Otthon ​a világban 27 csillagozás

Joyce Maynard: Otthon a világban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​amerikai írónő, a Baby Love, és más, nagy sikerű regények szerzője, ebben a kíméletlenül leleplező memoárban nemcsak a maga életének tényeit, vívódásait, kudarcait és sikereit tárja fel kendőzetlenül, „félelem és gátlás nélkül” – de első ízben osztja meg az olvasókkal élete meghatározó szakaszának, a J. D. Salingerrel töltött esztendőnek igaz történetét.

A Zabhegyező világhírű írója ötvenhárom esztendősen figyelt fel a tizennyolc éves egyetemista lány egyéni hangú, fanyar írására a New York Times Magazine hasábjain, írt neki, Joyce töprengve, húzódozva, hosszas fontolgatás után válaszolt – ebből szenvedélyes levelezés alakult ki, majd az író meginvitálta a fiatal lányt otthonába, ahol a hegyek között valóságos remeteéletet élt. Ezt az életet osztotta meg – nagy csalódásba torkolló nagy szerelemben – Joyce, és amikor Salinger – Jerry – egy csúf napon kurtán-furcsán elküldte, élete további szakaszában sem tudott az író bűvköréből szabadulni. Íróvá, önálló emberré… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2003
532 oldal · ISBN: 9630773163 · Fordította: Siklós Márta

Kedvencelte 8

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

n P>!
Joyce Maynard: Otthon a világban

Az író előszavában olvastam ezt a részletet, egy kedves meséből Margery Williams: A bársony nyuszi avagy a játékok életre kelnek való és elnézést, hogy hosszan idézem, de úgy gondolom, hogy ez J.M. története (is).
– Mi az, hogy „igazi"?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt.
– Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
– Az, hogy „igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. – felelte Bőr-lovacska.
-Az, hogy „igazi" vagy az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged, akkor attól leszel igazi.
– Nem fáj az? – kérdezte Bársony-nyuszi.
– Néha fáj. – mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat.
– De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
– Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
– Nem hirtelen történik – mondta Bőr-lovacska – csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit.

Nem akartam megspórolni a saját gondolataim leírását, csak nagyon szerettem volna, ha ez az idézet előtérbe kerül.
A könyv jó.

1 hozzászólás
cseri P>!
Joyce Maynard: Otthon a világban

Kisebbfajta olvasási válságból húzott ki a könyv, nem arról volt szó, hogy nem volt kedvem olvasni, hanem kezdett már nagyon frusztrálni, hogy semmi nem tetszik úgy igazán. Hát szerencsére ezt a könyvet sokáig letenni se bírtam. Hiába, az irodalmi pletykákra vágyó természetem. :D
Mert hogy ez egy hatalmas irodalmi pletyka, tekintve, hogy Joyce Maynard volt az a lány, akinek 18 évesen megjelent a képe egy amerikai magazin címlapján, és benne az írása egy 18 éves lány gondolatairól (benne van a könyv végében, elég szar). Íme a kép: http://www.joycemaynard.com/columns-articles/eighteen-y…, látható, hogy nem hogy 18-nak, de 14-nek se néz ki rajta (amúgy is anorexiás volt), ez bűvölte el annyira az 53 éves, pár éve már visszavonult Salingert, hogy levelet írt neki.
Aztán a levelezésből az lett, hogy Joyce hamarosan hozzáköltözött, amíg Salinger ki nem dobta nem egészen egy év múlva. Na hát ez a könyvnek a magja, bár a teljes addigi élettörténetét megírta, hát nyilván ez a fontos és a lényeg.
Hát nagyon érdekes egy sztori. Mit is mesélhetnék belőle? Például azt, hogy spoiler? Vagy azt, hogy Joyce évek múlva tudta meg, hogy spoiler? spoiler
Érdekes volt felfedezni, hogy a nemrég olvasott Baby love-ban Joyce egy az egyben a saját, szakítás utáni történetét írja meg. Ezt például akkor nem tudtam.
Amúgy én azt hiszem, mindent elhiszek neki, egyvalamit kivéve. Az még oké, hogy amikor megkapta az első levelet Salingertől, még nem olvasott tőle semmit. De azt már nem hiszem el, hogy csak több levélváltás után ment el a boltba megvenni a Zabhegyezőt. Na ez egyszerűen nem igaz szerintem. Ez egy szurkapiszka a Salingernek.
Joyce később eladta a Salingertől kapott leveleit, már amelyiket megtalálta, mert állítólag nem lett meg mind. :D A könyve miatt pedig sokáig kegyvesztett lett. Szerintem joga volt megírni a saját történetét.

1 hozzászólás
saribo>!
Joyce Maynard: Otthon a világban

Nagyon érdekes, összetett történet volt ez. Egy lány élete, felcseperedése, nővé, majd anyává válása, mindennapi problémái és az azokkal való küzdelem rendkívül őszintén elbeszélve.
Ennek az életútnak egyik fejezeteként JDS-el való kapcsolatának kialakulását és történetét ismerhetjük meg – ez a 25 fejezetből csupán 7 fejezetet tesz ki – itt is meglepő őszinteséggel mesél, a kínos dolgokat sem palástolva. Nyilván Joyce Maynard életének ez egy olyan epizódja ami sok ember érdeklődésére számot tart, és sokan ennek alapján is ítélik meg, vagyis inkább ítélik el, mivel a szándékosan rejtőködő író életének történéseit nyilvánosságra hozni nem fair és biztos csak anyagi érdekből és nyilvánosságvágyból történik.
Joyce Maynard egész életére rányomja bélyegét az íróval eltelt szűk egy év, húsz év múltán is késztetést érez arra, hogy meglátogassa és magyarázatot próbáljon szerezni arra, ami kettejük között történt.
A lány életének története szerintem önmagában is érdekes, családja egy bohém, és sok titkot őrző, sok konfliktust hordozó család, és mivel ezeket nem beszélik ki (és a könyv őszintesége ellenére a gyermekkori történésekből sokra csak célzásokat találunk), szinte minden családtagban frusztráció marad utána.
A gyermekkor után a Jerryvel eltöltött szűk egy év történései következnek egy tizennyolc éves lány szemén keresztül – Jerry hóbortjai, étkezési és életvitelbeli különcségei, különös elzárkózottsága, aminek okára nem kapunk magyarázatot. Miután szakított Jerry-vel, továbblép, házat vesz, küszködik, gyerekre vágyik, férjhez megy, majd három gyereke születik. Egy csomó csapás történik vele az életében, de mindig talpra esik illetve talpraáll és új életet kezd.
Egy idézet ami jól összefoglalja a történetet és a stílust:
„Remélem majd egyszer valamilyen feminista tudós megvizsgálja, miért is van az, hogy ha egy nő megírja életének történetét, azt oly gyakran teszik nevetségessé, mint önmagába merülő és alapvetően jelentéktelen művet. (A mi történeteink előszeretettel foglalkoznak olyan témákkal, mint társkapcsolataink, testünk, szexuális identitásunk kialakulása, gyerekszülés, otthonteremtés, szeretteink halála, egy házasság felbomlása, gyereknevelés.) Én úgy vélem, a nők iránti, kúltúránk szövetébe ágyazódott ellenségesség mércéje, hogy mikor egy nőíró hangot ad azoknak a küzdelmeknek, amelyek egy nő életét kitöltik, gyakorta intézik el azzal, hogy lelkiző, önkielégítő, triviális. Pedig nem kell messzire menni ahhoz, hogy az ember számos példát találjon, mikor férfiak írnak gátlás nélkül és jócskán önmagukba merülten tapasztalataik terepéről, s őket aztán égig magasztalják bátorságukért és metsző őszinteségükért”
Lehet vele vitakozni, tudom, de sok olyan gondolatot indított el ez is és számtalan másik története, illetve gondolata is, ami miatt alig tudtam letenni, és mindenképpen emlékezetes olvasmány marad.

petra_b>!
Joyce Maynard: Otthon a világban

Ha választanom kéne a 2019-es eddigi olvasmányim közül egy legeslegkedvencebbet, akkor valószínűleg ezt a könyvet emelném ki. Ugyanazért imádtam ezt a memoárt, és szinte faltam az oldalakat, amiért Karl Ove Knausgard Harcom sorozatát – az író őszinte kitárulkozásáért, és arra való bátorságáért, hogy olyan dolgokról is nyíltan írjon, amelyekről a legtöbb ember nehezen tudna szégyenérzet nélkül beszélni. Mivel gátlásosabb ember vagyok, különösen jól esnek, felszabadítóan hatnak rám az ilyen kendőzetlen élettörténetek.
Maynard könyvének „terápiás jellege” persze főként az ő szempontjából jelentős: sosem volt szabad apja alkoholizmusáról nyíltan beszélni otthon, még említés szintjén sem – ebben a kiadásra szánt írásában viszont elég mély rálátást enged arra, hogyan mérgezte a családi légkört – és az ő lelkivilágát is – nemcsak maga a betegség, hanem annak tabuként való kezelése is. Emellett nem hallgat el további „kényes témákat” sem, legyen szó az anyjával való kóros szimbiózisáról (pl. tizenévesen még volt, hogy ő fürdette), a szexualitással kapcsolatos nehézségeiről, és a megfelelési kényszeréből adódó elismerések iránti függőségéről, ami végül belehajszolta a J. D. Salingerrel való érzelmileg teljesen kizsákmányoló kapcsolatába.
(Ennek a kapcsolatnak a leírására összpontosul tulajdonképpen a könyv, de számomra érdekesebb, tanulságosabb volt a korábbi, fentebb említett tényezőkről, illetve azok összefüggéseiről olvasni, amelyek úgy alakították a személyiségét, hogy elviselje Salinger érzelmi bántalmazásait, és szinte feladja érte az összes saját igényét és vágyát. Megjegyzem, kedvet kaptam az író életrajzi könyvéhez is, mert eleggé megelevenedett bennem a jelleme csupán Maynard által, és jó lenne egy árnyaltabb képet kapni róla – a sértett fél beszámolóján túl).
Amúgy a legmeghatóbb az egészben, hogy Maynard édesanyja szenvedélyes irodalomtudós volt – rengeteget segítette a lányát a szövegalkotási feldataiban –, tehát vitathatatlanul hatással volt a tehetséges Joyce íróvá válására. Vagyis aki tiltotta, hogy a családi problémák kimondhatóak és vállalhatóak legyenek, az tudattalanul mégis abba az irányba terelgette és támogatta a gyerekét, hogy megszülethessen többek között ez az önfeltáró könyv is, melynek egyik hozadéka éppen a tabuk terhétől és a szégyenérzettől való megszabadulás lehetett.
Ha egy mondatban kellene írnom erről a memoárról, akkor Illyés Gyula szavaival foglalnám össze: „… ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja” (ez egyébként egy másik szuper könyv címe is! ).

Dora >!
Joyce Maynard: Otthon a világban

Vegyes érzelmek. Alig lehet letenni. Jerome David Salinger is olvasta? Ő hogyan látta mindezt? Szörnyetegnek van beállítva, mégsem az. Nézem a képet amit a Google talál, Salinger harmadik feleségével a 40 évvel fiatalabb Colleen O'Neil-lel egy bevásárló központ parkolójában pakol az autóba (nyilván diót, pattogatott kukoricát, lazacot). Egy ember, aki szeretett, akit szerettek. Mennyire járult hozzá 2010-ben bekövetkezett halálához ez a könyv? Megölték a sorok? Joyce eladta Salinger neki szóló szerelmes leveleit, a bevételből jártak egyetemre a fiai. Itt már nem tesz senki igazságot. Salinger majdnem 90 évet élt.

theodora P>!
Joyce Maynard: Otthon a világban

Hosszú, fájdalmas de nagyon érdekes olvasmány volt ez a könyv – nem csak azért mert az írónő kendőzetlenül bemutatta az élete problémáit, a nagy íróval való viszonyát, a családalapítás és a magára találás nehézségeit – hanem a ’60-’90-es évek Amerikája, a popkultúra megjelenése miatt is. Bepillanthattunk az íróvá válásába, az újságírás néhány aspektusába. Igazából JM pont olyan lett, amitől Salinger elzárkózott – örömmel osztja meg a magánéletét, a Családi ügyek magazinrovatban igazából a blogolás művészetét űzte nyomtatott formában, kész interjúkat adni, eladni a könyvei filmjogait – sőt ő is szerepelt a To die for regénye filmadaptációjában.
A könyv végén olvasható a 72-es cikk is, ami külön előnye ennek a kiadásnak.
JM határozottan bekerült a kedvenc íróim közé – ezt a könyvet pedig szeretném a polcomon tudni, hogy majd újraolvashassam!

Ági_Marton>!
Joyce Maynard: Otthon a világban

Hatalmas könyv! Abszolút csillagos ötös! Azért szerintem kevés ember képes és mer ennyire őszinte és nyílt lenni saját magával szemben illetve a nagy nyilvánosság előtt.
A szüleivel való kapcsolata végtelenül gyengéd. Édesanyja rajongásig imádta (számomra már kicsit túlzóan is), édesapja is nagyon szerette, de az alkoholproblémák és a házassági válság eléggé nyomot hagyott a lányokon.
Az nem kérdés, hogy egy végtelenül művelt és értelmes nő volt JM már fiatalon is. Ezért figyelt fel rá Salinger, de ahogy a mondás tartja: „két dudás nem fér meg egy csárdában”, illetve a hatalmas korkülönbség, na meg Salinger számomra abnormális dolgai miatt végül szét is mentek. Szerintem egy ilyen fiatal és értelmes lány nem arra vágyik, hogy gyökereken éljen és kizárólag ugyanazt a hegyi útvonalat járják be mindennap, meg meditáljanak. Borzasztó lehetett az az érzelmi- és lelkiterror, amiben Salinger tartotta. Sajnos ez a különválás rányomja a bélyegét az egész életére. Gondolok itt a házasságára például.
Így, hogy elolvastam életrajzi könyvét, sokkal könnyebb megértenem a könyveiben a választott témákat. Pl. a „Baby Love” vagy a „Lány a hegyen” esetében. Zseniális írónő, remélem, sok könyvet fog még kiadni.

Kaktuszvirág>!
Joyce Maynard: Otthon a világban

Jó tudni, hogy senki sem tökéletes, a nagyon híresek sem, sőt…
Ez egy furcsa , de néha már túlrészletezett és ettől kicsit unalmas önéletrajz? Az írónő könyvei nem rendkívüliek, ahogy Salinger sem az. A Zabhegyezőre már alig emlékszem, úgy negyven éve jónak tartottam. A Franny és Zooey-t nemrég olvastam : kimondottan idegesítő szócséplés a semmiről. A szerzőről most az lett a véleményem, hogy számomra kicsit sem érdekes ember.


Népszerű idézetek

saribo>!

– Néha úgy tűnik nekem, az élet a búcsúzások végtelen sora – mondtam nem is olyan régen a lányomnak.
Audrey őszintén meglepődött. – Nahát! Nekem inkább úgy tűnik, az üdvözléseké.

23. oldal

Dora >!

Annak az érzésnek, amit két „földit” összeköt, nincs köze a szexuális szenvedélyhez, még csak a szeretethez sem. Még annál is elemibb érzés. Az, hogy ismered azt az embert. Hogy hasonló módon regisztrálod mindazt, ami a világban történik. Hogy megértitek egymást.

125. oldal

theodora P>!

– A mi feminista haditettünk az volt, hogy bekerültünk a Yale-re – mondja évek múltán Jessica barátnőm és évfolyamtársnőm a Yale-en. Én magam úgy éreztem, célt értem a Yale-re való bejutással, pedig igazából az csak kiindulópont volt életem további részéhez.
– Akkor még nem voltak szavaink arra, ami történt – emlékezik Jessica. Nemcsak az anorexiának nem volt még neve. – Akkor zajlott a szexuális forradalom – mondja Jessica. – Azt már tudtuk, hogy jogunk van igent mondani. Csak azt nem értettük, hogy nemet is lehet.

93. oldal

3 hozzászólás
saribo>!

Jerry Salinger harminc éven át a magányba vonulás és a hallgatás eszközeivel próbálta védeni magát. Én azt tanultam meg, hogy az én védelmem az önfeltárásban van. A szégyenkezés és nem a kitárulkozás az, amit nem tudok elviselni; túl sokat éltem együtt vele. Engem azok a dolgok rettentenek meg, amikről nem mernek beszélni az emberek.

428. oldal

saribo>!

– Reménytelen eset vagy – szólal meg Jerry egyik nap, mikor leteszem a telefont, és lelkendezem egy sort, hogy egy híres rádióriporter szeretne meginterjúvolni a hatvanas évek témájában. – Ezek az emberek egészen elzüllesztenek téged. Mohó, éhes, világias liba lett belőled.
Undorodom magamtól. Gyűlölöm magamat, amiért világias dolgokra vágyom, de hiába vágyom rájuk. Bennem nincs meg az a nagyszerű, ösztönös természetesség és naivitás, mint a körhintán önfeledten keringő Phoebe Caulfield-ban. Én soha nem voltam olyan igazi gyerek, hogy ne hallottam volna a fejemben azt a rémséges, mindentudó hangot, amelyik az életemet kommentálta.

243-244. oldal

Dora >!

Ő [megj. J.D. Salinger] megveti az irodalmi díjakat, a kritikusokat, a New York-i értelmiséget. Gyűlöli az irodalmi mesterkéltséget, írói allűröket, és azokat a szerzőket, akik egy mozisztár számító módján kelletik magukat könyveik borítóján: a sportzakós férfiak lezserül szivaroznak, a nők érzékenyen néznek a világba fekete garbópulóverükben.

149. oldal

Babesz>!

Kiautózunk a városból. Öt mérföld után egy kis földút következik, a zsákutca végén régi lakóház. Majdnem kétszáz esztendős, de évek óta már csak nyaranta lakták; nincs benne se hőszigetelés, se központi fűtés. Viszont húszhektáros birtokon áll, se közel, se távol egyetlen szomszéd. Nem messze van egy vízesés, ha az ember kiáll a hátsó teraszra, tisztán hallani a csobogását. A kőfalat szeder és vadrózsa futja be, és van egy jó kéthektárnyi tisztás, ahol eszményi konyhakertet lehet kialakítani. A ház régi, puritán, négyszögletes épület, teljesen be van rendezve, benne ósdi, össze nem illő kárpitozású karosszékek és rongyszőnyegek, állólámpák, javított rugózású keskeny ágyak, két hintaszék meg egy hatalmas, régi, kecskelábú asztal a verandán. Három kandalló is van meg egy kenyérsütésre való téglakemence. Fent a tetőtérben, a hálószobában egy gyerekágy, a kamrában edények, fazekak, serpenyők, meg egy teljesen felszerelt régi piknikes kosár, bádogtányérokkal és evőeszközökkel.
Nem kérdezek semmit a tető állapotáról, sem az emésztőrendszerről. De a piknikes kosarat tüzetesen megszemlélem.
– Szeretném megvenni a házat – közlöm az ügynökkel. A meghirdetett ár hatvanötezer dollár – 1973-ban egy meglehetősen magas, de én még csak nem is alkuszom. Visszamegyünk az irodába, kitöltünk egy finanszírozási kérvényt. Írok egy csekket ezer dollárról, foglalóképpen. Aznap este elfogadják az ajánlatomat. Két hét múlva – a háborús hősök emléknapján – aláírom a papírokat, és beköltözöm. Éppen kezdődik a feketelégy-szezon.
Nincs állásom, és a könyvem tiszteletdíja is elfogyott. Életemben nem raktam még tüzet, nem lapátoltam havat és nem pumpáltam vizet. Fogalmam sincs, mennyi fa van egy ölben, és hogyan kell beindítani a fűnyírót. Semmi tervem nincs arra nézve, hogy mit is kezdek az életemmel egy kisvárosban, ahol egy lelket sem ismerek.
Egy napra rá, hogy beköltözöm, egy falragaszt látok a városka főutcáján, mikor végighajtok rajta. Kutyakölyköket hirdetnek, ingyen. Kettőt hazaviszek. Virágot ültetek, paradicsomot és borsót. Veszek olajlámpákat meg gyertyákat, egy függőágyat, egy teáskannát, egy bioszakácskönyvet, egy citerát, egy kosarat a virágaimnak meg egy gramofont. A vázákba minden szobában orgonát teszek.
Napirendet állítok össze magamnak, és kiragasztom a hűtőszekrényre. Ez hivatott megszabni minden ébren töltött percemet.
reggel 6: Felkelés. Felülések. Kocogás.
reggel 7: Reggelire banán. Meditáció. Zuhanyozás.
de. 8-12: Írás.
12-1: Szabad. Kutyasétáltatás.
1- du. 3: Írás.
du. 3-du. 4: Séta a Gleason-vízeséshez. Úszás.
du. 4: Kertészkedés. Olvasás. Rajzolás.
du. 5.30: Bevásárlás a városban, kocsival.
du. 6.30: Vacsora, híradó.
este 7-9: Olvasás. Levélírás.
este 9-9.30: Felülések. Lefekvés.

petra_b>!

Életem nagy dilemmája, hogy a barátok borzasztóan fontosak számomra, hogy szeretném szeretni az embereket, de oly kevés szeretetre méltót találok köztük. A szüleim nem annyira felneveltek, mint inkább éleztek, oktattak és olyan kritikai szemlélettel terheltek meg, amit képtelen vagyok kikapcsolni magamban. Úgy érzem, mintha állandóan röntgenszemüveget viselnék vagy – ugye ismeri Andersen Hókirálynőjét? – mintha én volnék Kay, a kisfiú, aki szívében az üvegszilánkkal mindenben csak a rútat látja.

124. oldal

saribo>!

Egy nap, már a tavaszi félév vége felé, elbiciklizem az egyetemi áruházba, és felemelem a Zabhegyező piros borítós példányát. Különös érzés látni a kézírásból oly jól ismert nevet sárga betűkkel nyomtatva a könyv fedelén. Miközben sorban állok, hogy megvegyem, majdnem olyan zavarban érzem magam, mintha fogamzásgátlót vásárolnék vagy valami pornóregényt. A könyvet bedugom a táskámba, és hazaviszem a kollégiumi szobámba. Délután kiolvasom.
Noha most először találkozom Salinger nyomtatásban megjelent prózájával, tüstént felismerem az összetéveszthetetlen hangot. Mintha csak Jerry beszélne. Nem pusztán arról van szó, hogy Jerry sok mindent beleillesztett a regénybe a nézeteiből – filmekről, könyvekről, színészekről, zenéről. Ami igazán visszaköszön, az a fiatal Holden Caulfield látásmódja és világnézete: szinte hajszálra olyan, mint azé a férfié, akivel néhány hete levelezem.

136. oldal

saribo>!

Egy másik alkalommal elmeséli, hogyan jutott eszébe Holden Caulfield neve (egy filmplakáton látta a két nevet: William Holden és Joan Caulfield).

137. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Richard Wright: Feketék és Fehérek
Alice Sebold: Lucky
William Wharton: Srapnel
Jack London: Országúton
Gwen Cooper: Homer's Odyssey
Richard Wright: Black Boy
Vicki Myron – Bret Witter: Dewey
Philip Roth: Patrimony
Paul Auster: Diario de invierno
Vicki Myron – Bret Witter: Dewey – A könyvtár macskája