Ellen ​Rimbauer naplója 129 csillagozás

Életem Rose Redben
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Rose Red klasszikus kísértetkastély. John Rimbauer seattle-i gyáros építtette feleségének, Ellennek. Az épületben huszonhat ember tűnt el vagy vesztette életét tisztázatlan körülmények között. Köztük volt Ellen Rimbauer és lánya, April is.

Joyce Reardon 1998-ban egy árverésen régi és poros, lelakatolt könyvet vásárolt. Ellen Rimbauer naplóját, amelyet 1907-től 1928-ig vezetett. A szöveget Reardon nem változtatta meg, a bejegyzések sorrendiségét is megtartotta.

Rose Redet óriási birtok veszi körül, állapotát fotók és rajzok mutatják be a könyvben, viszont nem tudjuk, ki is rajzolta őket. Elképzelhető, hogy ezek Ellen rajzai. Azt sem lehet tudni, valójában hány szoba van Rose Redben. Egy mondás szerint: „Ha hétfőn 74 szobát számolsz, akkor pénteken már 87 szoba lesz…”

Hogy mindez lehetetlen? Ez Rose Red!

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Bestline, Budapest, 2003
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635286422 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Ellen Rimbauer


Kedvencelte 17

Most olvassa 2

Várólistára tette 128

Kívánságlistára tette 114

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Lanore P
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Ismeritek azt az érzést, amikor néztek egy horrorfilmet, és halkan elindul egy vészjósló dallam? Ilyenkor rögtön érzi az ember, hogy most történni fog valami, most kell izgulni. Ez a könyv nekem végig egy ilyen dallam volt. A szó szoros értelmében nem volt félelmetes, inkább borzongós, hidegrázós. A stílusa nagyon tetszett, a naplóbejegyzések teljesen elmosták a valóság és a fikció határait, néha úgy beleéltem magam, mintha én is Rose Red falai közt lettem volna. A szemem előtt bontakozott ki egy őrült pszichosztori, szellemekkel, mágiával, és olyan karakterekkel, akiket soha nem felejtek el, mindezt az 1900-as évek modoros megfogalmazásában.

65 hozzászólás
>!
csgabi MP
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Nagyon-nagyon régen láttam egy filmet, A rózsa vére címűt, de már olyan rég volt, hogy nem is igazán emlékszem rá – talán csak az eleje és a vége, ami dereng. Így azt kell mondanom, abszolút újdonság volt számomra ez a könyv, és már jó ideje terveztem az elolvasását. A sorok és oldalak úgy szívtak be, ahogyan a könyvbeli ház épült. Őrült gyorsan elolvastam ezt a kb. 290 oldalt, és abszolút beleéltem magam Ellen történetébe, nem felületes olvasás volt. Minden alkalommal, amikor ennyire gyorsan elolvasok egy könyvet, elcsodálkozom, és nem tudom, mely könyvek gyakorolhatnak rám ekkora hatást, mert nem mondhatom, hogy a téma vagy a műfaj, vagy bármi lehetne közös pont.

Izgalmas és szomorú volt a történet, ami kibontakozott a napló oldalain. Sajnáltam Ellen, de bevallom, a férfit, Johnt is. Nem lett volna szabad összeházasodniuk, szenvedtek is emiatt életük végéig. Ellen túl fiatal és tapasztalatlan volt még, Johnhoz jobban illett volna egy idősebb, tapasztaltabb asszony; akkor talán kordában lehetett volna őt tartani.
A napló alapján a hátam közepére sem kívánom azt a házat. Ha nem is lenne ilyen élő, akkor sem szimpatikus nekem a méreténél fogva. Néha azt gondoltam, hogy talán azért is lett ilyen az épület (mármint ennyire élő), mert az emberi nagyzási vágy, hatalom, magamutogatás tette ilyenné. Ha John egy átlagosan nagy és impozáns épületet építtetett volna, az nem lett volna ilyen gonosz. De persze sosem lehet tudni.

12 hozzászólás
>!
Dinah
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Nagyon régen olvastam, a megjelenés körül, de mivel nem vagyok biztos benne, így 2004-re datálom. Az a pár hónap/1 év már nem oszt, nem szoroz.
A rózsa vére c. film miatt vettem meg, mert az jó volt.
A könyv sem rossz, bár már nem emlékszem rá. Kicsit erotikus, nagyobb részben misztikus, szomorú, szép. A naplós stílus tetszett benne.
Aztán pár éve eladtam, mert csak porosodott a polcon. Nem tudom, jól tettem-e, de akihez került, annak biztosan örömet szereztem. :) Nagy rá a kereslet, valamelyik kiadó megfontolhatná, hogy újra kiadja.

3 hozzászólás
>!
Andrée P
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Másra számítottam ezzel a könyvvel kapcsolatban, de jól átgondolva nem jártam rosszul így sem. Én ugyanis sokkal horrorisztikusabb, misztikusabb, borzongatóbb történetet vártam. Igaz ez abból eredt, hogy filmen csak a Rose Redet láttam, a könyvből készült filmet nem. Viszont így is megérte elolvasni Ellen naplóját.
A misztikumból azért így is kijutott, viszont a könyv nagy része inkább Ellen, John és Rose Red egymással való viszonyát, összetűzéseit mutatja be és magyarázza el. Továbbá annyi szexualitást, amennyit ebből a történetből nem néztem volna ki, de bánja a fene, még ez is belefért és jó lett tőle az egész. :)
Mert végül is olyan mértékben lettek keverve ezek a fentebb sorolt dolgok, hogy egy kellően olvasmányos, némileg paranormális olvasmány kerekedett belőle. Minek is az lett a vége, hogy „pillanatok” alatt a végére értem és tetszett!
Ennek az olvasmánynak a tudásával már némileg többet és máshogy látok bele Rose Redbe. Örülök, hogy elolvastam.

>!
Tigrincs P
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Na, EZ nagyon félelmetes volt.
Egy ház, mint spoiler, hát ez igen.
Amennyire nehézkesen és lassan indult, olyannyira gördülékenyen gyorsult fel. Mindig is azt gondoltam, hogy sokkal rémisztőbb tud lenni például egy „készen kapott” filmnél az, amit a lelki szemeinkkel látunk olvasás közben – főleg, ha a történetre valamiért fogékonyak vagyunk. A hangulat, a félelem szinte kilép a lapok közül, és bennem egy-két pillanatra még az is felmerült, hogyha azt mondaná valaki, hogy ez igaz, én bizony elhinném.

>!
Leliana P
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Nem is tudom, mióta szerepelt már a várólistámon, de sokáig halogattam, arra az esetre tartogattam, amikor majd vágyom valami igazán félelmetesre, borzongatóra. Az időpont eljött, komoly várakozással fogtam neki, de a könyv nem arról szólt, mint amit én elképzeltem. Nagyon nem, és őszintén megmondom, nagyot csalódtam..
A napló stílus nagyon tetszett, az ilyesfajta, kissé modoros megfogalmazásokat, amiket a könyv is tartalmazott, imádom, de a tartalommal sehogy nem sikerült megbékélnem. Hát hogy jön egy kísértethistóriához ilyen kevés kísértet, és hogy kerül bele ennyi erotika? :( Volt ebben minden: hetero-, homoszexualitás, kukkolás, erőszak, nemi úton terjedő betegségek, de miért kell egy jónak ígérkező (horror)történetet a fentiekből ilyen mennyiséggel elrontani? A házról, a kísértetekről, az eltűnésekről, halálokról, rejtélyes növényekről alig-alig derült ki valami, ellenben a férj és a feleség kicsapongásaiból annál több. Amikor kezdtem azt hinni, hogy végre történik valami, mindig a képes felemre ejtett a könyv, egyáltalán nem éreztem borzongást, félelmet, inkább csak viszolyogtam a szereplőktől. :(

1 hozzászólás
>!
FreeAngel
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Amikor kinyitottam a könyvet, különös izgalom lett úrrá rajtam, hiszen valaki más naplójába (és ezáltal legbelsőbb gondolataiba, érzéseibe) készültem betekinteni. Már a szerkesztő előszava nagyon felcsigázott, a történet kezdetével pedig – bár eleinte furcsa gondolatokkal is találkoztam – úgy magával ragadott a könyv, hogy amikor nem tudtam olvasni, akkor is ezen járt az eszem és szerettem volna mihamarabb folytatni. A különös hangulat nem engedett, vitt magával, az egyszerű mondatszerkezetek, a puritán fogalmazás pedig csak még gördülékenyebbé, élvezetesebbé tette ezt a furcsa, tragikus, drámai történetet.
Sajnáltam, hogy vége, de ezek után muszáj lesz a filmet is megnéznem!
Vitán felül 5 csillagot érdemel!

Ó, és egy apró megjegyzés: 31. oldal „Kapitány, ó, kapitány!” (ismerős valahonnan?? :DD)

>!
Hencsulátor
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Szerintem én nem láttam a filmet, legalábbis nem emlékszem rá, de biztosan megnézem majd.
Alapvetően nagyon szeretem a napló leírásokat, hiszen ilyenkor egyből arra gondolok, hogy bele láthatok a szereplő legféltettebb titkaiba. Ellen pedig jó mesélőnek bizonyult.
A ház története valóban hátborzongató, viszont mivel elég hamar kiderült, hogy spoiler, ezért nem is rágtam le a tíz körmömet félelmemben.
Számomra sokkal meghatározóbb élmény volt a Johnnal való házasság története, azt gondolom, hogy minden nő rémálmát mutatta be.
Ettől függetlenül érdekesek voltak az eltűnések és a befejezés is kifejezetten tetszett.

>!
Perly P
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

A Légy Te is Sherlock Holmes VOL. 9! kihívásnak köszönhetően ismertem meg ezt a könyvet. Annyira megtetszett, hogy rögtön másnap ki is hoztam a könyvtárból. Csütörtökön meg végre eljutottam odáig, hogy el is olvassam. :-)

Témája ellenére nagyon olvasmányos könyv. Szó szerint alig bírtam letenni. :-)
A horror címkét nem igazán értem rajta, mert semmi ijesztő nem volt benne, szerintem. De ízlések és pofonok…

Vegyesek az érzéseim… Egyfelől tetszett, másfelől meg úgy érzem, mint akit átvertek, pedig olvasás közben egyes részeknél bizony még ingattam is a fejem…

Már a bevezetőnél puffogni kezdtem, mi az, hogy csak úgy kihagynak naplóbejegyzéseket, amit még párszor meg is ismételt a „szerkesztő” a kötet több pontján, de mivel volt olyan rendes, és feltüntette a honlap elérhetőségét, ahol a „kimaradt” részeket el lehet olvasni annak, aki szeretné, sőt további fényképeket is meg lehet tekinteni Rose Red-ről, így lenyugodtam.

A könyvet a laptoptól távol olvastam, ezért nem tudtam rögtön „csekkolni” a honlapot. Egészen addig a szerkesztői megjegyzésig, ahol utoljára említést tesznek az oldalról. Annál fogtam magam, visszaköltöztem a számítógépem mellé, és beírtam a megadott címet. Sajnos már nem működött. Engem viszont ez annyira felhúzott, hogy nekiálltam megkeresni azokat, amikkel hitegettek, de csak egy 1915-öshez sikerült hozzáférnem, mert a többi szintén nem volt elérhető. Így aztán folytattam tovább az olvasást. Elérkeztem az utolsó bejegyzéshez, ami után következett az Utószó egy Rimbauer-leszármazott tollából, amelyben leírja, hogy megtalálták a napló folytatását, amit közvetlenül utána mellékeltek is. És bár ezeknél a részeknél már határozottabban éreztem, hogy valami nem stimmel velük, ugyanolyan élvezettel olvastam tovább, mint az előtte lévőeket. Amint a végére értem, tovább kutattam az interneten a „kimaradt” részekért, míg végül rátaláltam erre az oldalra: http://www.historylink.org/File/4001. Még most is próbálom megemészteni a dolgot…

A fordítással (egy-két betűkimaradást leszámítva, illetve hogy Red Rose-ként is, és Rose Redként is utal a házra) semmi problémám nem volt. Viszont az alcímet sikeresen elrontották a címoldalon. Megtoldották az elején egy „Az”-zal.

Csak miután végeztem az olvasással, jutott el az elmémig, hogy a könyv belseje (elöl-hátul) a ház alaprajzával van díszítve. Valamint szerintem az oldalak belső részén futó minták is arra hajaznak. Mindenesetre mindkettő nagyon ötletes! :-)

Annak ellenére, hogy a történet során rengetegszer gyanakodtam, az írónak mégis sikerült rászednie, spoiler ami nem gyakran fordul elő velem, és bár borzasztóan h*lye érzés, megemelem a virtuális kalapomat Joyce Reardon spoiler előtt. Köszönöm! ♥

>!
Chöpp 
Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Egyetlen hozzá fűzött (egyáltalán nem vérmes) reményemet sem váltotta be. Szívfájdalom nélkül váltam meg tőle.


Népszerű idézetek

>!
Natasha

A női szív sokkal erősebb, mint a férfié. A férfiak gyönge teremtések, kedvesem. Gyöngék és sokszor lényegesen bizonytalanabbak, mint ahogy elhitetik velünk.

37. oldal

>!
Natasha

A szavak pusztító erejűek lehetnek, kivált, ha csak képzelődésen alapulnak.

36. oldal

>!
Natasha

[…] az emberi természet teljességgel kiismerhetetlen. Beszélhet ez a Freud, amit akar (állítólag minden fóbiánkat és félelmünket férfi és nő bizalmas testi együttlétére – a szexre! – vezeti vissza, s közben teljesen figyelmen kívül hagyja a létfenntartási, életbenmaradási és hatalomszerző ösztöneinket).

202. oldal

>!
Makeupcakes

Nem kell keresnünk azt, amit nem akarunk meglátni

>!
Miestas

De a szín, amelyre oly élénken emlékszem, a rózsa színe. Rózsa-piros. Szitáló ködtől felhígult vér színe. (…) A lánykérést előre tervbe vette, és egy jelentéktelen gyilkosság nem térítheti el szándékától.

30

>!
Natasha

Egy tapasztalt asszony tudja, hogyan menjen férjhez pusztán a társadalmi pozíció kedvéért. E köteléken kívül is kiélhetjük a testi vágyainkat.

161. oldal

>!
Valcsa P

(…) bár a szem lát, a szív mégsem akar hinni.

147. oldal

>!
Natasha

Létezik-e más világ? nekem úgy tűnik, igen; létezik egy erő, amely különbözik az emberi tapasztalástól. Egy teljességgel sajátos erő, amely nem ismeri azt az Istent, akihez imádkozom. Egy sötétebb, értelmünktől független, más világhoz tartozó erő. Egy számunkra merőben ismeretlen erő. A félhomályban lopakodik. Érzem a jelenlétét.

13-14. oldal

>!
anni_olvas

Minden apróság reményt ébreszt. Remegek a szélben. Nadrágot és pulóvert veszek, és felderítem Rose Redet, ahogy még soha. Ördög vigye el valamennyiüket!

>!
anni_olvas

Alig bírom papírra vetni a történeteket, és ha a poharamba töltött ital nem segítene, képtelen is lennék rá, de el kell mondanom, mi történt, így most leírom, amit hallottam.


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Éjszakai műszak
Peter Straub: Lebegő sárkány I-II.
Stephen King: Állattemető
Stephen King: Kedvencek temetője
Stephen King: A ragyogás
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
Susan Hill: A fekete ruhás nő
Darren Shan: Árnyak asszonya
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád
Libba Bray: The Diviners – A Látók