezőek, az emberekkel nem törődöm. A diákok mindenütt egyformán rosszak és kedvesek. Már ki is néztem végső pihenőm helyét az új temetőben. Nagyon szép, barátságos kis hely, vadrózsabokor fog nőni fölötte, mint az édesapám sírján, Dombóváron.

19-20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: diák · kerékpár · tanár
hellodorie>!

És minden város és minden falu szép volna, ha nem laknának bennük emberek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Régimódi történet
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Jókai Anna: Ne féljetek
Ottlik Géza: Iskola a határon
Bródy Sándor: A nap lovagja
Tamási Áron: Vadrózsa ága
Békés Pál: Csikágó
Csalog Zsolt: Parasztregény
Arthur Koestler: Sötétség délben
Fekete Gyula: Az orvos halála