Medvetánc 8 csillagozás

Egy nagyszerű kötet József Attila verseiből. Egy lélegzetre nem is lehet (nem is szabad) elolvasni, mert a versek zöme nagyon szomorú… tanyavilág, poros utak, magányosan álló fák, károgó varjak, piszkos, rongyokban járó parasztok, éhség, vihar, hideg, pocsolya, disznók, sovány lovak, fáradtság, munka, gyárak, alkoholba menekülő emberek, halál, ködös homály, reménytelenség… csak ritkán fénylik be egy-egy szerelmes vers, de már ott is a következő a rideg valóságról… A kötet tartalmazza a már jól ismert verseket: Mama, Tiszta szívvel, Tedd a kezed, Anyám, Mondd, mit érlel… Hetedik, Reménytelenül… Ezeken kívül nagy kedvencem még a Hangya, Füst, Nyár, Favágó, Határ és a Fák. Szép ám mélabús kötet, szerencsére süt a nap, így olvasás közben néha kitekintettem az ablakon…

„Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
(Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)”