Szemtől ​szemben a depresszióval 12 csillagozás

Juan Antonio Vallejo-Nágera: Szemtől szemben a depresszióval

Meggyötört tekintet, fájdalmas arckifejezés, elesettséget sugárzó testtartás… A szomorúság szobrát lehetne megmintázni róla. Vagy csak beteg? Szinte biztos, hogy az, mégpedig „korunk betegségében”, a depresszióban, az egyik legkeservesebb nyavajában szenved. Nemcsak számára gyötrelmes a kór, de a környezetét, hozzátartozóit, rokonait sem hagyja nyugodni. Mit tehet ilyenkor a beteg? A családtag? És mire képes a mai orvostudomány a depresszió gyógyításában? Az eddig harminchárom spanyol kiadást megért mű a depresszió és az ahhoz gyakran kapcsolódó kóros felhangolt állapot, a mánia valóságos enciklopédiája. A spanyol pszichiáter könyve egyszerre nyújt könnyen érthető és alapos eligazítást mindazoknak, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, milyen szörnyű a depresszió, és azoknak is, akik egy családtag révén kerültek kapcsolatba ezzel a betegséggel.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lélek-kontroll

>!
Háttér, Budapest, 2000
180 oldal · ISBN: 9638128925 · Fordította: Schéry András
>!
Háttér, 1999
180 oldal · ISBN: 9638128437 · Fordította: Schéry András

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
btunde
Juan Antonio Vallejo-Nágera: Szemtől szemben a depresszióval

Lehet, hogy hiba csillagozással értékelnem ezt a könyvet, mert igazából magam sem tudom. ’99-es kiadás, az akkori előszó szerint aktuális. Én nagyon elavultnak érzem, de tényleg nem tudom megítélni, hogy akkor mennyire volt aktuális.
Eléggé elszomorított, hogy azt írja az emberek 10-25%-át érinti ez a betegség. A tíz százalékkal talán még megbarátkoznék, de a 25…
Igen, azt is megtudtam a könyvből, hogy én végtelenül hitvány, irigy és önző vagyok, mert nem értem meg őket. Egyébként nem igaz, hogy nem értem meg őket, csak azt nem értem meg, sokan miért nem kezeltetik magukat, és ha önként nem, miért kell megvárni, hogy mindenkit tönkretegyenek maguk körül mikor végre rá lehet kényszeríteni őket a kezelésre, ha egyáltalán rá lehet.
Ez amúgy inkább a dühöngő őrültekre vonatkozik. Lehet én tudok túl keveset a témáról, de én pl. nem tudtam, hogy az ilyenek depressziósok, itt pedig van róluk szó, tehát oda vannak sorolva.
A családtagoknak tényleg egy jó kezelési útmutató lehet.

11 hozzászólás
>!
Aemitta
Juan Antonio Vallejo-Nágera: Szemtől szemben a depresszióval

Ha a ’60-as években íródott volna, talán elnéztem volna a felületességét és elavultságát. Túl sokat foglalkozik a hiedelmekkel és a rossz diagnosztikával. Fejemet csóváltam, amikor arra a részre értem, miről ismerhető fel a depressziós ember:
„KÜLSŐ JELLEGZETESSÉGEK. A depressziós jellegzetes külseje a tragédia súlytotta emberé, kivéve, amikor sikerül egy időre összeszednie magát. Arckifejezése szomorú, gyakran képtelen úrrá lenni a könnyein. Mozdulatai erőtlenek tartása ernyedt, tekintete szorongó, vagy a semmibe réved. Biztató vagy kedvesen viccelődő szavak hallatán esetleg rövid időre felvillanyozódik, hogy aztán néhány perc múlva visszasüllyedjen a kétségbeesésbe.”
A depresszió egy komplex pszichés betegség, ennyire azért nem kellene elbagatellizálni.

>!
sassenach
Juan Antonio Vallejo-Nágera: Szemtől szemben a depresszióval

Tegnap éjszaka olvastam el, elég rövid könyvecske. Sok jó dolog van benne és nagyon pontosan, érthetően írja le a betegséget. Inkább a hozzátartozóknak szól, nem konkrétan a betegeknek. Bár betegként is elég érdekes volt…Rádöbbenni, hogy „Úúúúristen, tényleg így van, tényleg ezt érzem…”.


Népszerű idézetek

>!
_teresa

Bennünket orvosokat, akik depressziósok százait kezeltük, meglep, hogy mindig azt mondják: 'Inkább bármilyen más betegséget, mint ezt.'
Ez nem üres frázis, TISZTA SZÍVÜKBŐL MONDJÁK, és nemcsak amikor depressziósak, hiszen akkor azt is gondolhatjuk, hogy nem emlékeznek ugyanolyan elevenen korábbi szenvedéseikre. Megismétlik ezt akkor is, amikor a depresszió már elmúlt, és elfogulatlanul össze tudják hasonlítani műtétek, nehéz szülések, törések, görcsök, begipszelt és mozgásképtelenné vált végtagok stb. emlékével.

20-21. oldal

2 hozzászólás
>!
_teresa

A kapcsolat A DEPRESSZIÓSSAL NYOMASZTÓ. Betegsége arra kényszeríti, hogy szomorúságot, pesszimizmust, kedvetlenséget árasszon maga körül. Nem ismer lazítást…

36. oldal

>!
_teresa

Az affektivitás zavarainak többsége jól reagál a jelenlegi gyógymódokra. A betegek általában akkor fordulnak orvoshoz, amikor a tünetek máér nagyon feltűnőek és kínzóak, vagy pedig mert korábbi epizódok tapasztalataiból kiindulva az első tünetek észlelésekor a beteg is, a családja is megriad.

139. oldal

>!
_teresa

A kedélybetegségek oka az intenzív kutatások ellenére sem pontosan ismert. […] A leginkább elfogadott elméletek a pszichoszociális és biológiai tényezők kölcsönhatásaiban látják a betegség kialakulásának eredetét.

154. oldal

>!
btunde

Gyakran megfeledkezünk arról, milyen nagy a néhány év alatt megtett út. A pszichiátria első egyetemi oktatója Spanyolországban az apám volt, a negyvenes évek közepe táján. Amikor 1949-ben elvégeztem az orvosi egyetemet, még nem volt pszichiátriai szakképzés. – Akkor hogyan szereztek pszichiáteri címet? – tehetnék fel a kérdést. – Roppant egyszerűen: amikor beiratkoztunk az orvosi kamarába, az űrlap „Szakterülete” rovatába fölöttébb elégedetten beírtuk: „neurológia és pszichiátria”, és ettől egyszeriben neurológusok és pszichiáterek lettünk. – Ez nem lehet! – De, de, lehet, ugyanis így volt. – Hát jó, ami a hivatalos titulust illeti; de hogyan tettek szert szakmai gyakorlatra, hogy a betegeket kezeljék? – Hihetetlenül jól, mivel az a három-négy kimagasló egyéniség szenzációs mesternek bizonyult, hozzájuk jártunk dolgozni a kórházba (nem utasítottak el senkit), és elsőrangú képzést kaptunk. Spanyolország igen különös ország.

45. oldal

>!
btunde

A szándékosan előidézett fertőző betegségek akkoriban is könnyen gyógyíthatók voltak, kemoterápia és antibiotikumok nélkül is kevés olyan akadt, ami ne lett volna jó esélyekkel kezelhető. A kinin hatékonysága a malária kezelésében azt eredményezte, hogy erre a fertőzésre esett a választás. Ez több okból is előnyös volt: a fertőzés egy maláriás beteg vérének beinjekciózásával vihető át (ez szinte ugyanaz, mint a moszkitócsípés); a betegség igen magas lázzal jár, ami rohamokban támad, és a kívánt időpontban kinin adagolásával azonnal megszüntethető.
Ez a roppant egyszerű elgondolás bevált. Mintegy háromheti malária meggyógyította az elmebetegek „progresszív általános bénulását”.

61. oldal

>!
btunde

miután jelentős anyagi érdekek forognak kockán, az újdonságok piacra dobásának körülményei nem mindig patyolattiszták. Egy nagyüzemben a kutatócsoportnak nincs semmi beleszólása a reklámba és az értékesítésbe. E területen olykor nem érvényesül a kutatók tudományos pontossága és aggályossága, nem igény, hogy objektív tájékoztatást adjanak az új termékről, a gyártók úgy igyekeznek elhelyezni azt a piacon, minta valami mosópor vagy tisztítószer volna (a reklámszakemberek ugyanazok, és a szellem is). Mi, orvosok, akik akkoriban (az ötvenes években) praktizáltunk, riadtan vettük észre, hogy némelyik laboratóriumtól nem információt kapunk az új gyógyszerekről, hanem reklámanyagot. Néha arcátlanul hazudtak, minden új antidepresszánst úgy harangoztak be, hogy „sokkal hatásosabb, kevesebb mellékhatással” minden forgalomban lévőhöz képest, ehelyett csaknem mindig (hihetetlennek tűnik, de több tucat esetben) azt konstatáltuk, hogy mindkét állítás teljességgel hamis.

135. oldal

>!
_teresa

Széles körű pszichiáteri tapasztalataim igazolták, hogy a depresszióban szenvedő páciensek többsége megfelelő orvosi kezelésben részesül, ám nem mind kap maradéktalan felvilágosítást a betegségéről.

(első mondat)

>!
_teresa

Első pillantásra nincs semmi baja. Nincs láza, nem fáj semmije. Ezért a környezete nem érti, mi a panasza, úgy gondolják, csak erőt kellene vennie magán, hogy kilábaljon ebből az állapotból. De mi sem áll távolabb a valóságtól. […]
Mai felfogásunk szerint különböző betegségekről van szó, amelyeknek a megjelenési formáik közösek. Hogy az olvasó dolgát megkönnyítsük, elöljáróban határozottan leszögezzük, hogy a betegség legsúlyosabb és legjellegzetesebb formájáról lesz szó, a major depresszióról, amelyet a szakirodalom endogén depresszióként is emleget, mert feltevés szerint a test belsejéből ered, egy biokémiai elváltozásból, nem pedig a bosszúságokból és egyéb negatív élményekből, ahogyan azt a depressziós és családja hiszi.

19-20. oldal

>!
_teresa

A hatásmechanizmusnál érintettekből következően a ma hozzáférhető antidepresszáns készítmények alapvetően két nagy csoportra, MAO-gátlókra és a neurotranszmitterek visszavételét gátló szerekre oszthatók.

161.


Hasonló könyvek címkék alapján

Popper Péter: Lélekrágcsálók
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet
David Servan-Schreiber: Szíveddel figyelj
Csépe Andrea (szerk.): Összefogás a depresszió ellen
Neil Nedley: Kivezető út a depresszióból
László Erika (szerk.): Félelmetes fenevadak
Michael Greenberg: Süss le, nap!
Jean Vanier: Depresszió…
Popper Péter: Válság és megújulás