A ​múlt bűnei 91% 181 csillagozás

Ismét egy igazán jó könyv ami a kezembe került. Az írónő itt sem okozott csalódást! Volt ebben minden ami kellett, krimi, romantika, humor, fordulatok. Hihetetlenül jól megírt történet lett.
A főszereplőket és a jeleneteket magam elé tudom képzelni annyira jól meg van írva. Az összes jelenet a fejemben játszódott le, mintha filmet néznék. Hibátlan a könyv, jó a szóhasználat és tökélet a történet.

Judit mindig elvarázsol a könyveivel. Ez a történet is nagyon tetszett. Tulajdonképpen Fanny és Alexander története nyilván más szempontból és más előadásban. Összejött megint a romantika a krimivel és a rejtélyekkel. Szegény Fannynak ilyen családot!!!!! Ezért is szeretem az írónőt, mert nem szokta túltolni a leírásokat és nincs igazán felesleges rész a könyvben. Nagyon izgalmas volt.

Mivel az előző olvasmányom kissé megviselt, így biztosra mentem, és ezt a kötetet kaptam le gyorsan a polcról. Tudtam, hogy Juditban bízhatok :D

Nem is kellett csalódnom, hozta a szintet. Délutánra már le is daráltam.

Ahhoz képest, hogy anno első könyv volt, nem sokkal éreztem gyengébbnek, mint a többi könyvet. Sőt! Igazából helyén volt. A már tőle megszokott precizitással előállított tisztességes munka.
A fél csillagot csupán azért vontam le, mert találtam egy-két helyen „elhamarkodottan levont következtetéseket”. Nem vészes, és ezt inkább a kezdeti lámpalázra fogom.

Tuti jó szórakozás, a könnyed, pörgős kikapcsolódás garantált! Ez így most nagyon kellett. :)

Nekem nagyon tetszett ez a történet, izgalmas és fordulatos volt, alig vártam, hogy a kötet végére érhessek és megtudhassam, hogy hogyan is történtek a dolgok anno a múltban, amik egészen ennek a kötetnek a cselekményéhez vezettek. Tartottam kicsit tőle, hogy sokkal rosszabbul fognak befejeződni a dolgok. James elég rossz színben tűnt fel az elején, míg már szinte a saját tesója se feltételezte az spoiler. Örülök neki, hogy spoiler. Fanny bátyja viszont egy igazi szemét, nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokhoz folyamodik.
Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet, kikapcsolódásnak tökéletes volt.

Mindig is a romantika zsáner kedvelőjének tartottam magam, ezért örömmel vetettem bele magam Jud Meyrin regényébe – annak ellenére – hogy tudtam –, ebben a könyvben nemcsak a szerelmi műfaj játszik szerepet, hanem mellette a kaland és a krimi is előkerül. Azonban (szerencsére) a regényben főként a romantikus szál a mérvadóbb, így pár nap alatt a mű végére is értem.

Maga a történet két szemszögből íródott, ami csak még élvezetesebbé teszi az egész művet. A regény két főszereplő köré épül – egy nőre, Fannyra és egy férfire, Alexanderre. Az ő múltjukat, jelenüket, és jövőjüket ismerhetjük meg. A sorsukat, ami néhol kegyetlenebb, néhol vidámabb.

Jud Meyrin története a nyomozásra, a szerelemre épül. Emellett szerintem megmutatja az olvasónak azt is, hogy nem szabad a múltban történt dolgokat feldolgozatlanul hagynunk. Ami megtörtént, az megtörtént és nem változtathatunk rajta. Fel kell fognunk és el kell fogadnunk, hogy néha az érzelmeink irányítanak az agyunk helyett.

A múlt bűnei egy regény a kitartásról, a szeretetről és az emberek közötti kapcsolatról. Egy regény a titkokról és az őszinteségről. Egy regény, ami nemcsak élvezetet okoz, de tanít is!
(Bea)

Teljes ajánló: https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/11/06/jud_meyrin…

A múlt bűnei az első olvasmányom volt az írónőtől, de azt már most tudom, hogy biztosan nem az utolsó.
Elsődlegesen nem a krimi a kedvenc műfajom, de egy jól megírt krimi még az én érdeklődésemet is felkelti. Ez pedig ilyen volt! :-)
Ennek a történetnek az elejétől a végéig sikerült fenntartania a figyelmemet. Sőt! Amikor szünetet kellett tartanom az olvasásban, végig a történet és a gyilkos személye járt a fejemben. És bármennyire gondolkoztam, egy kicsit idegesített is, hogy nem sikerült kitalálnom, hogy ki a gyilkos. Persze ez így volt jó, de azért mégis… :-)
Ez a regény egy nagyon érdekes és fordulatokban gazdag mű. Az meg csak hab volt a tortán, hogy szerelmi szál is futott a krimi szál mellett.
Nagyon drukkoltam és hittem abban, hogy főszereplőink egymásra találnak, ugyan a sokszor becsúszott „véletlenek” után már azt hittem, hogy soha nem történik meg ez.
Nagyon tetszett az írónő stílusa és ahogy megformálta a karaktereket. Voltak szimpatikus és kevésbé szimpatikus szereplők számomra. Alexander és Fanny az első kategóriát erősíti, James sajnos az utóbbiba kapott helyet nálam. Nem is igazán értettem James viselkedését… De, persze, ha a múltban nem úgy cselekszik, ahogy cselekedett, akkor ez a történet sem lehetett volna ilyen, amilyen lett.
Összességében egy izgalmas, feszültségekkel és meglepetésekkel teli regényt olvashattam, ami egy percre nem engedte, hogy a figyelmem más felé kalandozzon. A krimit kedvelő olvasóknak határozottan ajánlom! :-)

Jud Meyrin nagyon szépen használja a magyar nyelvet. Némely mondata egyszerűen elvarázsolt, és jó érzéssel töltött el. Volt amelyiket többször is elolvastam, mert olyan hangzatos volt számomra. Ezt eddig kevés szerzőnél éreztem, hogy ennyire dallamosan és szépen fogalmazzák meg a mondataikat. A krimi szállal én abszolút megvoltam elégedve, nem sikerült kitalálnom, hogy ki a gyilkos, és hogy mi történt azon az ominózus napon. A romantikus szál nagyon kedves és aranyos volt, egyszerűen imádtam. A történet pörgős és lendületes, végig fen tartotta az érdeklődésemet, és teli volt számomra nem várt fordulatokkal.

Hatalmas kedvencem lett ez a kötet, és nagyon örülök annak, hogy sikerült elolvasnom ! A szereplőket könnyen megtudtam szeretni, a cselekményszál pedig igazán fordulatosra és izgalmasra sikeredett. A könyv olyannyira fogva tartott, hogy amikor éppen nem olvastam akkor is az járt a fejemben, hogy olvasni kéne, meg gondolkoztam azon, hogy vajon ki lehet a gyilkos, mi fog történni a következő fejezetben. Szóval, ha ezt a könyvet szeretnéd olvasni, akkor egy olyan nap kezd el, amikor semmit nem kell csinálnod, és sok időd van, mert garantáltan fogva tart ! Jud Meyrin igazán nagyot alkotott a romantikus-krimi műfajában, és remélem, hogy minél több ilyen ehhez hasonló kötetre számíthatunk tőle a közeljövőben.

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/10/i…

Egyszerűen imádtam! Nagyon jókor talált meg a könyv, végig fenntartotta azt a jóleső izgalmat, amikor élvezel egy történetet és csak lapozol-lapozol, hogy végre kiderüljön az igazság. A hangulat és a helyszín is sokat hozzáadott a történethez. A romantikus és a krimi szál is nagyon tetszett. Alexander végig nagyon szimpatikus volt, egyik kedvenc férfi karakterem lett. És hiába szerepelt keveset Ron-t is nagyon megkedveltem, szívesen olvasnék az ő történetéről, a múltjáról és, hogy mi lesz vele ezek után. Tipikusan az a könyv, ami teljesen kikapcsol és amikor befejeztem jólesően dőltem hátra.

Teljesen rendben volt a könyv. Izgalmas, romantikus, néhol humoros, néhol szexi.
Fanny és Alexander szerethető karakterek voltak, a végére Alexander is feloldódott, már nem volt olyan pokróc. James, hát, nem tudom, … Nem éppen egy jellemes ember, és még neki állt feljebb. Adam a másik fele, úristen. Na és a kedves apuka. Tényleg. Minek az embernek ellenség, ha ilyen a családja? A végére nem számítottam, de szerencsére megoldódott minden. Szegény Ron …

Ha valakihez hasonlítanom kellene az írót és a könyvét, az Julie Garwood lenne. Hasonló stílusban íródtak ezek a romantikus krimik.
Nem tudom miért, de teljesen meg voltam győződve róla, hogy tipikus hátborzongató krimi lesz, de pozitívan csalódtam. Nem ásott teljes mértékben a dolgok mélyére, így nem is rázott ki a hideg olvasás közben, ami nekem teljesen megfelelt, pont egy ilyen olvasmányra vágytam. A romantika szála került az előtérbe, egy kis feszültséggel ötvözve.
A történet alapja nagyon jó volt, fordulatosra sikeredett, ám én mégis hiányoltam valamit, a kidolgozottságot. Pont a legeseménydúsabb részt éreztem kissé összecsapottnak, nagyon gyorsan megoldódott a könyv végén az a bizonyos „bonyodalom", örültem volna, ha egy kicsit jobban elhúzódik a cselekmény, a szálak hamar összeértek és hirtelen vált világossá minden. Alexander és Fanny talán túlságosan felfújták azt a bizonyos szikrát közöttük, még nagyon a múltban éltek, és akárhogy is volt, nekem James szimpatikus karakternek tűnt.
Maradtak bennem még kérdések, pl. spoiler. Összességében tetszett a történet, az írónőnek van még hova fejlődnie, de nagyon jó úton halad.