Juhász ​Gyula összegyűjtött versei 2 csillagozás

Juhász Gyula: Juhász Gyula összegyűjtött versei Juhász Gyula: Juhász Gyula összegyűjtött versei

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Editorg, Budapest, 1993
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637438521
>!
Unikornis, Budapest, 1993
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638350008
>!
Szukits, Budapest, 1943
400 oldal · keménytáblás

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Bohemian>!
Juhász Gyula: Juhász Gyula összegyűjtött versei

Igazi villamoson-átszellemülős-utazós könyv volt. Jó volt… Biztos, hogy társam lesz még Juhász Gyula néhány alkalommal. :-)


Népszerű idézetek

Bohemian>!

Utolsó vers

A régi holdat látom még az égen,
De már nem látom régi magamat,
Az egész idegen végtelenségben
Szegény valóm oly magára maradt.

Hiába keresek egy társat erre,
Hiába keres engem valaki,
Mint a hajó, amely a nyílt tengerre
Kifutott, s nem tud révbe tartani.

295-296. oldal

Bohemian>!

VÉRES ŐSZ

Ó, hol a régi, régi, csöndes ősz,
Az édes bánat, mely mélán esőz
S mint finom köd szitál szívünk felett,
Mely hervad, mint a bíbor levelek?

És hol a régi, régi alkonyat,
Mikor hiába fájó álmokat
Lelkünk, e halkan zengő zeneszer
Dallamba tördelt, mely nem veszhet el.

Szavak pompája, gyémánt és arany,
Én gazdagságom, ó be oda van!
Vér és tűz büszke bíbor tengerén
Papírhajómmal mit keressek én?

140. oldal

Bohemian>!

Valami mégis elment,
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt,
És soha nem találom…

Tavasz ez is... (196. oldal)

Bohemian>!

EPILÓGUS

A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.

Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullnak a húrra keserűn.

Fejem a hegedűre hajtom
És szívem belétemetem,
Most olvad, mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.

A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylő mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!

68-69. oldal

Bohemian>!

Vannak ösvények, amelyekre többé
Nem lép a lelkünk, bár útunk örök,
Vannak csodafák, nyílhatnak örökké,
De nekünk egy viráguk letörött…

Megölt szerelem sírkövére (85.oldal)

3 hozzászólás
Bohemian>!

EZEK ENYÉMEK…

Ha dübörögve, hirtelen bezárul
Mögöttem rozsdás aranykapud, élet,
Mi fáj nekem e keserű világbul,
Mi lesz az, amit akkor sírva érzek?

Mi vonja vissza még egy pillanatra
Bús lelkemet, amely halottra fázott,
Minek az íze, emléke, zamatja,
Mért áldom én ez átkozott világot?

A szerelem? Hisz én csak sírva vártam
És hideg küszöbén, mint a kivert eb
Szűköltem hűs tavaszi éjszakában
S még mindig ég a régi, a beteg seb!

A gyönyörök? Ó fösvény, dölyfös élet,
Hisz asztalaid morzsáit ha kaptam!
Mi fáj nekem, ha valahára végre
Mögöttem portád örökre becsaptam?

Egy zene tán. Mozart. Víg nyári éjen
Aranyos gyertyafényben zongorázták
És benne csengett arany-gyermekségem.
Egy zene fáj. Egy tűnő, örök ábránd.

Egy kép. A Segantini esti tája,
A fáradt vándor, ki fölnéz az égre,
Hol húnyó nap van és a ködök vára
S lelkében örök vágyak messzesége!

Ezek fájnak. Ezek enyémek, szépek.
Ez voltam én. Valaki, aki készül,
Valaki, aki árván erre tévedt
S akinek útja végtelenbe mélyül…

92-93. oldal

Bohemian>!

Dal

Ha violáink hervadoznak,
Ha tavaszaink fagyot hoznak,
Ha nyaraink perzselve égnek,
Ha tűnnek üdvök, telnek évek,
Ha dalainknak szárnya bágyad,
Ha látjuk már a síri ágyat,
Vígaszt későn mi adhat nékünk?
– Rózsák, amiket el nem értünk.

Bohemian>!

Könyvem elé

A szomorúság meg ne csaljon,
Mi verseim mélyén sajog,
Túl bánaton és forradalmon,
Rám már az örök nap ragyog.

Csak az fáj és bánt, hogy e napnak
Sugara sokra nem derül,
Csak az búsít, hogy e magasban
Sokszor maradtam egyedül.

198. oldal

Bohemian>!

Örök búcsú

Még néha jön, hogy újra fáj a múltak
Eltűnt szerelme, túl e tájakon,
Hová szelíd gőgömmel elvonultam,
A néma röggel s hűs éggel rokon.
Még néha jön, hogy tűnt nevek zenéje
Szívembe sír, és vérem újra gyúl,
S a messze ködbe és a távol éjbe
Sóhajtok, mint a fa, ha lombja hull.

De már nyugodt ütemre ver a szivem,
Ütemre, melyben szférák dala zsong,
És én tudom, nincs mit keresni itten
Halott apát és hűtelen rokont.
Örök testvérek, csillagok, ti hívón
Reám sugárzók, intetek, megyek,
S mint öngyilkos, aki megáll a hídon,
Reménytelen még visszarévedek.

201-202. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső versei
Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet
Ady Endre: A menekülő élet
Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából
Babits Mihály: Babits Mihály válogatott versei
Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai
Ady Endre: A magunk szerelme
Ady Endre: A halottak élén
Kosztolányi Dezső: Mágia
Kosztolányi Dezső: Mák