A műfordítás elveiről 0 csillagozás

Magyar fordításelméleti szöveggyűjtemény

Józan Ildikó (szerk.): A műfordítás elveiről

A kötet a magyar (mű)fordításelméleti gondolkodás történetét követi nyomon, s a (mű)fordítás-történeti visszatekintés szokványos kereteit kitágítva a 20. század meghatározó szövegein és a 19. század emblematikus írásain kívül fontos helyet szentel a 16-18. századnak. Olyan szövegekből (elő- és utószavak, tanulmányok, kritikák, levelek, értekezések, vitairatok stb.) közlünk válogatást, melyek jelentős hatást gyakoroltak a fordítókra vagy a (mű)fordításról való gondolkodásmódra, illetve melyek nagy vitát kiváltó vagy jelentős fordítások és írások kapcsán keletkeztek. A magyar irodalomtörténetnek kiemelten fontos része a fordítással kapcsolatos gondolkodás alakulása, hiszen abban a világirodalom fogalmának körvonalazása, a magyar irodalom identitásának meghatározása is benne foglaltatik, továbbá annak a helynek a kijelölése, amelyet a magyar irodalom nyert el a világirodalom térképén.

elmélet magyar magyar nyelvű műfordítás

Balassi, Budapest, 2008

502 oldal · ISBN: 9789635067503

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Kiemelt értékelések

Népszerű idézetek

Holdbéli_nyúl

2018. február 10., 00:27

[…] kétségem nincs benne, hogy ezzel nem annyira kedvet és a felőle való emlékezetet, mint balítéletet és becstelenítést nyerek, mivel e mostani világnak természeti ez, hogy magát ugyan a henyeségben foglalja, de ha valamire valakinek igyekezetit látja, egész napjait annak cirmolásában és szólásában tölti el.

22. oldal, Dálnoki Benkő Márton: Lucius Annaeus Florusnak a római viselt dolgokról írott négy könyve - Elöljáró beszéd

Józan Ildikó (szerk.): A műfordítás elveiről Magyar fordításelméleti szöveggyűjtemény

Új hozzászólás

Holdbéli_nyúl

2018. április 13., 12:35

Aminek fejtegetése egyiknek – legyen egyén, legyen nemzet – tán csak hivalkodó futtatás, az a másikra nézve életkérdés lehet. Az éji őrt kopott szűre védi a fagyástól, holott a nagyúrnak, amidőn jól becsinált hintójában pesti palotájából Budára kocsizik, a csincsillával béllelt ezüstgombos bunda csak az évszaknak megfelelő díszjelmez.

Brassai Sámuel: Mégis valami a fordításról / 194. oldal