Whitney, ​kedvesem (Westmoreland 2.) 197 csillagozás

Judith McNaught: Whitney, kedvesem Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Whitney Stone már a keresztnevével feltűnést keltett a tizenkilencedik század elején Angliában. Földbirtokos apja szántszándékkal adott neki fiúnevet, hogy ezzel is kifejezze csalódottságát. Az eszes, vadóc kislány az apja véleménye szerint túlságosan önálló, és korántsem viselkedik kifogástalan úrikisasszonyként. Csakhogy Whitneyt Párizsban élő nagybátyja és annak szerető felesége felkarolják. Bevezetik az úri társaságba, és gondoskodnak róla, hogy rendkívüli bája, értelme kibontakozhasson, s ámulhasson rajta ország-világ. Hanem ez még mindig kevés a boldogsághoz, amelyért a lánynak kemény küzdelmet kell vívnia. Apja ugyanis elherdálja Whitney hozományát, mi több, a háta mögött eljegyzi Westmoreland hercegével, a kéjenc főrenddel, aki szemet vetett rá, és százezer fontot sem sajnál érte. Mit bánja Martin Stone, hogy a lánya mást szeret! Vajon a szerelem ereje elegendőnek bizonyul, hogy a sors szeszélye állította akadályokon túljutva a gyönyörű leány végre révbe jusson?

Eredeti megjelenés éve: 1985

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Romantikus Regények General Press

>!
General Press, Budapest, 2009
520 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636431099 · Fordította: Vitrayné Vasvári Teréz
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
540 oldal · ISBN: 9635475756 · Fordította: Vitray Tamásné

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Clayton Westmoreland · Whitney Stone


Kedvencelte 43

Most olvassa 5

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

Nikyy18>!
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Második olvasásra is nagyon tetszett. Whitney nagyon szerethető karakter volt. Aranyos páros voltak Claytonnal. Viszont a vége felé alaposan megráztam volna Claytont hogy ne legyen már ilyen idióta.

2 hozzászólás
Aoimomo P>!
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Azt gondolom, hogy ezt a történetet az esküvő után be kellett volna fejezni, mindenkinek jobb lett volna. A fennmaradó 200 oldalon Clayton olyan mélységekbe süllyedt a semmiért, hogy kár volt érte… vagy mégsem múlt el róla nyom nélkül az azt megelőző 300 oldal, ahol viszont a kis felesége megágyazott az elkövetkező elmebajnak.
A könyv első fele olyannyira az Elfújta a szél-re emlékeztetett, ami Whitney gyerekkorból visszamaradt megszállott rajongását illeti Sevarin felé, akiben nagyjából annyi fantázia van, mint Ashley Wilks-ben, húzd meg-ereszd meg viszonyát Westmoreland herceggel pedig még Ms. O'Hara is megtapsolná és egy cseppet sem lepett volna meg, ha Clayton száján egyszercsak kibukik „őszintén szólva, köpök rá” és otthagyja Whitney-t pukkadjon csak meg. De nem hagyta ott, megküzdött érte, napról-napra.
De ugyanakkor Whitney nem egészen Scarlett, ezt el kell mondanom a védelmében. És sajnos Clay sem egészen Rhett Butler, mégis szerettem ezt a könyvet, minden túlírtsága ellenére, mert McNaught olyan nekem tetszően ír, hogy ha szakácskönyv lenne, azt is élvezettel forgatnám.
Leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik, ha felültetik őket az érzelmi hullámvasútra, és drámára drámát halmozhatnak. Persze a HE garantált :)

Tamlilla>!
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Másodszor olvasva is izgalmas és érdekes volt. Whitney remek hősnő és szimpatikus karakter, Clayton pedig elég arogáns és fafejű ahhoz, hogy jól megbonyolítsa a történetet. Néhányszor fejbe tudtam volna vágni egy nagyobbacska péklapáttal, de ha jó formában volt, akkor levett a lábamról.
Melegen ajánlom :)

anikho>!
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Ezek a szerelmes történetek teljesen tönkretesznek!
Pláne, ha azok ilyen jók, mint ez.

Az előző könyvben Jenny és Royce kapcsolata nagyon tetszett, úgy gondoltam Whitney és Clayton szerelme se lehet rossz. Hát nem is. Élveztem a könyvet, a fordulatos cselekményszálat, a szépen kialakuló érzelmeket, miközben a vágy mindvégig jelen van a szereplők között. Amikor a második ominózus fordulathoz értünk, legszívesebben a képébe ordítottam volna Clayton-nak miután lekevertem neki egyet!

Szóval tetszett az egész úgy ahogy van. A veszekedések, csipkelődések, minden. Az érzések tolmácsolása most is kiválóan sikerült, itt is végig éreztem, hogy én is együtt szeretek, haragszom, nevetek és gyűlölködöm a szereplőkkel.

A csábítás kilenc szabálya és a Büszkeség és balítélet után, ez a könyv is nagyon megszerettette velem a 19.század elejei Angliát. Aki ezt a két könyvet szerette, valamint Jenny és Rocyce történetét ezt is szívesen fogja olvasni!

– N E W S –
Újraolvastam ezt a történetet is.
Az első élményt nem tudta visszaadni, ami már csak az olvasási időből is látszik. Első alkalommal 3 nap alatt bedaráltam, most közel egy hét-10 nap kellett hozzá.
Amúgy teljesen kikapcsolt most is, de először sokkal jobban élveztem. :)

2 hozzászólás
Aninaa P>!
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Már számolni se tudom hányadik olvasás után, de még mindig elképesztően imádom! Ez a világ szó szerint kiszakít a mostani időkből és visszarepít egy olyan korba ahol nagyon szívesen éltem volna. Annyira magával ragad, hogy mindegy mennyiszer olvasom, mindig falom a lapokat. Néha jól esik olyan időkről olvasni, amikor még számított az erkölcs, a tisztesség, a becsület, hiszen mára már ezekből szinte semmi sem maradt az emberekben. Imádom az akkori divatot, a hagyományokat, mindent.
Nagyon szeretem Judith könyveit de mindig is ez marad a szívem csücske :)

rafaelo0824>!
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Egy olyan százötven oldallal túl van írva, Whitney kedvelhető, de Clayton akkora barom volt néha… És túl sok a felesleges szál is, valamint úgy érzem Clayton nem bűnhődött eleget a végén, viszont még így is nagyon élvezhető történet. Judith McNaught nagyon ért hozzá, hogy megkavarja a dolgokat, de erős szereplői vannak.

Gaby33>!
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Ez a könyv is sokadik újraolvasás, szintén nagy kedvenc. Szerettem ezt a részt is, de ebben már nekem egy kicsit sok volt a félreértésekből eredő kínlódások, szenvedések. A terhesség körüli résznél Clayton már szívem szerint jól megráztam volna… De ennek ellenére ez egy majdnem 5 csillagos romantikus mese :)

Kuri_Szilvia P>!
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Még nem olvastam olyan sorozatot amiben pár száz év ugrás van két történet között. Ez a rész 400 évvel az első után játszódik.
Whitney igazi fiús lány, mégis szerelmes, bár nem a főhősbe és nem egy hercegbe. Érdekes volt olvasni az első pár fejezetet, hisz a hercegünk nem jelent meg rögtön. Whitny felnőtt nő lett, a hercegből pedig egy átlagos szomszéd. És innen indulnak a történések: apuka hazugságai, a szomszéd csábítása, Whitney akaratossága. nagyon jó kis szópárbajok voltak köztük.
És az érdekes csavarok: az ifjú akit évek óta szeret Whitney hirtelen mégis el akarja venni. Mi az oka?
A végén az jutott eszembe, hogy a lehetne a címe: a tévedések sorozata. Hogy miért nem lehet egyből megbeszélni a dolgokat. Miért kell a pletykáknak alapot adni, vagy egy mondatból következtetni. Nekem a végén nagyon sok volt a váratlan tévedések miatti veszekedés.
De egyébként tetszett a történet, a szereplőket meg lehetett szeretne. Kíváncsian várom a folytatást.

Bagneso>!
Judith McNaught: Whitney, kedvesem

Ez volt a harmadik könyvem az írónőtől, és most már bátran kijelenthetem: ebben a műfajban elfoglalta az abszolút kedvenc helyet! :) Annyira nem az a tipikus csöpögős, sóhajtozós limonádé, mint amibe sokszor belebotlom! Van a történetnek egy olyan vonása, amitől az egész hihető lesz számomra. Egyszerre volt szívet melengető, kellően komikus, fordulatos, és én pont ilyennek szeretem a romantikus regényeket! :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Boca_Isabela>!

– Ah, Claymore, örülök, hogy látom – szólalt meg mellette egy barátságos férfihang.
Clayton ránézett az alacsony, idős férfira. Felismerte benne apja egykori barátját. Lord Anthonyt.
– Hogy van a bájos édesanyja? – kérdezte Lord Anthony pezsgőjét kortyolva
Clayton azonban Whitneyt figyelte, aki bement a terembe, ebből tudhatta, hogy nem megy oda hozzá.
– Köszönöm, jól – felelte szórakozottan. – És az öné?
– Valószínűleg egyformán – felelte Lord Anthony. – Harminc éve halott.
– Akkor jó – mondta Clayton. – Ezt örömmel hallom. – Letette a poharát, és átment, hogy megkeresse a helyét valamelyik asztalnál.

198. oldal Judith McNaught: Whitney, kedvesem

1 hozzászólás
Zsofifable>!

Különös dolog hallani, amikor az ördög idéz a Bibliából!

201. oldal, 18. fejezet

krisztina0419>!

– Kérlek, ölelj magadhoz!
Clayton végre felé nyújtotta a karját, de egy pillanatra megállt… aztán átölelte, magához rántotta, és ajkai mohón tapadtak a lány szájára. Whitney a boldogságtól felnyögött, aztán viszonozta a csókot, élvezte Clayton forró ajkainak érintését.
Karját Clayton nyaka köré fonva egyre szorosabban simult hozzá, olvadó testének minden porcikájával érezni akarta a férfi kemény izmait. Clayton megremegett, amikor a lány hozzásimult,s kezével mohón birtokba vette Whitney formás csípıjét és hátát, egyre szorosabban vontamagához, végigsimította a gerincét, majd kezét lejjebb csúsztatta, még nagyobb erővel préselte magához a lány készséges testét.
– Istenem, mennyire hiányoztál! – suttogta Clayton rekedten Whitney szájába, majd még mélyebben kezdte csókolni. Nyelvének első, tapogatózó érintésére Whitney ajkai ellenállás nélkül szétnyíltak, a férfi ekkor felnyögött, még erısebben magához húzta, nyelve sürgetıen merült el alány édes, puha szájában.Claytonnak kimondhatatlan gyönyörőség volt, hogy érezhette a lány csodálatos testét, hozzátapadó édes ajkainak ízét, tenyerébe simuló mellének teltségét. Nem szabad folytatnia, deabbahagyni sem meri. Fél, hogy ha elengedi a lányt, ismét eltűnik, és a szinte fájdalmas gyönyörhelyébe megint üresség lép.Majd végre elszakította ajkait a lányétól, de még mindig átölelve tartotta ıt, állát a lány ragyogó hajkoronáján nyugtatva várt, míg egyenletesen tudta venni a levegőt. És Whitney nyugodtan ottmaradt a karjában, mintha ez volna az egyedüli hely a világon, ahol lenni szeretne.Clayton egy kicsit hátrább lépve belenézett a lány tiszta tekintetébe, és csendesen megkérdezte:- Akarsz a feleségem lenni, önként? Whitney csak bólintott, mert képtelen lett volna megszólalni.
– Miért? Miért akarsz a feleségem lenni?
Clayton nyilvánvalóvá tette: neki kell megtennie az utat feléje a szobán át, és félútig sem volt hajlandó elémenni: kimutatta, hogy feltétel nélküli megadást vár tőle. A lány most is tudta, hogy a férfi mit akar hallani. Bár torkát fojtogatták az öröm és a megkönnyebbülés könnyei, halkan kimondta:
– Azért, mert szeretlek.
A férfi karjai elképesztı erővel fonódtak rá.
– Isten irgalmazzon neked, ha nem gondolod komolyan! – figyelmeztette vadul –, mert soha többé nem eresztelek el!

Aninaa P>!

Alicia Westmoreland felállt, és a fiához lépett.
– A lelkem mélyén érzem, hogy nincs okunk nyugtalankodni – mondta remegő hangon. – A szívem azt súgja, hogy Whitney és a baba tökéletesen jól lesz.
Clayton elsápadt, és a falnál álló asztalhoz lépett, amelyen a brandysüveg állt. Utoljára akkor hallott ilyen jóslatot az anyja szájából, amikor a kedvenc kancája megbetegedett. A kanca másnap reggel elpusztult.

Nikyy18>!

– Hogy lehet olyan otromba, hogy…
– …ezt szóba hozom? Nem úgy tartja a mondás: szemet szemért?
– Nem akarok hinni a fülemnek! – kiáltott fel Whitney felháborodottan. – Különös dolog hallani, amikor az ördög idéz a Bibliából!

Aninaa P>!

– Miss Stone, olyan nyelve van, mint a viperának – mondta nevetve.
– Köszönöm – felelte a lány nyugodtan. – Magának meg olyan modora mint a barbároknak.

Kapcsolódó szócikkek: Clayton Westmoreland · Whitney Stone
Aninaa P>!

– Ó, kicsikém, azóta szeretlek, hogy akkor éjjel a házamban sakkoztunk, miután kijelentetted, hogy soha nem hívsz senkit “uradnak”, aztán sötét lelkű, fondorlatos, álnok gazembernek neveztél, amikor én nyertem meg a partit.

Kapcsolódó szócikkek: Clayton Westmoreland
Aninaa P>!

– Sok-sok hónappal ezelőtt Párizsban – kezdte, és gyengéden Whitneyre pillantott – egy csodálatos fiatal hölgy azzal gyanúsított meg, hogy csak kiadom magam hercegnek. Azt mondta, annyira rosszul játszom ezt a szerepet, hogy jobban tenném ha valami más rangot találnék ki magamnak, ami inkább illik hozzám. Már akkor tudtam hogy egyetlen más rang lehet, amire vágynék: hogy az ő férje legyek. – Kicsit bánatosan ingatta a fejét, de szürke szemében nevetés bújkált. – Higgyék el, az első rangomat sokkal könnyebb volt megszerezni, mint a másodikat. – Amikor elült a nevetés, Clayton ünnepélyesen hozzátette: – És sokkal, sokkal kevesebbre becsülöm.

Kapcsolódó szócikkek: Clayton Westmoreland
Boca_Isabela>!

– Meghoztam a puncsot. Mademoiselle – szólt a férfi, és úgy nyújtotta feléje a poharat, mintha egy maroknyi gyémánttal ajándékozná meg. Whitney megköszönte, és elvette tőle az italt, és ekkor vette észre, hogy André lila szaténmellényére ráfröccsent valami.
Együtt érzően érdeklődött a nedves foltok felől, mire André teljes komolysággal kifejtette, milyen viszontagságok érték, míg puncsért járt.
– Veszélyes ám átverekednünk magunkat ilyen sokaságon, Mademoiselle. Rövid időre hagytam csak itt az Ön társaságát, de ezalatt is rám taposott egy ittas oroszlán, majdnem fellökött az a banán, aki az imént megszólította kegyedet, aztán megbotlottam egy krokodil farkában, amelynek tulajdonosa szitkozódásba tört ki.

28. oldal

meteoritastar>!

"Imádkozom az Úrhoz, adjon mindőtöknek olyan férjet, mint amilyen az enyém. Bárcsak én is láthatnám a ti arcotokat!”


A sorozat következő kötete

Westmoreland sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kresley Cole: Szeress, ha tudsz!
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya
Radclyffe Hall: A magány kútja
Emily Hart: A renegát
Lisa Kleypas: Az ördög télen
Sarah Jio: Párizs összes virága
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse
Lisa Kleypas: Winterborne választottja
Lisa Kleypas: Bűvölj el alkonyatkor
Johanna Lindsey: Tengernyi szerelem