Szemtől ​szemben a depresszióval 71% 16 csillagozás

Aki elolvasta a könyv eleji figyelmeztetést, pontosan tudja, mire számíthat. Nagyon jól ütemezett a könyv, az elején megkapjuk a legfontosabb praktikus tudnivalókat, amik a családot és beteget érintik. Majd kitér a depresszió irodalomtörténetére, megerősítve, hogy ez nem „társadalmi betegség”, ahogy sokan szeretik emlegetni. Majd átvezet felületesen az elméleteken, mélyebbre hatóan a kezeléseken, az akkori áttöréseken, „gyógymódokon”.

Igazából a molyos értékelésekkel vagyok a legkevésbé megelégedve, mert valakinek azért nem tetszik a könyv, mert nem romantizálja a betegséget, másnak meg azért, mert magára veszi, majd figyelmen kívül hagyja az író segítő intelmeit.

A könyv legfeljebb nekem száraz a végéhez közeledve, de akit ez nem érdekel már, nyugodtan kihagyható. Én kíváncsi lettem volna több elméletre, még ha gyakorlati hasznuk nem is volt annak idején. De nem kell mindent átfedőnek lennie, hogy jó legyen. Számomra sok új infóval szolgált, és összességében tetszett.

Lehet, hogy hiba csillagozással értékelnem ezt a könyvet, mert igazából magam sem tudom. ’99-es kiadás, az akkori előszó szerint aktuális. Én nagyon elavultnak érzem, de tényleg nem tudom megítélni, hogy akkor mennyire volt aktuális.
Eléggé elszomorított, hogy azt írja az emberek 10-25%-át érinti ez a betegség. A tíz százalékkal talán még megbarátkoznék, de a 25…
Igen, azt is megtudtam a könyvből, hogy én végtelenül hitvány, irigy és önző vagyok, mert nem értem meg őket. Egyébként nem igaz, hogy nem értem meg őket, csak azt nem értem meg, sokan miért nem kezeltetik magukat, és ha önként nem, miért kell megvárni, hogy mindenkit tönkretegyenek maguk körül mikor végre rá lehet kényszeríteni őket a kezelésre, ha egyáltalán rá lehet.
Ez amúgy inkább a dühöngő őrültekre vonatkozik. Lehet én tudok túl keveset a témáról, de én pl. nem tudtam, hogy az ilyenek depressziósok, itt pedig van róluk szó, tehát oda vannak sorolva.
A családtagoknak tényleg egy jó kezelési útmutató lehet.