Óhaza (Utak és álmok 1.) 14 csillagozás

Judith Pollack: Óhaza

„Lenyűgöző történet egy fiatal nőről, aki nem hagyja magát letéríteni az álmai felé vezető útról.”
(Deutschtaler Literarische Zeitung)

Josephine „Josh” Pickerington okos, érzékeny fiatal leány, akinek gyermekkora óta nagy vágya, hogy tanítónő lehessen. Ez azonban nem könnyű a XIX. századi Angliában, s Josh számos akadályt kell leküzdjön az álmai beteljesüléséhez vezető úton.
A regénytrilógia első részében, az Óhazában a főszereplő elbeszélésében ismerjük meg Josh gyermekkorának és felnőtté válásának történetét, otthona, a jellegzetes angol vidéki kisváros lakóit, életüket s a forradalmi újdonságokat, amelyek bámulatos gyorsasággal alakítják át az évszázadok óta változatlan mindennapokat…

>!
Magistra, Budapest, 2020
420 oldal · ISBN: 9786156147011 · Fordította: Balla Judit
>!
Magistra, Budapest, 2018
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158079129 · Fordította: Balla Judit

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Habók P>!
Judith Pollack: Óhaza

Kellemes, gyorsan olvasható történet a XIX. századból. Kisvárosban élő nagycsalád teljesen hétköznapi története jól megírva. Születések, házasságok, betegségek, temetések. Az a bizonyos „nem hagyja magát letéríteni” is elég vérszegény kísérletek sora az utolsó oldalakig. Ott viszont nagy változás készíti elő a következő kötetet.

Heni_s_BookBar>!
Judith Pollack: Óhaza

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

„Szép volt, kellemes volt az ábrándozás, de nem illik már az ilyesmi egy felnőtt nőhöz.”

Igazán jó volt olvasni, hogyan válik egyre érettebbé Josh. A regény gondolkodásra buzdított engem és elgondolkodtatott bizonyos dolgokon. Mindezek mellett adott számomra egy fantasztikus családi történetet, amelyet bátran tudok ajánlani minden kedves olvasónak, akik szeretik az igényes és szép történeteket.

Könyvajánlóm: https://totorokuckoja.blogspot.com/2019/01/iro-judith-p…

Joxer>!
Judith Pollack: Óhaza

Egy remek családregénybe oltott édes-bús történet, szerelmekkel, betegségekkel, és sajnos sok szeretett családtag elvesztésével.
Egy igazi fejlődéstörténet egy nő szemén keresztül, aki kisgyerekkorától 30-as évei elejéig meséli el szerető családja és barátaik, ismerőseik történetét, illetve a XIX. századi találmányok térhódítását:
– a családi, baráti összetartás fontosságát és nagyszerűségét
– a városok fejlődését, növekedését
– a gőzmodonyok megjelenését (hogy az emberek eleinte féltek tőle, ezért a helyi előljárók leszavazták a várost érintő vasútvonal tervét)
– a fényképezés térhódítását.

Josh mindvégig a saját boldogulása és tervei elé helyezte a családtagjaival való törődést:
– a nagyanyja, majd a nagyapja ápolását
– édesanyja rendszeres látogatását az „Ápoldában”, annak ellenére hogy sajnos betegsége folytán nem tudta Josh-ról, hogy a lánya
Csodáltam Josht, hogy a sok „fájdalom”, ami élete első részében érte, nem törte meg, és végig az élet napos oldalát kereste, és minden apróságnak tudott örülni.
Azt viszont sajnáltam, hogy 30-as éveire még mindig egyedülálló volt, pedig művelt, értelmes, házias nővé érett.

Egyedül azt tartottam furcsának a könyvben, hogy az egész történetet utólag írta le a naplójában, és ennek ellenére egész addigi életére a legapróbb részletekig napra pontosan visszaemlékezett. Én is jópár dologra emlékszem a múltamból, de ennyire aprólékosan nekem csak akkor ment volna, ha mondjuk 8-10 éves koromtól fogva naplót vezetek, és mindent folyamatában örökítek meg benne.
Ennek ellenére egyszer sem éreztem azt a történetben, hogy az eltelt idő megszépítette volna a múlt emlékeit.

Kedvenc könyv lett, csak azt sajnáltam, hogy pont egy olvasási válság idejére esett, és így lassan haladtam vele.
Várom a folytatást Josh amerikai éveiről, és a megérdemelt, és remélhetőleg megtalált boldogságáról.

Csillux>!
Judith Pollack: Óhaza

Ami tetszett benne:
– Josh személyisége: a tudásvágya és kíváncsisága
– Josh nővérének a szerelmi története
– a támogató, szerető család
– az egész kedves hangulata a könyvnek
spoiler

Ami nem tetszett benne:
– szerintem Joshnak sokkal hamarabb és sokkal több lehetősége lett volna és nem élt azokkal
spoiler
spoiler
spoiler

Amikor a kezembe került a könyv kicsit aggódtam, hogy vajon sikerül-e elolvasnom, mert eddig nem olvastam XIX. században játszódó könyvet. Féltem, hogy vontatott lesz, meg úgy alapból sok. Szerencsére a könyv rácáfolt mindezekre. Olyan gyakran váltakoztak a történések(amik teljesen magukkal ragadtak), hogy alíg vártam minden nap, hogy folytathassam az olvasását. Nagyon kíváncsian várom a folytatásait!

Köszönöm a Magistra Kiadónak a lehetőséget a könyv elolvasására!

Ember_Györgyi>!
Judith Pollack: Óhaza

A könyv zseniális, de van egy olyan gyanúm, hogy a fordítója a valóságban maga az írónő. Gondoltam, mivel nálunk még nem jelent meg a következő rész, majd elolvasom eredetiben, de se Judith Pollack írónak, se a könyv német címének nyoma nincsen sehol az interneten, még az ajánlásban emlegetett Deutschtaler Literarische Zeitung-ra rákeresve is kizárólag ezt a könyvet dobja fel a google. Szóval csak reménykedni tudok, hogy hamar elkészül a második rész.

1 hozzászólás
verus974>!
Judith Pollack: Óhaza

Nekem nem tetszett ez a napló jellegű írásmód, nagyon monotonná tette a történetet. Olyan volt, mintha egy átlag ember teljesen átlagos mindennapjait olvasnám, ráadásul csak hasonló események ismétlődtek újra és újra. Olyan hatása volt a könyvnek, mintha egy színesebb történet bevezetője lenne, csak annak meg túl el volt nyújtva. Egy izgalmasabb családregényben ez a történet lett volna az első max. 100 oldalon.

Kikelet>!
Judith Pollack: Óhaza

Lenyűgöző könyv, alig tudtam letenni! Csak ajánlani tudom, tökéletes karácsonyi ajándék.


Népszerű idézetek

Heni_s_BookBar>!

Nem tudtam, mi vár rám, csak azt, hogy most már nincs visszaút. Végig kell mennem az úton, amit választottam.

Várt rám az újvilág.

420. oldal

Heni_s_BookBar>!

– Majd férjhez mész, ha eljön az ideje, és ahhoz, akit te választasz magadnak.

74. oldal

Magistra_Könyvkiadó KU>!

– Tanítónő leszek! – rontottam be nagyanyámhoz a konyhába.
Felnézett a munkájából – máig emlékszem, éppen zöldséget tisztított az esti leveshez – és összehúzta a szemöldökét.
– Aztán a tanítónők nem ismerik a jó modort? A köszönést például…

Magistra_Könyvkiadó KU>!

A város hanyatlása – amely már az én gyermekkoromban is érezhető volt, bár a lakosság többsége akkor még átmenetinek gondolta és reménykedett a jobb idők visszatérésében – különös módon az egyház ténykedésének eredménye volt. A Hallowstone-i lelkész, bizonyos Mr. Fenton ugyanis még valamikor az 1830-as évek elején olvasott egy cikket valamelyik teológiai folyóiratban arról, milyen istentelen dolog a vasútnak elnevezett új találmány, amely valójában az ördög műve és halálos veszélyt jelent az emberiségre. A cikk szerzője, mint azt Mr. Fenton lépten-nyomon idézte, a Bibliából vezette le, hogy ha Isten azt akarta volna, hogy az ember ilyen sebességgel legyen képes haladni, akkor a maga végtelen bölcsességében bizonyára szárnyakkal teremtett volna bennünket, mivel azonban nem így történt, abból egyértelműen és cáfolhatatlanul következik, hogy a vasút, mint közlekedési eszköz, maga a megtestesült istenkáromlás, ráadásul azok a szerencsétlenek, akik minden figyelmeztetés ellenére mégis a közlekedésnek ezt az új módját választják, olyan láthatatlan belső sérüléseket szenvednek a hatalmas sebességtől, hogy az utazás után nem sokkal búcsút is fognak mondani a földi árnyékvilágnak.
A vasútról persze Hallowstone-ban is hallott mindenki, de Mr. Fenton szavainak senki nem szentelt nagyobb figyelmet egészen addig, amíg egy napon mérnökök és földmérők nem érkeztek Sir Anthony Hamiltonhoz, akinek családja évszázadok óta birtokolta a Hallowstone környéki földeket. Az öreg Sir Anthony már évek óta egyedül élt a várostól két mérföldre álló kastélyában, nem járt sehová és ő sem hívott meg soha senkit – a környékbeli pletykák szerint a család az öregúr folyamatosan romló elmeállapotát akarta elrejteni a világ elől azzal, hogy egy komornyik és egy ápolónő társaságában gyakorlatilag bezárták a vidéki rezidenciára. Az egyetlen látogató, aki mégis bebocsátást nyert a magas falak mögé, sajnálatos módon éppen Mr. Fenton volt, aki kötelességének érezte, hogy lelki támaszt nyújtson a beteg öregembernek. Ezek után el lehet képzelni, milyen fogadtatásra találtak a vasúttársaság képviselői a kastélyban: a szellemileg már teljesen leépült Sir Anthony a végtelenül korlátolt és maradi Mr. Fenton hatására szóba sem állt velük, hanem kerek perec kijelentette, hallani sem akar arról, hogy a Liverpoolt az északi országrésszel összekötő új vasútvonal az ő birtokán haladjon keresztül. Mr. Fenton, aki természetesen jelen volt a találkozón, nyomban papírra is vetette az elutasító nyilatkozatot, amelyet Sir Anthony azonnal aláírt és átnyújtott – a pletykák szerint egyenesen odahajított – a vasúttársaságot képviselő két mérnöknek. A szerencsétlenek persze hüledeztek, próbálták magyarázni, hogy a vasút a jövő egyetlen lehetséges útja, Sir Anthony azonban meghallgatni sem volt hajlandó őket, végül pedig már azt rikácsolta, hogy ha nem hagyják el azonnal a kastélyt, a kutyákat fogja rájuk uszítani – a kastély egyik cselédje legalábbis így mesélte másnap a hallowstone-i kocsmában.

Kapcsolódó szócikkek: hanyatlás
Magistra_Könyvkiadó KU>!

Tizennyolc éves voltam, és közeledett a tavasz. A fákon megjelentek az első rügyek, öreg házunk kertjében kibújtak a krókuszok és a nárciszok, a szél a tavasz félreismerhetetlen, édes illatát hordozta. Ismeretlen, titokzatos élmények felé hívott, csalogatott és biztatott – csak éppen nem volt út, amelyen elindulhattam volna. Napjaim békés eseménytelenségéből nemhogy kivezető út, de még csak egy keskeny ösvény sem látszott semerre.

Heni_s_BookBar>!

– A Caledonia? De hiszen az Lidleswell kapitány hajója volt!
MacLeod kapitány bólintott.

414. oldal


A sorozat következő kötete

Utak és álmok sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú
Julia Quinn: Wyndham elveszett hercege
Jo Baker: Longbourn árnyékában
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
Kerstin Gier: Zafírkék
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Jane Austen: Tartózkodó érzelem
Lucinda Gray: Az aranykalitka