Altató 97% 211 csillagozás

Sosem értettem, hogy a bátyámnak miért van névre szóló altatóverse, nekem pedig miért nincs…

Az egyik legszebb altató:-)

A kívánt hatást egyelőre még nem éri el ugyan, alvás helyett ugyanis megenni akarja a könyvet, de többnyire lelkesen hallgatja, nekem pedig ismét kedvem szottyant József Attila verseket olvasgatni.

A verset, azt hiszem, mindannyian kívülről tudjuk. Valamikor elemiben tanultuk mi, ám sosem ragadott meg eléggé, mert csak a kisfiúknak szólt. (Nyolcéves énemmel nem vitatkozunk arról, hogy kinek szól, és kinek nem!)
Füzesi Zsuzsa illusztrációi nagyon aranyosak, részletgazdagok.

Kis nosztalgia. Nagyon szeretem, főleg ezt a kiadást.

Igazából 2 példány is van belőle, úgyhogy van egy a nappaliban és egy a gyerekszobában, így mindig kéznél van. Dóri forgatja is sűrűn, szinte minden nap előkerül. Nézegeti a képeket, néha megengedi hogy fel is olvassam neki. :) Ha kicsit nagyobb lesz meg is tanuljuk! :D

Én egy nagyon régi kiadást olvastam, és ezt bizony nem adnám a gyerek kezébe még sok-sok évig. Ijesztőek a rajzok (piros szemű kis Balázs), depresszív a színvilág (sötétlila, sötétzöld), még bennem is rossz érzéseket keltett, nemhogy egy piciben. Kár, hogy a kivitelezés félrement, kedves kis versike ez.

Kedd esti mese fürösztés után.
A könyvet ketten olvastuk: Márti kézzel-lábbal-foggal, @worsi pedig a fürdőszobából hallgatta az átiratokat, és jókat kuncogott rajta (utólag mesélte).
A rímbe ugyan sehogyan sem fért bele a lánynév, de azért hozzá lehetett tenni:
„Aludj el szépen, kis Balázs.” – meg Márti.

Ezt a verset, azt hiszem, mindenki ismeri, tanulta. Én nem szerettem, amikor tanulni kellett, annyira fiús volt és annyira nem érdekelt. De azért muszáj volt…
Ma már nem bánom, szeretem olvasgatni (vagy ha nincs kéznél a könyv, felmondani) a kislányomnak, aki élvezettel hallgatja mi mást is tehetne?. :D

Most ott tartok, hogy simán az első versszakba beleásítok, ha a gyereknek nem is, de nekem használ.

     A Noran Könyvkiadó változatával találkoztam korábban és annyira szépnek találtam Ese Katalin rajzait, hogy rögtön meg is vettem az ikrek számára… És lám, most visszajutott hozzám, anyukám eltette ezt is emlékbe. Mivel ez nem leporelló, vékonyak a lapjai, inkább óvodáskorúaknak ajánlanám, akik már tudnak szépen lapozni, vigyázni a könyvre.
     Most viszont ráleltem e könyv leporellós (Pro Junior) változatára is anyukám gyűjteményében, hát gyorsan végiglapoztam ezt is. Nekem ugyan taszítóan élénkek a színei és túl cukiságsziruposak a rajzok, de hát hátha épp ez ragadja meg a kicsik lelkivilágát leginkább. Ám tudom, hogy miért épp ez a kiadás mentődött el másodpéldányként a féltett kincsek közé: mert az utolsó oldalon a katona egy kis huszár zsinóros mentében, huszárnadrágban (bár épp ló nélkül). E mozzanat felülír minden giccset e könyvben.