Oroszlánhűség (Oroszlánhűség 1.) 165 csillagozás

Joy Adamson: Oroszlánhűség Joy Adamson: Oroszlánhűség Joy Adamson: Oroszlánhűség Joy Adamson: Oroszlánhűség Joy Adamson: Oroszlánhűség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​szerző férje, aki Kenya egy északi tartományában vadászati főfelügyelő, egy napon – félig önvédelemből és kényszerből, félig talán véletlenségből – lelövi a három alig néhány napos oroszlánkölykök anyját. A kölyköket felkutatja, és magához veszi. A két nagyobbat néhány hónapi nevelés után állatkertbe küldik. A harmadikat, a legkisebbet és leggyengébbet, Elzát, a házaspár felneveli. A kis oroszlánnal egész addigi életrendjük átalakul: mindenüvé viszik magukkal, hivatalos vadászútjaikra, szabadságuk idején a tengerhez… Az idő múlásával a kis oroszlán természetesen kifejlett, tökéletes példánnyá növekszik. Mit tegyenek vele? Bár eredetileg Elzát is állatkertbe szánták, mégis úgy döntöttek, hogy Afrikában tartják. A vadon ugyan rendszerint elpusztítja az emberi környezetben felnövekedett ragadozót, de Elza félig-meddig mégiscsak természetes környezetében nevelődött… A vadászati főfelügyelő és felesége nekivág a szokatlan kísérletnek: „visszavadítani” neveltjüket, s nem utolsó sorban… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1960

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranytoll Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
120 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708716 · Fordította: Ifj. Tildy Zoltán
>!
Novella, 1994
136 oldal · keménytáblás · Fordította: Tildy Zoltán
>!
Novella, Budapest, 1990
136 oldal · ISBN: 9637953366 · Fordította: Ifj. Tildy Zoltán

7 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 26

Most olvassa 4

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Joy Adamson: Oroszlánhűség

Szívhez szóló történet egy kölyök nőstényoroszlán felneveléséről, közben az afrikai vadon-béli kalandokról, állatokról. De ugyanakkor ez nemcsak egy napló a kölyök felnövéséről, hanem egy rendkívüli tudósítás arról, hogy egy állat természetes élethelyzete megváltozásával képes arra, hogy egész másként élje le életét, mint fajtársai. Tehát a természet által behatárolt világot itt az ember kitágította, s ehhez Elza képes volt alkalmazkodni – pedig egyesek szerint: „csak egy vadállat”. S hogy a nevelés, a szocializáció mire képes, még vadállatoknál is, ill. milyen lehetőségek rejlenek az állatokban, arra egyértelműen rávilágít. S ezt Joy Adamson tulképp élete során meg is ismétli egy gepárddal és egy leopárddal is, bizonyítva az állítás igazságát. Nem is beszélve pl. az öngyilkos bálnákról, akik egyértelműen döntést hoztak – még hogy „nem gondolkodnak az állatok”, mikor partra vetették magukat. Egyszóval az Oroszlánhűség bizonyság a nevelés alapján a változásra, amely széleskörű lehetőségeket nyithat…

1 hozzászólás
Sippancs P>!
Joy Adamson: Oroszlánhűség

Nem tagadom, hogy kicsit elfogult vagyok, ha oroszlánokról van szó. Számomra ők a világ leggyönyörűbb és legérdekesebb állatai, legyen szó egy hatalmas hímről, vagy egy néhány napos kölyökről. Minden elfogultságot félretéve azonban úgy gondolom, hogy Elza története azoknak is belopja magát a szívébe, akik az oroszlánokra – eddig – teljesen semlegesen tekintettek.
Remek könyv volt. Az Afrikáról szóló leírások mellett talán azt szerettem benne a legjobban, hogy tisztán érződött a Joy és Elza közötti különleges kapocs. Gyönyörű, hihetetlen és megható volt, ahogy ez a kis oroszlán napról-napra cseperedett, és először anyaként, később pedig barátként, családtagként tekintett Joyra. Nem egyszer csalt a szemembe könnyeket ez a nem mindennapi ragaszkodás, a szeretet olykor humoros, máskor veszélyes megnyilvánulása, és bizony a vége felé kicsit az én szívem is megszakadt, mikor eljött a búcsú időpontja.
Nagy vágyam, hogy egyszer eljussak Afrikába, és természetes körülmények között lássak oroszlánokat. Amikor teljesül ez a vágyam, biztos, hogy néhány gondolat erejéig meg fogok emlékezni Elzáról és Joy és George fáradhatatlan munkájáról.

Szamღca>!
Joy Adamson: Oroszlánhűség

Joy Adamson a férjével, George Adamsonnal (aki vadászati felügyelőként dolgozott) élt Kenyában. Egyik nap a férjére rátámadt egy nőstény oroszlán – igy kilőtte és később vette észre hogy 3 kis baba oroszlánt védelmezett. Mivel a kicsik elpusztultak volna a vadonban ezért magukhoz vették őket és nagy szeretetben nevelgették. A három kis oroszlan közül Elza volt a legkisebb es ő ragaszkodott hozzájuk a leginkább. A két nagyobbat egy állatkertnek ajándékozták, Elzát maguknál tartották és bár teljesen szelíd volt és nagyon ragaszkodott hozzájuk nagyrészt szabadon járkálhatott a vadonban. Utazásaikra és szafari útjaikra is elkísérte őket és egy nagyon erős, szeretetteljes kapcsolat alakult ki közöttük. Végül úgy döntöttek, hogy visszaengedik a vadonba. Ez az időszak mind nekik mind Elzának nagyon nehéz volt és nekem többször könny szökött a szemembe mikor olvastam Elza ragaszkodását es mennyire nehéz lehetett nekik erősnek maradni es kitartani elhatározásuk mellett. Végül siker koronázta erőfeszítéseiket és Elza volt a legelső oroszlán akit bár ember nevelt sikeresen visszatalált a vadonba sőt később kölykei is lettek (erről a könyv második része szól majd).
Nagyon érdekes volt számomra mind az oroszlánokról mind az ott élő állatokról és emberekről olvasni.
Mondjuk én annyira a vadászokat; vadászatot nem igazan tudom megérteni és elfogadni – ezért nem tudtam minden egyes sorával egyetérteni de ennek ellenére egy nagyon szép, érdekes történet volt.

Belle_Maundrell >!
Joy Adamson: Oroszlánhűség

Nem tudom, hogy fogtam-e már heves lelkendezésbe azzal kapcsolatban, hogy mennyire imádom az oroszlánokat; de ha nem, akkor ezennel megteszem. Amikor csak meglátok egy gombóc kis babaoroszlánt a tévében, rögtön rámtör az enyhén fanatikus olvadozás, felnőtt korukban pedig egyszerűen gyönyörűek és fenségesek. Ha egyszer váratlanul meggazdagodnék, biztos, hogy azonnal egy szafarira indulnék egy jól felszerelt naptejkészlettel, hatalmas élmény lenne testközelből látni őket a természetes élőhelyükön.
Ezek után gondolom nem okozok megepetést azzal, hogy mennyire szerettem ezt a könyvet. Mint mindenki, én is hallottam már Elzáról és az Adamson házaspárról, talán hétéves korom körül a filmből is láttam egy pici részletet, de alaposabban nem ástam bele magam a történetébe. Engem teljesen lenyűgözött, hogy milyen szeretetteljes, mély kapcsolat alakult ki Elza és Adamsonék között, miközben végig tiszteletben tartották, hogy ő egy vadállat, és fontosnak tartották, hogy megőrizze a szabadságát. A könyv minden sorából sugárzik, hogy Joy mennyire szerette Elzát, és mennyire ragaszkodtak egymáshoz, de mégis előtérbe helyezték az ő érdekeit, és mindent megtettek, hogy visszatérhessen a vadonba, hogy igazi oroszlánként élhessen. Mindig csodáltam azokat, akik tényleg csak az általuk felnevelt állat jólétét szem előtt tartva el tudnak szakadni tőle, és szabadon engedik, mert tudják, hogy ezzel tesznek érte a legtöbbet; és Adamsonékon is sokszor látszott, hogy mennyire nehezükre esik az elválás, talán néha picit ellentmondásosan is viselkedtek, de szerintem csodás, amit véghezvittek. Főleg, hogy Elza volt az első olyan oroszlán, akit emberek neveltek és sikerült a „visszavadítása”. Joy és George nagyon szerencsések voltak, hogy Elza az életük része lett.
A könyv stílusa elég egyszerű, néha kicsit csapong az időben, és olyan, mintha tényleg csak Joy naplóját olvasnánk. Nekem ezzel nem volt semmi problémám, az állatos könyvektől nem várok szóvirágzást, mert nyilván nem „igazi” írók írják őket. Egyébként is jó volt bepillantást nyerni az afrikai életükbe, és megismerni olyan más, tüneményes kis állatokat, mint Pati, a szirti borz. Kicsit jobban belemehettünk volna a motivációjukba, hogy hogyan kötöttek ki Afrikában, meg ilyenek, de úgyis Elza volt a lényeg.
A fantasztikus képek nagyon sokat adnak hozzá a könyvhöz, de teljesen ki vagyok akadva, mióta megtudtam, hogy a régebbi kiadásokban több kép volt, amiket nemes egyszerűséggel kihagytak a Könyvmolyképzősből. Ez annyira gáz. Azóta persze alaposan kiműveltem magam a Gugli segedelmével, de akkor is fel vagyok háborodva.
Nagyon örülök, hogy végre sort kerítettem erre a könyvre, és nem is okozott csalódást. Annak meg még inkább, hogy az Elza és kölykei is itt vár mellettem az olvasásra.

Sister>!
Joy Adamson: Oroszlánhűség

Hiába hallottam már Elzáról, az egész világot bejárt oroszlán nevéről, felnevelésének történetét ezidáig nem igazán ismertem. Csodálatos és szívet melengető volt erről olvasni, és nyomon követni, ahogyan a kicsi szőrgombóc milyen hatalmas nőstény oroszlánná cseperedett, és ez idő alatt milyen különleges kapcsolat alakult ki közte és az Adamson házaspár között. Nem csupán Elza növekedését kísérhettem figyelemmel, hanem picit beleláthattam az afrikai életbe, ahol mindennaposak az elefánttrombitálások, és hajnalban az sem meglepő, ha egy csapat oroszlán bömböl a sátor közvetlen közelében. :)

A fekete-fehér fotók tovább fokozták a beszámoló személyességét, amiből csak úgy sütött az az őszinte, feltétel nélküli szeretet, amit Joy érzett Elza iránt. Különösen az a kép fogott meg, ahol egymáshoz bújva fekszenek a földön: hihetetlenül bensőséges pillanatot örökített meg a fotós! Nagyon élveztem ezt a szavannai kirándulást, és alig várom, hogy tovább folytassam Elza történetét!

4 hozzászólás
gab001 P>!
Joy Adamson: Oroszlánhűség

Amellett, hogy megtudhattam, hogyan lehet felnevelni egy oroszlánt, sokkal többet kaptam ettől a könyvtől. Joy és férje különleges életébe is betekintést kaphattam. Szívesen olvastam volna egy bevezetőt arról, hogyan is kerültek oda, miért választották ezt az életformát. A történet idején George vadászati főfelügyelőként dolgozik Kenyában, ami egyáltalán nem egy veszélytelen munka. Ugyanakkor ennek köszönhetően tudták olyan körülmények között nevelni Elzát, amely az oroszlánnak is megfelelt. Csodálatos történet arról, hogyan képes alkalmazkodni egy vadállat az ember világához, s mi mindent tud megtenni az ember ezért az állatért. Biztos, hogy kevesen tudnák utánuk csinálni. A stílus elég tárgyilagos, mégis minden mondaton érződik az a szeretet, amely összeköti őket, s amellyel az Afrikai vadvilág iránt viseltetnek. Külön tetszettek a végén George levelei, egy kicsit az ő szemszögét is megismerhetjük. Varázslatos utazás volt egy különleges világba.

>!
Novella, Budapest, 1990
136 oldal · ISBN: 9637953366 · Fordította: Ifj. Tildy Zoltán
amanda888 P>!
Joy Adamson: Oroszlánhűség

Ifjúkoromban nem volt szerencsém Joy Adamson könyveihez. Talán nem is baj, lehet nem tetszettek volna akkor. Örülök, hogy sikerült felfedeznem, így felnőtt fejjel, bár meg kell mondanom azért Durrell, vagy Attenborough könyvei közelebb állnak a szívemhez.
A történet maga nagyon egyszerűnek hat: Elza, az oroszlán igazi családi kedvenc lesz, úgy bánnak vele, mint egy kiscicával, egyébiránt meg uralja a környezetét. Majd amikor már egy jól fejlett, erős oroszlánpéldánnyá válik, akadnak nem éppen házi cicára jellemző tettei. Ahelyett, hogy egy állatkertbe kerülne (mint a testvérei), az Adamson házaspár megpróbálja visszaszoktatni a vadonba. Ez nem könnyű egyikőjüknek sem, Elzának el kell fogadtatnia magát a vadakkal, a házaspárnak pedig elengedni. Igazából ez az érzelmi kapcsolat tetszett a könyvben a legjobban: az erős, szeretetteljes kötelék kialakulása ember és állat – oroszlán – között. Hogyan alkalmazkodik, illeszkedik bele Elza az emberi környezetbe. Majd ez a szeretet indítja őket arra, hogy visszatereljék Elzát a vadonba, ahova igazából tartozik.

ursus>!
Joy Adamson: Oroszlánhűség

Nagyon sokszor olvastam, és vágyom egy olyan hosszabb, nyugalmas időszakra, amikor legalább még egyszer átadhatom magam ennek a műnek. Napló ez, egy világra szóló kaland személyes hangú megörökítése. Inkább színes, mint mély, inkább prózai, mint költői, de mindenképpen megrendítő. El kell olvasni, és közben gondolkodni életről, a választás szabadságáról, halálról.

chhaya>!
Joy Adamson: Oroszlánhűség

Kedves, szeretetteljes történet az emberi és a vadállati világ találkozásáról. Jól esett olvasni, egyszerre töltött el csodálattal és némi irigykedéssel, hogy a szerző, Joy Adamson és a férje milyen természetközeli módon élhették az életüket, mennyi állatot ismerhettek meg a természetes élőhelyükön és mennyi kalandban volt részük szafári útjaik során… Ezt csak fokozták az összeválogatott fényképek, Elza mindennapjainak megörökítése – kitűnő illusztráció a könyv soraihoz. Őt pedig muszáj megszeretni, igazi (macska)személyiség. Kíváncsian várom a következő részt, hogy többet megtudjak a vadonba visszaszoktatásáról és a kölykeiről.

Babó_Buca P>!
Joy Adamson: Oroszlánhűség

Először a filmet láttam belőle, az nagyon tetszett. Helyenként egy kicsit vontatott, de jó volt egy idegen világot és egy nem mindennapi háziállatot megismerni.


Népszerű idézetek

Dorqa P>!

„Pati [szirti borz] még újszülött korában került hozzánk s életmódja teljesen a mienkhez alkalmazkodott. Rokonával, az éjszakai életet élő fakúszó borzzal ellentétben a szirti borz nappali állat. Pati az éjszakát szőrmegallérként nyakam köré simulva szokta átaludni. Növényi tápláléka mellett olthatatlan vágy élt benne a szeszesitalok, ezek közt is a legtöményebbek iránt. Amikor csak alkalom adódott, felborogatta a pálinkás üveget, kihúzta a dugót, s tartalmát felnyalogatta. Egészségének nagyon ártott a szesz, "erkölcseiről” nem is beszélve, ezért sokirányú óvintézkedéssel igyekeztünk whisky és gin iránti szenvedélyének gátat vetni

13. oldal

kkata76 >!

Elza maga volt a megtestesült udvariasság. Üdvözölte az idegeneket és ebéd közben csak egyszer söpörte le farkával az asztalterítéket.

84. oldal, Hetedik fejezet - Az első kísérlet

Viki77>!

Ahogy Elzával üldögéltünk, szorosan egymás mellett, úgy éreztem, mintha a paradicsom küszöbén lennénk – ember és állat bizalmas egyetértésben.

85. oldal, Nyolcadik fejezet - A második próba (Aranytoll, 2007)

maneki_neko>!

Most is mindig Nurura bíztuk Elzát, ha mi nem lehettünk vele. Egyik nap filmfelvételeket akartunk róla csinálni, ezért felszólítottuk Nurut, hogy szokásos viharvert inge és nadrágja helyett vegyen fel valami csinosabb öltözéket. Néhány perc múlva megdöbbentő kinézésű, testreszabott vajszínű kabátban jelent meg. A kabát elejét végig aranyozott sujtás díszítette. Nuru az esküvőjére vásárolta ezt a pompás ruhadarabot és most olyan volt benne, mint egy hivatásos oroszlánszelídítő. Elza rápillantott s a következő pillanatban a bokrok közé menekült. A lombok közül lesett kifelé, míg csak meg nem állapította az elváltozott Nuru személyazonosságát. Akkor odasétált hozzá és mancsával rácsapott, mintha csak azt mondaná: „Mi a csodának rémítettél meg ennyire?”

68. oldal

Viki77>!

Megcsókoltam, hogy érezze, mennyire szeretem. Biztonságát akartam növelni ezzel az áruló Júdás-csókkal. Hogyan magyarázhattam volna meg neki, hogy milyen erős szeretet vezetett idáig? Vissza akartam adni a saját vadonjának: éljen egyedül, míg meg nem találja családját – az igazi családját.

94. oldal, Nyolcadik fejezet - A második próba (Aranytoll, 2007)

Belle_Maundrell >!

A szabadon élő szirti borzok mindig azonos helyet – rendesen valami sziklaperemet – használnak ürítkezésre; Pati nálunk a WC-csésze szélére telepedett, meglehetősen nevetséges látványt nyújtva ekképpen. Szafári közben, ahol ilyen kényelmi berendezéseket nélkülözni kellett, teljesen elvesztette a fejét, s végül kénytelenek voltunk apró WC-t készíteni számára.

12. oldal, Első fejezet - Kölyökidők (Könyvmolyképző, 2007)

Belle_Maundrell >!

Elzának elbűvölő a modora, bármilyen rövid időre válunk is el egymástól, a viszontlátásnál szertartásosan üdvözöl. Egyikünktől a másikhoz sétál, fejét hozzánk dörzsöli és mély, nyögésszerű hangon nyávog.

61. oldal, Hatodik fejezet - Elza és az oroszlánok (Könyvmolyképző, 2007)

Terka6>!

Egyszeriben megérzi, ki szereti s azzal ő is szeretetreméltóan viselkedik. Az „ideges” vendégekkel kíméletes, de aki valóban megretten tőle, az nehéz időnek néz elébe. Nem mintha Elza bárkit is valaha bántana, de az ilyeneket teljes gyönyörűséggel rémíti halálra.

67. oldal

Belle_Maundrell >!

Hazaérve kimentem a folyóparti árnyas fa alá, egykori „műtermembe”. Egyedül folytattam az Elzáról szóló írást. Elzáról, „aki” ma reggelig a barátunk volt. Elszomorított a magány, de azzal vigasztaltam magam, hogy valahol kint a vadonban Elza most másik oroszlánhoz dörzsöli puha szőrét, és ha lepihen a hűvös sűrűben, már valódi társa nyújtózik el mellette.

106. oldal, Kilencedik fejezet - A végső bizonyíték (Könyvmolyképző, 2007)

Andii123>!

Szegény Elza, változatlanul a leggyengébb révén a három között, sehogy sem tudta megszerezni az őt megillető részt. Ezért a hús potyadékot félretettem s Elzát ölembe véve, külön etettem meg. Ezt nagyon élvezte. Szemét behunyta, fejét jobbra – balra forgatta, így mutatta, hogy milyen boldog. Ekkor szokott rá, hogy hüvelykujjamat szopogassa, miközben két első mancsával csípőmet nyomkodta. Az anyja hasát döfölhette így, hogy több tejet kapjon. Ezek a kedves órák kezdték el szőni azt a szoros kapcsolatot, ami kettőnk között kifejlődött.

15. oldal


A sorozat következő kötete

Oroszlánhűség sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Jess French: A csimpánz-mentőakció
Konrad Lorenz: Ember és kutya
Anthony Bourke – John Rendall: Az oroszlán, akit Christiannak hívtak
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
James Herriot: Minden élő az ég alatt
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…
James Herriot: Egy állatorvos történetei
James Herriot: Az élet dicsérete
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott