Végtelen ​szerelem (Sequels 1.) 92% 181 csillagozás

Ez egyszerűen bűbájos volt. Friss, vidám, romantikus, izgalmas és még sorolhatnám. Annyira bírom az írónő stílusát. A karakterei szerethetőek, ugyanakkor teljesen hihetőek. Bár elég hosszúra nyúlt a könyv, olvastatta magát. Tökéletes kikapcsolódásra. Folytatom!

Jaj de szerettem ezt a történetet. :)
Néha Jason fejét vertem volna,hogy ne ellenkezzen annyira már,de akkor nem lettek volna azok a kis harcok Viktóriával. :)
Néhol nevettem,máshol pityeregtem.
Ilyen egy jó könyv. ;)
nagyom szeretem a történelmi romantikát.

Ez egy olyan könyv, amit bármikor újra elő lehet venni és elolvasni. Amúgy is szeretem Judith hőseit és hősnőit. Victoria/Tory sem egy elkényeztetett fruska, hanem egy bátor és talpraesett lány, bár sok mindenben tapasztalatlan. Jasont néha annyira fejbevertem volna a hülye feltételezései miatt! Na persze, ha nem lenne ennyi félreértés, akkor a könyv is rövidebb lett volna. Ez is felkerül a kedvenceim közé.

Egész egyszerűen szólva, én ezt a könyvet imádtam az első mondatától kezdve az utolsóig.:-) Minden megvolt benne, ami egy jó történelmi romantikus könyvben benne kell hogy legyen, az már csak hab a tortán, hogy a karakterek is nagyon közel kerültek hozzám. Emellett humorból sem volt hiány, nagyon jól szórakoztam egy-két szituáción, no meg persze a szócsatákon Victoria és Jason között.:-)
Ilyen érzéseket, amiket ez a könyv kiváltott belőlem olvasás közben, Johanna Lindsey történelmi romantikusainál éreztem. És még az olvasási válságomból is kirángatott!:D
Az első könyvem volt az írónőtől, de ezek után biztosan keresni fogom a regényeit, ez is már régóta várólistán volt, sajnálom, hogy nem kezdtem el hamarabb, mert nagyon kellemes olvasásélményről maradtam volna le. :-) A történelmi romantikusok kedvelőinek szívből ajánlom!

Remek történet volt, az első szótól az utolsóig rajongtam érte.
Victoria egy nagyon szimpatikus, bátor, szerethető lány, viszont egy idő után bosszantott, hogy mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy spoiler
Aztán ott van Jason is, sokat változott a történet folyamán… a könyv elején még indulatos volt, makacs és nem igazán akarta kimutatni az érzéseit se, párszor meg is csapkodtam volna a hülyeségei miatt, de végül nagyon megszerettem.
Charles bácsit is megkedveltem, igazi kerítő, de azért én egy kicsit megharagudtam rá, spoiler
A végéről nekem nagyon hiányzott még egy epilógus, nem tudok mit tenni odáig vagyok az epilógusokért, szeretek a szereplők jövőjébe kicsit bepillantani . :D

5 csillag pedig az eleje nagyon nem csúszott… Konkrétan 3x tettem félre, és 4c kezdtem neki, így sikerült 2 hét alatt elolvasnom! o.O
Bármilyen meglepő, de simán bele tudtam magam képzelni a helyzetükbe és bár Jason nem lesz a kedvenc férfi karakterem spoiler, de azért a végére csak megszerettem. Nekem kifejezetten túl lett tolva a jégcsapsága, de nyilván ez kellett a rengeteg szócsatához, ami nagyon szórakoztató volt. Victoria-t szerintem nem lehet nem szeretni, minden pillanatával egyetértettem és teljesen jogosnak éreztem a tetteit! spoiler
Az extra mindenben pedig a háttérszereplők voltak! :D Hát ez a személyzet a legjobb húzás ever, amit eddig történelmi romantikusban olvastam! :D
Amit viszont nem értek, hogy miért nem fért bele 400+ oldalba egy kis „mi történt velük”, vagy csak egy 1 év múlva… :/ Kicsit emiatt az összecsapott vég zavart.

Én egyszerűen imádtam. Belemerültem és belevesztem, és még most sem tudok szabadulni tőle, hogy már befejeztem.

Remek történet volt, tele olyan kis afférokkal, élethelyzetekkel és érzelmi hullámokkal amiknek kötelező jelleggel jelen kell lennie egy romantikus könyvben. Ahogy már az írónőtől megszoktam, itt is nagy hatással volt az idegeimre a sztori és annak a kibontakozása.

Fúúú, pláne Jason! Atyaisten.. teljesen odáig voltam érte. Minden elismerésem az övé, hogy oda jutott, ahova, annak ellenére mennyi akadályt gördített a lábai elé a sors. Végtelenül örültem, hogy Victoriának sikerült elérnie, hogy a férfi zord szíve újra megteljen melegséggel. Közben pedig a férfi is segített a lánynak, igazi nőt formált belőle, akiért megéri megtanulni szeretni.

Ajánlom az olyan emberkéknek, akik szívesen felülnek a rózsaszínfelhőre, hogy átmenetileg megszabaduljanak a gondjaiktól és mindent elfelejtve falják a szerelmes lapokat.

Nagyon régóta megvan ez a könyv, de sosem olvastam el, amit most már bánok, mert eléggé tetszett. Fél csillagot levonok, mert az eleje nagyon unalmas volt, kábé 100 oldalig semmi nem történt, ami nagyon fontos lenne, aztán meg elkezdtek sűrűsödni az események. Jasont sokáig nem szerettem, amit a nászéjszakán leművelt, egyenesen kiakasztó volt, de aztán a végén megkapta, amit járt neki, így végül is kibékültem vele. A legjobban Charles és a Dédnagymama mesterkedése tetszett, de a személyzet pletykálkodása sem volt semmi, jókat nevettem azokon a részeken.

Hát elolvastam újból, és még mindig szívesen olvasom. Most rájöttem, hogy a főszereplőnő és a Varázslat főszereplőnője egy-egy pillanatra feltűnik a Míg el nem jöttél című könyvben.

Az utolsó 20 oldal jó volt. De a többin túl sok volt a töprengés. A főszereplő páros túl sokáig nem szerette egymást és én ezt nem igazán csípem. Egyrészt eléggé elcsépelt már, hogy a gyűlöletből szerelem lesz. Másrészt pedig sokszor már oly mértékű sebeket ejtenek a másik lelkén, ami szerintem sosem képes igazán begyógyulni.
És a másik elcsépelt dolog, ami szintén jellemző volt a könyvre, hogy nem kérdezünk, nem beszélünk meg semmit, csak megyünk a saját fejünk után.
Charles bácsira nagyon haragudtam a végén. Andrewt pedig szörnyen sajnáltam. spoiler Jasont szintén sajnáltam a gyerekkora miatt, de felnőttként nehezen tudtam megkedvelni.
Mindezek ellenére nehéz volt letenni a könyvet, nagyon olvastatta magát.