Altató 97% 235 csillagozás

3 évesen tanultam meg, de manapság is el tudom mondani elejétől a végéig.

Sosem értettem, hogy a bátyámnak miért van névre szóló altatóverse, nekem pedig miért nincs…

Az egyik legszebb altató:-)

A kívánt hatást egyelőre még nem éri el ugyan, alvás helyett ugyanis megenni akarja a könyvet, de többnyire lelkesen hallgatja, nekem pedig ismét kedvem szottyant József Attila verseket olvasgatni.

Kis nosztalgia. Nagyon szeretem, főleg ezt a kiadást.

A verset, azt hiszem, mindannyian kívülről tudjuk. Valamikor elemiben tanultuk mi, ám sosem ragadott meg eléggé, mert csak a kisfiúknak szólt. (Nyolcéves énemmel nem vitatkozunk arról, hogy kinek szól, és kinek nem!)
Füzesi Zsuzsa illusztrációi nagyon aranyosak, részletgazdagok.

Igazából 2 példány is van belőle, úgyhogy van egy a nappaliban és egy a gyerekszobában, így mindig kéznél van. Dóri forgatja is sűrűn, szinte minden nap előkerül. Nézegeti a képeket, néha megengedi hogy fel is olvassam neki. :) Ha kicsit nagyobb lesz meg is tanuljuk! :D

Én egy nagyon régi kiadást olvastam, és ezt bizony nem adnám a gyerek kezébe még sok-sok évig. Ijesztőek a rajzok (piros szemű kis Balázs), depresszív a színvilág (sötétlila, sötétzöld), még bennem is rossz érzéseket keltett, nemhogy egy piciben. Kár, hogy a kivitelezés félrement, kedves kis versike ez.

2023 Update:
Mindennapos altatóversikém, csak nem tudtam fejből az egészet. Ezzel a – gyönyörű szépen illusztrált – kiskönyvecskével majd jól megtanuljuk a kisfiammal.
Igaz, nálunk kis Balázs helyett kicsi Áron szerepel ;)

2016:
Zseniális versike, és most még kapóra is jött egy kihívás miatt :)

(Azért hogy ne tűnjön olyan egyszerűnek a plecsniszerzés egy kicsit utána olvastam a versikének :)
Alkalmi vers, melynek megírására barátja, a Reménytelenül címû versét megzenésítõ Ottó Ferenc kérte föl (unokaöccse, Gellér Balázs elsõ születésnapja alkalmából). Bár az Altató 1935 februárjában született, csak a Szép Szó 1938-as József Attila-emlékszámában jelent meg elõször. Leginkább szembetûnõ sajátossága a versnek csodálatos gyengédsége. A „hivatkozások” felsorolásának monotóniáját azzal ellensúlyozza, hogy nemcsak megszemélyesíti a tárgyakat, hanem kiemeli apró gesztusaikat is (a darázzsal alszik a „zümmögés”, a villamos „álmában csönget egy picit” stb.). A meseszerû körkép és az utolsó elõtti versszak némiképp túlbonyolított metaforája után (a távolság mint ajándék, szoros kapcsolatban azzal az ígérettel, hogy óriássá fog nõni a megszólított gyerek) egyszerûségében is döntõ – tovább nem fokozható – érvnek szánja, hogy alszik már az anyuka is.

És még az is kiderült, hogy szobra is van kis Balázsnak Gödöllőn:
https://m.youtube.com/watch…

Kedd esti mese fürösztés után.
A könyvet ketten olvastuk: Márti kézzel-lábbal-foggal, @worsi pedig a fürdőszobából hallgatta az átiratokat, és jókat kuncogott rajta (utólag mesélte).
A rímbe ugyan sehogyan sem fért bele a lánynév, de azért hozzá lehetett tenni:
„Aludj el szépen, kis Balázs.” – meg Márti.