Jouni Inkala verseinek világa állandóan változik; a tér, az idő, a fel-felbukkanó emberek megállíthatatlanul folynak egymásba, szinte a végletekig feszítve a leírható valóság tagadását. E viszonylagosságban, a felforgatott hétköznapiságban élednek újjá a múlt pillanatai: római katonák bámulják Krisztus megfeszítését, cselédlány szenvedi meg a vikingek érkezését, a tölgy látja az oroszok támadását régi történetek mellékszereplői, egy-egy múló pillanatra feléled Bach, Csehov, Luther, Villon, Aiszkhülosz, Dalí, Chaplin, Alighieri, Shakespeare. Sorban bukkannak fel már elfeledett, ismert történelmi személyek, művészek; a halhatatlanok nagyságuk tudata nélkül állnak, csupaszon, feltárt sebeiket mutatva.
Ahogy Inkala verseinek tárgyát, úgy a művek formáját sem lehet keretek közé szorítani. A verssorok meg-megszakítják a gondolatot, olykor a semmibe haladva halványulnak el, máskor megállíthatatlanul hömpölyögnek tova. Akárhova is néz a felkészült olvasó, ismerősökbe botlik, a meg… (tovább)
Arcunk mögött egy másik arc 2 csillagozás
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Vékony, de nagyszerű könyv. Nagyon érezni rajta a válogatás-jelleget, ez nem önálló kötet. Egy költő eddig terméséből válogatás. Így talán nem nagy dicséret, ha azt mondom, hogy nincs igazán gyenge darab benne. Jó kis versek ezek, az igazi erényük a képalkotásban rejlik. Néha olyan meghökkentő hasonlatokat használ, amik nagyon intenzíven tolakodnak az ember lelki szemei elé.
Népszerű idézetek
Helsinki Ikarusz
Csaknem négyezer évvel ókori barátja után
egy nő levetette magát az áruház harmadik
emeleti körfolyosójáról. Teste akár egy bokszzsák
puffant tompán az illatszerosztály flancos
kövezetén, az eladók megálltak
egy pillanatra, ahogy háborúkban a hírügynökségek
az első nagy légi ütközet után.
Hogy ez mekkora barom! szólt valaki, de akkorra már
megérkezett a rendőrség, jöttek a mentők, s gyorsan elszállították
a holttestet. Föltakarították a vérfoltokat. (Hogy ez mekkora
barom!) A fölmosó víz rubinvörös volt,
akár egy félszáraz görög bor. Amolyan tölgyfahordóban érlelt,
fiatal, mégis testes fajta, melynek bukéját napokig érzed a szádban.
A nép zsongott tovább, feledte a nőt,
akit még néhány napig tárolni volt kénytelen a város
hullaháza. Mivel nem kereste senki.
Méltóságteljesen feküdt, a zsákban hanyatt,
pontosan úgy, ahogy nagy uralkodók szoktak.
Néhány percig ott volt az arcán minden,
minden, amit az élettől várt:
durcás volt, és kelletlen.
62. oldal
Ez az év közelebb
hozott bennünket egymáshoz, s most azon töprengünk, hogy ezek
azok a dolgok, melyek előtt nem lehet elég mélyen meghajolni,
úgy, hogy ne a tarkónk érintse először a földet.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Eliisa Pitkäsalo (szerk.): A képzelet tájai / Mielen maastoja ·
Összehasonlítás - Pusztai-Varga Ildikó (szerk.): Szemünk álomra gyúl ·
Összehasonlítás - Jávorszky Béla (szerk.): Fölmagasodik hirtelen ·
Összehasonlítás - Olli Heikkonen: Amikor az este éjszakába megy át ·
Összehasonlítás - Jarkko Laine: A vers, amit mindig meg akartam írni ·
Összehasonlítás - Tengeráramok ·
Összehasonlítás - Pusztai-Varga Ildikó (szerk.): Mikor felébredtem, nyár volt ·
Összehasonlítás - Jávorszky Béla (szerk.): Örökség ·
Összehasonlítás - Tua Forsström: Miután egy éjszakát lovak közt töltöttem ·
Összehasonlítás - Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás