Függőség 29 csillagozás

Joyce Maynard: Függőség

„Néha ​csak egy erős ember hiányzik valakinek az életéből, aki bátorítja és utat mutat neki… Ezért vagyok én itt – mondta Ava.”

A függőség veszélyes – akár az alkoholtól, akár mástól függ az életünk.
Jól tudja ezt Helen is, aki ittas vezetés miatt elveszíti a jogosítványát és nyolcéves fiának, Olivernek a felügyeleti jogát is. A magába roskadt Helen azonban életének mélypontján megismerkedik Ava és Swift Havillanddel, akik gazdagok, nagyvilági életet élnek és szívesen segítenek másokon. Helent is felkarolják: nem pusztán munkát adnak neki, de a barátjukká fogadják, sőt megígérik, hogy segítenek, hogy Helen visszakaphassa Ollie-t. Mindezért az álomvilágért Helen szívesen lemond a régi barátokról.
Alkoholfüggősége már a múlté, ám észrevétlenül egy másik függőség rabjává válik, és ahogy az alkohol nyújtotta bódulatból, úgy ebből is keserű az ébredés.

„Történet a felemésztő barátság erejéről, arról, hogy a saját életünk elől mások életébe menekülünk; a… (tovább)

Eredeti cím: Under the Influence

>!
Alexandra, Pécs, 2016
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633579619 · Fordította: Getto Katalin

Kedvencelte 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Joyce Maynard: Függőség

Joyce Maynard nagyon jó karaktereket alkotott, a történetben nem volt semmi különös és bonyolult, mégis végig éreztem a feszültséget, ami vezetett valami felé és mivel tudnom kellett, hogy mi az, nagyon gyorsan végeztem a könyvvel. Első könyvem volt az írónőtől, de szívesen fogom elolvasni a többit is.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/10/joyce-maynard-fugg…

>!
Arcturus P
Joyce Maynard: Függőség

Első könyvem volt Joyce Maynardtól, de nem az utolsó. Megrázó, ugyanakkor valahol felemelő volt látni a párhuzamot a főszereplő és az írónő története között, felemelő azért, mert láttam, Joyce hová jutott a keserű tapasztalatai után. Tudtam, hogy a regénye is némi megnyugvással fog zárulni.

Bővebben:
http://kulturpara.blog.hu/2016/10/12/joyce_maynard_magy…

>!
tizkicsikonyv P
Joyce Maynard: Függőség

Maynard regénye a szó kicsit sem hagyományos értelmében véve ijesztő. Ijesztő, mert bemutatja, hogy mennyire könnyen kezdhetünk el mélységesen kötődni valaki(k)hez, ez mennyire hamar csaphat át függésbe, mennyire kiszolgáltatottá válhatunk ezáltal, és mennyire brutális tud lenni az a pillanat, amikor rájövünk, hogy hazugságra épült minden. A könyv egyszerre szól a felszínességről és a legmélyebb bizalomról, bemutatja, hogy mennyire fontos, hogy meg merjünk nyílni mások előtt, megbízzunk másokban, ugyanakkor, ha nem megfelelően válogatjuk meg a társaságot, mekkora zuhanás vár ránk.

Bővebben itt: https://tizkicsikonyv.blogspot.hu/2017/09/es-te-kitol-f…

>!
Ági_Marton
Joyce Maynard: Függőség

Nagyon mély érzelmekkel bíró, magával sodró történet. Az ember manipulálhatóságáról, megvezethetőségéről, kiszolgáltatottságáról szól. Olvasod, olvasod, de érzed, hogy a felszín alatt valami ott vibrál, valami belső kis figyelmeztető hangocska, hogy nem biztos, hogy itt minden kerek ezzel a 2 emberrel. Csak akkor veszed észre, hogy mindenkit elmartak(tál) magad mellől, amikor már késő. Két felszínes ember miatt feladni egy baráti kapcsolatot és egy kezdődő viszonyt….hát, én biztosan nem tenném. Mondjuk nekem eleve gyanúsak az olyan emberek, akik pár óra ismeretség után rögtön úgy tesznek, mintha 1000 éve a legjobb cimbik lennénk, és mindent tudni akarnak a privát szférámról…sajnos itt a főszereplő nem gondolkozott előre. Na, de a csavar a történet végén…eszméletlen jó könyv!

>!
Chris
Joyce Maynard: Függőség

A szerző bevallottan minden regényének alapötletét saját életéből meríti. Nem véletlen, hogy a főhősnő most is egy gyermekét egyedül nevelő anya, aki ráadásul alkoholproblémákkal is küzd. Helen alkoholizmusa azonban nem az a fajta szenvedélybetegség, amiket a hasonló történeteken megszoktunk. Nem lop senkitől, nem ver át másokat, hogy minden áron italhoz jusson, „pusztán” elég neki, ha minden este megihat egy üveg bort. A gyermeke feletti felügyeleti jog sem igazából innen ered, hanem az ittas vezetésből, amikor is beteg kisfiát igyekezett minél hamarabb kórházba szállítani.

A regény főtémája a barátság. Biztos vagyok benne, hogy minden ember életében volt egy olyan szakasz, amikor csalódnia kellett a barátaiban. És itt most ne az általános iskolai/középiskolai barátokra gondoljunk, akikről azt hittük, egész életünkben velünk lesz (aztán elmegyünk egyetemre, és oda minden ilyen gondolat), hanem amikor úgy érezzük, hogy az akit barátnak hittünk, csupán kihasznált minket. Igen, vannak olyan emberek, akik nagyon jó hallgatóságnak bizonyulnak, és vannak olyanok, akik szeretnek panaszkodni, mindenről beszámolni a másiknak – ha ők egymásra találnak, úgy érzik, maga a szent egyesülés történt meg, de ez csupán a látszat, hiszen mindkettő csak a barátság „fogalmának” egyik részét testesíti meg. A kis magánfilozófiámtól kanyarodjunk vissza a történethez: a Havilland házaspár ugyanígy használja ki Helent is érzelmileg. Egy csillogó, boldog világot tárnak fel előtte, amely azonban szép lassan kezd darabokra törni, amint a fiatal nő jobban megismeri őket. Ám nem könnyű kilépni egy ilyen szituációból – jön az érzelmi zsarolás, ami a magányos embereknél (vagy ha a regénynél maradunk, azoknál, akik nem ismerik meg az igazi értéküket) könnyen célt találhat, és máris benne vagyunk az ördögi körbe.

A sztori kicsit lassan indul be, főleg, hogy az első harminc oldalon az időben visszafelé haladunk a cselekményben, és ezután is kis időnek el kell telnie, mire eljutunk addig a pontig, ahonnan felkelti az olvasó érdeklődését a történet. Nem sok szereplővel találkozunk, hasonlóan a Nyárutóhoz is, itt is négy-öt főre fókuszál a szerző, a többiek csak időszakosan bukkannak fel, de minden egyes karakter remekül ki van dolgozva, mindenki abszolút hétköznapi és emberi tulajdonsággal bír. Idővel megjelenik a színen egy új karakter, Elliot, akit Helen a társkeresőn ismer meg (minő véletlen: Maynard is így találkozott nemrég elhunyt férjével!). A férfi lesz az, aki megpróbálja rávilágítani a nőt arra, hogy Havillandékkel vigyáznia kellene, mert ez, ami köztük van, csak egy látszatbarátság. Érdekességként jegyzem meg, hogy ennek a karakternek a történetbeli szerepe kissé hasonló, mint a Nyárutóban Eleanoré – csak itt éppen fordított szerepkört tölt be a férfi –, ugyanis az olvasó előre sejti, hogy mi lesz kettejük kapcsolatának a vége, ám mégis végig szurkol nekik. (A poént nem lelőve, itt halkan meg kell jegyeznem, hogy a befejezés e tekintetben is tartogat meglepetést.)

A történet leírva – és talán az én soraim sem változtatnak ezen – elég banálisnak tűnhet, Coelho- és Oravecz-féle bölcsességgel, de erről szó sincs. Maynard ugyanis kiváló érzékkel nyúl ehhez az abszolút hétköznapi témához, amely minden olvasójának ismerős lesz. A tanulság sem szájbarágós, mindenkinek magának kell megtalálnia a történet értékét. A befejezés nem egészen boldog – de hát az élet sem az –, azonban főhősünk mégis emelt fővel indul a jövő felé. (Egyébként Maynard stílusát mi sem bizonyítja jobban, hogy időnként egy-egy mondattal is mellbe tudja vágni az embert, belesűrítve egy egész monológot, élettörténet abba az egy sorba.) Kicsit olyan mintha, ezt a történetet tényleg az élet írta volna – időnként felemel, hol meg a mélybe taszít, de mindenképpen megváltoztat.

>!
reila
Joyce Maynard: Függőség

Az írásmód továbbra is nagyon tetszik. Mégis az összes többi Maynard könyv közül ezt éreztem a leggyengébbnek. A karakterek megformázása mélyreható, minden gesztusuk és tulajdonságuk nagyon is emberi, de ezt az írónő amúgy is minden könyvében tőkéjre fejleszti. Azt szeretem Maynard regényeiben, hogy olyanok a szereplők,mintha tényleg ismerné az olvasó őket. Mintha csak valamelyik szomszédunkról vagy rokonunkról lenne szó,már-már várom hogy becsöngessen és élőben mesélje el a történetét.
De a Függősség story-a annyira nem jött át,úgy éreztem a közepe felé semerre sem megy a cselekmény,mintha folyton ismételné magát. Vártam a nagy csattanót,de aztán nem volt,hiszen a végkifejlet lényege már az első 100 oldal körül megjósolható. Felejthető nyári olvasmány,akkor már sokkal inkább a Lány a hegyen.

>!
Lola_Judit_Bodnár
Joyce Maynard: Függőség

Tisztességes iparosmunka, valahogy ez jutott elsőre eszembe. Jól megírt, érdekes történet, élő karakterekkel. Megérinteni mégsem tudott, nem húzott közel, ezért a 4 csillag.*

*Meg ezért a horrorborzasztó alcímért, mi ez? Tagline-nak hosszú is, unalmas is, nem kelt izgalmat, nem tesz hozzá a történethez, fogalmazva meg úgy van, ahogy a szépemlékű instantcoelho.commal generált mondatok.

>!
jucimuci
Joyce Maynard: Függőség

Nagyon jó kis könyv! Könnyen olvasható követhető történet, a végén csattanóval.

>!
Burai_Bernadett
Joyce Maynard: Függőség

Végig tartott feszültség, ami igazán a utolsó körökben fokozódik. Felkavaró, megint. Tiszta karakterek, pontos jellemvonások és igen apró, megfontolandó jelek, amelyek a való életben is sokszor kétárnyúak, nehezen leplezhetőek le. Szerettem, szórakoztatott, elgondolkodtatott, izgalmat adott mégis könnyed volt.


Népszerű idézetek

>!
Ági_Marton

– Szeretem a kutyákat – hangzott a válasz.- Lenne is kutyám, ha nem lennék allergiás a szőrükre.
(…)
Hát nem furcsa? – kezdte. – Azt vajon miért nem mondja senki, hogy allergiás az emberekre?

181. oldal

>!
Ági_Marton

– Megőrülök ettől az egésztől, ami a nők között van -mondtam.- Mint az óvodások, olyanok vagyunk.

151. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

James Frey: Millió apró darabban
Jack London: Alkoholmámorban…
John Bradshaw: A mérgező szégyen gyógyítása
Jack London: A sárga sátán
Chuck Palahniuk: Cigányút
Chuck Palahniuk: Fulladás
Irvine Welsh: Skagboys
Nikki Sixx – Ian Gittins: A heroin-naplók
Dominic Streatfeild: Kokain
Charity Norman: Zuhanás