Jozef Genzor (szerk.)

A ​csodálatos fa 8 csillagozás

Fülöp-szigeti mesék
Jozef Genzor (szerk.): A csodálatos fa

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Mladé Letá, Bratislava, 1981
228 oldal · keménytáblás · Fordította: Vércse Miklós · Illusztrálta: Viera Bombová

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
palastim
Jozef Genzor (szerk.): A csodálatos fa

A negyedikes lányomnak meséltem belőle, nagyon lekötötték a különböző eredetmondák, mítoszok: mi, miért, hogyan lett.
A 9-11 éves korosztálynak való mesék további kérdéseket vetnek fel bennük, de az éppen Miért? korszakban lévő kisgyerekek szüleinek is ajánlom olvasásra. (Azonban érdemes előtte mazsolázni a szülőknek, mert Fülöp-szigeteki mítoszokról van szó.)

>!
Amrita IP
Jozef Genzor (szerk.): A csodálatos fa

Vannak benne tényleg jó, kedves, de egészen kegyetlen mesék is, amik nem tetszettek. Érdemes belőle válogatni egy-két mesét, de saját példányt nem veszek belőle.

>!
Gáborr_Nagy
Jozef Genzor (szerk.): A csodálatos fa

A mesék zöme arról szól, hogyan keletkezett valami hegy meg sziget, vagy számomra ismeretlen növény, furcsa állat (szinte mindegyik emberből alakult ki büntetésül). Ezek a történetek meglepően szűkszavúak és rövidek. A végén jönnek a mi tündérmeséinkre emlékeztető kicsit hosszabb szövegek.
Egzotikus, különleges válogatás, egy általam egyáltalán nem ismert világba vezet.
a képek egyáltalán nem tetszettek, és nem értettem, miért ilyen marha nagy és nehéz ez a könyv, alig lehet tartani. Pedig a szövegek rövidek, sok az olyan oldal, ami majdnem teljesen üres, csak 1-2 mondat van rajta.


Népszerű idézetek

>!
Amrita IP

A bangarafa virágának az illata nem a legkellemesebb, de a tündérek – nem tudni, miért – éppen az ilyen fákon tanyáztak.
Ahányszor csak virágba borult a fa a halász minden alkalommal elhatározta hogy kivágja. De félt a fán tanyázó tündérektől, így hát a fiával együtt inkább tűrték a kellemetlen szagot.
Hanem egyszer a halász megbetegedett ettől a fránya virágbűztől, és akkor végleg úgy döntött, hogy a fát mégis csak kivágja. Megélesítette a fejszéjét és megállt előtte. (…)
De mi előtt belevágta volna a fejszéjét, lejött a fáról egy tündérke, olyan kis csöppség, akár egy kétéves gyermek. A haja olyan hosszú volt, hogy a sarkát verte, a lábán pedig elöl volt a sarka, hátul meg a lábujjai. A bőre hamvasfehér volt, mint a rizsé, a fogai meg színaranyból voltak. A kezében kalapot tartott.
– Jóember – szólalt meg a tündér – , kegyelmezz meg a fámnak, s én neked adom ezt a kalapot. (…) Ez olyan kalap, hogy ha a fejedre teszed, láthatatlanná válsz.
– Hát jó, nem bánom – egyezett bele a halász. Fogta a kalapot, illendően megköszönte, és azzal elment.

109-110. oldal, A kis tündér

2 hozzászólás
>!
Amrita IP

Nemsokára fiuk született. Olyan csöppecske teremtés volt és annyira hasonlított egy csigára, hogy úgy is hívták: Csigabiga. A szülei azonban még így is nagyon szerették.

142. oldal, Az elátkozott csiga

>!
Amrita IP

Mesélik, hogy valamikor nagyon régen még nem ragyogott a Hold az égen. A Nap is bágyadtan, szomorkásan nézett a világra. Mindenki elismerte a világmindenség urának, de ez sem vigasztalta, mert magányos volt, hiányzott az úrnője, aki vigasztalja.

9. oldal, Hogyan keletkezett a Hold


Hasonló könyvek címkék alapján

D. Nagy Éva (szerk.): A halhatatlan Kukul
Boglár Lajos (szerk.): A Tollaskígyó fiai
Baktay Ervin (szerk.): Indiai regék és mondák
Catherynne M. Valente: The Grass-cutting Sword
Román József: Mítoszok könyve
The Book of Beginnings
Apagyilkos sámánfiak
Móra Ferenc: Rege a csodaszarvasról
Caitlín Matthews: Kelta hagyományok
Kalevala