A ​hasadék 86% 685 csillagozás

Miért halogattam én ezt a könyvet eddig? – tettem fel a kérdést magamnak olvasás közben. Mert hogy teljesen lenyűgözött!
Van nekünk egy szlovák szerzőnk, Jozef Karika, akit előző regénye után felkeres egy férfi és különös történettel áll elő. (Lehet, hogy már ez is csak fikció?) Igor szerint a Tirbecs-hegységben furcsa eltűnések és megmagyarázhatatlan események történnek. Úgy dönt, hogy barátnőjével, Miával, az ezotéria iránt érdeklődő Andrejjel és az örök szkeptikus Dáviddal elindulnak a hegyekbe, hogy maguk járjanak utána a dolgoknak. Ezt az eseménysort írja le Karika és tárja elénk, olvasók elé a saját megjegyzéseivel fűszerezve.
A könyv végig lábjegyzetekkel, valódi vagy valódinak beállított cikkekkel operál, megteremtve a kételyt, ami a teljes köteten át elkísér. Mi igaz és mi nem? Kinek hihetünk és kinek nem? A válasznak mindenki járjon utána saját maga! Én csak annyit mondhatok, hogy szerintem ez egy szuperül kitalált, remekül felépített történet, akármekkora arányú benne a valóság és a fikció. Olvassátok el, érdemes!

Az @Animus kiadó már ígéretet tett arra, hogy jövőre újabb könyvet jelentetnek meg a szerzőtől. Én pedig már most, látatlanban bizalmat szavazok neki!

Meg van az az érzés, az a zsigeri félelem, amikor éjszaka egyedül kóborolsz valamerre? Legyen az egy város, ahol üresek az utcák, amelyeken haza kell csattognod a munkából. Vagy egy erdő, amelyben egy bulizással egybekötött bátorságpróba alkalmával, kissé spiccesen elindultál felfedezőútra? Na, A hasadék pontosan ezt az érzést adja meg. Annak ellenére, hogy mi csupán olvasóként követjük nyomon az eseményeket – a puha ágyunkban, a fotelben ülve, esetleg a szőnyegen elterülve –, mégis elönti egyfajta rettegés és baljós érzés a belsőnket.
Igor egy hétköznapi, friss diplomás fiatalember, a maga egyszerűségével lazán, olykor vulgárisan meséli el ezt a nem mindennapi, hátborzongató történetet. Mindezt olyan kontextusban, mintha csak egy baráti összeröffenésen lenne, és szimplán eszébe jutna: „Na, képzeljétek, mi történt velem…”
És mégis ebben rejlett igazán a zsenialitása, mert mindezt a szerző olyan módon tárta elém, hogy feltétel nélkül megadtam magam a sztorinak, és az események haladtával egyre többször futkosott a hátamon a hideg.

Érdekfeszítő, laza nyelvezetű, magával ragadó kötet A hasadék, amelyben a horror, a misztikum és a thriller elemei váltakoznak. Jozef Karika a helyszíneket élethűen mutatja be, amitől mi olvasók is ott érezzük magunkat a Szlovák Tribecs-hegységben. Őszintén szólva, eddig imádtam kirándulni, erdőt járni, de hála az írónak, most kereshetek új hobbit magamnak.
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2021/07/03/jozef-karika-a-hasadek/

Értő körökben az már vajon szegénységi bizonyítvány, ha valaki a Blair Witchen is tudott hangosan hortyogni…? Ezek után mit várjon ez a gyakorló sznob egy közel 400 oldalnyi misztikus thrillernek becézett Tribecs-túrától.

Azt írja a szerző, hogy … vannak kérdések, amiket sötétben tilos feltenni. Lehet benne valami. Velem is előfordult már, hogy belém fagyott a szafaládé egy jó kis thrillertől. Ej, de régen volt, és sajnos most sem jött vissza az a fergeteges, ideglelős borzongás.
Pedig amúgy kifejezetten kedvelem a multiverzumokról, az egymást átfedő létsíkokról, egymásba csúszó valóságokról szóló, jól sikerült írásokat. Utoljára ilyet Sweterlitsch-től olvastam, többet is.

Karika ebben a kötetben megkísérli dokumentarista csomagolásban eladni a fent említett szafaládét, de ezt most én nem kajáltam meg.

"Csend a szemmel”… Szándékos misztifikáció, vagy félelmetes valóság? Kiváló pszichológiai mű, amely egyensúlyoz a horror és a rejtély határán, miközben az ember legmélyebb félelmeit idézi fel az egyszerű rémisztgetés helyett. Megvan az ereje és a feszültsége, bár a legtöbb, amit a csoport Tribecben tapasztal, inkább zavaró, mint egyenesen fenyegető lenne. Karika egyáltalán nem mutatja meg a legnagyobb borzalmakat, elrejtve hagyja, szereplőit nem dobja egyetlen szellem karjába sem, csak lebontotta a valóság felfogását. Okosan használta az elmesélt emlékek motívumát, elkerülve ezzel a kontextusok bonyolult összekapcsolásának és ötvözésének szükségességét. A tudat alatti félelmünket használja ki: az ismeretlentől, az „erdőtől”, mint a titokzatos helytől való ijesztő „figurától. Nem féltem olvasni, de olyan … kellemetlen, zümmögő, tolakodó volt, mert mi lenne, ha … Szkepticizmusom ellenére azon emberek közé tartozom, akik nem mennek Tribecbe. Inkább a maradok a Bükk-hegységnél. A könyv olvasása során többször is eszembe jutott (Castaneda könyvéből) Don Juan spoiler szavai: „A leglényegesebb dolog, amit meg kell tanulni, hogyan lehet a világok közötti hasadékba kerülni, és hogyan lehet átlépni a másik világba. A két világ között – a diablerók és az emberek világa között – szakadék van, de létezik egy olyan hely, ahol e két világ fedi egymást. Ott található a hasadék. Nyílik és csukódik, akár a szél csapkodta ajtó. Ahhoz, hogy odajusson, egy embernek edzenie kell az akaratát. Úgy mondhatnám, hogy leküzdhetetlen vággyal és eltéríthetetlen elszántsággal kell rendelkeznie”.

Vannak azok a könyvek, amiket nem szeretnék újra olvasni, nos ez is közéjük tartozik. Nem azért, mert nem lenne jó könyv, mert nagyon is az, de rendesen beparáztam tőle, attól a misztikumtól, ami körülöleli az egészet.

Igaz ez az egész vagy sem? Sok-sok információt kapunk a múltban történt eseményekről, amik megalapozzák a történetet. Ezek mind nagyon érdekesek és érdekfeszítőek, amik arra sarkallják az embert, hogy utána olvasson. Hirtelen elkezdett érdekelni az egész, elkezdtem felkutatni az interneten az eltűnéseket és a Tribecs hegység legendáját. Teljesen berántott és nehezen tudtam abbahagyni az olvasást. Amikor viszont este olvastam egy félelem lett úrrá rajtam és minden kis neszre megijedtem… bennem félelmet keltett.

Igor elmesélése vajon csak egy fikció lenne? Én nem tudtam eldönteni, bennem ott motoszkál az is, hogy nem vetette meg a különböző szereket és lehet akár annak is a hatása…Viszont a sok múltban és máig történt események, eltűnések mind azt támasztják alá, hogy akár igaz is lehet az ő története.

Időhurok? Dimenziók? Lidércek? Sokáig fog ez a történet a fejemben motoszkálni, nagyon jó könyv és téma, ami teljesen berántott. De egy biztos, nem szeretnék mostanában kirándulni! Akik pedig félősebbek nekik javaslom, hogy csak nappal olvassák! :)

Őszintén szólva, nem tudom, hogy mit is gondoljak. Elolvastam a könyvet és tanácstalan vagyok. Jozef Karika, az író egy neki elmesélt történet ad tovább nekünk, olvasóknak. Nagyon tetszett Igor lezser, szabados elbeszélés módja. Viszont nem tudom, hogy ez egy igaz történet volt-e, vagy egy betépett elme horrorisztikus agyszüleménye vagy esetleg az író egy zseniális csavarral így írta meg a művét. Mindenesetre nagyon jól sikerült a borzongást, a misztikumot, a rejtélyt és a lehetséges valóságot megfelelő arányban adagolnia. Szívesen utánajárnék a Tribecs titkainak, mert el tudom képzelni, hogy vannak a Földön ilyen helyek, ahol megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Csak ajánlani tudom ezt a thrillert borzongásra vágyó olvasótársaimnak és nagyon várom Karika következő regényét.

Olyan rég fordult már elő velem, hogy valamit, szinte tényleg, szó szerint, egy ültő helyemben elolvastam, hogy valamibe ilyen nagyon bele tudtam élni magam, talán évekre is tehető.. Ilyenkor viszont azt érzem, hogy minden – általam kevésbé jónak tartott – könyvvel megküzdés is megérte, ezekért az órákért, élményekért éri meg olvasónak lenni.
Ebben a kötetben szinte semmi sem történik. Az is jó lassan… és mégis, zseniális! A szerző a hangulatteremtés mestere, egy sejtelmes, sötét, nyomasztó érzés teljesen rám telepedett közben, sőt, az álmomba is belopta magát. Ha egészen őszinte szeretnék lenni, meg is rémített. Azt gondolom, hogy évekkel az olvasása után is emlékezni fogok erre, ha a története fakul is valamelyest.
Imádok túrázni, rengetegszer töltöttem éjszakákat hegyeken, erdőkben, mindig azt gondoltam, hogy kevesebb rossz érhet ott, mint a lakott területeken, de ezentúl lehet, hogy lesz majd bennem egy hangocska, ami a fura zörejeknél megszólal.. :) Törtem rajta a fejemet, hogy lenne-e kedvem elkirándulni oda, és meggyőződni mindenről a saját szememmel.. Mindezek ellenére igen :)
Azon pedig gondolkodnom sem kellett, hogy szívesen elolvasnám-e Karika uraság többi írását, a válasz egyértelműen igen! Miért nincsenek magyarul? :(

A szerző zseniális elbeszélő, egyéni stílusa a regény egyik erénye. A hasadék tökéletesen fogyasztható thriller és horror keveréke. A történések abszolút elnyelik az olvasót, oldalról oldalra olvasásra kényszerítve, megragadja a képzeletet. Nekem mégis egy picit végig hiányzott belőle valami valószerűtlen, igazán félelmetes, sötét vagy ijesztő. Erre csak a végső események keretében került sor, sokat kellett várni rá. Akkor azonban az mindent vitt, megérte várni.

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/05/a-hasadek.html

Para. Az egész könyv rohadt para. Illetve ez így nem teljesen igaz. Az első fele nem volt para, csak rettenetesen feszült. Annyira, hogy nem tudtam letenni. A másik fele viszont para. Talán azért, mert azt már éjjel olvastam, de akkor is. Meghatározhatatlan félelem rántotta görcsbe a gyomrom. Hosszú ideje ez volt az első könyv, ami már az elején hihetetlenül megemelte és végig fenn is tartotta a pulzusom a csillagos égben. Nem ettem, nem aludtam, elveszett a külvilág. Nem lehetett letenni.

Régen féltem ennyire, főleg nem könyvtől….igaz a sztori vagy nem… én rettegtem. Jesszus!