Egy kotnyeles újságírónő
Egy kemény nyomozó
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos
Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.
Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a… (tovább)
Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.) 287 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 2020
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Lottie Kelsey · Tristan Hunter
Kedvencelte 33
Most olvassa 12
Várólistára tette 257
Kívánságlistára tette 231
Kölcsönkérné 7

Kiemelt értékelések


A sztori egyszerűen szuper. Bár nem indult könnyen…
Sokáig szörnyen klisésnek éreztem. A mogorva zsaru, aki sebet szerzett a múltban, közben lágy, mint a vaj. És a cserfes csaj. Akit elég sűrűn le is szajháznak, és mi tagadás a viselkedése nem is segít rajta. Komolyan ellenszenves volt először. Játssza az eszét, miközben fogalma sincs a jobb kéznek, hogy mit csinál a bal. Elvárja a tiszteletet és a megbecsülést miközben úgy viselkedik, mint egy éretlen csitri… És igen, úgy, mint egy szajha. Szóval elsősorban a nyomozás érdekelt. Ami viszont remekre sikerült. A csavarra (Fraser kiléte) kicsit hamarabb jöttem rá, mint ők. Nagyon szeretem ezeket az irányvonalakat és az okos, előrelátó, csavaros gondolkozású elkövetőket.
Végül csak sikerült megkedvelni Lottie és Tristan karakterét is. A kettőjük között történteket sikerült élethűen papírra hívni. A könyv végén lévő rejtvény miatt vártam a végén a nagy összecsapást így eléggé frusztrált lettem mikor kiderült, hogy ez a történet bizony befejezetlen. De sebaj, van folytatás.
Ez a második könyvem az írótól. A fél pont ismét a stílus miatt került levonásra. Tetszik, amit mesél, csak nem tetszik ahogy meséli. Sokszor ismétel, feleslegesen rágja a szánkba ugyanazokat az infókat, érzéseket, történéseket, mintha csak nyúzná a lapokat vele. Inkább legyen 50 oldallal rövidebb, de minden sallangtól mentes. Néha vulgáris, közönséges, de a legtöbbször inkább semmilyen. Még valószínűleg kiforratlan a stílusa. Ha dolgozna még a megfogalmazásokon nem lenne semmi baj. Jók az ötletei, jól szövi a sztorit. Tuti, hogy el fogom olvasni a folytatást!
És bocsi az írótól és a rajongóitól. Nem bántani akarom ezzel, egyszerűen tényleg így látom. De hangsúlyozom, jó irányba halad!


Az első könyvem volt az írónőtől, és nem is az utolsó. Nagyon nagyon tetszett a kis boszorkányos krimis történet. Elsősorban a boszis téma miatt figyeltem fel rá, az egyik kedvenceim a sok közül, amiről szeretek olvasni.
Bevallom picit féltem tőle, hogy a romantika szál nem e lesz sok, de kellően jól volt adagolva és még tetszett is! Jól kidolgozott karaktereket kaptam, és alaposan felépített cselekményszállal, ami a végére lassan nyitogatta ki apró szárnyait és szórta a kis információ morzsákat vagy éppen vágta őket ezer darabra.
A végével kapcsolatban maradtak számomra még nyitott kérdések, de remélem a második részben azokra választ kapok.


Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Szerettem olvasni, kíváncsi voltam a következő lépésekre és történésekre, teljesen lekötött. Ennek ellenére egyik főszereplőt sem tudtam megkedvelni. Se Lottie se Tristan nem lopta be magát a szívembe. Ezért csak 4,5 csillag, de nagyon várom a folytatást és az új kalandokat. spoiler


Hú, ez a könyv is nagyon szuper lett, csak nagyon szomorú vagyok, hogy nem záródott le a történet és még hol van a folytatás!!!!!! Az a baj, hogy mire megjelenik a folytatás, el fogom felejteni az előzményeket :( ezért olvasok ritkán ilyen sorozatokat, ahol nagyon muszáj az előző részt fejben tartani, hogy hol hagytuk abba. A Rózsakői rejtélyek sorozatnál is ez a bajom, hogy olvasnám már a 2.részt, de teljesen elfelejtettem az 1.rész történéseit. Ha nincs szorosan összefüggés a sorozatoknál, az rendben van, de itt sajna, nagyon is emlékezni kell az előző részekre. Újraolvasni meg nem nagyon akarok, hiszen annyi új könyv van, amit még olvasni kell. Na majd meglátom.


Az írónő tökéletesen csűri-csavarja a szálakat, fantasztikus egyveleget alkotnak a romantika és a krimi elemek, amiktől csak még inkább letehetetlen lesz a könyv. Izgatottá tesz, magával ragad és a történet rabjává válsz!
Ajánlom azoknak a könyvmolyoknak, akik szeretik a nyomozós, romantikus történeteket!


„- Hogy is hívják?
– John Watson. És könyörögve kérem nehogy megkérdezze, hol hagytam Sherlock Holmest, mert arra ugrok!”
Hű, nem is tudom hol kezdjem, mert rengeteg gondolatot szeretnék megosztani, de közben mégis inkább megtartanám magamnak, és arra biztatnék mindenkit, hogy olvassa el a könyvet.
Megyeri Judittól ez volt az első olvasmányom, de biztosan nem az utolsó. Egyelőre nem mondom, hogy ő az új kedvenc magyar szerzőm, de azt bátran ki merem jelenti, hogy kiemelkedő a munkássága.
Engem krimivel nehéz levenni a lábamról, Agatha Christie-től volt az első olvasmányom ebben a műfajban, és valahogy mindig hozzá térek vissza, most viszont teljesen magával ragadott a krimi szál is. A történet nagyon jól felépített, hamar beindultak az események, és egy percig nem unatkoztam. Izgalmas, fordulatos, hihetetlenül összetett a cselekmény, mindezek ellenére végig követhető, egyáltalán nem zavarodtam bele!
A karaktereket imádtam, szerintem jól megismertük őket, és remekül voltak ábrázolva, én sokszor szenvedek azzal, hogy nem olyan külső tulajdonságokkal rendelkeznek a karakterek, mint amit én elképzelek nekik, most azonban tökéletes volt, ugyanúgy láttam őket, ahogy az írónő is megálmodta. A két főszereplő fenomenális volt, én külön-külön is szerettem őket, de együtt voltak igazán nagyszerűek. Annak ellenére, hogy általában jobban kedvelem a barátságból szerelmet, itt kellően kidolgozott volt az ellenségből szerelmesek szál, nagyon élveztem Lottie és Tristan kapcsolatának alakulását, és teljesen rabul ejtett az a történetszál is.
Imádtam a helyszínt is, Skócia az egyik kedvenc országom, ahol valaha jártam, és olyan szívbemarkoló, mégis csodás élmény volt kicsit visszautazni olvasás közben. A wicca vallásról még nem hallottam korábban, azonban mióta olvastam a könyvet utánanéztem, és nagyon érdekes, alapból szeretem a boszorkányságot, és szívesen olvasok a témában, ehhez a történethez pedig tökéletesen illett.
Őszintén szólva, számomra minden megvolt ebben a könyvben, amit szeretek: érdekes, egyedi karakterek, romantika, erotika, csodálatos helyszín, izgalom, váratlan fordulatok, misztikum…és mindenből pont annyit kaptunk, amire szükség volt, a szerző annyira eltalálta, hogy tényleg hihetetlen számomra. Nekem ez a könyv telitalálat volt, és annyira nehéz átadni, hogy mennyire, de mennyire szerettem!
Izgatottan várom a folytatást, és őszintén, szívből ajánlom mindenkinek aki szereti a kalandos, akciódús, kissé mágikus regényeket, de a romantikus lelkének mindig szüksége van egy kevés érzelgősségre is. Nekem hatalmas kedvencem lett.


Az Írónő születésnapja alkalmából kaphatták meg a követői ajándéka ezt az e-book-ját.Itt is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy eljutatta hozzám (is) ezt a történetet. :)
Teljesen ismeretlen volt számomra az Írónő eddig, szóval nem tudtam, hogy mire is számíthatok… Kellemesen meglepdődtem. ♥
A helyszín leírása varázslatos, nagyon részletes. Olyan, mintha Edinburgh utcáin sétáltam volna én is a szereplők mellett. spoiler.
Krimit nem igazán szoktam olvasni, de itt ezt a vonalat „nem vettem zokon”. Kényelmesen megfért egymás mellett a romantikus szállal. Nem éreztem azt, hogy túlsúlyba került volna az egyika másik felett.
A krimi része nagyon jól ki volt dolgozva, nem jöttem volna rá, hogy ki a gyilkos. off
A két főszereplőt, Tristant off és Lottie-t kedveltem. Szimpatikusak voltak. Működött a kémia rendesen közöttük, a párbeszédeiket is nagyon élveztem.
A történet vége okozott egy kis meglepetést, kicsit szomorú is vagyok miatta, de alig várom, hogy olvashassam a következő kalandjukat.
Első könyvem Jud Meyrin-től, de biztosan nem az utolsó. :)
off
off


Az írónőben egyszerűen nem tudok csalódni. Ezt a kötetét is imádtam, ami szerintem egy picivel másabb volt, mint az eddigi kötetei, és ami nekem ilyen téren nagyon bejött. A kötet felénél úgy éreztem, hogy na most tudom, hogy mi lehet itt a nagy titok, de természetesen nem lett igazam és az írónő megint túl járt az eszemen ! :D Izgatottan várom a folytatást ! :) Köszönöm szépen az írónőnek, hogy volt lehetőségem elolvasni ezt a regényét, mint recenziós példány !


Boszorkányosan jól megírt romkrimit olvashattam, amelyben
– a bűnügyi nyomozástól különösebben nem rágtam le az ujjamat,
– a főszereplők idegesítettek,
– a romantikus szál, valljuk be, meglehetősen klisés.
A regény mégis olyan profizmussal íródott, a sablon karakterek mégis olyan jól működtek és a skóciai hangulat is kellően érdekes hátteret adott, hogy végső soron jól szórakoztam, és ez a lényeg, ez a könyv ennél többet nem is vállalt.


Hatalmas meglepetés volt számomra a könyv és csakis a szó jó értelmében. Semmi hibát nem tudok felróni számára, ami apróság lenne, az is csak kicsinyes kukacoskodásnak tűnne részemről. Rajongok a romantikus krimikért és ez a könyv minden olyan elvárásomnak eleget tett, amit ezzel a műfajjal szemben támasztok.
Remek sorozatnyitány volt.
Tűkön ülve várom a következő részt.
Bővebben: https://szilvikonyvespolca.blogspot.com/2021/01/jud-mey…
Népszerű idézetek




Olyan volt Hunterrel csókolózni, mint beleesni egy mély gödörbe, amiről aztán kiderül, hogy pihe-puha, bársonnyal borított fekhely. Először kicsit félelmetes, aztán meglepő, végül maga a színtiszta élvezet. De azért mégis csak egy gödör, amiből ki tudja, hogyan tud kimászni.




– Ne hibáztasd magad emiatt. Vagy ha már mindenképp hibáztatni akarod, akkor inkább azért, mert leálltál azzal a nővel fecsegni, figyelmen kívül hagyva az utasításomat.
– Ah… – sóhajtott fel Lottie. – Tudtam, hogy egy fejsérülés nem lesz elég ahhoz, hogy elfeledkezz erről.
– De most komolyan, mi ütött beléd, hogy önként ott maradtál?
– Csak kedves próbáltam lenni, Hunter. Tudom, ez neked fura, meg minden, de én szeretek barátságos lenni az emberekkel.
– Aminek az az eredménye, hogy jól fejbe vágnak…




– Kelsey – zendült Hunter hangja a fülében –, nem akarlak megijeszteni, de Ian szólt, hogy valaki épp most zárja be kint a kertkaput.
Lottie pulzusa ezt hallva rögtön megugrott, már nyitotta a száját, hogy válaszoljon Hunternek, amikor eszébe jutott, hogy Cat ott áll mellette, és mindent hall. Összeszorította a száját, beletörölte izzadt tenyerét a nadrágjába, és próbált elfeledkezni arról, hogy az a hatalmas, kovácsoltvas kapu elválasztja őt Hunteréktől.
Mintha a férfi megérezte volna, mire gondol, újabb szavakat dörmögött a fülébe.
– Egy zárt kapu nem fog megállítani, ne aggódj.
Ettől furamód megnyugtató melegség költözött Lottie gyomrába. Figyelte, ahogy Cat megragadja a kilincset, aztán az ajtó hangos nyikorgással kinyílt, mintha egy rossz horrorfilmben lennének.
185. oldal




Hunter gyűlöli, mégis olyan jó a karjaiban lenni. Mennyire elcseszettnek kell lennie ahhoz, hogy ezt érezze?!




Jó érzés volt ilyen jókedvűnek lenni, jó érzés volt megfeledkezni az egész világról.
350. oldal




Volt egy pillanat közvetlenül a támadás előtt, ami ugyanígy az agyába égett. Az az utolsó pillanat, amikor még tehetett volna valamit. Mielőtt minden összeomlott.
Ökölbe szorult a keze, a szája kiszáradt. Figyelmeztetnie kellett magát, hogy a mostani helyzet más. Nincs veszély, és nem maradt semmi, ami összeomolhatna.




Volt varázskör, meg mindenféle szagos olajok és ételáldozat. Igazából – halkította le a hangját –, én nem hiszek ebben az egész boszorkányosdiban, de azok a szertartások… Mintha nem is evilágiak lettek volna. Mintha tényleg működésbe hoztak volna valamilyen erőket… Felállt tőlük a hátamon a szőr!
126. oldal




Már biztosan tudta, hogy bármit tesz, akkor is ide jutnak. Kelsey ugyanúgy férkőzött be a bőre alá, mint a patakok hűvös vize, amikben a túrák alatt szokott megmártózni. Elzsibbasztja, fáj tőle mindene, meglódítja a szívét, mégis olyan jólesik! Ha egyszer kipróbálja, képtelen lemondani róla.
253. oldal




… Kelsey átkarolta a nyakát, hevesen magához húzta, Tristannek pedig kireppent a fejéből minden gondolat.
Kihúzta a hajgumit a nő hajából, és beletúrt a puha fürtökbe. Az édes, fahéjas illat még jobban betöltötte az orrát, gyomrát marta az éhség, aminek semmi köze nem volt ahhoz, hogy egész nap alig evett. Ehhez csakis Kelsey-nek volt köze. Tristan képtelen volt logikusan megmagyarázni, miért. Nem tudta, mi vonzza ennyire ebben a nőben. Csak azt tudta, hogy amikor az ujjai Kelsey fejbőrét érték, és a nő belenyögött a csókjukba, akkor végleg elveszett.
250. oldal
A sorozat következő kötete
![]() | Felföldi rejtélyek sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- J. D. Robb: Meztelenül a halálba 87% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Őrület határán 97% ·
Összehasonlítás - Jennifer L. Armentrout: Míg a halál… 80% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az angyal hív 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka 88% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Halj meg értem 92% ·
Összehasonlítás - Lakatos Levente: Bomlás 87% ·
Összehasonlítás - Nora Roberts: Fekete-hegység 85% ·
Összehasonlítás - Farkas Anett: A 33-as beteg 91% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska 89% ·
Összehasonlítás