József ​Attila élete 96% 48 csillagozás

Az egyik legfájdalmasabb életút, amit valaha olvastam. Jolán/Lucie vallomásait olvasva sokkal világosabb és érthetőbb szegény József Attila hihetetlenül keserű gyermekkora, eszmélése, érzelmei, viszonyulásai, s ennek megfelelően a versei is.
Rendkívül önző módon azt mondanám, bár ne is lenne nekünk József Attilánk, csak ne kellett volna mindezen végigmennie… :((

Őszinteség,reménytelenség,őrültség,félelem, szegénység, boldogság,boldogtalanság,zavar,tudás,fájdalom,szeretetéhség,testvéri szeretet,kitartás.Ezek a föbb jelzők,amelyek a könyv kapcsán eszembe jutnak.
A 3. könyv amit József Attila életéről olvastam, és egyben a leghihetőbb,és a legfelkavaróbb is.József Jolán első műve,de ez nem tűnik föl,hiszen nagyon jól megvan írva.Átérezni a fájdalmat,a tehetetlenséget.
Ha valaki igazán megszeretné ismerni József Attilát,akkor ez a megfelelő könyv!

Nagyon nehezen tudtam elolvasni. Nagyon nehezen haladtam vele.
Azt a nyomorúságos életet, amit Jolánk elénk tár, nagyon nehezen tudtam megemészteni. Többször félre tettem, olvastam mást.
Ha a mai világban valaki szegénynek vallja magát, az gazdag a József családhoz képest.
Nem csak Attila életét ismerhetjük meg, hanem, Jolán Etus és a Mama életét is.
Nyomorúság kiölte Mamából a szeretetet. Ha csak egy picit is jobban szereti a gyerekeit, talán másként alakul mindegyikük sorsa. Annyit küzdött, annyit dolgozott, hogy közben nem maradt ereje szeretni, amit a lányok is hiányolnak.
Mintha el lennének átkozva.
Nem sikerül Jolán házassága, pedig Ödön feladja érte, értük az addigi életét, megtagadja családját. Nem sikerül Etus élete se. Hába vállalkoznak, próbálnak kitörni a nincstelenségből, előbb férje halála, majd azt követően a társ vállalkozó juttatja őt és gyerekeit megint a nincstelenségbe. Attila halálakor ugyan ott vannak, ahol évekkel azelőtt voltak, nincs semmilyük.
Sokkal többet megtudtam József Attiláról, mint eddig tudtam. Eddig csak a száraz tényeket ismertem.
Jolán könyve által megismertem a kapcsolatukat. Azt, hogy a három testvér miként próbált segíteni egymáson. A lányok hogyan segítetették Attilát, aki ezzel sokszor vissza is élt. Még életének utolsó pillanataiban is a két lány csak Attila boldogulásán fáradozott.
Sajnos Attila és a vele, benne élő szellemek ezt semmibe vették. Vitték őt a saját sorsa beteljesedésébe.

Te jó ég, ezen a családon valami átok ülhetett… Szegény nővéreknek annyira szimbolikus volt az őszi esőben a vìzmeregetés. Összefoglalta az egész életüket.
Nagy kár szegény Attiláért, vajon ha nem lett volna az a nyomor és visszautasìtás, akkor is bekattant volna? Fájdalmas volt látni, ahogy leromlik az állapota, (amilyen jópofa, leleményes leveleket írt, még inkább), honnan hová zuhant lelkileg és agyilag.
A gyerekkori öngyilkossági kìsérleteit mondjuk elég komolytalannak éreztem. Mármint persze, voltak gondok, viszont azt kétlem, hogy Attila meg akart volna halni. A keményìtős figyelemfelkeltés volt, az Aspirines meg kamaszos hülyeség. Ha visszagondolok a kamaszéveimre, félelmetes, miket ki nem találtunk, hogy megússzunk egy- egy dolgozatot… A tizenévesek ezek szerint már száz éve se voltak teljesen százasok.
Valamelyest hasonló sorsot vélek felfedezni Attila és Szobotka Tibor közt. (És mintha ő is emlegette volna a Kispiszkos vendéglőt?) Nyilván minden generációnak megvan a sorsüldözött, meg nem értett, fel nem fedezett művêsze.
Az olvasást egyszer félbe szakítottam, hogy elolvassam Kosztolányi Barchoba novelláját. Ez valami hátborzongató volt.
Tetszik, hogy Jolán milyen cselesen elkerülte a saját és Etus magánéletének a részleteit. Ha valaki rákeres Makai Ödönre a neten, néhány dolog más megvilágìtásba kerülhet, mint például a nővérek közötti feszültség. Szóval szimpatikus, hogy csak Attila életére koncentrált, így is akadt neki épp elég anyag.
Az utolsó pár résztől majdhogynem rosszul lettem, mikor a holttestet írja le.
Borzalmas és fantasztikus könyv egyszerre.
Az egyetlen, ami talán kifogásolható, hogy nincsen fejezetekre, részekre bontva. Ìgy könyvjelző nélkül nehezen boldogultam volna vele.

Számomra érdekesebb volt, mint nyomasztó, mivel nagyon szeretek a régi Budapestről olvasni. József Attila gyerekkora sajnos nem volt kirívó abban az időben. Hogy mitől lett mégis ennyire szerencsétlen, számomra egy kicsit rejtély maradt, mint ahogy Jolánék sem tudták az okát. Annyi bizonyos, hogy sok rossz döntést hozott és – elnézést a kifejezésért – de elég arcos volt. Nekem úgy tűnt, hogy több lehetősége is lett volna, ha nem ennyire magabízó és önérzetes. Épp ezért nem tudtam sajnálni a felnőtt József Attilát, ami azért is furcsa, mert Jolán írta a könyvet, a testvére, és mégsem tudtak szánalmat kelteni bennem a szavai. Összegezve, érdemes elolvasni, nekem Jolán nagyon szimpatikus volt.

Miután végeztem a könyvvel, csak ültem és bámultam magam elé. Nem igazán tudom megfogalmazni, milyen érzések kavarognak azóta is bennem, de egyet tudok: nem értem, hogy a kortársai miért nem ismerték (f)el, milyen igazán nagy tehetségű költő volt József Attila!
Bárcsak megölelhetném a Költőmet!

Hogy ebben a könyvben a nagyon személyes, családi pletykákból, történetekből mennyi az igazán, a hivatalos irodalomtörténet szempontjából hiteles, talán nem is annyira fontos. A lényeg, hogy a testvér szemén keresztül is beleláthattunk Attila világába.

Félbehagytam,mert megtudtam hogy J.Jolán elhallgatott pár fontos dolgot az életéből-így bármi fikció lehet a könyvben. A Lovag utcába kerültek a gyerekek,itt hagytam el.

Nagy élvezettel olvastam annak idején, talán Jolánnak is köszönhető, hogy ennyire megszerettem József Attilát. Ezt követően kezdtem nem csak a műveit, hanem az életét is jobban tanulmányozni.

Mindenkinek ajánlom. Ha többet szeretnétek tudni József Attila és testvérei életéről. (Lelkileg érdemes felkészülni előtte)