Whitney, ​kedvesem (Westmoreland 2.) 163 csillagozás

Judith McNaught: Whitney, kedvesem Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Whitney Stone már a keresztnevével feltűnést keltett a tizenkilencedik század elején Angliában. Földbirtokos apja szántszándékkal adott neki fiúnevet, hogy ezzel is kifejezze csalódottságát. Az eszes, vadóc kislány az apja véleménye szerint túlságosan önálló, és korántsem viselkedik kifogástalan úrikisasszonyként. Csakhogy Whitneyt Párizsban élő nagybátyja és annak szerető felesége felkarolják. Bevezetik az úri társaságba, és gondoskodnak róla, hogy rendkívüli bája, értelme kibontakozhasson, s ámulhasson rajta ország-világ. Hanem ez még mindig kevés a boldogsághoz, amelyért a lánynak kemény küzdelmet kell vívnia. Apja ugyanis elherdálja Whitney hozományát, mi több, a háta mögött eljegyzi Westmoreland hercegével, a kéjenc főrenddel, aki szemet vetett rá, és százezer fontot sem sajnál érte. Mit bánja Martin Stone, hogy a lánya mást szeret! Vajon a szerelem ereje elegendőnek bizonyul, hogy a sors szeszélye állította akadályokon túljutva a gyönyörű leány végre révbe jusson?

Eredeti megjelenés éve: 1985

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Romantikus Regények

>!
General Press, Budapest, 2009
520 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636431099 · Fordította: Vitrayné Vasvári Teréz
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
540 oldal · ISBN: 9635475756 · Fordította: Vitray Tamásné

Kedvencelte 36

Most olvassa 3

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
Nikyy18
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Második olvasásra is nagyon tetszett. Whitney nagyon szerethető karakter volt. Aranyos páros voltak Claytonnal. Viszont a vége felé alaposan megráztam volna Claytont hogy ne legyen már ilyen idióta.

2 hozzászólás
>!
Tamlilla
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Másodszor olvasva is izgalmas és érdekes volt. Whitney remek hősnő és szimpatikus karakter, Clayton pedig elég arogáns és fafejű ahhoz, hogy jól megbonyolítsa a történetet. Néhányszor fejbe tudtam volna vágni egy nagyobbacska péklapáttal, de ha jó formában volt, akkor levett a lábamról.
Melegen ajánlom :)

>!
anikho P
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Ezek a szerelmes történetek teljesen tönkretesznek!
Pláne, ha azok ilyen jók, mint ez.

Az előző könyvben Jenny és Royce kapcsolata nagyon tetszett, úgy gondoltam Whitney és Clayton szerelme se lehet rossz. Hát nem is. Élveztem a könyvet, a fordulatos cselekményszálat, a szépen kialakuló érzelmeket, miközben a vágy mindvégig jelen van a szereplők között. Amikor a második ominózus fordulathoz értünk, legszívesebben a képébe ordítottam volna Clayton-nak miután lekevertem neki egyet!

Szóval tetszett az egész úgy ahogy van. A veszekedések, csipkelődések, minden. Az érzések tolmácsolása most is kiválóan sikerült, itt is végig éreztem, hogy én is együtt szeretek, haragszom, nevetek és gyűlölködöm a szereplőkkel.

A csábítás kilenc szabálya és a Büszkeség és balítélet után, ez a könyv is nagyon megszerettette velem a 19.század elejei Angliát. Aki ezt a két könyvet szerette, valamint Jenny és Rocyce történetét ezt is szívesen fogja olvasni!

– N E W S –
Újraolvastam ezt a történetet is.
Az első élményt nem tudta visszaadni, ami már csak az olvasási időből is látszik. Első alkalommal 3 nap alatt bedaráltam, most közel egy hét-10 nap kellett hozzá.
Amúgy teljesen kikapcsolt most is, de először sokkal jobban élveztem. :)

2 hozzászólás
>!
rafaelo0824
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Egy olyan százötven oldallal túl van írva, Whitney kedvelhető, de Clayton akkora barom volt néha… És túl sok a felesleges szál is, valamint úgy érzem Clayton nem bűnhődött eleget a végén, viszont még így is nagyon élvezhető történet. Judith McNaught nagyon ért hozzá, hogy megkavarja a dolgokat, de erős szereplői vannak.

>!
Gaby33
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Ez a könyv is sokadik újraolvasás, szintén nagy kedvenc. Szerettem ezt a részt is, de ebben már nekem egy kicsit sok volt a félreértésekből eredő kínlódások, szenvedések. A terhesség körüli résznél Clayton már szívem szerint jól megráztam volna… De ennek ellenére ez egy majdnem 5 csillagos romantikus mese :)

>!
Bagneso
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Ez volt a harmadik könyvem az írónőtől, és most már bátran kijelenthetem: ebben a műfajban elfoglalta az abszolút kedvenc helyet! :) Annyira nem az a tipikus csöpögős, sóhajtozós limonádé, mint amibe sokszor belebotlom! Van a történetnek egy olyan vonása, amitől az egész hihető lesz számomra. Egyszerre volt szívet melengető, kellően komikus, fordulatos, és én pont ilyennek szeretem a romantikus regényeket! :)

2 hozzászólás
>!
Indie P
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Egy újabb Westmoreland férfi, és az Ő asszonyának története. Ami ismét letehetetlen volt, tele szenvedéllyel, bonyodalommal, tűzzel, szenvedéssel, és a mindent elsöprő szerelemmel :) Judith annyira jó folytatást írt!!!

Nem is választhatott volna jobb főhősnőt mint Whitney :)) Egy igazi bele való lány, aki nem ijed meg a mi Hercegünktől :) Egy vad, rakoncátlan „csikó” aki gyönyörű nővé érik, és felforgatja Clayton világát. A herceg, nem semmi férfi az egyszer biztos,látszik, hogy Royce leszármazottja :) igazán zavarba ejtő volt, és néha legszívesebben jól felpofoztam volna, valamikor pedig a karjai közt olvadtam volna el :) Olyan jó volt olvasni kettőjük kapcsolatának alakulását.
Az utolsó bonyodalomnál már a fejemet fogtam, és nem akartam elhinni, hogy még meddig kell ennyire makacsnak és önfejűnek lenni??? A vége olyan megható volt, ahogy újra találkoztunk Jennyvel és az ő kedves hagyományával :)))

Alig várom, hogy olvashassam Stephen történetet, nagyon megkedveltem!!!

>!
melka123
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Nagyon tetszett, elég sok váratlan fordulat volt benne. Néha legszívesebben én is felpofoztam volna Claytont, olyan gyorsan ítélt, és nem kérdezte meg Whitney-t az igazságról…

>!
Paulina_Sándorné P
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Tetszett a könyv. Bár néha a földhöz csaptam volna a könyvet szívem szerint. Amikor már azt hittem, hogy minden rendben, happy end akkor megint történt egy félreértés és kezdődött minden elölről. Ettől függetlenül tetszett a történet, ahogy megírták. Szimpatikus volt Clay, bár a hirtelensége miatt néha fel tudtam volna pofozni. Nem szimpatikus vonás számomra az, hogy hirtelen elítélem a másikat, úgy hogy meg sem hallgatom. Whitney néha elvetette a sulykot, de örültem, hogy tisztába jött az érzéseivel. Az apját meg főbe kellett volna lőni.


Népszerű idézetek

>!
Boca_Isabela

– Ah, Claymore, örülök, hogy látom – szólalt meg mellette egy barátságos férfihang.
Clayton ránézett az alacsony, idős férfira. Felismerte benne apja egykori barátját. Lord Anthonyt.
– Hogy van a bájos édesanyja? – kérdezte Lord Anthony pezsgőjét kortyolva
Clayton azonban Whitneyt figyelte, aki bement a terembe, ebből tudhatta, hogy nem megy oda hozzá.
– Köszönöm, jól – felelte szórakozottan. – És az öné?
– Valószínűleg egyformán – felelte Lord Anthony. – Harminc éve halott.
– Akkor jó – mondta Clayton. – Ezt örömmel hallom. – Letette a poharát, és átment, hogy megkeresse a helyét valamelyik asztalnál.

198. oldal Judith McNaught: Whitney, kedvesem

1 hozzászólás
>!
krisztina0419

– Kérlek, ölelj magadhoz!
Clayton végre felé nyújtotta a karját, de egy pillanatra megállt… aztán átölelte, magához rántotta, és ajkai mohón tapadtak a lány szájára. Whitney a boldogságtól felnyögött, aztán viszonozta a csókot, élvezte Clayton forró ajkainak érintését.
Karját Clayton nyaka köré fonva egyre szorosabban simult hozzá, olvadó testének minden porcikájával érezni akarta a férfi kemény izmait. Clayton megremegett, amikor a lány hozzásimult,s kezével mohón birtokba vette Whitney formás csípıjét és hátát, egyre szorosabban vontamagához, végigsimította a gerincét, majd kezét lejjebb csúsztatta, még nagyobb erővel préselte magához a lány készséges testét.
– Istenem, mennyire hiányoztál! – suttogta Clayton rekedten Whitney szájába, majd még mélyebben kezdte csókolni. Nyelvének első, tapogatózó érintésére Whitney ajkai ellenállás nélkül szétnyíltak, a férfi ekkor felnyögött, még erısebben magához húzta, nyelve sürgetıen merült el alány édes, puha szájában.Claytonnak kimondhatatlan gyönyörőség volt, hogy érezhette a lány csodálatos testét, hozzátapadó édes ajkainak ízét, tenyerébe simuló mellének teltségét. Nem szabad folytatnia, deabbahagyni sem meri. Fél, hogy ha elengedi a lányt, ismét eltűnik, és a szinte fájdalmas gyönyörhelyébe megint üresség lép.Majd végre elszakította ajkait a lányétól, de még mindig átölelve tartotta ıt, állát a lány ragyogó hajkoronáján nyugtatva várt, míg egyenletesen tudta venni a levegőt. És Whitney nyugodtan ottmaradt a karjában, mintha ez volna az egyedüli hely a világon, ahol lenni szeretne.Clayton egy kicsit hátrább lépve belenézett a lány tiszta tekintetébe, és csendesen megkérdezte:- Akarsz a feleségem lenni, önként? Whitney csak bólintott, mert képtelen lett volna megszólalni.
– Miért? Miért akarsz a feleségem lenni?
Clayton nyilvánvalóvá tette: neki kell megtennie az utat feléje a szobán át, és félútig sem volt hajlandó elémenni: kimutatta, hogy feltétel nélküli megadást vár tőle. A lány most is tudta, hogy a férfi mit akar hallani. Bár torkát fojtogatták az öröm és a megkönnyebbülés könnyei, halkan kimondta:
– Azért, mert szeretlek.
A férfi karjai elképesztı erővel fonódtak rá.
– Isten irgalmazzon neked, ha nem gondolod komolyan! – figyelmeztette vadul –, mert soha többé nem eresztelek el!

>!
Zsofifable

Különös dolog hallani, amikor az ördög idéz a Bibliából!

201. oldal, 18. fejezet

>!
Nikyy18

– Hogy lehet olyan otromba, hogy…
– …ezt szóba hozom? Nem úgy tartja a mondás: szemet szemért?
– Nem akarok hinni a fülemnek! – kiáltott fel Whitney felháborodottan. – Különös dolog hallani, amikor az ördög idéz a Bibliából!

>!
Boca_Isabela

– Meghoztam a puncsot. Mademoiselle – szólt a férfi, és úgy nyújtotta feléje a poharat, mintha egy maroknyi gyémánttal ajándékozná meg. Whitney megköszönte, és elvette tőle az italt, és ekkor vette észre, hogy André lila szaténmellényére ráfröccsent valami.
Együtt érzően érdeklődött a nedves foltok felől, mire André teljes komolysággal kifejtette, milyen viszontagságok érték, míg puncsért járt.
– Veszélyes ám átverekednünk magunkat ilyen sokaságon, Mademoiselle. Rövid időre hagytam csak itt az Ön társaságát, de ezalatt is rám taposott egy ittas oroszlán, majdnem fellökött az a banán, aki az imént megszólította kegyedet, aztán megbotlottam egy krokodil farkában, amelynek tulajdonosa szitkozódásba tört ki.

28. oldal

>!
Kiwi

– Nem? Elfelejtetted tán azt az ötletedet, amikor halottak napján kísértetnek öltözve a kocsija elé ugrottál, és úgy sikoltoztál, hogy megbokrosodtak a lovai?
Whitney elvörösödött.
– Paul nem is volt igazán dühös. A kocsijának nem esett komoly baja, feldőlt ugyan, de csak a kocsirúd tört el.
– Meg Paul lába – emlékeztette Emily.
– A lába tökéletesen meggyógyult – erősködött Whitney, és a múlt kudarcairól máris a jövő lehetőségeire terelte gondolatait.

>!
Kiwi

Egyáltalán, mit segíthet a ruha azon, akinek vadmacskaszeme van, sárszínű haja és szeplős orra? Meg amúgy is túl magas, túl vékony, és ha a Jóistennek netán van is olyan szándéka, hogy keblekkel ajándékozza meg, ennek egyelőre nem sok jele mutatkozik.

>!
meteoritastar

Madame DuVille a váratlan meglepetés örömével fogadta fia köszönését.
– Nicki, attól sem lepődtem volna meg jobban, ha maga az ördög állít be!
– Köszönöm a bókot, anyám – felelte Nicki szárazon, kicsit meghajtva magát

>!
meteoritastar

– Először is, Paul Sevarin úriember, amit magáról nem mondhatok el. Úriember létére nem is jutna eszébe, hogy úgy csókoljon meg, ahogy maga. Ő…
Clayton szája sarkában gúnyos mosoly jelent meg.
– Nem is jut eszébe? Akkor többet feltételeztem róla, mint amennyit megérdemel

>!
meteoritastar

"Imádkozom az Úrhoz, adjon mindőtöknek olyan férjet, mint amilyen az enyém. Bárcsak én is láthatnám a ti arcotokat!”


A sorozat következő kötete

Westmoreland sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Kathleen Tessaro: A parfüm titka
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Danielle Steel: Ékszerek
Alexandra Bracken: Az idő vándorai
Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed
Gayle Forman: Csak egy nap
Pam Jenoff: A követ lánya
Justin Go: Porladó árnyak
Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné