Ütközés (Ütközés 1.) 60 csillagozás

Juhász Gergely: Ütközés

Tíz ​éve azt mondták róla: ő lehet a következő Jay Leno.
Később azt mondták rá: gyilkos.
Shawn Graham, a fiatal televíziós showman, ígéretes karrierje elején tragikus kimenetelű autóbalesetet okoz, amelyben három ember életét veszti, egy pedig – Martha Tyler – örökre lebénul. Shawn összeroppan a szerencsétlenség súlya alatt, és öngyilkos akar lenni. Börtönbüntetésének letöltése után megtudja, hogy Martha Tyler létrehozott egy alapítványt, amivel nehéz sorsú, széthullott családokat támogat. Az extévésztár titokban összegyűjt egymillió dollárt, és elhatározza: mielőtt végez magával, személyesen viszi el a pénzt Martha Tylernek, hogy bocsánatot kérjen tőle.
Los Angelesből New Yorkba utazva olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akikkel más körülmények között sosem találkozott volna. Így ismerkedik meg egy fiatal pincérnővel, aki titokban könyvet ír, egy tizenöt éves lánnyal, aki megpróbál felkészülni gyógyíthatatlan betegségben szenvedő barátnője halálára, és egy… (tovább)

>!
XXI. Század, Budapest, 2017
336 oldal · ISBN: 9786155638411
>!
XXI. Század, Budapest, 2017
336 oldal · ISBN: 9786155638473

Enciklopédia 5


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Juhász Gergely: Ütközés

Olvasmányos, letehetetlen történet, melynek végén meglepő fordulatok történnek, öröm és szomorúság, remény és a jövő ígérete vár szereplőinkre.

Voltak részek, amelyekből szívesen olvastam volna részletesebben, és voltak olyanok is, amiből talán egy kicsit kevesebb is elég lett volna, de ezzel együtt, vagy éppen ettől függetlenül, jól sikerült első könyvnek tartom.

A történet vége kellőképpen elgondolkodtató, nagyszerű a befejezés, fel is sóhajthatunk és tovább is gondolkodhatunk.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/04/juhasz-gergely-utk…

Bitten>!
Juhász Gergely: Ütközés

200. értékelésem :D

Hiányoltam a magyar Férfi alkotókat.
Sokat adott, de el is vett!
Kaptam egy szót arra, amelyre eddig nem találtam megfelelő kifejezést!
Kaptam egy utazást, mely többször fojtogatott és élményt adott, de nem bántam.

„Ezt szeretné elérni? – utat mutatni? ” Sikerült!
Nagyon megszerettem a gondolatvezetését és stílusát.

Hol a következő?

http://bittennonblogger.blogspot.hu/2017/08/juhasz-gerg…

https://www.instagram.com/p/BY235wOHrPGSwW8bfpdRtPBusWp…

robinson P>!
Juhász Gergely: Ütközés

A fiatal rádiós első regénye a véletlen találkozásokról, ami életünkre hatással lehet. Ajánlom azoknak, akik emberi sorsokra, egyéni drámákra kíváncsiak. Krimielemekkel tűzdelt lélektani dráma.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/03/utkozes.html

Mariann_ P>!
Juhász Gergely: Ütközés

Aztaaa…..
Nekem ez átjött, bejött .
Annak ellenére, hogy "csak "kíváncsi voltam a könyvre, de semmit nem vártam tőle.
A gondolatmenet, hogy …emberek jönnek és mennek az életünkben. Van, aki sokáig, hosszú évekig velünk marad, és akadnak olyanok, akik épp csak keresztezik az utunkat….. Ezen elgondolkodva azt vettem észre, hogy a történet belelopta a szívembe magát.
Mindig kell, hogy legye egy olyan ember, aki kihúz, átvisz egy hídon, megtanít valamire, aztán eltűnik, mert teljesítette a küldetését.
Mivel egy kávézóban játszódik a történet túlnyomó része, egy kicsit több kávét ittam én is, annyira vitt magával a sztori.
Ilyen fiatalon dicséretes a bölcseletek meglátása, várom az író következő könyvet !

2 hozzászólás
beccaelle>!
Juhász Gergely: Ütközés

Kedves 2018. Lehet kedvenc könyvet avatni már januárban? Mert úgy tűnik, nekem sikerült kifognom a legjobbat már az év elején.
Bővebben a blogon mesélek: https://csillagporkonyvesblog.blogspot.sk/2018/02/juhas…

2 hozzászólás
Belle_Maundrell >!
Juhász Gergely: Ütközés

Nem tudom eldönteni, hogy sajnáljam, hogy megvettem ezt a könyvet – ami megint nem segített legyűrni a kortárs magyar írós előítéleteimet, pedig nagyon dolgozom rajta –, vagy inkább annak örüljek, hogy csak hatszáz forint volt.
Én igazán reményteljes és pozitív voltam az elején, mert a fülszöveg alapján tényleg ígéretes könyvnek tűnt; nagyon jó dolgokat ki lehetett volna hozni belőle. Csak hát nem nagyon sikerült.
A legnagyobb problémám Lana. Komolyan mondom, én a második fejezettől azért imádkoztam, hogy húzzunk már el abból a rohadt bárból, és vissza se nézzünk, mert én ebből a csajból nem bírok ki még egy percet. Erre naná, hogy szinte az egész történet ott játszódik, és ő a kettes számú főszereplő. Ha valaha ilyen tolakodó, álszent, indiszkrét pincérnővel hozna össze a balsors, akkor inkább éhen halnék, de nem tudnám elviselni, hogy vagy nyomulósan erőlteti a mély, őszinte beszélgetést, vagy ritka nagy bunkó módjára egy pillantás alapján elítél (mert ugye olyan kivételes megfigyelő), aztán kioktat. Holott ugye pincérnő, akinek az lenne a dolga, hogy kiszolgálja a vendégeket, akik boldogan és tele pocival távoznának, ahelyett, hogy kénytelenek lennének végigszenvedni Miss Sherlock szendbeszédeit. Nem értem, hogy nem ment még csődbe a hely. Ez a nő… nem találok szavakat. Nem tudom, milyennek akarta őt láttatni az író, de attól tartok, nekem nem jött át.
spoiler
spoiler
Nyilván minden szereplőnek súlyos tévképzetei vannak, ugyanis úgy dicsőitik Lanát, mintha fizetne nekik. De mivel közben úgy viselkedik, ahogy, ez egyáltalán nincs összhangban azzal, amit látunk belőle. És mivel olyan hipertökéletes megfigyelő (khmm…), és olyan elképesztően fogalmaz még szóban is – én ezt nem észleltem –, ezért könyvet is ír. Amire sajnos több oldalt áldozunk a tényleges könyvből, pedig marhára nem érdekel a kínosan béna kutyás sztorija. Ami olyan zseniálisan, hogy Shawnnak kis híján az életkedvét is visszahozza, olyan eksztázisba kerül az első oldaltól, ahol rögtön van rendőrgyilkosság, orgazmus meg egy drámai jelenet a kutyaszülőszobáról. Köszönöm, de tovább nem akarom tudni. Azért persze irodalmi Nobelt neki, de izibe!
Shawn személyes válsága akár érdekes is lehetett volna, de ez meg úgy túl lett tolva. Értem én, hogy bűntudata van, spoiler nekem ez is olyan túlzónak tűnt, mintha felnagyítaná a saját felelősségét és mindenáron bűnhődni akarna. Különben meg nehezen hiszem el, hogy egy ennyire népszerű médiaszemélyiségtől ilyen szinten elfordulnának egy baleset miatt. Igen, nyilván lennének lejárató cikkek meg egy csomó pocskondiázás, de ugyanennyien mellé is állnának.
A történet sajnos brutálisan kiszámítható, minden tudni lehet az első harminc oldal után. spoiler
Ráadásul tele van logikai bukfenccel. spoiler Nekem egyébként az orvosi dolgok is sántítottak néha, legalábbis pár dolog furának tűnt, de mivel minden nem létező orvosi tudásom kimerül abban, amit a Grace klinika közben magamba szívtam, így ez nem mérvadó. De akkor is gyanús, hogy az író nem nézett utána jobban a dolgoknak. Sőt azt is nehezen hiszem el, hogy egy sztárműsorvezetőnek tíz évben telik összeszedni egymilió dollárt, perköltség ide vagy oda. Gondolom nem valami lepukkant lakásban tengette az életét, és biztos mindenféle első osztályú cucca is volt.
Meg ott vannak az olyan apróságok is, hogy ha New Yorkban játszódik a történet, akkor totál logikátlan időnként angol kifejezéseket bedobni a magyar megfelelőjük helyett (hope remény helyett, meg Happy New Year), hiszen elvileg mindenki angolul beszél. Ez nem tűnik nagy dolognak, de mégis olyan bosszantó.
A fülszövegben ígért sorsfordító találkozásokat én nem vettem észre, legalábbis nem Shawn esetében. Inkább Lana körül forgott a történet, ő volt az összekötő kapocs a többiek között.
Juhász Gergely amúgy nem kimondottan rossz író, legalábbis a stílusa egész gürdülékeny, szóval egy szép napon akár jó is lehetne. Viszont rengeteg hibát vét. Amellett, hogy a karakterek idióták, a párbeszédek is több sebből véreznek. Nagyon teátrálisak, idegesítően sok a felkiáltójel, és a rengeteg ismétléstől egy idő után szörnyen monotonná válnak. Mintha mondanának valamit, aztán még elmondanák tízszer. Emiatt az a néhány ütős vagy szép gondolat is unalmassá és elcsépeltté válik, ami önmagában lehet, hogy hatott volna rám. És könyörgöm, ha valamit már kimondtak egyszer, akkor azt nem kell többször szinte szóról szóra ugyanúgy, ugyanolyan hosszan leírni, csak eintézni pár szóban, hogy „XY elmondta az izéke történetét”. Elsőre tetszett a hídemberekről szóló elmélkedés, de amikor ötödszörre olvastam, akkor már nem érdekelt. Ugyanez igaz pepitában a titokzatos dobozra is.
Ráadásul még az érzelmek sem jönnek át. Mindenkit látunk kiborulni, összetörni, összekapni magukat, de nem tudtam átérezni semmit. Olyan kis érzéketlen voltam, mintha egy mexikói szappanopera hősnőjének hajtépős hisztériáját szemléltem volna roppant szkeptikusan.
És attól, hogy bedobja mindenféle sztár nevét meg populáris dal címét, még nem lesz jobb a könyv. Feltételezem, hogy az író teljesen nem tudta levetkőzni a rádiós énjét, de engem a végére kifejezetten irritált a dolog, élen az inkább ciki, mint menő Mick Jaggeres sztorival.
A befejezés nem rossz, spoiler de egy-két szereplő sorsát tekintve nagyon lezáratlan. Logan nem izgat különösebben, de az érdekelt volna, hogy mi lett Shawnnal, és mi áll a döntése mögött. Úgy tudom, hogy ez valami trilógia középső(?) része lenne elvileg, szóval gondolom a folytatásban derülne ki, de annyira nem izgat a dolog, hogy el is olvassam, ha egyszer elkészül.
Őszintén szólva nekem nagy csalódás volt, pedig tényleg szeretni akartam.

2 hozzászólás
Vhrai P>!
Juhász Gergely: Ütközés

Különleges regény az emberi sorsok összefonódásáról, a véletlenek szerepéről. A regény hangulata végig feszült, a befejezésre egyáltalán nem számítottam. Juhász Gergelynek nagyon érdekes gondolatai vannak és ezeket nem félt a szereplők szájába adni. Néhol azonban már túlírtak a párbeszédek, az orvosi diagnózisokkal és betegségekkel kapcsolatos tévedések pedig kiborítottak. Ehhez csak egy kis kutatómunka kellett volna!

https://libellum.blog.hu/2018/08/26/juhasz_gergely_utkozes

Aurora_Michaelis P>!
Juhász Gergely: Ütközés

A fülszöveg és a borító alapján ígéretesnek indult a könyv, és nem is volt rossz, de „valami nem volt benne rendben”.
Ütősen indul a történet, de hamar kiderül, hogy nagy cselekménye nincsen. Inkább beszélgetésekből áll, az érzelmekről, érzésekről, gondolatokról szól. Jobban belegondolva, az egész könyv egy nagy tragédia, csak szerencsétlen sorsú emberek vannak benne. Mindenki a maga módján az, és mindenki a maga módján is kezeli a helyzetét. Egy ép test és/vagy lélek sincs.
A reflektorfény főként Shawnra irányul, a többiek csak az ő történtéhez asszisztálnak, ki jobban, ki kevésbé. A legfontosabb mellékszereplő az életvidám Lana, spoiler, aztán ott van Norina, aki ritkán tűnik fel, és túl komoly is egy tinihez képest, az ő karakterét nem éreztem túl valóságosnak. Logant teljesen felesleges volt beleírni a könyvbe, annyira nem volt szerepe, és az az érzésem, hogy Nathan is csak azért kellett, hogy lássuk, nem minden történet végződik rosszul, vagy hogy legyen, aki elmeséli Lana életét. A szálak mindenesetre nagyon szépen fonódtak egybe, és szépen is lett levezetve a történet, senki nem maradt ki, és minden feltűnt szereplőnek volt valamilyen szerepe.
A karakterek kicsit felszínesek, egyik sem túl mély. Sokat és fontos, komoly dolgokról beszélnek, mégis hiányzott belőlük valami. Nekem nem jött át teljes mértékben az a fájdalom, düh, elkeseredés, kétségbeesés stb., amit érezniük kellett volna. Nem éreztem, hogy engem is magukkal ragadtak volna ezek az érzelmek olvasás közben. Ennek ellenére nagyon sajnáltam Shawnt, főként amikor bebizonyodott a sejtése. spoiler Shawn helyzete Stohl Buciéra emlékeztetett, talán nem véletlenül, a Lana által írt könyv pedig egészen hasonlatos az Egy kutya négy életéhez. Ami nem feltétlenül baj. Nem tetszett, hogy Shawn beengedte Lanát a falak mögé, Lana viszont nem tette meg ugyanezt a férfival. Ez nem volt szimpatikus dolog a lány részéről.
Rengeteg súlyos témát és gondolatot zsúfolt a könyvbe a szerző. A gondolatok jó része nem újdonság, de vannak dolgok, amiket nem árt sokszor elmondani (törődjünk többet magunkkal, figyeljünk jobban magunkra és másokra, ne halogassunk, mert késő lesz, becsüljük meg, amink van, mindig van remény, lássuk meg a szépet, mindenki képes a változtatni az életén, csak akarni kell, stb.), mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk, pedig ezek adnák az élet értelmét. A hídemberes gondolat volt az egyetlen, amelyet még sosem hallottam.
Nem tetszett viszont, hogy sok a gondolatismétlés. Kicsit szájba rágott lett ezáltal a mondanivaló. Az sem tetszett, hogy Phil feleségének sztoriját vagy háromszor elmesélték, és az sem, hogy Shawn e-mailje is kétszer került be a könyvbe. (Szerintem a szerkesztő dolga lett volna szólni a szerzőnek, hogy ezek felesleges elemek.) A fejezetek elején az időre vonatkozó megjegyzéseket nem értettem, nem is tudtam követni. A borító nagyon tetszik, de sajnálom, hogy nem a szereplőkhöz hasonló portrék kerültek rá. A műfaji besorolás sem stimmel, mert ez nem thriller, inkább dráma.
Van még mit csiszolni a szerző stílusán, de első könyvnek nagyon jó volt.

UPDATE: A Könyvhéten beszélgettem egy kicsit a szerzővel, és kiderült, hogy nem véletlen, hogy egy-két karakter csak valóban nagyon mellékszereplő. Készül már a folytatás, amelyben ők nagyobb szerepet kapnak. Maga a szerző egy rendkívül kedves srác, jó volt vele szóba elegyedni. :)

pillangószív>!
Juhász Gergely: Ütközés

A legjobban az bosszant ebben a könyvben, hogy úgy érzem, az írót, akinek ez az első próbálkozása az írással, nagyon cserbenhagyták. A szerkesztő, a kiadó, a barátok. Tudom, nehéz kritikusnak lenni, de itt sokat tehettek volna az ügy érdekében, hogy végül nyomtatásba egy átdolgozottabb formája kerüljön a regénynek. Nagyon sok hiba van a történetben, ismétlődések, logikai bukfencek (Shawn autóbalesetének körülményei annyira hihetetlenek, hogy már a sci-fi kategória, aztán egyszer éjfél múlt 10 perccel, majd rá bizonyos idővel éjfél lesz 5 perc múlva…és a legrosszabb, hogy ott akkor nincs is jelentősége annak, hogy mennyi is az idő pontosan), túlírt párbeszédek, túlságosan érzelmes karakterek (ebben a sztoriban mindig könnyezik, sír, magába roskad vagy épp alaptalanul verekszik valaki), erőltetett a „sztárok” nevesítése és katasztrófális volt az a rész is, mikor valaki azt mondja: Mi ez a szám, ami most megy a rádióban? Sokszor hallottam már, de a címét nem tudom… Ez a We are the world. (na itt volt az egyik pont, ahol kínomban felröhögtem). A hídemberek, mint gondolat nagyon tetszett, ahogyan a történet is, mármint az alap sztori, szuper lehetőségeket rejtett magában, kifejezetten élveztem az első oldalakat. Aztán borult az egész, mint egy kártyavár, Lana, na vele a megjelenésétől nem tudtam mit kezdeni, a könyv végére pedig..ehhh…egyszerűen taszított ő is, meg a „csodálatosan eredeti” regénye is. Csak azért nem hagytam félbe, mert titkon reménykedtem, megvezet az író, az lesz itt a csavar, hogy a végén mindenkiről lerántja a leplet és görbe tükröt tart a sok önelégült majomnak. De sajnos nem…grrrr…életem egyik legidegesítőbb regénye. A végére hagytam a kedvenc párbeszédemet, nevek nélkül nem hinném, hogy spoileres:
– Gyakran használsz kokaint?
– Nem. Csak amikor nagyon magányos vagyok. Te próbáltad már?
– Soha. Én csak metamfetamint szedek.
– Elítélsz a kokain miatt?
– Egyáltalán nem. Sokszor vagy magányos?
– Igen. Minden este nagyon magányos vagyok…
Szóval minden este küld egy csík kokaint…nem tudom, mi lenne, ha gyakran használná :D
Sajnáltam ezt a történetet, mert az alapötlet tobábbra is nagyon tetszik…

Chris >!
Juhász Gergely: Ütközés

Amit nagyon fontosnak tartok elmondani, mielőtt bármit is írnék a könyvről, az az, hogy a kiadó fülszöveggel ellentétben ez a regény NEM thriller. Így, aki ezzel a tudattal veszi a kezébe, csalódni fog – kivéve, ha szereti az olyan történeteket, amelyekben különböző emberi sorsokat ismerhetünk meg, és láthatjuk, hogy ezek milyen kihatással vannak a másik ember életére. Mert ez esetben ezt a regényt imádni fogja.
Juhász Gergely ugyanis olyan erős elsőregénnyel jelentkezett, amellyel szerintem az utóbbi időkben világviszonylatban is csak elvétve találkozik az olvasó. A karakterek roppant erős kidolgozást kaptak, gyönyörű drámai ívet ír le a jellemfejlődésük a történet során. Habár a fülszöveg alapján azt gondolnánk, hogy Shawn a főszereplő, ez nem teljesen helyt álló. Való igaz, hogy leggyakrabban vele találkozunk, de végül Lana lesz az, aki szinte főhősi státuszba emelkedik a regény végére. (Nekem személy szerint ő vált a kedvenc karakteremmé.)
Már önmagában a szereplők életéért is öröm lenne kézbe venni a könyvet, ugyanakkor a történet is csillagos ötöst érdemelne. Elsőre talán könnyűnek tűnik egy ilyen sztori kitalálása, azonban, ha jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy nem hiába töltött Gergely négy évet a regény megírásával. Egy olyan történetet, ahol minden mindennel összefügg, a legapróbb véletlennek is óriási szerepe lehet valamelyik hős életében, csakis gondos és alapos megtervezés után lehet papírra vetni. A szerző pedig olyan nemes egyszerűséggel vezeti végig az olvasót ezen a két nap alatt lezajló sztorin, hogy egyetlen találkozás, ütközés sem tűnik életszerűtlennek, nem veszíti el a realitását.
És ha mindez nem lenne elég: ami bennem abszolút megragadt, az a mondanivaló. Alapból hiszek abban, hogy az életben semmi nem történik véletlen, hogy minden cselekedetünk kihatással lesz a jövőnkre (akár egy másik életben), hogy engem az ilyen történetekkel meg lehet venni kilóra. És pont jókor olvastam a könyvet, ugyanis egy hosszú ideje tartó lelki vívódáson segített át a hídemberek fogalmának megismertetésével. Ők ugyanis azok, akik egyszer csak megjelennek a semmiből az életünkben, és miután „bevégezték a küldetésüket”, vagyis megtanítottak minket valamire, vagy adtak nekünk valamit, amilyen hirtelen felbukkantak, olyan hirtelen távoznak a színről. Nekem pont erre volt szükségem az adott napokban, és ezzel véglegesen le tudtam zárni egy problémát az életemben. (Persze, ez valószínűleg keveseket érdekel, arra akarok csak kilyukadni, hogy terápiás könyvként is remekül funkcionál a kötet.)
Összességében számomra ez volt az idei év egyik legjobb olvasmányélménye, bízom abban, hogy hamarosan a folytatást is a kezembe vehetem, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok arra, legközelebb mivel lep meg a szerző. Addig is vegyétek, vigyétek, olvassátok ezt a csodát!


Népszerű idézetek

Aurora_Michaelis P>!

– Az előbb azt mondtad, a hídemberekre vársz. Sosem hallottam ezt a szót. Kik azok a hídemberek?
[…]
– Tudod, Lana, emberek jönnek és mennek az életünkben. Van, aki sokáig, hosszú évekig velünk marad, és akadnak olyanok, akik épp csak keresztezik az utunkat. Viszont azalatt, amíg együtt vagytok, megtanítanak valamire, megvédenek valamitől, vagy csak átsegítenek egy nehéz helyzeten, amiben éppen vagy. Ez a dolguk: hogy találkozzanak veled, és átvigyenek a hídon, az egyik partról a másikra. Utána folytatják a saját útjukat, és lehet, hogy soha többé nem találkoztok.

59. oldal

robinson P>!

– Kívánlak! Már csak egy óra, és ott vagyok.

(első mondat)

4 hozzászólás
Melanibvb>!

A könyvemnek talán ez a legfontosabb üzenete, hogy becsüld meg azt, amid van, mert sosem tudhatod, meddig lesz a tiéd.

234. oldal

Belle_Maundrell >!

– Imádok olvasni. Szeretem a jó könyveket.

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
Taylor>!

…emberek jönnek és mennek az életünkben. Van, aki sokáig, hosszú évekig velünk marad, és akadnak olyanok, akik épp csak keresztezik az utunkat. Viszont azalatt, amíg együtt vagytok, megtanítanak valamire, megvédenek valamitől, vagy csak átsegítenek egy nehéz helyzeten, amiben éppen vagy. Ez a dolguk: hogy találkozzanak veled, és átvigyenek a hídon, az egyik partról a másikra. Utána folytatják a saját útjukat, és lehet, hogy soha többé nem találkoztok.

59. oldal

Belle_Maundrell >!

– Néha ott van a megoldás az orrunk előtt, csak nem vesszük észre!

34. oldal

Belle_Maundrell >!

– (…) Imádom az életet! Élvezni akarom, hiszen nem tudhatom, meddig tart. Egy különleges pillanat… ajándék.

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · pillanat
Anita_Takács>!

El kellene kezdened újra élni. Mert… – Lana végigmérte a pult másik oldalán ülő férfit – mert bár most itt ülsz előttem, mozogsz, lélegzel, beszélsz, de nem élsz. Megvonsz magadtól mindent. Ellököd magadtól annak az esélyét, hogy újra normális életed legyen.


A sorozat következő kötete

Ütközés sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A remény rabjai
Sienna Cole: Elmejáték
Stephen King: A halálsoron
Dorothy Koomson: Az utolsó csepp
Duncan Shelley: Fagypont
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Jodi Picoult: Életszikra
Natsuo Kirino: Kín
Liane Moriarty: A férjem valamit titkol
Mira Sabo: Amíg kijutunk a fényre