József ​Attila minden verse és versfordítása 60 csillagozás

József Attila: József Attila minden verse és versfordítása József Attila: József Attila minden verse és versfordítása József Attila: József Attila minden verse és versfordítása József Attila: József Attila minden verse és versfordítása

A kötet tartalma: versek időrendben, az évszám feltüntetésével. Utána a Változatok alcím következik, majd az Alkalmi rögzítések, ezután pedig a műfordítások, legvégül pedig a költő önéletrajza. A költő főként francia nyelvről magyarra fordított verseket.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete verseskötetek

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
656 oldal · ISBN: 9631534316
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
636 oldal · ISBN: 9631523152
>!
Madách, Pozsony, 1983
638 oldal

3 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 27

Most olvassa 12

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Véda MP
József Attila: József Attila minden verse és versfordítása

Azon ke(d)vesek egyike, akikért úgy tudok rajongani, hogy közben nem szívcsücsök. Lenyűgöz a zsenije és ezzel ragad magával!

2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell
József Attila: József Attila minden verse és versfordítása

Szeretem József Attilát, de nem a kedvencem. Nekem főleg a kései, a szerelmetes és a nagyon depresszív versei tetszenek, a munkásmozgalmasak meg határozottan nem. (Amúgy a későbbiek tudatában érdekes, hogy milyen sokszor jelennek meg a vonatok a verseiben)
Vele is úgy vagyok, mint Adyval, sokkal jobban szeretem azokat a verseit, amik nincsenek benne a tankönyvekben.

>!
schesztiஐ P
József Attila: József Attila minden verse és versfordítása

Verseskötetet nem lehet elolvasni, mindig újra és újra olvasgatni kell, belemerülni, felütni valahol, akárhol, és hagyni, hogy a szavak körénk fonódjanak. József Attila verseire ez sokszorosan igaz. Mert amikor azt hittem, már visszatehetem a polcra, belelapoztam, és maradt még pár éjszakát az ágyam mellett.
"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret…"
Én nagyon, nagyon szeretem.

>!
blossoming
József Attila: József Attila minden verse és versfordítása

Bármikor, bárhol. Mindig nagy kedvenc volt, de mikor néhány évente újra a kezembe kerül, mindig újra meglepődök, hogy mennyire szeretem.

1 hozzászólás
>!
fuzsa 
József Attila: József Attila minden verse és versfordítása

Imádom azokat a vékony lapokat benne (:… és hát József Attila versei gyönyörűek. Lehetetlen letenni ezt a kezünkből.

>!
Luna_Iceshard
József Attila: József Attila minden verse és versfordítása

Nem lett akkora kedvenc, mint például Pilinszky, de voltak versei, amiket még nem ismertem, viszont nagyon tetszettek, egyik ilyen például a Lovas a temetőben:)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Katze

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Kopogtatás nélkül

4 hozzászólás
>!
VERDI

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S ím váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
míg nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szívemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibírnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

>!
Katze

Ha tested fázik, lelkem Rád adom,
Két vállad bársonnyal betakarom.
És reszkető agyam, ha éhezel –,
Szükségbe nálam soha nem leszel.

S ha fáradt tested megpihenni vágy,
Nyugodj karomba, – nincs puhább faágy
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.

Nagy ajándékok tora

>!
Katze

Ha én sírok, a világ vére hull,
Ha káromkodok, minden trón remeg,
Ha nevetek, az Isten is örül
S tavaszba szöknek akkor a telek!

A legutolsó harcos

>!
apple_pie

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Az én ajándékom (1921)

>!
Véda MP

A vén diványon hentereg a Nap,
Magával hozta erdők illatát
S kinek örömből semmi sem maradt,
Vidultan nézem én kopott diák.
Hogy nyújtózik, milyen kacér, hamis!
Aranyhajával elborítja arcom,
Lágy csókja éri rezgő ajkam is,
Ölébe békén árva főmet hajtom.
– Ó Nap, a csókod új életre kelt,
Ha símogat selyem hajad, még élek;
Rossz idegem új ösztönökre lelt.
Maradj örökre – éjszaka lesz, félek,
Az éjnek oly riasztó árnya van
S ó jaj, nem gyújthatom föl önmagam!

Napszonett

Kapcsolódó szócikkek: Nap
2 hozzászólás
>!
Katze

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,
segítnék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat,
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

Istenem

1 hozzászólás
>!
VERDI

KÉSEI SIRATÓ
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad –
félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el – kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve –
nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

1935 / 1936. december

393. oldal Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1980

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Szamárfül
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Fodor Ákos: Addig is
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei
Gazdag Erzsi: Mesebolt
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei
Fodor Ákos: Akupunktura