A ​hetedik nap 27 csillagozás

Jü Hua: A hetedik nap

Jang ​Fej egy vonaton született, s miután anyja elvesztette, egy fiatal váltókezelő találta meg és nevelte fel tisztes szegénységben. Szerény hivatali karrierje megfeneklett, egy nagy szerelem emléke élteti, s legfőképpen nevelőapja iránt szeretete, aki mindent feláldozott a talált gyermekért……
Jang Fej egyszer csak arra ébred, hogy meg kell jelennie a temetkezési szalonban – azaz nyilván meghalt (bár a halálára nem emlékszik) –, de mivel nincs pénze temetkezési helyre, a temetetlen halottak világában találja magát. S itt hét nap alatt találkozik az életében fontos szerepet betöltő emberekkel – a nevelőapjával, gyönyörű feleségével, aki elhagyta őt, az emberekkel, akik egy házbontásban haltak meg, a csecsemőkkel, akiket a kórház mint hulladékot hajított ki a folyóba, Egérlánnyal, aki öngyilkos lett… Jü Hua hol ironikusan, hol megható szeretettel mesél elképesztő gyorsasággal változó hazájáról, amelyben óriási távolság választja el a temetkezési szalonban is előjogokat élvező… (tovább)

>!
Helikon, Budapest, 2019
260 oldal · ISBN: 9789634793403 · Fordította: Zombory Klára
>!
Helikon, Budapest, 2019
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634791676 · Fordította: Zombory Klára

Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

IrodalMacska P>!
Jü Hua: A hetedik nap

A koporsónak nincs zsebe – szokták volt mondani. De nem Kínában! Ott kérem a temetkezési vállalatnál két sorban ülnek a hamvasztásra váró testek, mert van a VIP részleg, akik kanapékon várakoznak, illetve vannak a műanyagszékeken kuporgó csórók. Természetesen a kiemelten kezelt halottakat is beelőzi a polgármester, aki hivatalosan a sok munkába halt bele (francokat). Aki sírhelyet váltott (ami egyébként drágább, mint egy lakás), azt végső nyugalomra helyezik, aki nem, az szép lassan elrohad a temetetlen testek földjén. A kormányzat lefizethető, a híreket elferdítik, a rendőrség pedig a végletekig korrupt (spoiler). A zöld területeket felszámolják, mindenhol társasházak, bevásárlóközpontok épülnek, a modernizáció kéretlenül beront az ajtón, ami érdekes ellentmondásban áll a kínaiak konzervatív gondolkodásmódjával.

A könyvben jól megfér egymás mellett a gazdaság egyre nagyobb méreteket öltő fejlődése, az irónia, valamint a hagyományos értékek éltetése, mint a szülők és gyermekek iránti önzetlen szeretet, a hűség és a törődés. A könyv hol roppant groteszk és mulatságos, hol kifejezetten megható, tökéletes elegye mindannak, amitől számomra kedvenccé válhat egy kötet.

Aki pedig azt gondolja, hogy a kínai állam működésének a leírása minden kétséget kizáróan illik egy gyönyörű, közép-európai országra… az csak és kizárólag a véletlen műve lehet. :)

rrita>!
Jü Hua: A hetedik nap

Néhol gyomorforgató, néhol varázslatos mese arról, hányféleképpen tönkre tudják tenni az emberek egymás életét akkor is, ha eredetileg nem ez volt a szándékuk: a kisfiú az egyedülálló apjáét, a túl szép lány a csóró barátjáét, a prostituált az őt megverő rendőrét. És hányféleképpen teszi tönkre mindannyiuk életét a modern Kína, ahol nem csak saját házhoz, hanem saját sírhelyhez jutni is szinte képtelenség, a boldogulás fokozatai egyenesen arányosak a protekcióval, a vezetők kozmetikázzák a sajtóban a tragédiákat, egy daganatos betegségre rámegy a család teljes vagyona, halott kisbabák úsznak a folyóban, és egy lány leugrik egy toronyházról, mert az iPhone, amit a barátja vett neki, nem is igazi iPhone.

De hiába nyomasztó temetetlen halottak kalandjairól olvasni a világon innen és túl, ez egy nagyon szép regény. A borítójába meg egyenesen szerelmes vagyok.

rec>!
Jü Hua: A hetedik nap

Hát… ezt elrontotta.
A hetedik nap egy mágikus-realista regény, amelyből a mágikus részt nem ártott volna még egy párszor átírni. Pedig úgy indult, hogy ez lesz az év könyve: groteszk helyzet, ragyogó fekete humorral, majd fantasztikus élettörténetek egymás után, amelyek a mai Kína életébe engednek betekintést.
Aztán a negyedik nap valami félrement, és az addig brillírozó író megpróbálja lefesteni a az általa elképzelt másvilágot részletesebben is. Kicsit erőltetett, szájbarágós, és önismétlő lesz (utóbbi lehet, hogy a fordító hibája, különösen akkor válik ez gyanússá, amikor ugyanaz a szóösszetétel háromszor egymás után szerepel egyazon mondatban). A felbukkanó mellékszereplők mintha lassan főszereplővé nőnék ki magukat, de sajnos egyikkel sem sikerült azonosulnom. Ráadásul a végén az író képtelen elvarrni a szálakat.
Összességében elég jónak mondanám, de az egyértelműen öt csillagos kezdés a felénél megbicsaklik, és a kifejezetten béna befejezés még egy fél csillagnyit levont.

G_Nikolett>!
Jü Hua: A hetedik nap

Mintha a règi kínai kísèrtethistóriák elevenednènek fel modern köntösben. Gogolt is idèző, szürreális világ, tele azzal a kortárs kínai prózából máshonnan is ismert, kètsègbeesett magàny-èrzèssel, aminek hatására az ember garantáltan elkezdi csörgetni a telefonját, hogy hallhassa a családtagok hangját….

timionthebranch P>!
Jü Hua: A hetedik nap

Érdekes, könnyen olvasható, rövid.
Nehéz vele kapcsolódni.

Hence>!
Jü Hua: A hetedik nap

Az élet egy utazás. A születéssel kezdődik, és a halállal ér véget, vagy lehet, hogy azzal sem. Jü Hua sajátosan értelmezi a halál utáni életet, és emellett bemutatja, hogyan keresztezik egymást a különböző emberi sorsok.
Számos kérdést felvet maga a történet azzal, hogy nem egy, hanem számtalan ember élete elénk tárul a kötet lapjain. Érdekes látni, hogy a modern Kína, amit probálnak egyre inkább vonzóvá tenni, mennyire nem foglalkozik az egyszerű emberekkel. A hagyományok, a büszkeség, a család, a szeretet, a szerelem mind-mind befolyásolják az emberek életét, de végül a legnagyobb tényező, a végső döntnök a szegénység az, ami eldönti, hova jutunk a halál után. Mert aki az életében senyvedett a szegénység rabigájától, a halálban sem nyugodhat meg. Vár rájuk a temetetlen testek földje.
A Kína kritika nagyon erősen megmutatkozik a regényben. De hát ugye, Jü Huától nincs ebben semmi meglepő.

Ádám_Boros>!
Jü Hua: A hetedik nap

Egy nagyon szép és ízlésesen érzékeny történet halott emberekről, amit kritikus felhang kísér végig a bölcsőtől a koporsóig (és azon túl is).
Ami számomra kevésbé volt megkapó az a boldogság ábrázolása. A melankólia és a bánat árnyalatai mellett bazárinak hatott az öröm(ködés). Illetve azzal, hogy a túlvilágig ért a történet, néhol engedte felülkerekedni a szentimentalitást a saját, amúgy erőlködés nélkül ringatózó hangulatán.


Népszerű idézetek

Nazanszkij >!

Engem néz, azután pedig a mellettem levő csontvázakat: – Te más vagy, mint ők – mondja.
– Én csak nemrég érkeztem – mondom –, ők meg már régóta itt vannak.
– Ti is nemsokára ugyanolyanok lesztek, mint én – szólt közbe az egyik csontváz.
– Mire elmúlik a tavasz, és elmúlik a nyár is, mi is úgy fogunk kinézni, mint ők – mondom neki.
Az arcára nyugtalanság ül ki: – És nem fog nagyon fájni? – kérdezi az iménti csontvázat.
– Nem fáj – mondja a csontváz –, olyan, mint őszi szélben a falevelek, amelyek egyesével hullnak le.
– Csakhogy a falevél újból kinő – mondja a fiú.
– Hát igen, mi nem tudunk újból kiterebélyesedni – mondja a csontváz.

210-211. oldal, Hatodik nap (Helikon, 2019)


Hasonló könyvek címkék alapján

Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő
Epres Szonja Lili: Éjszakánként furcsa hobbim lett 1.
Molnár Anna Lujza: Betli
Krzysztof Varga: Függetlenség sugárút
András László: Egy medvekutató feljegyzései
Pavel Vilikovský: Kutya az úton
Richard Brautigan: Görögdinnye édes levében
Pavel Vilikovský: Az utolsó pompeji ló