Ez egy roppant szórakoztató, kellően elborult, izzig vérig északi mitológiával átitatott történet volt. Ha a kiadó nem említi meg nekem ezt a könyvet valószínűleg nem találkoztam volna vele és ez nagyon nagy hiba lett volna, úgyhogy ezúton is köszönöm, hogy eljutatták felém ezt a példányt! ♥ @Galaktika
Már csak azért is különleges ez a történet, mert nem akar magyarázkodni. Eleinte fura volt, hogy a főszereplőnk lát mindenféle lényeket és ez neki teljesen természetes, de amikor kiderül, hogy a falubeliek meg se hökkenek azon, ha egy óriás kerül a kertbe vagy egy drómó a kocsi hátsó ülésére, akkor kezdett csak érni bennem a gondolat, hogy ez az ő világuk, olyan mint a légzés, egyszerűen nem kell megmagyarázni. Miután sikerült megbarátkoznom ezzel a gondolattal már könnyedén átadtam magam ennek a kissé weird világnak.
Nagyon érdekesen indít a történet, ugyanis Elinának minden évben vissza kell térnie a szülőfalujába és ki kell fognia a „csukát” a tóból különben meghal. Ez már csak azért is abszurd, mert sose gondoltam volna, hogy horgászásról fogok olvasni, azonban még ez is rendkívül élvezetes volt, mert sz írónő gyönyörűen és részletesen mutat be mindent, ami körül vesz. Rengeteg „állattal” ismerkedünk meg, akik közül sokszor nem tudtam eldönteni, hogy melyik valós és melyik a mondavilág része (remélem az elefánt méretű, rénszarvast szárazra szívó szúnyog csak mese).
Eilinának múlnak a napjai, de a csuka még mindig vidáman ficánkol a vízben. Ráadásul még egy rendőrnő is a főszereplőnk nyomába ered egy gyilkossági ügy kapcsán…
Őszintén, el se tudtam képzelni, hogyan fogunk eljutni a csuka kifogásáig, de ez csak az én szerény képzelőerőm hibája, hiába olvastam már rengeteg fantasy-t, amik itt történtek, attól dobtam egy hátast.
Imádnivaló volt, ahogy a falubeliek és néhány mitológiai lény segítik Elinát, aki a könyv vége felé már féllábbal a sírban van, meg amúgyis az egész könyv alatt valami fajta delíriumos állapotban leledzik.
Olvasó ként abszolút azonosulni tudtam a délről érkező rendőrnővel, aki okokat és magyarázatokat keresve jött Lappföldre, ehelyett kapott egy drómót a hátsó ülésére.
Az első pár fejezet után teljesen elkapott a történet és beszippantott. Varázslatos és különlegesen világot teremtett az írónő, ugyanakkor a karakterei teljesen hétköznapi egyszerű emberek, ezért abszolút kiegyensúlyozott volt a hétköznapi és a természetfeletti.
Fontos még megemlítenem, hogy ez a könyv humoros, néhol morbid ez a humor, de attól függetlenül, hogy a főszereplőnk az egész könyv folyamán „haldoklik” szinte alig jutott az eszembe. A falubeliek kis világa is teli van (morbidan) humoros szituációkkal, mint például a potyantósban bírkozós eset.
Ezt a könyvet igazából bátran tudom ajánlani bárkinek, kortól, nemtől függetlenül, mert érdekes, szórakoztató és nagyon más mint amit eddig megszoktam (komfort zónán kívüli) és pont ezért tudom, azt mondani, hogy olvassátok.