ők (Csodaország kvartett 3.) 80% 21 csillagozás

Hja. Nem szívesen mondok rosszat, és nem is fogok, mert nagy kedvencem Oates, de hát ez a regény azért túl van írva. Meg úgy jártam vele, hogy betettem a várólistacsökkentésbe, aztán itt volt nálam három hónapig (nyugi, nem kellett senkinek, már úgyis a raktárba lett száműzve), és akkor rájöttem, hogy el is vagyok maradva, tehát nem akarom visszavinni olvasatlanul. Nyilván egy hét alatt amúgy simán elolvasok egy könyvet, de ez mondjuk inkább háromnak számít a maga sűrűn szedett majdnem 600 oldalával. Ezért olvastam, mint az őrült hétvégén. Közben mi bajom lett volna, ha később viszem vissza, és kifizetek 300 forintot, azt nem tudom. Na mindegy. Ez nem tett jót a olvasásnak azért. Mert amint említettem, ez a regény nem a cselekményességéről híres, a wikipédián össze van foglalva a sztori, és tényleg kb. ennyi, és azt meg tudja írni Oates ilyen hosszan, és hát kétségkívül fantasztikusan ír. Nekem ami érdekes, hogy mind a három szereplőt éri valami borzalmas trauma, amivel mind máshogy birkóznak. És persze a rossz és mérgező családokban továbbgyűrűző rombolás.

Kedves Joyce Carol Oates, hogy nem pusztítja el az, amit ír? Én csak olvasom és úgy érzem, össze kell zsugorítanom a szívem és kérget kell hogy növesszek rá, hogy kibírjam, de nem is kell tennem semmit. Elbújik magától valahová mélyre, hogy minél kevesebb érintse meg abból a nyomorúságból, amiről a regény szól.

Ezt olvastam először tőle, azt hiszem ez marad a kedvencem.