Pikk ​Bubi 61 csillagozás

Joyce Carol Oates: Pikk Bubi Joyce Carol Oates: Pikk Bubi

Joyce Carol Oates új krimijének főszereplője több mint híres író: igazi sztár. Népszerűsége Stephen Kingével vetekszik, huszonnyolc krimije harminc országban több millió példányban kelt el. A csillogó felszín mögött azonban sötét titok lappang.

A mintapolgár, bőkezű adakozó és példás családapa Andrew J. Rush, a legjobb New York-i ügynök egyengeti a karrierjét, nem éri be saját, épülő életművével. Pikk Bubi álnéven is megjelentet könyveket, ám ezeket nem vállalja a nyilvánosság, de még családtagjai előtt sem.

Egy nap felnőtt lánya kezébe akad az egyik Pikk Bubi-regény, és Andrew J. Rushnak magyarázkodnia kell.

Aztán bírósági idézést kap.

Ahogy a Pikk Bubi elszabadul, Rush karrierje, magánélete és hírneve egyszerre kerül kockára.

Eredeti cím: Jack of Spades

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kapszula Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2022
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635045808 · Fordította: Borbás Mária
>!
Európa, Budapest, 2015
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052524 · Fordította: Borbás Mária

Enciklopédia 13

Helyszínek népszerűség szerint

Bangor, Maine, USA


Kedvencelte 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Rákhely_Mónika P>!
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi

Jó rég olvastam már utoljára JCO-től, ezen változtatni kell. Miután potom pénzért beszereztem ezt a könyvet, este alig 2 óra alatt el is olvastam, és mivel az értékelések és a százalék alapján nem volt túl nagy elvárásom a többi írása ismeretében sem, egész jól szórakoztam, az SK áthallások, az SK hangulat, az irodalmi és filmes utalások, a rövid kerek történet a kicsit meglepő lezárással nekem bejött. Azért inkább a 'mélyebb' Oatest preferálom (Napforduló, Luxusvilág, Hűtlenség), de mint kis 'kikacsintás' a nagyobb volumenű írásaiból, jó volt.

rosemary_goth P>!
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi

Most látom csak, hogy bizony eléggé alulértékelt ez a könyv. Én rendkívül jól szórakoztam rajta. Nem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni.
Ez egy jól felépített pszicho-thriller, amiben nem a gyilkolászáson és a vérfröcsögésen van a hangsúly, hanem azon a folyamaton, ahogy egy ember élete darabokra esik, mert eluralkodik rajta a veleszületett agresszió, amit egészen régóta saját maga előtt is tagad.
Mindemellett egyfajta tisztelgés is a horror, mint irodalmi műfaj nagyjai és ma élő legnagyobb alakja előtt is.
És esküszöm, vártam, hogy a macska a végén le fogja buktatni, mert az nagyon jó kis poén lett volna. off

Kis_Andrea>!
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi

Nekem ez a könyv nagyon tetszett, megint nem értem, miért áll ilyen alacsony %-on… Nagyon jól bele tudtam vonódni a történetbe, alig tudtam letenni. Rövid, egy nap alatt kiolvashatós. Lehet velem van a baj, de én rendkívül humorosnak találtam a maga groteszk módján. Stephen King rajnongóknak különösen ajánlott, imádtam a rá utaló részeket. :-D

Vikii_Kis>!
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi

Ritkán olvasok krimit. Ezt a könyvet most mégis kézbe vettem.
Az eleje a történetnek nagyon jól indult, érdekes volt, vártam a folytatást és a fordulatot, mert biztos voltam benne, hogy valami kis turpisság lesz benne.
Ahogy haladtam a könyvben, egyre kuszább és bonyolultabb lett a történet, aztán a vége teljes katyvasz. Érthetetlen monológok és párbeszédek.
Mintha a fordítónak a könyv közepén elfogyott volna a motivációja, és csak immel-ámmal fejezte volna be rendesen a jelenetek pontos lefordítását. Ha pedig a fordító mindent jól csinált, akkor pedig az írónő vesztette el a fonalat a történet közben.
Őszintén úgy vélem, egyszer olvasós könyvnek nagyjából még elmegy, de még egyszer biztos nem veszem kézbe, számomra teljesen kihagyható élmény.

tamachan>!
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi

Érződik benne a potenciál, és épp ezért nagyon hamar ki lehet olvasni, ugyanakkor nem biztos, hogy a kellő hatást fogja elérni. Andrew J. Rush, a szomszédság baltás gyilkosa valószínűleg jobban ki bontakozhatott volna, ha legalább 100 oldallal több időt kap. Sok érdekes kérdést felhozott család, írói mivolt és a mentális egészség témaköreiben, de valahogy így is kevés lett ez az egész.

Teetee>!
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi

Tenyérbemászó.
Andy J. Rush, a Pikk Bubi főhőse egy tipikus tenyérbemászó alak, aki egyrészt iszonyatosan el van telve saját magától, másrészt tele van komplexussal.
Sikeres író, sok nyelvre fordítják le a regényeit, rendezett a családi élete, de van egy titkos élete is: Pikk Bubi néven véres és mocskos ponyvákat ír. Furcsa mód a Pikk Bubis szövegek könnyebben születnek meg, mint a gondosan megtervezett Rush-regények, és bizonyos tekintetben talán jobbak és népszerűbbek is, bár ezt nehéz megítélni, mert senki nem dicsekszik azzal, hogy Pikk Bubit olvas.
A rendszerbe akkor kerül homokszem, amikor Rusht bepereli egy félbolond nő, aki szerint az író tőle lopja az ötleteit.

Azt gondoltam, egy kicsit az írói identitásról fog szólni ez a könyv, de nem annyira arról szólt, hanem inkább… a középszerűségről. Andy J. Rush könyvei nagy példányszámban kelnek el ugyan, de mégis középszerűek, ahogy maga Rush is – Pikk Bubi azonban a fejében folyton mondja a magáét…

A könyv végére nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez amolyan „az ember harca a belső gonosszal” típusú regény is lehet (vagy az akart volna lenni), de ebben Stephen King (akit gyakran emleget Rush is) kategóriákkal jobb.
Amiben Oates jó, az a kertvárosi élet tenyérbemászó képmutatásának a bemutatása (legalábbis az eddig általam olvasott két könyv ilyen volt). Persze van egy-két sötét titok meg fekete macska is, de ez a szöveg akkor sem horror vagy thriller.

spoiler

2 hozzászólás
FarkasViki>!
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi

Miután elolvastam a regényt, az volt az első gondolatom, hogy a remek ivós-játék alapanyag válna belőle, ha felolvasás közben mindig le kellene dönteni egy felest, amikor elhangzik Stephen King neve vagy akár csak utalást tesznek rá. Úgy gondolom, még a rutinosabb versenyzők is ájultan esnének össze, valahol úgy a 30. oldal környékén.

Oates történetének főszereplője Andrew J. Rush aka “az úriember Stephen Kingje”, példás férj és családapa, híres író, műveit több 30 nyelvre fordították le. Emellett megalkotott egy fiktív alteregót is -csakúgy mint King Richard Bachmant – így Pikk Bubi álnéven zsigeribb és erkölcstelenebb ponyvákat publikál. Egy napon aztán a lánya nem csak megtalálja az egyik Pikk Bubi regényt, és felfedezi, hogy az meglepően sok hasonlóságot mutat egy családi történettel, hanem Rush egy kínos plágiumbotrányba is keveredik, ami az események nem várt láncolatát indítja el.

Ha teljes mértékben hagyatkozunk a fülszövegre, ami krimiként aposztrofálja a regényt, akkor elég nagy csalódást okoz. A cselekmény borzalmasan egyszerű, könnyen kiszámítható, és Oates pont azokat a szálakat vágja el, vagy hagyja a levegőben lógni, amik az igazi potenciált jelentenék.

Nekem azonban határozottan az volt a gondolatom, hogy kortárs amerikai irodalom egyik legmeghatározóbb alakja nem egy középszerű történetet akart írni, hanem inkább játszani hívta az olvasóját: Oates hiába írt egy olyan lendületes cselekményt, amiben szép számmal használja a zsánerelemeket, le sem tagadhatná, hogy szépíró. A szereplőit rendkívül ügyesen mozgatja a szürke zónában, és nagyszerű pszichológiai realizmussal jeleníti meg Rush folyamatos önelemzését, szorongásait és összeomlását, vagyis azt a folyamatot, amikor szabad utat engedünk a tudatunk legsötétebb aspektusainak.

A mű sokkal több mint egy egyszerű thriller: egyfelől tisztelgés az egész horror irodalom előtt, mert nem csak King, hanem a műfaj úttörői is megjelennek a regényben, akár konkrétan megnevezve, akár elrejtve, és a történetbe szőve – pl.Mary Shelley, Bram Stoker, Edgar Allan Poe, Henry James, Robert Louis Stevenson, Wilkie Collins, H. G. Wells- másfelől a kiadóipar kritikája is egyben, és egy finom fricska azokra a sztereotípiákra, amik szerint női írók ezen a porondon nem kaphatnak igazi szerepet.

Veruska>!
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi

Egyszerre szerettem volna újraismerkedni Stephen Kinggel és ismerkedni Joyce Carol Oates regényeivel. Nagyon tetszett a különös párosítás, morbid, jó humorú és mégis az írók munkássága előtt tisztelgő alkotás, különösen a be nem futott női írók és rémregényírók előtt. A hangulata nagyon vitt előre, és azt se tudom, hogy inkább Kingre hajaz, vagy a saját stílusára, mert ismerős borzongós érzetem volt.

Bookswideopen P>!
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi

Érdekes volt a sztori, és érdekes volt, hogy ilyen pörgősre írta az írónő. Hamar megtörtént minden, volt egy kicsit filozofálgatás, és nem utolsó sorban Stephen King dicsőítése. Sőt, lehet, hogy ez neki is szól, csak körített sebtében egy sztorit köré. Az, hogy Andrew J. Rush jó dolgában megőrül, egy dolog. Az, hogy a másik énje nem riad vissza, és irányítja főhősünk életét, önmagában véve nem újdonság. Az, ahogy meghal, már meghökkentő volt, pláne, hogy egy nagyon fontos és meghatározó családi dráma van a háttérben, amiről igencsak elfeledkezett az írónő említést tenni. Szinte felsejlik a háttérben, homályosan, és az olvasó összeráncolhatja a szemöldökét jogosan, hogy milyen mellékesen lett ez beleszőve a sztoriba. Azt hittem a fülszöveg alapján, hogy majd Julie lesz az, aki erre készteti az apját, de alaposan megvezetett. Neki semmi köze nem volt Pikk Bubihoz, és a cselekményhez. Furcsa kis sztori volt, mindamellett az írónő, nem ír rosszul. Végig az volt az érzésem, hogy kiírta magából leghőbb vágyát, és eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő tenne ilyet.

Nana92>!
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi

Ahogy látom, kapott jó pár negatív kritikát, ennek ellenére engem lekötött és érdekelt a történet. Nem mondom, hogy a legjobb krimi amit olvastam, de nem volt ez rossz sem. Talán kicsit kidolgozatlannak érzem a végkimenetelét. A történet jó példa arra, hogy egy megborult elmének mennyire nem tesz jót az alkoholizmus. Főszereplőnk talán még egy kicsit túlzottan beképzelt is.


Népszerű idézetek

Batus>!

Néha nem vagyok benne biztos, hogy magamban beszélek-e, vagy csak a fejemben jár valami.

183. oldal

Batus>!

Nem tetszik ez nekem. És ne tetsszen neked se.

161. oldal

Batus>!

Hogy lerontsuk a gonoszt, le kell rontanunk a lényt, amelyben a gonosz lakozik, még ha mi magunk vagyunk is az.

318. oldal

Batus>!

A nappali melletti szobában, mennyezetig érő könyvespolcokon, gyűjteni kezdtem kedvenc könyveim korai kiadásait, amikor ilyesmire rátaláltam: amerikai kaland- és detektívregényeket az 1930-as, 1940-es, 1950-es évekből; egy rakás különféle rikító magazint H. P. Lovecraft Hátborzongató történeteivel; Edgar Allan Poe, Ambrose Bierce, Algernon Blackwood, M. R. James, Richard Chambers, Richard Matheson könyveinek első vagy korai kiadásait; Isaac Asimov, Philip K. Dick, J. G. Ballard filozofikus természetű tudományos-fantasztikus regényeit; egy jókora falon közép és késő huszadik századi kortársakat, A-tól Z-ig, köztük Barker, King, Le Guin, Straub…

61. oldal

Batus>!

– A maga ellenfele az évek során másokat is megpróbált beperelni – John Updike szerepel a listán, valamint John Grisham, Norman Mailer és Dean Koontz, Peter Straub és James Patterson – valamint Dan Brown! –, és mindannyiukat sikertelenül.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dan Brown · John Grisham · John Updike · Norman Mailer
Batus>!

Van valami előnye, ha az ember nem annyira híres, mint Stephen King…

265. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Stephen King
Batus>!

A skót whisky hatásosan megbékélteti egy férfi étvágyát.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: whisky
Hajnita71>!

Levettem a könyvespolcomról a Tortúrát Stephen Kingtől és „dedikáltam”
C. W. Haidernek örök hálával barátja és őszinte csodálója
Steve King
Bangor, Maine

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bangor, Maine, USA

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: Verity
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Colleen Hoover: Too Late – Túl késő
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Alice Feeney: Időnként hazudok
Lucy Foley: Lakás Párizsban
Samantha Downing: Elbűvölő feleségem
Caroline Kepnes: Te
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák