Ellen ​Rimbauer naplója 118 csillagozás

Életem Rose Redben
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Rose Red klasszikus kísértetkastély. John Rimbauer seattle-i gyáros építtette feleségének, Ellennek. Az épületben huszonhat ember tűnt el vagy vesztette életét tisztázatlan körülmények között. Köztük volt Ellen Rimbauer és lánya, April is.

Joyce Reardon 1998-ban egy árverésen régi és poros, lelakatolt könyvet vásárolt. Ellen Rimbauer naplóját, amelyet 1907-től 1928-ig vezetett. A szöveget Reardon nem változtatta meg, a bejegyzések sorrendiségét is megtartotta.

Rose Redet óriási birtok veszi körül, állapotát fotók és rajzok mutatják be a könyvben, viszont nem tudjuk, ki is rajzolta őket. Elképzelhető, hogy ezek Ellen rajzai. Azt sem lehet tudni, valójában hány szoba van Rose Redben. Egy mondás szerint: „Ha hétfőn 74 szobát számolsz, akkor pénteken már 87 szoba lesz…”

Hogy mindez lehetetlen? Ez Rose Red!

Eredeti mű: Joyce Reardon: The Diary of Ellen Rimbauer

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Bestline, Budapest, 2003
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635286422 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Ellen Rimbauer


Kedvencelte 17

Most olvassa 3

Várólistára tette 125

Kívánságlistára tette 105

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Lanore P
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Ismeritek azt az érzést, amikor néztek egy horrorfilmet, és halkan elindul egy vészjósló dallam? Ilyenkor rögtön érzi az ember, hogy most történni fog valami, most kell izgulni. Ez a könyv nekem végig egy ilyen dallam volt. A szó szoros értelmében nem volt félelmetes, inkább borzongós, hidegrázós. A stílusa nagyon tetszett, a naplóbejegyzések teljesen elmosták a valóság és a fikció határait, néha úgy beleéltem magam, mintha én is Rose Red falai közt lettem volna. A szemem előtt bontakozott ki egy őrült pszichosztori, szellemekkel, mágiával, és olyan karakterekkel, akiket soha nem felejtek el, mindezt az 1900-as évek modoros megfogalmazásában.

65 hozzászólás
>!
csgabi MP
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Nagyon-nagyon régen láttam egy filmet, A rózsa vére címűt, de már olyan rég volt, hogy nem is igazán emlékszem rá – talán csak az eleje és a vége, ami dereng. Így azt kell mondanom, abszolút újdonság volt számomra ez a könyv, és már jó ideje terveztem az elolvasását. A sorok és oldalak úgy szívtak be, ahogyan a könyvbeli ház épült. Őrült gyorsan elolvastam ezt a kb. 290 oldalt, és abszolút beleéltem magam Ellen történetébe, nem felületes olvasás volt. Minden alkalommal, amikor ennyire gyorsan elolvasok egy könyvet, elcsodálkozom, és nem tudom, mely könyvek gyakorolhatnak rám ekkora hatást, mert nem mondhatom, hogy a téma vagy a műfaj, vagy bármi lehetne közös pont.

Izgalmas és szomorú volt a történet, ami kibontakozott a napló oldalain. Sajnáltam Ellen, de bevallom, a férfit, Johnt is. Nem lett volna szabad összeházasodniuk, szenvedtek is emiatt életük végéig. Ellen túl fiatal és tapasztalatlan volt még, Johnhoz jobban illett volna egy idősebb, tapasztaltabb asszony; akkor talán kordában lehetett volna őt tartani.
A napló alapján a hátam közepére sem kívánom azt a házat. Ha nem is lenne ilyen élő, akkor sem szimpatikus nekem a méreténél fogva. Néha azt gondoltam, hogy talán azért is lett ilyen az épület (mármint ennyire élő), mert az emberi nagyzási vágy, hatalom, magamutogatás tette ilyenné. Ha John egy átlagosan nagy és impozáns épületet építtetett volna, az nem lett volna ilyen gonosz. De persze sosem lehet tudni.

12 hozzászólás
>!
Dinah I
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Nagyon régen olvastam, a megjelenés körül, de mivel nem vagyok biztos benne, így 2004-re datálom. Az a pár hónap/1 év már nem oszt, nem szoroz.
A rózsa vére c. film miatt vettem meg, mert az jó volt.
A könyv sem rossz, bár már nem emlékszem rá. Kicsit erotikus, nagyobb részben misztikus, szomorú, szép. A naplós stílus tetszett benne.
Aztán pár éve eladtam, mert csak porosodott a polcon. Nem tudom, jól tettem-e, de akihez került, annak biztosan örömet szereztem. :) Nagy rá a kereslet, valamelyik kiadó megfontolhatná, hogy újra kiadja.

3 hozzászólás
>!
Tigrincs P
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Na, EZ nagyon félelmetes volt.
Egy ház, mint spoiler, hát ez igen.
Amennyire nehézkesen és lassan indult, olyannyira gördülékenyen gyorsult fel. Mindig is azt gondoltam, hogy sokkal rémisztőbb tud lenni például egy „készen kapott” filmnél az, amit a lelki szemeinkkel látunk olvasás közben – főleg, ha a történetre valamiért fogékonyak vagyunk. A hangulat, a félelem szinte kilép a lapok közül, és bennem egy-két pillanatra még az is felmerült, hogyha azt mondaná valaki, hogy ez igaz, én bizony elhinném.

>!
Ardena P
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Nem is tudom, mióta szerepelt már a várólistámon, de sokáig halogattam, arra az esetre tartogattam, amikor majd vágyom valami igazán félelmetesre, borzongatóra. Az időpont eljött, komoly várakozással fogtam neki, de a könyv nem arról szólt, mint amit én elképzeltem. Nagyon nem, és őszintén megmondom, nagyot csalódtam..
A napló stílus nagyon tetszett, az ilyesfajta, kissé modoros megfogalmazásokat, amiket a könyv is tartalmazott, imádom, de a tartalommal sehogy nem sikerült megbékélnem. Hát hogy jön egy kísértethistóriához ilyen kevés kísértet, és hogy kerül bele ennyi erotika? :( Volt ebben minden: hetero-, homoszexualitás, kukkolás, erőszak, nemi úton terjedő betegségek, de miért kell egy jónak ígérkező (horror)történetet a fentiekből ilyen mennyiséggel elrontani? A házról, a kísértetekről, az eltűnésekről, halálokról, rejtélyes növényekről alig-alig derült ki valami, ellenben a férj és a feleség kicsapongásaiból annál több. Amikor kezdtem azt hinni, hogy végre történik valami, mindig a képes felemre ejtett a könyv, egyáltalán nem éreztem borzongást, félelmet, inkább csak viszolyogtam a szereplőktől. :(

1 hozzászólás
>!
FreeAngel 
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Amikor kinyitottam a könyvet, különös izgalom lett úrrá rajtam, hiszen valaki más naplójába (és ezáltal legbelsőbb gondolataiba, érzéseibe) készültem betekinteni. Már a szerkesztő előszava nagyon felcsigázott, a történet kezdetével pedig – bár eleinte furcsa gondolatokkal is találkoztam – úgy magával ragadott a könyv, hogy amikor nem tudtam olvasni, akkor is ezen járt az eszem és szerettem volna mihamarabb folytatni. A különös hangulat nem engedett, vitt magával, az egyszerű mondatszerkezetek, a puritán fogalmazás pedig csak még gördülékenyebbé, élvezetesebbé tette ezt a furcsa, tragikus, drámai történetet.
Sajnáltam, hogy vége, de ezek után muszáj lesz a filmet is megnéznem!
Vitán felül 5 csillagot érdemel!

Ó, és egy apró megjegyzés: 31. oldal „Kapitány, ó, kapitány!” (ismerős valahonnan?? :DD)

>!
Chöpp 
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Egyetlen hozzá fűzött (egyáltalán nem vérmes) reményemet sem váltotta be. Szívfájdalom nélkül váltam meg tőle.

>!
Valcsa
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Már az első betűktől, első soroktól kezdve megragadta az érdeklődésemet, a figyelmemet ez a könyv, és bizony nem eresztett, egészen míg az utolsó oldal utolsó sorának utolsó betűjéig nem értem. Fogva tartott, akárcsak „Rose” Ellent.
Nem hiába szerettem volna ennyire megszerezni ezt a könyvet; éreztem, hogy tetszeni fog (a naplóregényeket alapból is szeretem) – és így is volt. Maga a történet, a cselekmények, és a szereplők… Ellent egyrészt nagyon sajnáltam, másrészt nem, mert spoiler.
Az pedig nekem kifejezetten tetszett, hogy nem egy lehetetlen fantasy-t kaptunk a történet végére érve. Egyszerűen csak megtörténtek ezek a megmagyarázhatatlan események, amiket sem a szereplők, sem az olvasó nem tud mire vélni, és ez így épp elég is volt, őszintén: én nem is vártam ennél többet. Nem bukkant fel minden oldalon, minden lépcsőfordulóban egy-egy kísértet, nem történtek olyan események, amiknél már csak hitetlenül legyint az ember, hogy „hiszi a piszi!”. Én simán el tudom képzelni, hogy ezek tényleg megtörtén(het)tek, itt-ott esetleges apróbb nagyításokkal… Ha létezik ilyen: egy viszonylag reális horrortörténet kerekedett belőle, a kétségbeesés és az őrület határán egyensúlyozva.
Ezek után mindenképpen megnézem a könyv alapján készült azonos című filmet, és „A rózsa vére” c. 3 részes minisorozatot is, aminek forgatókönyvét Stephen King írta, és ami a könyv történései után játszódik, mikor a könyv szerkesztője, Joyce Reardon kutatást indít, Rose Red titkának felderítésére, a napló alapján.

>!
Filippino P
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Kiskoromban sokszor megkaptam a szüleimtől, hogy ne nézzek horror/thriller filmeket, mert majd félni fogok tőlük. Na, persze, néztem is őket annó rendesen, mert amit tiltanak, mindig izgibb. Persze akkor besokalltam, és már ha fizetnének se néznék ilyeneket. Így az Ellen Rimbauer naplóját először vhs-en néztem meg, és beleszerettem a történetbe. Később elhatároztam, hogy el is akarom olvasni, de egyszerűen nem lehetett beszerezni, míg nem eszembe jutott, hogy hoppá, könyvtárban is benn van.
A filmhez képest kevésbé félelmetes olvasni, viszont nagyobb mélységekbe visz le. Kicsit hasonlít Bram Stoker: Drakula könyvéhez. Kastélyos, virágnyelvű, misztikus. Ismét beleszerettem a történetbe.

>!
Moira_Hardy
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Uhh, biztos velem van a baj, de ha egyszer én beszabadulhatnék erre, vagy egy ilyen helyre! Szent ég! Rose Red egy varázslatos hely lehet még ha nem is a legjobb értelemben.
Nagyon meg tudnak fogni az ilyen történetek, tele bizonytalansággal, találgatásra okot adó eseményekkel és találgatásokkal. Ellen élete jó példa arra, hogy a pénz nem boldogít, nem véd meg és nem szeret, csak pénz és ahhoz hozzámenni nem életbiztosítás és nem a boldogság.
Épp, mint Rose Red, úgy tudom elképzelni ezt a házat, mint a húsevő virágot ami csábító külsejével és bódító illatával magához édesgeti szegény bogarat aztán bekebelezi és felemészti. Szegény kis rovar eltűnik mintha nem is lett volna de a virág csak tovább nő és szedi gyanútlan áldozatait.


Népszerű idézetek

>!
Natasha

A női szív sokkal erősebb, mint a férfié. A férfiak gyönge teremtések, kedvesem. Gyöngék és sokszor lényegesen bizonytalanabbak, mint ahogy elhitetik velünk.

37. oldal

>!
Natasha

A szavak pusztító erejűek lehetnek, kivált, ha csak képzelődésen alapulnak.

36. oldal

>!
Natasha

[…] az emberi természet teljességgel kiismerhetetlen. Beszélhet ez a Freud, amit akar (állítólag minden fóbiánkat és félelmünket férfi és nő bizalmas testi együttlétére – a szexre! – vezeti vissza, s közben teljesen figyelmen kívül hagyja a létfenntartási, életbenmaradási és hatalomszerző ösztöneinket).

202. oldal

>!
Makeupcakes

Nem kell keresnünk azt, amit nem akarunk meglátni

>!
Miestas

De a szín, amelyre oly élénken emlékszem, a rózsa színe. Rózsa-piros. Szitáló ködtől felhígult vér színe. (…) A lánykérést előre tervbe vette, és egy jelentéktelen gyilkosság nem térítheti el szándékától.

30

>!
Natasha

Egy tapasztalt asszony tudja, hogyan menjen férjhez pusztán a társadalmi pozíció kedvéért. E köteléken kívül is kiélhetjük a testi vágyainkat.

161. oldal

>!
Valcsa

(…) bár a szem lát, a szív mégsem akar hinni.

147. oldal

>!
Natasha

Létezik-e más világ? nekem úgy tűnik, igen; létezik egy erő, amely különbözik az emberi tapasztalástól. Egy teljességgel sajátos erő, amely nem ismeri azt az Istent, akihez imádkozom. Egy sötétebb, értelmünktől független, más világhoz tartozó erő. Egy számunkra merőben ismeretlen erő. A félhomályban lopakodik. Érzem a jelenlétét.

13-14. oldal

>!
anni_olvas

Minden apróság reményt ébreszt. Remegek a szélben. Nadrágot és pulóvert veszek, és felderítem Rose Redet, ahogy még soha. Ördög vigye el valamennyiüket!

>!
anni_olvas

Alig bírom papírra vetni a történeteket, és ha a poharamba töltött ital nem segítene, képtelen is lennék rá, de el kell mondanom, mi történt, így most leírom, amit hallottam.


Hasonló könyvek címkék alapján

Dean R. Koontz: A szerzetes
Joe Hill: A szív alakú doboz
Lisa Jane Smith: Sötét szövetség
Mary Shelley – Bram Stoker – Robert Louis Stevenson: Frankenstein / Drakula / Dr. Jekyll és Mr. Hyde
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Bram Stoker: Drakula
Stephen King: A ragyogás
Stephen King: Hasznos Holmik
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Joe Hill: NOS4A2