Jordannek, Hawthorne hercegének csupa veszély és kihívás az élete. A számító, erkölcstelen asszonyokból kiábrándult férfi sorsa egy csapásra megváltozik, amikor egy rablótámadás során az ifjú Alexandra megmenti az életét. Jordan, hogy az eset során kompromittált lány jó hírét visszaadja, kötelességtudatból feleségül veszi. A romantikus lány rögtön beleszeret a cinikus férfiba, akit mélyen megérint Alexandra tiszta lelke, szellemessége és műveltsége. Egy váratlan esemény azonban szinte azonnal el is választja őket. A kényszerű különlét mindkettőjüket átformálja. Az életunt, kiábrándult férfit az a remény és vágy élteti, hogy egyszer hazajut ahhoz a tiszta lelkű lányhoz, akit feleségül vett. A naiv, szerelmes lány helyett azonban – aki ez idő alatt kénytelen volt szembenézni a fájdalmas valósággal – egy romantikus illúzióitól megfosztott gyönyörű nőt talál. Vajon képes-e a remény, a vágy és a csekély közös emlék két embert összetartani a kíméletlen valóság ellenében? Judith McNaught… (tovább)
Varázslat (Sequels 2.) 166 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1988
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Romantikus Regények General Press
Kedvencelte 33
Várólistára tette 43
Kívánságlistára tette 19
Kiemelt értékelések
Mondjuk, hogy félidejéhez érkezett az év és én kiváncsian várom, hogy a hátralévő hat hónapban felül tudja-e múlni valaki romantikus-témában ezt a könyvet.
Nem a történet egyedi, rengetegszer jön szembe ez a klasszikus helyzet, de az érzések olyan intenzívek benne, hogy nálam kiemelik a többi hasonló könyv közül.
A történet elején képet kapunk Jordan szüleiről, akik nyíltan csalják egymást, majd később a férfi gyerekorrába is betekintést nyerünk, és máris érthető, miért lett olyan cinikus, távolságtartó ember, amilyen.
Ezzel szemben Alexandra – akit szintén nem kímélt az élet-, egy vidám, nyíltszívű ember, aki nem kevesebbet vállal, mint hogy megpróbálja boldoggá tenni Jordant.
Olyanok ők ketten, mint akik két külön hullámvasútra ültek fel, amik pályája egymás inverze és látszólag soha nem lesznek szinkronban egymással legyen szó szerelemről vagy gyűlöletről, és az olvasó önkéntelenül is drukkol, akkor is, ha tudja, hogy a romantikusok végén mindig ott a HE.
A végével nem teljesen vagyok kibékülve, de betudom Alex hihetetlenül jó természetének, hogy még azt a békát is gyorsan lenyelte, de az utolsó oldalakat leszámítva 10-est adnék, ha lehetne.
Varázslatos volt!
Elképesztő módon nem tudom megunni ezeket a romantikus történeteket, amik – alapjaikban véve – szinte majdnem ugyanarra a sémára épülnek fel.
Egy zord, szívtelen, kemény férfi, aki nem tudja mik azok az érzelmek, és egy lány aki üde, friss, és végtelenül vidám. Ők összetalálkoznak és gyökeresig felfordítják egymás életét, miközben a mindent elsöprő szenvedély csak úgy süt a lapokról. Persze az írónőhöz hűen a hatalmas félreértések sem hiányozhatnak, amik következtében a két szerelmes gyilkos indulattal viseltetik egymás iránt. De a végén mind a ketten elismerik, hogy totálisan szerelmesek egymásba és boldogan élnek tovább.
Jordan remek főszereplőnek bizonyult, akárcsak Alex, bekerültek a kedvenc párosok közé.
A bevált receptet követjük, újra vagány, talpraesett női főszereplővel kerül szembe egy igazi szoknyavadász, aki olyan arrogáns és hűvös, és persze jóképű, amennyire egy herceg lehet. A történetre viszont azt kell mondjam, cseppet sem szokványos, én legalábbis sosem olvastam olyan fordulatot eddig spoiler
Szinte az összes kedvenc történelmi romantikus könyv-elemet felvonultatja.
Először is a szereplők – amikor ennyire szikrázik a levegő, hogy olvadnak tőlük a lapok.
Imádom, amikor a hóhért akasztják, vagyis amikor a férfit, akinek minden nő a lábai előtt hever, egyszercsak saját maga számára megmagyarázhatatlan módon szerelmes lesz. Imádom, amikor félreértések miatt hol az egyik fél szereti jobban a másikat, hol a másik, mert közben megtudnak valamit, vagy legalábbis hallanak valamit a másikról, ami a felszínen kiábránduláshoz vezet, és akkor egy darabig megint ellenállnak a szerelem hívásának.
Imádom, hogy amikor a legjobban utálják egymást, akkor is vannak elgyengülések, eszükbe jut a múlt néhány eseménye és meg-meginognak.
És imádom, amikor valami kis rejtély, majdhogynem krimi szál is szövődik a romantikus főszál mellé.
Kicsit csalódott voltam az elején, mert azt hittem az előző részben megismert család valamelyik tagjáról szól majd a történet, de szerencsére mostani hőseinket is megkedveltem. Alex üde színfolt, kedves, humoros, barátságos karakter. Jordan azért néhol kivágta nálam a biztosítékot. Maga a történet hol vicces, hol szomorú, de összeségében azért eléggé kiszámítható – kivéve a vége, azért az meglepett….
Aki szereti a történelmi romantikusokat, az olvassa bátran.
Ezen a könyvön kétszer is sírtam. Egyszer az elején, aztán a végén. Ebben volt minden. Szerelem, romantika, izgalom, boldogság, szomorúság, gyász stb. Sokkal-sokkal jobban tetszett, mint az előző rész. Alig bírtam letenni, és amikor nem olvastam is ez járt/jár a fejemben. Alexandrát nagyon sajnáltam, amiért ilyen szülei voltak. Főleg az apja miatt. És azt is sajnáltam, hogy a nagypapája hamar meghalt, mert ő nagyon kedves ember volt. Jordanre haragudtam amiért végre talált magának egy önzetlen, kedves, csupa élet nőt, de ő mégis azon volt, hogy visszatérjen korábbi sivár életéhez. Aztán őt is sajnáltam, majd megint haragudtam rá, végül kezdtem őt megérteni és megkedvelni.
Arra ugyan nem jöttem rá, hogy hogyan kapcsolódik ez a történet az előző részhez, de ez a könyv valóban varázslatos volt. :)
Megvolt benne minden ami egy jó történelmi romantikushoz kell,mégis nekem valami hiányzott belőle… A fülszöveg alapján nagyobb változásra számítottam Alex részéről. Ennek ellenére egyes részeknél összeszorult a torkom,másoknál nevettem az abszurd helyzeteken. Nem akarom leírni,mert műfajában igenis ott van a legjobbak között,hiába úgy tűnik az írónőtől számomra örök 1. az Álomkirályság marad. :))
Volt egy időszak, amikor elolvastam minden fellelhető történelmi romantikust amik közül ez kiemelkedett azzal, hogy le sem tudtam tenni. Most újraolvasva ugyanígy jártam. Imádtam Alex és Jordan párosát, a szerelmükért nagyon szurkoltam és néha jól megráztam volna Jordant, hogy gondolkodjon már. A legvége egy picit túl sok, túl hihetetlenül drámai, de elnéztem, mert ennyi kijárt nekik. A nagymama még hatalmas szereplő, de Tonyt is kedveltem nagyon.
2011 – első olvasás:
Szeretem McNaught romantikus regényeit, és ezt is nagyooon szerettem! :)
2021 – második olvasás:
Az egész sorozatot tekintve anno ez a rész varázsolt el a legkevésbé, a címe ellenére is! :) De az újraolvasást követően egyszerűen nem értem, hogy lehetett ez, hiszen ez egy csodálatos történet volt! :) Mintha most olvastam volna először, annyi újat fedeztem fel a könyvben, és teljesen el is vesztem benne. Jordan és Alex története talán szokványos, ha az alapokat vesszük, mégis van benne valami, valami varázslat, ami abszolút elbűvöl. Persze a szerző stílusa is nagyban hozzájárult ehhez az érzéshez, mert az írásmódja minden ízében át van itatva a romantika esszenciájával, és képes igazi érzelmeket kiváltani a szavaival. Tetszett Alex karaktere, ahogyan átváltozott és felnőtt a herceghez, közben pedig a lábai elé kényszerítette a megvetendő londoni elitet. A közte és Jordan közötti viszony pedig parázslott a szenvedélytől. A könyv végére ráadásul egy kis izgalomból is kijutott. Összegezve tehát: másodjára kétségtelenül magával ragadóan elvarázsolt ez a rész is, ami így nemcsak az öt csillagot, de a kedvenc jelölést is kiérdemelte! :)
Népszerű idézetek
Nagyapja gyakran mondogatta: a tudatlanság betegség, amelynek egyetlen ellenszere van, a kérdezés. Így hát Alexandra ártatlan őszinteséggel így fordult férjéhez:
– És hogyan kell gyereket csinálni?
Jordan egy pillanatra hátrahőkölt, válaszra nyitotta a száját, de aztán valamiért mégis képtelen volt megszólalni. Alexandra először nem tudta mire vélni ezt a fura hallgatást, de aztán minden megvilágosodott előtte. Rosszallóan megcsóválta a fejét. és együtt érző sóhajjal fejezte ki csalódottságát kettejük kölcsönös tudatlansága okán:
– Maga sem tudja, igaz?
– Alexandra – szólalt meg Jordan, s higgadt, tárgyilagos hangjára a lány megtorpant és visszafordult. – Igen?
– Semmi szükség arra, hogy ijesztő gondolatokkal gyötörje magát. Nem áll szándékomban önnel aludni ma éjszaka.
Alexandra, akinek pillanatnyilag az okozta a legnagyobb gondot, hogy szeretett volna kimenni a t fogadó toalettjébe, meglepettem és értetlenül nézett a hercegre.
– Ilyesmi meg sem fordult a fejemben. Miért is akarna velem egy szobában aludni, amikor a fogadó éppen elég tágas, ön pedig nyugodtan megengedhet magának egy külön szobát?
– Mennyi az idő? – kérdezte álomittasan. Közben az ablak felé nézett, és látta, hogy odakint még sötét van, csak egy halovány rózsaszín csík dereng föl a szürke égbolton.
Alexandra azonban, Jordannal ellentétben, egész éjszaka ébren volt, így tehát álomittasságnak nyoma sem volt a tekintetében.
– Hat óra – felelte üdén.
– Maga tréfál! – zsörtölődött Jordan. Azonnal lehunyta a szemét, és magyarázatot követelt a hajnali ébresztésre. – Valaki beteg?
– Nem.
– Meghalt?
– Nem.
Halvány mosoly játszadozott a férfi szája szegletében, és résnyire kinyitotta egyik szemét, úgy morogta:
– Betegség vagy halál, racionális emberi lény kizárólag ezt a két okot fogadhatja el az ilyen korai ébresztés indokaként. Jöjjön, feküdjön vissza!
362. oldal
Alex kinyitotta a szemét, és amit Jordan ekkor meglátott a ragyogó kék szemekben, attól a keze megdermedt, majd remegni kezdett: ugyanazt látta ebben a tekintetben, mint ami korábban egész testét megremegtette, amikor a lány megcsókolta és hozzáért: a világmindenség összes szerelme ott ragyogott a lány szemében. – Ó, istenem! – sóhajtott fel a férfi fátyolos hangon.
– Azért mert a barátaimnak túl sok vesztenivalójuk van, ha nem úgy hintik el a pletykát, ahogy kérem tőlük. Tudja, kedvesem, a régi mondás, miszerint „az számít, hogy kit ismersz”, már régen nem érvényes. A bölcselet ma így hangzik: „mit tudsz arról, akit ismersz. És ez igen nagy különbség!
Gyerekekkel körülvéve, London három legelőkelőbb főnemesének társaságában ott állt a startvonalnál, üdvözölte a verseny egyéni indulóit, önfeledten buzdította őket, és mély csalódottságának adott hangot, amikor a teknősök figyelmen kívül hagyták fenséges parancsait, és visszahúzódtak páncéljuk mögé.
– Soha nem kedveltem a teknősöket, legfeljebb levesben – tréfálkozott Tony, oldalba bökve John Camdent – de most nagyon úgy fest, hogy az én teknősöm fürgébb, mint a tiéd. Fogadok egy fontban, hogy a tiéd később bújik ki a páncéljából, mint az enyém.
– Állom a fogadást! – vágta rá John Camden gondolkodás nélkül, és magasztaló szavakkal máris ösztökélni kezdte lusta teknősét, hogy dugja már elő a fejét a páncélja alól.
A sorozat következő kötete
Sequels sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lisa Kleypas: Az ördög télen 94% ·
Összehasonlítás - Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett 92% ·
Összehasonlítás - Jennifer Ashley: Hart hitvese 88% ·
Összehasonlítás - Sarah MacLean: A Lepke és a Láng 87% ·
Összehasonlítás - Nicole Jordan: Beteljesült vágyak 86% ·
Összehasonlítás - Nancy Bush: A botrány kedvese 78% ·
Összehasonlítás - Sylvia Day: Idegen a férjem 79% ·
Összehasonlítás - Lisa Kleypas: Winterborne választottja 93% ·
Összehasonlítás - Lisa Kleypas: Bűvölj el alkonyatkor 92% ·
Összehasonlítás - Johanna Lindsey: Tengernyi szerelem 92% ·
Összehasonlítás