Jó ideig várta ez a történet, hogy elolvassam. Valahogy mindig közbejött valami. A napokban aztán nem bírtam aludni éjjel és belefogtam. A vége az lett, hogy hajnalig olvastam, majdnem a végéig jutottam a könyvnek.
Teljesen magával ragadott az a rengeteg érzelem, ami a regény lapjain megjelent. Gyönyörű, de szívfájdító is egyben ez a történet.
Elgondolkodtató ez a kötet, rámutat arra, hogy milyen bajba kerülhet az ember azért, hogy figyeljenek rá. Veszélyes dolog a szeretetéhség.
Nem másban kell keresni a hibát, hanem azt kell megkérdezni magunktól, hogy kinek is akarunk mi megfelelni? Másnak, vagy magunknak? Az régen rossz, ha csak másnak akarunk megfelelni.
Elsősorban önmagunkat kell szeretni, magunknak kell megfelelni. Saját magunkat kell reálisan látni, jó ha tudjuk kik is vagyunk, hogy mit akarunk.
Volt olyan jelenet, amit félve olvastam és a szívem majd kiugrott a helyéről, annyira izgultam a szereplőkért. Néha a könnyem is kicsordult, még jó, hogy volt elérhető közelségben zsebkendő.
Egyszerre bosszantó, de imádni való is számomra az a vidéki hangulat, ami megjelenik a könyvben.
Bosszantó, hogy az emberről mindig mindent tudnának, de valahol én ezt élvezném is.
Nem falun nőttem fel, de az a része a városnak, ahol éltünk egy kis közösség volt, mindenki tudott mindenkiről mindent. Vágyom is erre a vidéki, nyugalmas közegre, nem szoktam meg a mai napig a nagyvárosi életet, bár előnyei is vannak.
Sokkal, de sokkal többet adott nekem ez a történet, mint azt vártam.
Bátran ajánlom mindenkinek! Ne hagyjátok ki, megéri elolvasni, csak zsepi legyen a közelben.
