Nyárutó 150 csillagozás

Joyce Maynard: Nyárutó

Közeledik a nyár vége, a munka ünnepe fullasztó hőséggel köszönt a New Hampshire-i Holton Millsre, ahol a magányos, tizenhárom éves Henry többnyire tévénézéssel, olvasással és álmodozással üti el az idejét; egyetlen társasága elvált és érzelmileg labilis anyja. Az ünnepi hétvége előtti csütörtökön azonban egy titokzatos, vérző férfi, Frank kér segítséget Henrytől. A következő öt nap alatt Henry megismeri az élet legfontosabb leckéit, a féltékenység torokszorító fájdalmát, az árulás erejét, hogy áldozatot kell hoznunk a szeretteinkért – és hogy érdemes várni az igazi szerelemre.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Alexandra, Pécs, 2013
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633571705 · Fordította: Gyuris Norbert

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Henry


Kedvencelte 16

Most olvassa 7

Várólistára tette 118

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Joyce Maynard: Nyárutó

„Néha az a legjobb, ha egyáltalán semmit sem csinálunk. Figyelnünk kell. Lelassulni. Kiszűrni a külvilág zavaró ingereit, ezek egyáltalán nem fontosak. Megérezni a pillanat hívó szavát.”

Mit mondhatnék amit eddig mások nem írtak le?

Talán annyit, hogy számomra nem nem az év könyve és sok esetben nem is tetszett igazán.
A négy csillagot azért adom, mert páratlanul van megírva és tetszett a nézőpont is.

Van amikor maga a történet nem éri el a szívünket, nem tudjuk azt mondani rá…-. igen, öröm volt olvasni-, mégis volt benne egy varázs, ami nem engedte félbe hagyni és nem is vagyok dühös, mert csalódtam.

A filmet is láttam, talán ez esetben picit jobban tetszett, mint a könyv. Nem is sűrűn fordul elő velem, hogy ilyesmit írok, de most valóban így éreztem.

Egy olvasásnak tökéletes volt…..ilyennek is lenni kell.

>!
Csoszi
Joyce Maynard: Nyárutó

Zseniális! Gyönyörűen megformált mondatok, érzelmek széles skálája. A történet lassú volt, és nyomasztó és elgondolkoztató. Egyszerre imádtam és gyűlöltem. Tetszett a felépítése, valamint az, hogy egy tizenhárom éves fiú szemszögéből látjuk a szereplőket, az eseményeket. Azt hiszem, újraolvasós.

>!
Alexandra, Pécs, 2013
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633571705 · Fordította: Gyuris Norbert
>!
Annamarie P
Joyce Maynard: Nyárutó

A fülszöveg alapján talán azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon banális kis történet, egy megszökött rabról, aki beleszeret egy nőbe, aki nem kérdez semmit, csak befogadja az üldözöttet. Az érzelmileg-és érzéki sivatagi szárazságot megélő nő, egy csepp ráhullott víztől virágba borul. Talán ez az egyik legszebb gondolata a könyvnek, amiért érdemes elolvasni a Nyárutót, ahogyan Adele, a valaha minden tekintetben csodálatos nő, az életét ért sorscsapások következtében kiszárad, és ahogyan képes lassan visszatérni a világba egy szerelem hatására. A történetet Henry, Adele 13 éves fia meséli el nekünk, és ez a könyv egy másik nagyon elgondolkodtató vonulata, ahogyan megismerhetjük a -bocsánat, de muszáj ezt mondanom- kisfiú érzelemvilágának szemüvegén keresztül az eseményeket. Ezen gondolkodtam talán a legtöbbet, tényleg ezt csinálná egy 13 éves fiú. (Önkéntelenül a saját, éppen 13 éves fiamra gondoltam.)
A harmadik gondolat, amit kiemelnék az a szépirodalmi igényesség, amiben Joyce Maynard részesít bennünket. Apró részletességgel festi meg a Henry és Adele jellemét, míg Frank és Eleonor jellemét inkább tetteik hozzák felszínre. A forróságtól fülledt Holton Mills lomhasága jól illeszkedett a mi mostani hangulatunkhoz is, hiszen amikor olvastam nálunk is tombolt a hőség.

>!
K_A_Hikari 
Joyce Maynard: Nyárutó

Úgy látszik, mostanában nem sikerül igazán jó, beszippantós könyveket találnom.
Ez a regény már legalább két éve ül a polcomon, de egyszerűen nem volt kedvem/hangulatom olvasni, mindig más került a kezembe.
Aztán betettem a Nagy Nyári Olvasmánylista alapelemei közé, szóval végül mégis sorra került.
Most, hogy befejeztem, azt kell mondanom, nem igazán vagyok tőle elájulva.
Az első körülbelül 80 oldalt elolvastam egyszerre milyen előnyei vannak, ha az embernek nincs melója a munkahelyen part 1, de aztán leült. Nem volt kedvem folytatni, napokig ki se nyitottam, és erősen gondolkodtam a félbehagyáson is. Aztán mégis csak úgy voltam vele, hogy lassan már elolvastam a felét (valami mégis csak lehet a könyvben, ha eddig eljutottam), szóval befejezem.
Így is történt, de egyáltalán nem lett maradandó élmény.
A szereplőket nem tudtam megkedvelni, a motivációjukat nem voltam képes megérteni, a cselekmény meg szinte alig történt.
Azt se értettem, hogy miért kellett a végén spoiler
Olvastam már ennél sokkal jobb történetet is.
A filmet valamikor megnézem majd, hátha az tetszene.

U.I.: De legalább a filmes borító szuper lett, nagyon illik a történethez.

>!
Briza
Joyce Maynard: Nyárutó

Ez a könyv már csak azért is különleges élménynek bizonyult, mert elejétől a végéig közösen olvastuk fel egymásnak a párommal. Az, hogy eseményeket egy kis 14 éves srác meséli el, csak még kedvesebbé tette a sztorit. Általa bepillantást nyertünk egy kis kamasz gondolatvilágába, ami abszolút a mi élethelyzetünkbe vágó. Néha a saját kamasz gyerekem is felkapta a fejét a fennhangon olvasottak hatásra. Kicsit sajnáltam, hogy ennél jobban nem sikerült bevonni, talán közelebb kerültünk volna egymáshoz.
Ezen e késő nyári hosszú hétvége alatt sok kellemes újdonságot tapasztaltunk mi is. Egyszerre volt szívbe markoló, elgondolkodtató, ám időnként sablonos. Vagy épp emiatt túl reális. De kifakadt belőlünk, milyen jó, hogy mi itt vagyunk egymásnak, és még isteni finom tortillát is tud készíteni.

>!
Chris
Joyce Maynard: Nyárutó

Joyce Maynard regénye igazi szépirodalmi igényességgel megírt történet, amely hétköznapi emberekről és emberi sorsokról szól. A történet első fele szépen felvezeti az alaphelyzetet, bemutatja, hogyan teszi szebbé Adele és Henry életét a börtönből szökött Frank. Ám az olvasó előre sejti, hogy ez a boldogság nem tart sokáig: megjelenik a színen egy új szereplő, Eleanor, aki saját érzései Henry-re való kivetítésével irányítja a fiú gondolkodását. Innentől kezdve érezzük, hogy közeleg a vég, ám a szerző a késleltetés eszközével élve és a boldog jövő tervezésével tovább keseríti olvasóit. Rómeó és Júlia nagy tragédiája is egy félreértésnek köszönhető (Lőrinc barát levele), így már évszázadok óta tudjuk, hogyennél kínzóbb pedig nem létezik az olvasó számára.
A keserédes történethez pedig remek karakterek párosulnak: Henry átlagos kamasz. Saját testének változása és bimbódzó szexuális vágyai – mint addig ismeretlen érzések – kerítik hatalmába, ugyanakkor alábecsüli saját magát. Anyját mindennél jobban szereti, és mikor látja, hogy hosszú évek után ismételten boldog és kiegyensúlyozott, nem tud mit kezdeni ezzel a változással. Adele eléggé labilis idegállapotú, pontosan talán nem is lehet meghatározni betegségét, akinek a múltjában történtek és az évekkel ezelőtti válása keseríti meg jelenét. Ugyanez igaz Frankre is: a regény közepén derül fény arra, hogy miért került börtönbe. Nem sajnáltatja magát, elismeri, hogy hibázott, ám mégis: sokkal nagyobb büntetést kapott az élettől, mint a börtön. Eleanor, a tizenéves lány végtelenül ellenszenvessé vált számomra: valahol mélyen őt is meglehetett érteni, hiszen igazi lázadótermészet, mégsem tudom megbocsátani neki, amit tett. (Első megjelenése után lehet sejteni, hogy ő az, aki tragédiát fog okozni a családnak.)
A bevezetés talán kicsit elnyújtott, de a történet közepe elég erős ahhoz, hogy kárpótolja az olvasót a lassú kezdetért. Férfiként is összeszorult szívvel olvastam a múltbéli eseményeket tárgyaló fejezeteket, és végig arra gondoltam, hogy miért kell ennyit szenvedniük a jó embereknek. Sajnos az élet gyakran produkál ilyen helyzeteket, de talán a befejezés mindenki számára ad egy kis reményt, hogy idővel minden jobbra fordul. (A filmváltozatra pedig roppant kíváncsi vagyok, mennyit változtatnak a történeten.)
Sok mindenről szól ez a regény: az újrakezdésről, a szerelemről, a lélek gyógyításáról, a kamasszá válásról, az önbizalomról, az önzésről, a megbocsátásról és az odaadásról. És hogy ennyi érzelem férjen egy ilyen rövid könyvbe: ez az igai teljesítmény.

>!
Percy_Blakeney
Joyce Maynard: Nyárutó

Tetszett.
Nagyon.
Pár óra alatt elolvastam, és szerettem volna még egy, meg még egy fejezetet.
Most azonban különös késztetést érzek, hogy azonnal süssek egy pitét.

>!
Alíz_Simon
Joyce Maynard: Nyárutó

Egészen megfogott ez a könyv és az írónő, Maynard stílusa fantasztikus! A cselekmény belehelyezése a fülledt, lusta Hollton Mills városkába, Frank karaktere, a saját tragédiájába belemerevedett Adele magához térése és a történet a 13 éves Henry szemszögéből történő megközelítése olyan feszültséggel teli ritmusváltásokat eredményezett, melyek igazi irodalmi élményt nyújtottak számomra. Nagyon tetszett a regény szerkesztése és a szereplők rendkívül árnyalt megformálása. Ez az első könyvem az írónőtől, de már keresem, mit olvashatok még tőle:)

>!
Spepa
Joyce Maynard: Nyárutó

A lehető legjobb választás volt Henry szemszögéből bemutatni ezt a történetet. Ugyanolyan kívülálló volt ebben a pár napban, mint amilyen külső szemlélők vagyunk mi magunk, olvasók is. Egy 13 éves kamasz, aki hirtelen kívül reked az otthonában zajló eseményekből és csak feltételezésekbe bocsátkozhat a folytatást illetően, amikor az egyhangú, szomorkás hétköznapjaikat egyszer csak felforgatja egy idegen. Számtalan kétely merült fel bennem emiatt a kirekesztettség miatt, mert fontos pillanatokból, párbeszédekből és döntésekből lettünk kizárva ezáltal. Folyamatosan kavarogtak bennem a gondolatok Frankkel és az egész szituációval kapcsolatbanspoiler.

Nagyon erős hangulata van ennek a könyvnek, amibe jócskán közrejátszik az álmos, hőséggel terhelt nyár végi hétvége, Adele visszavonultsága, mentális problémái, feldolgozatlan traumái, az elszigeteltségük és az egész szituáció veszélyessége és kiszámíthatatlansága. Kellemes meglepetést nyújtott, hogy egyáltalán nem valamilyen csöpögős, klisés befejezést kaptunkspoiler.

Emlékezetes olvasmány volt, szerettem olvasni.

>!
anni_olvas
Joyce Maynard: Nyárutó

Történet szempontjából nem volt az igazi, de bőven kárpótolt a magával ragadó stílus, ami letehetetlenné tette a könyvet. Valahol kicsit ifjúsági regény, hiszen egy 13 éves fiú bőrébe bújva lehetünk tanúi ennek a kurta-furcsa „túszdrámának”, érthetetlen szerelmi történetnek. Többnyire sajnáltam szegény Henryt, hiszen magára maradt a tinédzserkorban, ám sajnáltam az anyukáját is, hiszen amin átment, az valószínűleg sokakat megbuggyantott volna. Jó könyv volt, de az a típus, amit filmben nem hiszem, hogy élveznék.


Népszerű idézetek

>!
K_A_Hikari

Néha az a legjobb, ha otthagyunk mindent. Összeszedjük a gondolatainkat. Kicsit hátradőlünk.

16. oldal

3 hozzászólás
>!
Málnika P

Néha az a legjobb, ha egyáltalán semmit sem csinálunk. Figyelnünk kell. Lelassulni. Kiszűrni a külvilág zavaró ingereit, ezek egyáltalán nem fontosak. Megérezni a pillanat hívó szavát.

68. oldal, 7. fejezet (Alexandra, 2013)

>!
Ninácska P

Az igazi drog – erre később jöttem rá – a szerelem. Az a ritka fajta szerelem, amire semmilyen épeszű magyarázat nem létezik.

226. oldal - Nyárutó (Alexandra, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
Ninácska P

A szex olyan, mint a drog – ezt mondta annak idején Eleanor.

226. oldal - Nyárutó (Alexandra, 2013)

>!
Ninácska P

Az élet rövid, miért ne élvezzük?

108. oldal - Nyárutó (Alexandra, 2013)

>!
Ninácska P

Végigsimítjuk a csupasz bőrét, és egyszerűen megsimogatjuk a hátát. Belefújunk a fülébe. A bőrünkhöz szorítjuk a kisbabát, és kisétálunk vele az ajtón, ott már az éjszakai levegő veszi körül, és holdfényben fürdik az arca. Esetleg fütyülünk hozzá. Táncolunk. Dúdolunk. Imádkozunk.

67. oldal - Nyárutó (Alexandra, 2013)

>!
Uzsonna 

Velem ellentétben az anyám nem hitt a baktériumokban. Azt mondta, hogy a baktériumokat azért találták ki, hogy az emberek figyelmét elvonják arról, ami miatt igazán aggódniuk kellene. A baktériumok természetes dolgok. Inkább amiatt kellene izgulni, hogy az emberek miket művelnek.

7. fejezet, 63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adéle · baktérium
>!
Ninácska P

Csak ketten maradtunk, az anyám és én, miután az apám elhagyott bennünket.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Adéle · Henry
>!
Málnika P

Elkövethetünk mindenféle hibát, és még mindig jól jöhetünk ki a dologból, de a só az, amit az ember semmiképpen sem hagyhat ki. Olyan ez, mint az élet: néha a legapróbb dolgokról derül ki, hogy a legfontosabb.

65. oldal, 7. fejezet (Alexandra, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Frank
>!
Ninácska P

Azon tűnődtem, vajon olvas-e a gondolataimban. Mert hogy sokáig csak ketten éltünk együtt, és esetleg kitalálta, mi jár a fejemben, miféle tervet eszeltem ki.

162. oldal - Nyárutó (Alexandra, 2013)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év
Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok
Lizzy Charles: Zűröstül-bőröstül
Németh Eszter: Kötéltánc
Fiona Gibson: Anya randizni kezd
Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni
Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Jasmine Warga: Szívem és egyéb fekete lyukak
Emery Lord: Amikor összeütköztünk