Hard-boiled feline detective John Blacksad is back in the latest tour de force from the multiple-award-winning duo of writer Juan Díaz Canales and artist Juanjo Guarnido! Taking a much-needed break after the events of A Silent Hell, Blacksad lands a side job driving a rich Texan’s prized yellow Cadillac Eldorado across 1950s America, hitting the back roads from New Orleans to Tulsa. But before long, the car is stolen and Blacksad finds himself mixed up in another murder, with roughneck bikers, a shifty lawyer, one down-and-out Beat generation writer, and some sinister circus folk! When John Blacksad goes on the road, trouble is dead ahead!
Amarillo (angol) (Blacksad 5.) 15 csillagozás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Egész más volt, mint az előző részek, nem annyira karcos-borongós, sokkal tarkább és lendületesebb. Egy gyönyörűen megrajzolt tragédia, némi katarzissal és egy érdekes fricskával a végén.
Nagyon rövid, borítóval és minden egyébbel együtt mindössze 72 oldal, de ebbe sok minden belefért az életről, álmokról, művészetről, alkotásról, hibákról és felelősségről. Voltak kitérői, amik talán megérdemeltek volna még pár képkockát, sőt, az egészet tudtam volna még tovább olvasni, ennek ellenére nincs hiányérzetem.
Ó, hát ez is mennyire jó volt már!
A rajzok továbbra is eszméletlenül jók!
Az, hogy most a cirkuszba vitt el, ez csak feltette az í-re a pontot.
Valószínüleg ezt is kedvencelni fogom, csak a rajzok miatt.
Imádtam!
Úgy érzem, hogy van némi elvarratlan szál ebben a történetben… A sárga kocsi és tulaja? Blacksad anyagi helyzete? Ezek azok, amiket nagyvonalúan átugrik a történet.
Egyébként a sztori hangulata sokban emlékeztet a misztikus szálat nélkülöző Carnivale-sorozatra.
A karakterek se sokat árnyalódnak, de a rajzok nagyon rendben vannak!
Többet vártam ugyan, de nem vagyok csalódott.
Ez a rész megint nagyon jó volt! Érdekes és izgalmas, a történet folyamatosan fenntartja az ember figyelmét, még ha rövidke is. Nagyon jók voltak a kisebb csavarok, ahogy halad előre a történet, és kicsit sajnáltam, hogy nem derült ki, mi történt Blacksad apjával, csak egy érdekes kis utalás volt rá. Néhány jelenet vagy képkocka nagyon rajzfilmesre sikerült, ami egyszerre volt vicces és nem egészen odaillő, hiszen a noir sötét hangulatával nem teljesen egyezik – habár erre a kötetre a történet veszített a sötét, erőszakos hangulatából, és kevésbé nehéz témát dolgoz fel. Neal, a hiéna karakterét például nagyon bírtam – váratlanul is ért a végén spoiler, de nagyon relevánsan fogalmazta meg a beatnik stílus lényegét, és teljesen egyetértek vele, hogy semmi értelme a túldramatizált fájdalomban fetrengeni, csak mert az éppen népszerű művészi stílus ezt diktálja. Nagyon örültem ennek a kritikának, sokat hozzáadott a történethez. Jók voltak a visszatérő karakterek is, főleg „Abraham Greenberg”, akiről már a Red Soulban kiderült, hogy Allen Ginsberg megtestesítője – ebből gondolom, hogy Chad pedig Jack Kerouac lehetett, hiszen ő írta tekercsre az On the Roadot, és ők ketten voltak a beatnik két legnagyobb alakja. Számomra mindig az a fajta cselekmény a legérdekesebb, amikor van egy izgalmas alaptörténet, és ehhez még társulnak utalások a valóságra vagy kritikák a társadalom felé – a Blacksad összes kötete ilyen volt, úgyhogy nekem teljesen elnyerte a tetszésemet :)
Nagyon érdekesek a készítők, ugyanis minden egyes sztorinál behoznak valami újat. Ennek a kötetnek az olvasása közben az embernek olyan érzése támad, mintha egy road movie-ba csöppent volna bele. Először nem igazán tudtam ezzel mit kezdeni, de ahogy haladtam előre, egyre jobban megtetszett. A Route 66 című dalnak köszönhetően pedig ez lett a második kedvencem a sorozatból! ♥
Valóban más vizekre eveztek a készítők, Blacksad legújabb kalandját sokkal több szín és kevésbé komor hangulat jellemezte, ami abszolút felfrissülést hozott a sorozatnak, kellemes volt ilyen környezetben követni az eseményeket.
A történet most sem volt egy csavarokkal minden oldalon megspékelt akciófolyam, ugyanakkor az, hogy a karakterekben felismerhető volt néhány híresebb beatnik, mindenképpen hatalmas pluszt jelentett, sokkal kíváncsibb voltam így arra is, mi lesz Chad sorsa, mennyi spoiler. Ez a rész is keserédes lezárást kapott, bár ha belegondol az ember, ez pont így volt tiszta.
A spoiler karakter, Neal nagyon vicces volt, tökéletes társként működött Blacksad oldalán, Week helyett most ő szállította a humoros pillanatokat. Örültem, hogy Blacksadről is kiderült végre néhány információ, pontosabban a családjáról, de sajnos rengeteg kérdés nyitva maradt, ezekre remélhetőleg a folyatás(ok)ban megkapom a válaszokat.
Úgy tűnik, a Blacksad sorozat nem okoz csalódást – az ötödik történet ott folytatja, hogy az előző rész után az anyagilag leégett nyomozónk megpróbál hazajutni valahogy, amihez elvállal egy munkát: egy gazdag texasi autójával átutazik egy másik városba. Az így elindult „road movie” bizony igazi amerikai turné: hosszú és sok furcsa karakterrel találkozhat az ember útközben.
Ez nincs más főhősünkkel is, aki egy pár író nyomába kell, hogy menjen, és útközben összefut egy motoros bandával, egy cirkusszal és régebbi ismerőseivel is, akiket az FBI-nál lefokoztak és főhősünket tartják érte felelősnek.
Ebből az őrült hajszából egy remek történet született, jópofa csavarokkal és elgondolkoztatóbb jelenetekkel is – a végén levő karakterfejlődés/csavar különösen tetszetősre sikerült.
Az eddigiektől eltérő vizekre eveztek a készítők, jó ötlet volt a helyszín megváltoztatása. Blacksad egy klasszikus roadtripre indul, amikor ellopják tőle az autót, és ezzel egy kacifántos bűncselekmény közepén találja magát.
Sajnálom, hogy a beat korszak nem kifejezetten mozgat meg, mert több szereplőt is a korszak nagy embereiről mintázták, így ezekből az utalásokból kimaradtam. Blacksad sokszor húzódott a háttérbe, nem ő irányította a sztorit. Megismerhettük a családját is, bár az az érzésem, hogy ezt igazán ki lehetett volna hagyni, vagy több oldalt szánni rá, mert így nem sokat tudtunk meg. A helyi ügyeletes nyomozótárs, Neal sok vicces pillanatot okozott, sokszor kellett mosolyognom rajta.
A rajzolás hibátlan, ha bele szeretnék kötni (bár miért tennék ilyet?), akkor volt egy kis hiányérzetem, mert hol volt legalább egy nagy, részletgazdag, gyönyörű kép, amelyben lehetne közelről gyönyörködni?
Várom a folytatást, kíváncsi vagyok Blacksad további kalandjaira.
A sorozat következő kötete
Blacksad sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alan Moore: Watchmen (angol) 91% ·
Összehasonlítás - Ed Brubaker: Reckless 3. – Destroy All Monsters ·
Összehasonlítás - Alan Moore – Antony Johnston: Neonomicon ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: The Sandman 1. – Preludes & Nocturnes 92% ·
Összehasonlítás - Bill Willingham: Fables 1. – Legends in Exile 89% ·
Összehasonlítás - Volker Kutscher: Babylon Berlin ·
Összehasonlítás - Agatha Christie – François Rivière: Murder on the Links ·
Összehasonlítás - Inky Moondrop: Blessed Days 3 ·
Összehasonlítás - Alan Nolan: Death by Chocolate ·
Összehasonlítás - Fabien Nury: Tyler Cross 1. – Black Rock (angol) ·
Összehasonlítás