Csuka-átok 92 csillagozás

Juhani Karila: Csuka-átok

Elinának minden évben vissza kell térnie lappföldi szülőhelyére, hogy június 18. előtt kifogja ugyanazt a csukát a helyi kis tóból. Az élete múlik rajta.
Ezúttal azonban nem a tervek szerint alakulnak a dolgok. Az idő egyre fogy, és a csuka még mindig úszik. Kiderül, hogy a lányt gyilkossággal gyanúsítják, egy rendőr is a nyomában van. Ezenkívül szembe kell néznie első szerelmével, édesanyja „szellemi” örökségével, és megküzdeni egy titokzatos átokkal.

A könyv beszippant és elnyel, mint egy lapp mocsár; varázslatokkal és babonákkal van tele; benne a valóság a természetfelettivel keveredik: nem szokatlan, hogy egy drómó ül az autó hátsó ülésén, a polgármestert megszállja egy szellemszajkó, a víziszellem kártyázik az emberekkel, és „a népség éjszakáján” végképp bármi megtörténhet…

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szépirodalmi kötetek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2021
330 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635510573 · Fordította: G. Bogár Edit
>!
Metropolis Media, Budapest, 2021
330 oldal · ISBN: 9789635510580 · Fordította: G. Bogár Edit

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Helmi Riipi · Naru-Taavetti


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 101

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Jagika P>!
Juhani Karila: Csuka-átok

Fura volt ez a regény, de érdekes. A víziszellem, a drómó, a tőzegmumusok és más misztikus lények miatt egy kicsit Andrus Kivirähk: Ördöngös idők – hangulatom volt. Szerintem ezek a szörnyek teszik igazán szórakoztatóvá a cselekményt, bár a szereplők is elég szürreálisak. spoiler Azon is remekül szórakoztam, hogy mennyire egzotikus lett a lengyel nyelv, hiszen a főszellem, Moukku-Olli először lengyelül szól Elinához. spoiler

2 hozzászólás
tammancs1 P>!
Juhani Karila: Csuka-átok

Egyszerre vicces, szürreális és szomorú történet, amely egy számomra abszolút nem várt környezetben játszódik. Lappföldet én mindig hóval és rénszarvasokkal képzeltem el, ehelyett egy lápos, mocsaras dagonyát és rettentő sok szúnyogot kaptam, sok horgászással. A cselekmény mozgatórugója egy bizonyos csuka évről évre történő kifogása, és hogy erre miért van szükség, hogyan kapcsolódnak ehhez a kis lappföldi falucska fura lakói és még furább hiedelemlényei, mit rejt a múlt stb.stb, az mesterien van adagolva, és csak a regény legvégén áll össze az a bizonyos big picture.
Elképesztő az a bestiárium, amivel Juhani Karila dolgozik, voltak személyes kedvenceim: a szellemszajkót például imádtam, bár nem hiszem, hogy szívesen összefutnék vele. A Népség Éjszakája külön groteszk színfolt volt a könyvben, azt is nagyon élveztem.

A „Könyvekkel a világ körül” könyvklubunk keretében jót beszélgettünk róla @pontosvesszőparipa_Niki @PontosVesszőParipa_Tünde @CrazyTeddy és @sanna_apró_könyvespolca társaságában: https://www.youtube.com/watch…

ViraMors P>!
Juhani Karila: Csuka-átok

A víziszellem haragtartó lény volt.

A cikkben meginterjúvolták a nyomozást vezető „Riipi anyót”, aki szerint a fák kihallgatása még mindig folyamatban van.

– Tudod, hogy egy drómó van a hátsó ülésen?
– Tudom.
– Akkor egy szót se szóltam.

* * *

Kellett vagy 70-80 oldal, mire a stílust megszoktam, onnantól kezdve viszont nagyon szerettem olvasni a regényt. Különösen tetszett az a természetesség, amivel a lappföldiek az eleven folklórt kezelték. Mindennapos esemény a víziszellem felbukkanása, egy óriás az udvaron, drómó a hátsó ülésen, és még a szellemszajkó sem nagyon meglepő, ami megszállta a polgármestert. Hozzáteszem, néha elkapott az érzés, hogy ebben a könyvben senki nem komplett, a természetfeletti lények jelenléte mégsem tűnt valamiféle közös őrület részének egy pillanatig sem. Érkezésekor remek ellenpont volt a helyiekhez képest Janatuinen, a rendőrnő, a kívülálló, a földhöz ragadt. Érdekes volt, ahogy lassan leomlott az ellenállássa, és egyre természetesebbnek vette ő is a sok furcsaságot. off
De ez csak mellékszál, a lényeg Elina története, egy zord, önmarcangoló történet, ami nagyon illik a környékhez, ahol játszódik. Látszólag az átokról szól, de szerintem sokkal inkább az emberi esendőségről, hibákról, és feloldozás lehetőségéről.
Annak ellenére, hogy a kriminek kikiálltott szál elég satnya és a kötet elbírt volna némi szerkesztést, összességében jó könyv, érdemes elolvasni.

Noro P>!
Juhani Karila: Csuka-átok

Lappföld apró falvainak lakói gyakorlatilag együtt élnek a mítoszok teremtményeivel. De óriások, halottak és víziszellemek ide vagy oda, a legnagyobb bajt itt is az ember okozza saját magának. A csuka átka is csak akkor nyer értelmet, amikor megismerjük a mocsári lények között csetlő-botló főhősnek az emberek világában eltöltött éveit.
Ennek a „rurális fantasy” regénynek az adja az egyediségét, hogy teljesen hiányzik belőle a kortárs angolszász fantasztikum magyarázkodási kényszere. A falubeliek keresetlen természetességgel számolnak be a legmágikusabb eseményekről, miközben hétköznapi dolguk után járnak. A misztikus és a banális e folyamatos keveredése mindvégig az abszurd határát súrolja, amit a szerző alig bújtatott humorral tálal fel a történetbe csöppenő dél-finn rendőrnőnek, aki – az olvasóhoz hasonlóan – egy racionálisabb világból érkezik. A történet élvezetéhez nekünk is el kell engednünk a logikát, és hagyni, hogy magával ragadjon a lapp lápok hangulata.

Paulinusz_Tünde P>!
Juhani Karila: Csuka-átok

„– Maga kicsoda?
– Pöllö.
– Ki?
– Pöllö.
– Mi a valódi neve?
– Juhanijänis Hili Pili Ylikriipi.
– Micsoda?
– Hát nem jó az a Pöllö?”

Nagyon jó humorral megírt különleges könyv ez, és megérdemli az öt csillagot. Bevallom érdekesen kerekedett a szemem az első oldalakon, de nagyon jól szórakoztam. Aki valamennyire szereti a népi hiedelemvilágot az nagyon jól fog szórakozni. Csodás, kreatív megoldásokkal találkoztam, jó volt olvasni, tetszett a kissé hideg, távolságtartó, rövid mondatos megfogalmazás. Amikor például egyetlen szóban az egész érzelmi vibrálás bele van sűrítve.
Továbbra is állítom, hogy ott fent északon van valami a levegőben, amitől ennyi jó író van. Nagyon sok kedvencem van most már ebből a térségből.

dagikám>!
Juhani Karila: Csuka-átok

Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel,és most sikerült végre sort kerítenem rá.Elina évente visszajár a mocsárhoz,hogy egy adott nap lejárta előtt kifogja a csukát,de most nehézségekbe ütközik. A végsőkig elmegy,hogy sikerüljön a halkifogása. Mindeközben megismerhetjük a kamaszkorát,és miért lett arra ítélve,hogy minden évben visszatérjen a láphoz.
Nagyon sok mesebeli és mitológiai lény sorakozik fel a történetben,ami színesíti az eseményeket.

eenca P>!
Juhani Karila: Csuka-átok

Ez a regény is a Szépirodalmi sorozat része, méghozzá egy finn szerzőtől. Szerintem már máskor is említettem, hogy szeretem ezt a kiadói sorozatot, mert olyan országok kultúráját, mindennapjait is megismerhetjük, akik nincsenek annyira jelen a magyar könyvpiacon. Úgy általában emiatt minden könyvre egy különleges gyöngyszemként gondolok.

Ami viszont itt nehézséget okozott nekem, hogy nem tudtam eldönteni, hogy mennyire volt a szöveg cizellált, és mi az ami fordítási / szerkesztési probléma lehet. Személy szerint én annak is örültem volna, ha van egy név és szójegyzék a helyes kifjezésről. Egyértelműen ráfért volna erre a kiadványra is egy korrektor …

A könyv Lappföldön játszódik és nem azt a Skandináv életérzést közvetíti, ami most annyira népszerű, mint a Lykke, Sisu, Hygge vagy a Fika. A táj már-már zord és kietlen és arra gondol az ember, hogy csak minél messzebb legyen innen.
Ugyanakkor van ebben a történetben a helyszín miatt is valami ősi hívogató, amiben benne van az, hogy nem fenékig tejfel az élet.

Azt mondanám, hogy a könyv nagyon ügyesen ötvözi a monda és hiedelemvilágot a szépirodalommal. Néha nehéz eldönteni, hogy mi a valóság, és mi az ami csak kivetülés Elina érzéseiből és gondolataiból.
Elina nem egy tipikus karakter abból a szempontból, hogy elég zárkózott és takarékosan bánik az érzelmekkel és gesztusokkal, de ennek ellenére is kedvelem őt. Viszont abszolút kedvencem Janatuinen, aki jött látott és győzött és még egy drómóval is közelebbi barátságot kötött!

Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mivel nem sok finn szerzőhöz volt szerencsém. Nem egy tipikus könyv és a történet ritmusa is elég szokatlan, így nekem mindenképpen szokatlannak hatott, viszont valami teljesen újat kaptam és már ezért is megérte elolvasni.

2 hozzászólás
Petiko>!
Juhani Karila: Csuka-átok

Valamiért nagyon vonz engem ez a lappföldi hiedelemvilág! Az Ördöngös idők jutott eszembe nekem is, ahogy magával ragadott ez a történet, teljesen bele tudtam feledkezni.

Lappföld eszméje a méret és az üresség egyesülése a szakadozott fenyőkkel lyuggatott horizonton, amelynek iszonytató sivársága az embereket némaságra ítéli, a mítoszokat pedig erősen életben tartja.

Az bennem is megfogalmazódott, hogy jó lett volna egy kis magyarázó, az ismereteket bővítő utóirat.

hmelcsi>!
Juhani Karila: Csuka-átok

Ez egy roppant szórakoztató, kellően elborult, izzig vérig északi mitológiával átitatott történet volt. Ha a kiadó nem említi meg nekem ezt a könyvet valószínűleg nem találkoztam volna vele és ez nagyon nagy hiba lett volna, úgyhogy ezúton is köszönöm, hogy eljutatták felém ezt a példányt! ♥ @Galaktika

Már csak azért is különleges ez a történet, mert nem akar magyarázkodni. Eleinte fura volt, hogy a főszereplőnk lát mindenféle lényeket és ez neki teljesen természetes, de amikor kiderül, hogy a falubeliek meg se hökkenek azon, ha egy óriás kerül a kertbe vagy egy drómó a kocsi hátsó ülésére, akkor kezdett csak érni bennem a gondolat, hogy ez az ő világuk, olyan mint a légzés, egyszerűen nem kell megmagyarázni. Miután sikerült megbarátkoznom ezzel a gondolattal már könnyedén átadtam magam ennek a kissé weird világnak.

Nagyon érdekesen indít a történet, ugyanis Elinának minden évben vissza kell térnie a szülőfalujába és ki kell fognia a „csukát” a tóból különben meghal. Ez már csak azért is abszurd, mert sose gondoltam volna, hogy horgászásról fogok olvasni, azonban még ez is rendkívül élvezetes volt, mert sz írónő gyönyörűen és részletesen mutat be mindent, ami körül vesz. Rengeteg „állattal” ismerkedünk meg, akik közül sokszor nem tudtam eldönteni, hogy melyik valós és melyik a mondavilág része (remélem az elefánt méretű, rénszarvast szárazra szívó szúnyog csak mese).
Eilinának múlnak a napjai, de a csuka még mindig vidáman ficánkol a vízben. Ráadásul még egy rendőrnő is a főszereplőnk nyomába ered egy gyilkossági ügy kapcsán…
Őszintén, el se tudtam képzelni, hogyan fogunk eljutni a csuka kifogásáig, de ez csak az én szerény képzelőerőm hibája, hiába olvastam már rengeteg fantasy-t, amik itt történtek, attól dobtam egy hátast.
Imádnivaló volt, ahogy a falubeliek és néhány mitológiai lény segítik Elinát, aki a könyv vége felé már féllábbal a sírban van, meg amúgyis az egész könyv alatt valami fajta delíriumos állapotban leledzik.
Olvasó ként abszolút azonosulni tudtam a délről érkező rendőrnővel, aki okokat és magyarázatokat keresve jött Lappföldre, ehelyett kapott egy drómót a hátsó ülésére.

Az első pár fejezet után teljesen elkapott a történet és beszippantott. Varázslatos és különlegesen világot teremtett az írónő, ugyanakkor a karakterei teljesen hétköznapi egyszerű emberek, ezért abszolút kiegyensúlyozott volt a hétköznapi és a természetfeletti.

Fontos még megemlítenem, hogy ez a könyv humoros, néhol morbid ez a humor, de attól függetlenül, hogy a főszereplőnk az egész könyv folyamán „haldoklik” szinte alig jutott az eszembe. A falubeliek kis világa is teli van (morbidan) humoros szituációkkal, mint például a potyantósban bírkozós eset.

Ezt a könyvet igazából bátran tudom ajánlani bárkinek, kortól, nemtől függetlenül, mert érdekes, szórakoztató és nagyon más mint amit eddig megszoktam (komfort zónán kívüli) és pont ezért tudom, azt mondani, hogy olvassátok.

_BenGa>!
Juhani Karila: Csuka-átok

„Végre a fülszöveg igaznak bizonyult, nem is túlzott: tényleg beszippantott és elnyelt ez a könyv, mint egy lapp mocsár. Körülbelül másfél nap alatt kiolvastam. Karila leírásai lenyűgőztek, szerintem könyv miatt még soha az életben nem néztem utána ennyi rovarnak, illetve madárnak. Mintha ott jártam volna az általa felvázolt helyeken, nagyon jó volt elmerülni ezekben a részekben, a képzeletem szárnyalt. Maga a cselekmény is teljesen rendben volt, jól felépített, logikai hibával nem találkoztam. Ami nagyon tetszett, hogy az író milyen ügyességgel kombinálta a valóságot a természetfelettivel; a babonák és varázslatok, különféle lények mindennapos dolognak számítanak a könyvben, a szereplők nem akadnak fenn azon, ha példaul egy drómóval (finn megfelelője az ördögnek) találkoznak.”

Bővebben a blogomon:
link


Népszerű idézetek

Sanna_>!

Mint a nád: meghajlottam, de nem törtem el – mondta a tükörképének.

33. oldal

Barbilucia>!

– Maga kicsoda?
– Pöllö.
– Ki?
– Pöllö.
– Mi a valódi neve?
– Juhanijänis Hili Pili Ylikriipi.
– Micsoda?
– Hát nem jó az a Pöllö?

244. oldal

FiloSzofi>!

Átlagos dolgokról beszélgettek mint például hogy milyen változások történtek a falu szolgáltatásainak színvonalában. Nem nagyon voltak ilyenek.

325

Noro P>!

– A lelkek olyanok, mint a sátán által újrahasznosított műanyag. Amikor a túloldalra kiabál valaki, sose tudni, mi fog válaszolni neki. Az, amit keresnek, talán már elment. Vagy talán már valami másnak a részévé vált.

138. oldal

Jagika P>!

Tudtad, hogy egy drómó ül a hátsó üléseden?

125. oldal

Anyechka I>!

– Elmondom, hogy odakint nincs semmi más, csak pokolian nedves víz.

49. oldal

Jagika P>!

– Tudod, ki vagyok én?
– Nem.
– Ő Riipi anyó – kiáltotta valaki a tömegből.
Az asszony a megszólaló felé bámult.
– Helmi Riipi vagyok, ennek a falunak a törvényesített varázslója.
– Gratulálok.
Riipi a mellette álló férfi felé intett a fejével.
– Ő pedig Naru-Taavetti, a kollégám Savukoskiból. Elképesztően híres lélekpusztító.
A Naru-Taavettiként bemutatott illető félénken megrebegtette a szemét, mintha csak megriadt volna a saját címétől-rangjától.

270. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Helmi Riipi · Naru-Taavetti · varázsló
tothebone>!

– Ha azt mondanám, hogy múlt éjjel láttam, ahogy a szemétládából kiemelkedett egy meztelen férfi, akinek egy szarv volt a fején, meg szárnyai, amiket kiterjesztett, és elrepült, mint egy szarka, akkor teljesen bolondnak tartanának engem?
A kocsiban csend támadt. Aztán Pölö megszólalt:
– Vannak a világban ennél furcsább dolgok is.
– Úgy bizony, én is így gondoltam. Úgyhogy menjünk, és nézzük meg azt a maguk szellemszajkóját!

263. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse
Erin Sterling: Ex Hex – Csiribú, szerelem!
J. Goldenlane: A jósnő hercege
Leda D'Rasi: Új nemzedék
J. Goldenlane: Pokoli balhé
Jeaniene Frost: Karó és sírhant
Karen Chance: Holdvadász
B. N. Toler: Lélekvesztők
Gail Carriger: Szívtelen
Erdélyi Anna: Tűztánc