Kína ​tíz szóban 36 csillagozás

Jü Hua: Kína tíz szóban

KÍNÁBAN BETILTVA!

„Aki ma forradalmi bajtárs, holnap már osztályellenség.”

Hogyan készül a tökéletes tacepao? Hány óra kell egy betiltott regény lemásolásához? Mi köze Maónak a hamisított mobiltelefonokhoz? Rendhagyó útikalauzában Kína elmúlt negyven évének drasztikus változásain vezeti végig az olvasót Jü Hua. Tíz nagy témán keresztül beszél társadalomról, krízisről és a kulturális forradalom legsötétebb éveiről. A vezér, a nép, az olvasás, az írás vagy az utánzat fogalmát körüljáró fejezetek középpontjában a kisember áll, akinek sorsa „egyetlen éjszaka leforgása alatt száznyolcvan fokos fordulatot vehet”. A Kína tíz szóban memoár, politikai kommentár és látlelet egy országról, amely egyszerre tűnik végtelenül távolinak és nagyon ismerősnek.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Magvető, Budapest, 2018
286 oldal · ISBN: 9789631438123 · Fordította: Zombory Klára
>!
Magvető, Budapest, 2018
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437560 · Fordította: Zombory Klára

Kedvencelte 1

Most olvassa 11

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 59


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Jü Hua: Kína tíz szóban

Először – nyilván – a különbségek tűnnek fel: a maoizmus diszkrét bája, meg a ’90-es évek robbanásszerű gazdasági ugrásának rejtett taposóaknái. Hogy ez mennyire egzotikusan „kínai”. De aztán kicsit mögé kukkantunk, és meglátjuk a párhuzamokat – hogy ez az abszurd mennyire rokon a mi saját kis abszurdunkkal. Jü Hua amúgy is szemre az eltérésekből építi fel esszékötetét, de nemcsak „nyugatiság” és „keletiség” eltéréseiből, hanem a Mao-rezsim és a jelenkori, sajátosan ázsiai vadkapitalizmus* között tátongó szakadékból is. De a szerző arra is ügyel, hogy eme különbségek mögött rámutasson a bujkáló azonosságokra. Jü Hua ifjúságának döntő élménye ugyanis a kulturális forradalom volt, amely során Mao ügyesen használta arra a legalsóbb néprétegekben feszülő elégedetlenséget, hogy felszámolja saját ellenzékét – elérte, hogy a tömegek haragja ne rá, hanem a közte és a tömeg között tébláboló köztes rétegre, az értelmiségre irányuljon. A gazdasági ugrás ugyanezt a széles körben elterjedt feszültséget, a személyes sorssal való elégedetlenséget aknázza ki, csak épp nem a kommunizmus győzelmét tűzi zászlajára, hanem a meggazdagodást: lehetővé teszi, hogy akiben van vállalkozó hajlam, az megszedje magát, ügyeskedjen, „kamuzzon”, hamisítson, korrumpáljon. Valaki másnak a kárára, természetesen. A másik párhuzam pedig a híres Mao-mondásban érhető tetten, miszerint "a forradalom nem díszebéd”, hanem "erőszakos cselekedet**”, magyarán ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, és nem lehetünk könyörületesek. Ez a gondolkodásmód – az átlagember életének szélsőséges semmibe vétele egy magasztos cél érdekében – ugyanúgy jelen van a mai államgondolkodásban, mint Maóéban: ahogy a Nagy Vezért nem érdekelte, ha komplett tartományok pusztulnak éhen a „Nagy Ugrás” lázában, úgy utódai sem haboznak, ha egy új ipari park építésekor le kell dózerolni egy lakókörzetet, csak most nem a kommunista ideológia, hanem a GDP növekedése szentesíti a célt. Az pedig, hogy mindez milyen emberi és környezeti károkat okoz, kit érdekel. A hosszú távon bekövetkező problémákkal ráérnek majd foglalkozni az unokáink.

Jü Hua mindezt személyes példák tömkelegével igyekszik illusztrálni, érdekesen, gyakran kifejezetten szórakoztatóan – bár ami azt illeti, nekem néha kicsit sok is volt az a példa. Mondjuk minden ötödiket becseréltem volna egy mélyebb elemzésre, és akkor rendben vagyunk. De azért ajánlom ezt a könyvet – annyit hallunk a kínai gazdasági csodáról, meg hogy micsoda követendő példa az „ázsiai út”, érdemes egy picit mögé nézni, nincs-e a szép illúziók mögött egy csúnya kis gonosz manó.

* Amely vadkapitalizmus magát továbbra is kommunizmusnak hazudja, pedig abból csak az állami túlszabályozás gyakorlatát őrizte meg, ám a vagyoni egyenlőségnek még az illúzióját is feladta.
** ”A forradalom nem díszebéd, nem egy írásmű megalkotása, nem egy kép megrajzolása, és nem hímzés; nem lehet olyan kifinomult, olyan könnyed, illedelmes, olyan gyengéd, kedves, udvarias, tartózkodó és nagylelkű. A forradalom lázadás, erőszakos cselekedet, amellyel az egyik osztály megdönti a másikat.” ("Vizsgálati jelentés a hunani parasztmozgalomról" (1927. március), Válogatott Művek I. k.)

Tarja_Kauppinen IP>!
Jü Hua: Kína tíz szóban

Amit @Bélabá gyengeségként rótt fel a kötetnek, nekem épp az volt benne a kedvencem: a két utolsó, közéleti, gazdasági témájú esszé már-már bohózatba illő, európai szemmel nézve egészen abszurd anekdotái. Ezek egyébként nemcsak az utánzás és a kamuzás fejezetekben* vannak jelen, hanem korábban is: aki olvasta a Testvéreket, az számos karaktert, motívumot régi ismerősként fog üdvözölni, s nekem bizony minden alkalommal nagy élmény volt ráeszmélni, életének mely mozzanataiból is merített a nagyregényéhez Jü Hua.
Én mindvégig roppant szórakoztatónak találtam, amint azt az olvasás időtartama is mutatja. Sztorizgat, őszintén, s a történetei gyakran humorosak (nem azért, ahogyan tálalja, hanem amiatt, amiről ír), jó néhányszor fájdalmasak, olykor már-már morbidok, s a legtöbbször meghökkentőek.
Jü Hua továbbra is a kedvenc kínai íróm, egyre magabiztosabban az. Remélem, az utolsó fejezetben megpedzett Kamuvárost valóban megírja egyszer. Én vevő lennék rá, az tuti.

*A tanultakat próbaképpen mindjárt alkalmaztam is spoiler
Oszt' majd meglásssuk, Kopasz Li büszke lehetne-e rám.

Bélabá>!
Jü Hua: Kína tíz szóban

Jü Hua egyetlen korábban magyarul megjelent könyve, a Testvérek nagy kedvencem. Ott is felvillant az író azokból a borzalmakból (kulturális forradalom), amit ebben a memoár- és esszé jellegű könyvében bővebben kifejt. Tíz témakört emelt ki, de nem mind volt olvasmányos, ez volt vele a bajom. Például az olvasásról, írásról szóló fejezeteket minden molynak javasolnám olvasásra. A könyv végi utánzat, kamuzás fejezetekben volt 2-3 gyengébb, unalmasabb történetelem. Lehet, hogy ezeket jobban kedvelnék azok, akik jobban érdeklődnek a közélet dolgai iránt. Egy kicsit kívülállóként olvastam ezt a gyengébbre sikerült 15-20 oldalnyi történetfolyamot. Jü Hua számos életeseményt említ meg, ezzel is hitelesíti a mondandóját. Menetközben gondolkodtam, mi az oka, hogy Kínában betiltották a könyvet? Szerintem a túlzott őszinteség lehet az oka, egy-két történet durván lerántja a leplet a (gaz)tettekről, és ezt az szókimondó hangot nem nagyon kedvelik Kínában. Ott, ahol az internet is komoly cenzúra alatt áll… Fura a kettősség a gazdasági világvezető hatalmi státusz és az erősen szabályozott állam működésében. Erről is szólhat a kamuzás vagy az utánzás rész, az emberek ott és úgy törnék át a gátakat, ahogy tudják és nem szégyellik.
Összességében érdekes, megdöbbentő írások, de külföldi szemmel nehezen érthető meg egy-két dolog. Akik szeretik az esszéket vagy memoárokat, és távol-keleti kultúrát, azok olvassák, másnak szürkébb olvasmány lehet. 4,5 csillag (4,3 pont).

pikkupilvi P>!
Jü Hua: Kína tíz szóban

China for Dummies avagy China 101.
Az írónak bevallottan erőssége a sztorizás, a kötetben pedig 10 önkényesen választott témát boncolva, számos személyes és a közéletből vett történeten keresztül igyekszik bemutatni azt a szédítő, bakugrásszerű fejlődést sok esetben inkább elfajzást, ami Kínában Mao ideje és az azt követő évtizedekben zajlott le.
Ismerkedésre, megmártózásra az alapokban alkalmas, de valamiért mégis untam sokszor lehet, nekem más fogalmaim vannak a jó sztorizásról.

pufirizs >!
Jü Hua: Kína tíz szóban

sajnos nem érzem úgy, hogy a 10 szó és fejezeteik által megismertem Kínát, és ettől a ténytől nehezen tudok elvonatkoztatni.
vajon megismerhetünk-e valamit egy ennyire személyes bemutató alapján? vajon lehetséges-e megismerni valamit bárhogy máshogy, mint egy ennyire személyes bemutató alapján? ezen elmélkedtem végig olvasás közben, és azóta sem jutottam döntésre. dugig a könyv különböző emberek történeteivel, életútjaival, amiket a szerző saját élete alatt hallott, összegyűjtögetett, és ebből a legtöbb úgy ül az ember vállán, mint egy mázsás súly, ami inkább előbb, mint utóbb a víz alá nyomja, és megfullad. fullasztó, ilyen volt a 10 fejezet, por ült rajtuk, és régiszaguk volt.
szívesebben olvastam volna a jelenlegi Kínáról, és a hozzávezető történésekről – és azt hittem, hogy erről is fogok –, de ez a könyv szinte csak a kulturális forradalom éveiről szólt, én pedig ennek következtében, Kínától közel 7000 kilométerre nem éreztem azt, hogy ezáltal megismertem ezt a különös népet.

Miyako71 P>!
Jü Hua: Kína tíz szóban

Az egyik oldalról nagyon érdekes olvasmány, ami bevezeti az olvasót a jelenkori Kína sajátos viszonyaiba. Meglepő és megdöbbentő volt olvasni (még a korábbi Kínáról szóló könyvek után is) a sok személyes történetben, milyen is a hétköznapok Kínája. Nekem kicsit sok volt a személyes jelleg miatti sok kitérő. A szerző annak érdekében, hogy az adott témában az adott szituációról viszonylag kerek képet adjon, sokszor messziről kezdett neki a történetmesélésnek, ettől néha úgy éreztem, elveszik a mondanivaló lényege.
A négy csillag pedig annak köszönhető, hogy a címmel ellentétben nem érzem úgy, hogy ebben a tíz szóban összefoglalta volna Kínát, nyilván az ország és benne az emberek ennél sokkal többrétűbbek; de még csak azt sem érzem, hogy a tíz legfontosabbat emelte volna ki.

kedaiyun>!
Jü Hua: Kína tíz szóban

Ez a második könyvem Jü Huától. Az első, a Testvérek regény, ez pedig novellás vagy inkább esszékötet. A tíz fejezet címe a borítón olvasható, és a szerző a saját életéből vett példákkal mutatja be Kínát régen és napjainkban. A kulturális forradalom időszaka meghatározó volt az író életében, így főként erről a korszakról olvashatunk visszaemlékezéseket, összevetve azzal, hogy milyen a mai Kína. A kulturális forradalom abszurditásairól korábban is olvastam már, így sok részlet ismerős volt.
A kedvenc fejezetem a Lu Xunről szóló volt, melyben bemutatta a viszonyát az íróhoz, illetve azt, hogy Lu Xun hogyan lett fogalom, intézmény, jelszó, majd hogyan kedvelte meg a könyv írója végül őt.
A kötet végén van egy táblázat, melyben a könyvben szereplő kínai szavak olvashatók a magyar átírás és a pinyin szerint, valamint – ha van – az egyéb átírásokat is felsorolja. off

emma07>!
Jü Hua: Kína tíz szóban

Nagy kedvvel fogtam hozzá a könyv olvasásához, de aztán a közepe fele el is vesztettem a lelkesedésem. Onnantól kezdve számomra ellaposodtak a történetek, mert ez a könyv valójában történetek láncából áll, amit a szerző néha elég pocsékul is fogalmaz meg. 10 témakör köré csoportosulnak ezek a történetek, csapong a múlt és a jelen között. Számomra ebből az egészből az derült ki, hogy a kínai emberek buták és ravaszak egyszerre, törtetők és hazugok, agresszívek és nincs lelkiismeretfurdalásuk, hogy embertársaikon átgázolnak.

Barbár >!
Jü Hua: Kína tíz szóban

Tíz esszé Kínáról 2009-ből azt az időszakot felölelve, amikor a kisember a kulturális forradalomból a pénzszerzésbe lépett át – szintén forradalmi hevülettel. Minden esszé egy-egy fogalmat értelmez, annak kínai jellegzetességeit emeli ki. Ezekből nagyon jól megismerhető a kínai ember gondolkodása, és érthetővé válik, hogy miért lesz hamarosan Kína a világ első számú gazdasági hatalma.
A kulturális forradalom a szerző alapélménye, mert az ő életében az általános iskola első osztályától egészen az érettségiig kitartott. Gyakoriak tehát a visszaemlékezések, és sok hasonlóságot észlel az akkori és a mai viszonyok között. Miért van ez így? Elmagyarázza, és hinni kell neki. Esszéit humoros, kedves és „szívfacsaró” történetekkel fűszerezi, hiszen nagy idők tanúja, és sok embert meghallgatott. Nem csak közli a tényeket, de élnek az oldalak.

Gábor_Hernádi>!
Jü Hua: Kína tíz szóban

Tiz rovid iras egy-egy szo jelentes kore felepitve. Erdekes, par kisse feluletes bepillantas Kina jelenebe es multjaba.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

…elsős tanárunk összeverbuválta az osztályt, és arra utasított minket, hogy fedjük fel a közöttünk bujkáló „kis ellenforradalmárokat”. Emlékeim szerint két gyereket jelentettek fel az osztálytársaim, az egyikük nevét sose hallottuk, de miután a tanár többször rákérdezett, kiderült, hogy egy hároméves gyerekről van szó, a feljelentő szomszédjának a családjából. Az volt a bűne, hogy egyszer alkonyatkor ellenforradalmi kijelentést tett, miszerint „leáldozott a nap”. Akkoriban Mao Zedongot volt szokás vörös naphoz hasonlítani, és éppen ezért nem lehetett csak úgy dobálózni a „nappal”, alkonyatkor például azt kellett mondani, hogy „nemsokára sötétedik”.

35. oldal

14 hozzászólás
Kuszma P>!

Hát így történt, hogy a formaságok kacifántos sorának végeztével, azaz miután az áthelyezési ajánlásomra rányomtak vagy hét-nyolc pecsétet, végül beléphettem az álmaim netovábbját jelentő kulturális központba. Emlékszem, hogy az első napomon szándékosan késtem két órát a munkából, mivel arra gondoltam, hogy akik ott dolgoznak, úgyis egész nap csak az utcán lófrálnak, de még így is én voltam az első, aki megérkezett a munkába.
– Hát ez itt az én helyem! – mondtam magamban boldogan.
A szocializmus legcsodálatosabb emléke ez számomra.

114-115. oldal

pikkupilvi P>!

A mobiltelefon-utánzatok kezdetben a Nokia, a Samsung, a Sony-Ericsson és más márkák funkcióit és dizájnját másolták le, és hogy a készülékek még jobban hasonlítsanak az eredetire, megtévesztő neveket adtak nekik: Nokir, Samsing, Suni-Ericcsun.

Barbár >!

A mi gazdasági csodánk, vagy úgy is fogalmazhatnék, a gazdasági haszon, amelynek megszerzésére oly büszkék vagyunk, bizonyos szempontból a helyi hatóságok végtelen hatalmából fakad, mivel egyetlen önkormányzati rendelet képes fenekestül felforgatni mindent. Bár ez a módszer túl egyszerűnek és durvának tűnhet, a gazdasági fejlődés terén gyors eredményekkel kecsegtet. Ezért azt kell mondanom annak a néhány nyugati értelmiséginek: épp az átláthatatlan kormányzás tette lehetővé Kínában a gazdaság ilyen mértékű szárnyalását.

191. oldal

Hence>!

Sok-sok évvel később, amikor a kínai kritikusok egybehangzóan az egekig magasztalták egyszerű és letisztult nyelvezetemet, én erre viccesen csak annyit mondtam nekik:
– Ez csak annak köszönhető, hogy nem ismerek túl sok írásjegyet.

105. oldal

pufirizs >!

Egy cikkemben egyszer így összegeztem az olvasással kapcsolatos élményeimet: „Nagy művek olvasása közben a szöveg távolra visz. És én, akár egy félénk gyermek, belekapaszkodom a kabátja csücskébe, s igyekszem lépést tartani vele, hosszan követem, sodródom vele az úton egy meleg és érzelemdús világba. Távolra visznek magukkal a szavak, de végül egyedül térek haza, s csak miután ismét otthon vagyok, döbbenek rá, hogy ő és én már örökké együtt maradunk.”

79. oldal

Barbár >!

Hihetetlen mennyiségű „mérges dudvának” kikiáltott könyvet semmisítettek meg a könyvégetések során, ezért az újonnan megnyitott könyvtárban nemigen volt semmi, talán ha húsz-egynéhány regény sorakozott a polcokon, amelyek kivétel nélkül mind az úgynevezett forradalmi szocialista irodalmat képviselték.

54. oldal

Barbár >!

A kulturális forradalom kezdeti szakaszában saját szememmel láttam az osztálytársaim funkcionárius apáinak bukását: miután „kapitalista úton járónak” bélyegezték őket, a forradalmi lázadók orrukat lilára, arcukat dagadtra verték, nyakukba méretes fatáblát aggattak, fejükre magas papírsüveget raktak, és ők egész nap mást se csináltak, mint kezükben seprűvel, félelemtől reszketve takarították az utcát. A járókelők bármelyik pillanatban beléjük rúghattak vagy arcon köphették őket.

86-87. oldal

Füles>!

(…) a fájdalomtól való félelem magánál a fájdalomnál is rettenetesebb

8. oldal

pufirizs >!

A piros házak közé beékelődött fekete épület öregebbnek tűnt a szomszédjainál. Úgy nézett ki, mint a két unokája által közrefogott nagyapa egy régi fényképen.

79. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jung Chang: Vadhattyúk
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól
Liu O: Öreg Can kóborlásai
Jung Chang – Jon Halliday: Mao – Az ismeretlen történet
Tiziano Terzani: A vég nekem a kezdet
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
Fenyvesi Katalin (szerk.): A holokauszt és a családom
Li Taj-Po: Li Taj-Po versei
Han-san: A bölcs vigyor
Ha Jin: Várakozás