Sofie ​világa 245 csillagozás

Regény a filozófia történetéről
Jostein Gaarder: Sofie világa Jostein Gaarder: Sofie világa Jostein Gaarder: Sofie világa Jostein Gaarder: Sofie világa Jostein Gaarder: Sofie világa Jostein Gaarder: Sofie világa

Ki ​vagy te? Hogyan keletkezett a világ? Hogyan lesz földből és vízből élő béka? Hiszel a sorsodban? Mire van szükségünk a boldog élethez? Sofie Amundsen tizenöt éves norvég kislány különös kérdéseket tartalmazó levelekre bukkan a levélládában. Ahhoz, hogy megválaszolhassa az önmaga és a világ létezéseként titkait érintő kérdéseket, kalandos szellemi utazásra indul az európai kultúra és filozófia történetében. Sofie-val együtt az olvasó is észrevétlen részese lesz ennek a nem mindennapi filozófiai utazásnak, melynek során az európai kultúra legendás alakjai tűnnek elénk: Athén romjai között találkozunk az ideák mágusával, Platónnal, megtudjuk, mi köze van Démokritosznak a legóhoz, miért ügyelt Arisztotelész oly kínosan a rendre, miért azt tartotta ésszerűnek Hegel, ami életrevaló. Szókratész nyomán megtanulhatunk kérdezni, Locke az emberi gondolatok és képzetek eredetéhez kalauzol. Descartes és Spinoza, Hume és Kant, Kierkegaard és Nietzsche mindannyian kiveszik részüket a kérdések… (tovább)

A Magyar Könyvklub / Pesti Szalon 1995-ös kiadásán a szerző tévesen Jostein Gaardner néven szerepel.

Eredeti mű: Jostein Gaarder: Sofies verden (norvég)

Eredeti megjelenés éve: 1991

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Noran Libro, Budapest, 2012
ISBN: 9789630971263 · Fordította: Szöllősi Adrienne
>!
Noran Libro, Budapest, 2012
530 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639996687 · Fordította: Szöllősi Adrienne
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 963547377X · Fordította: Szöllősi Adrienne

4 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 56

Most olvassa 49

Várólistára tette 194

Kívánságlistára tette 112

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Emmi_Lotta IMP
Jostein Gaarder: Sofie világa

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

Már hosszú évek óta kíváncsi voltam erre a könyve. Ami a filozófiatörténetet illeti, nem csalódtam. Érdekesen, olvasmányosan, könnyen érthetően mutatja be a szerző a különféle filozófiai elgondolásokat az ókortól szinte napjainkig. Külön pozitívum, hogy mindezt az emberiség művelődéstörténetébe ágyazva teszi.
A filozófiai elméletek köré kitalált történet, a „regényvonulat” többé-kevésbé elfogadható, mindenestre talán jobban sikerült, mint a Tótfalusi István: Sertések a Bakonyban című regényes nyelvtörténeté. Mivel a két könyv hasonló jellegű, az összehasonlítás magától kínálkozik. Mindkettő mint regény kissé erőltetett. Nyilván nem is lehet jobb megoldást találni, ha a szerző regény formájában szeretne filozófiát vagy nyelvészetet ledugni az olvasó torkán. Ugyanakkor pont itt van a kutya elásva: mindkét műben, ami igazán értékes és élvezhető, az a tudományos rész. A köréjük kerekített történet és az a kényszer, hogy párbeszédekbe foglalódjon a tényanyag, mesterkéltté és hihetetlenné teszi a regény szövegét. Nélkülözi a realitást az a mód, ahogyan a 15 éves Sofie társalog nehéz filozófiai témákról: magától kitalálja a korábban nem hallott elméletek lényegét, egyszeri hallásra vagy olvasásra mindent megjegyez és reprodukál, sokszor viszont olyan fogalmakra kérdez rá, amelyekre tényleg könnyen rájöhetett volna: pl. a népdal – műdal terminusok közül a műdal számára bővebb magyarázatra szorul.
A könyv vitathatatlan értékeit ellensúlyozza Sofie végtelenül irritáló karaktere. Korábbi olvasmányaimban el tudtam fogadni, ha a hős személyisége negatív benyomásokat kelt, hiszen ez többnyire nyilvánvaló írói szándékból fakad. Ennél a regénynél viszont céltalannak érzem, és kellemetlen volt olvasni. Különösen a párbeszédes részekre vonatkozóan bosszantottak a kislány pökhendi, okoskodó és néha durván tiszteletlen megnyilvánulásai, ahogyan az ötvenéves filozófust például vén kecskének nevezi, valamint minduntalan figyelmezteti, hogy ezt már mondtad, nem vagyok feledékeny stb., amikor Alberto visszautal egy korábban elhangzott információra. Sofie-nak a megszólalásai sokszor ellenszenvesek, és nem látom ennek a célját.
Ha Sofie figuráját, sőt az egész kerettörténetet törölnénk, előnyére válna a könyvnek. Ekkor megmaradna belőle a puszta filozófiatörténet. A magam részéről szívesebben olvasom azt.

>!
Noran Libro, Budapest, 2012
530 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639996687 · Fordította: Szöllősi Adrienne
>!
eme P
Jostein Gaarder: Sofie világa

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

hogy jó filozófusok lehessünk, semmi másra nincs szükségünk, mint hogy képesek legyünk rácsodálkozni a világ dolgaira.

Nem tudom, mennyire akart más/több lenni a könyv, mint a könyvbeli szerzőé, Albertóé: fiatalok számára írt filozófiakönyv. Valójában lektűrös beütésekkel összefont filozófia(tan)könyv posztmodern megoldásokkal. Nem remekmű, de nem is rossz regény. Rácsodálkoztat a világ dolgaira. Olvasmányosan, szórakoztatóan vezet végig a filozófia történetén, aki kevésbé jártas ezen a területen, annak kimondottan hasznos is tud lenni, egyébként is gondolatébresztő, kedvet ad ahhoz, hogy picit mélyebben is beleáss abba, amivel itt megismekedsz. A szokványos divatos témák – feminizmus, természetvédelem, okkultizmus, misztika stb. – néha zavaró hangsúlyozását és Sofie pár megdöbbentően naiv megnyilvánulását leszámítva, nincs gond a regénnyel. Figyelmet lekötő, érdekes nyomozásra hívja az olvasót. A filozófia nagy alakjainak gondolatait, a lét és megismerés lényeges problémáit, kérdéseit egy „többdimenziós”, többszintű narratívába szőve tálalja, ahol minden mindennel összefügg, ahol nevek, tárgyak, cselekvések többletjelentést nyernek, egy összetett rendszer részét képezik. Maga a kerettörténet az elején inkább erőltetettnek, kuszának tűnt, de végül egyre inkább az volt az érzésem, hogy a filozófiai részeket összekötő habarcs szerepét tölti be. Azét a habarcsét, ami végül egyben tartja az építményt: mintha a kerettörténet alakulása mindig az épp bemutatott filozófushoz, filozófiai rendszerhez igazodna, párhuzamosan futna és fonódna össze azzal. Az egészhez pedig az irodalom, írás – mint világteremtés kérdésköre társul. Szerzők, szereplők, olvasók bonyolult viszonya.
Létezik-e az anyagi világ az emberi tudaton kívül? Mi/ki hívja létre érzéki észleleteinket? Ki a él a valóságban? Ki „létezik”? Hilde és apja, Alberto, vagy a könyvbeli könyv főszereplője, Sofie és tanára, Alberto? Vagy mindannyian egy másik könyv szereplői, egy másik entitás tudatának részei? Ez a tudat pedig egy magasabb rendű tudaté és így tovább…? Van-e, lehet-e kapcsolat e világok közt? Kérdések, picit misztikumba hajló lezárással (válasszal?).

>!
zsofigirl
Jostein Gaarder: Sofie világa

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

A név kötelez. Én hiszem, hogy abban, hogy az lettem, aki vagyok, nagy szerepe van annak, hogy a szüleim úgy döntöttek: Zsófinak fognak hívni.

Kilencedikes voltam, szerettem Gaardert, és ki ne szeretne olyan könyvet olvasni, amiben a főszereplőt úgy hívják, mint őt, így hoztam haza a könyvtárból. Aztán beszippantott a könyv, én meg beleszerettem a filozófiába. Aztán tizenkettedikben teljesedett ki ez a szerelem, azokon a csokoládé illatú filozófiaórákon, amiket mindenki annyira unt, én pedig Hermionet játszottam, majd' kiestem a padból jelentkezés közben. Aztán felvételt nyertem (szó szerint) az egyetemre, én meg fogtam magam, és inkább elmentem a fehér köpenyek és a formalinszag világába. Már nem bánom. De a filozófia mindig a szívem csücske marad. Ahogy ez a könyv is. Csupán két könyv van, amit könyvtári olvasás után megvettem magamnak, mert annyira-annyira. Az igazi Madelinet. És ezt.

>!
Aurore
Jostein Gaarder: Sofie világa

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

Kedves Papa!

Sok párhuzamot véltem felfedezni köztünk és Sofie Hilde meg az ő apukája között. Igaz, nem te voltál ENSZ katona, hanem a Piloto…, de biztos nem ő akart filozófiát csepegtetni a leányába, hanem te belém. Bár nem írtál nekem róla személyre szabottan könyvet. :] Meglepődtem ugyanis azon, hogy tulajdonképpen mennyi mindent tudok én ebből, holott sosem jártam igazi filozófiatanfolyamra. Ami az egyetem filozófia tanegység címen nekem jutott, azt nem nevezném annak, az inkább csak politikai filozófia volt. Egy filozófust úgy látom, minden érdekel: hogy hogyan keletkezett a világ, miből vagyunk, milyen az emberi elme, milyen az igazságos társadalom. Sokat beszélgettünk ezekről annó dacu. Nagy kár, hogy már nem lehet. Mégis, amikor ezt a könyvet olvastam, egy kicsit velem voltál így karácsonykor. (Bocs, csak valami belement a szemembe.) Kicsit olyan volt, mintha te mesélnéd nekem a dolgokat.

„Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nádszál.” (Blaise Pascal) Csodálom, hogy ez nem került bele a könyvbe, mert mintha ez lenne az egész könyv alapja, az, amire Alberto (az őrnagy) megpróbálja Sofie-t (Hildét) ráébreszteni. És arra jutunk, hogy „We are a way for the Universe to know itself” azaz „Egy módja vagyunk annak, hogy a Világmindenség megismerhesse önmagát”. Ezt Carl Sagan mondta, tudod a fickó, akinek a Kozmosz c. sorozata volt, amit olyan lelkesen néztem valamikor tizenegy-két éves koromban, emlékszel? Részben neki köszönhetem, ha nem is a természettudományos érdeklődésemet (az valahol bennem van amióta csak az eszemet tudom), de annak egy jó részét, amit az Univerzumról tudok. Kár, hogy olyan veszettül reménytelenül bölcsészagyam van, sokkal szívesebben mentem volna természettudományos pályára, azt hiszem, a Titokból sokkal többet megtudhattam volna, mint így. Ezt teszi a DNS, igaz? Ezt is megtudjuk ebből a könyvből (ha eddig nem tudtuk volna – hajóztunk, tudjuk).

Nyuszillak:
Léjjányod

P.S. Innen szeretném üdvözölni Carlt, bárhol legyen is. Valamint megköszönni Jostein Gaardernek, hogy megírta ezt a nagyon is átfogó filozófiakönyvet, teljesen közérthető nyelven, s ezzel megint egy kicsit közel kerülhettem az édesapámhoz, aki már nincsen ebben az időben és térben.

P.S. P.S. Fél csillag levonása az elég karcsú kerettörténetért jár!

>!
Magyar Könyvklub / Pesti Szalon, Budapest, 1995
568 oldal · ISBN: 9635481926 · Fordította: Szöllősi Adrienne
>!
Sisyll
Jostein Gaarder: Sofie világa

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

Idén a legfantasztikusabb könyv, amit a kezembe vettem. Nem is volt olyan egyszerű összeszedni a gondolataim róla, mert annyira sok minden jó dolog van benne. Nem győztem belőle jegyzetelni. Abban is biztos vagyok, hogy az évek során újra és újra elő kell vennem és elolvasnom a könyvet, hogy igazán beérjenek a dolgok.
A Sofie világa bámulatosan mutatja be a különböző korok gondolkodóit, filozófiáit, gyönyörűen köti össze a gondolatokat, mindezt úgy, hogy az eredeti alaptörténetet is izgalmassá tette Gaarder. Egyébként ez volt tőle az első mű, amit olvastam, de ezer százalék, hogy nem az utolsó. Nagyon megfogott.
Sok mindent lehetne beszélni erről a könyvről, de most csak pár gondolatot osztok meg, amiket kiragadtam, és amelyeket nagyon, de nagyon fontosnak tartok.
– Egyetlen kérdés nagyobb port kavarhat, mint száz válasz.
– Az élet pótolhatatlan. Erre ne csak akkor döbbenjünk rá, amikor a betegség az ajtón kopogtat.
– Fontos, hogy ne szokjunk hozzá a világ dolgaihoz és igen, őrizzük meg a képességet, hogy újra és újra elcsodálkozzunk mindenen
Ez csak pár apróság, amit Sofieval együtt vettem a filozófia leckék alatt. Bátran ajánlom nektek is ezt a könyvet, mert néha jó filózni a dolgokon, kik is vagyunk, mik is vagyunk és egyáltalán miért is?

2 hozzászólás
>!
Lady_L P
Jostein Gaarder: Sofie világa

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

Azt hiszem, el kéne olvasni még egyszer, vele párhuzamosan meg nekiállni olvasni mindenkit, akit csak megemlít. Ülök a nyuszi szőrének a tövében a puha melegben és csak olvasok… Gigantikus ötlet, mi?:)
(Kortól és tudástól függően) kiindulópontnak, gyors áttekintésnek vagy emlékeztetőnek nagyon jó könyv.
Kár, hogy nem akkor került a kezembe, amikor egy szégyentelenül rossz tanár kínzott a filozófiával a gimiben, amikor minden héten 45 percen át bámultam a plafont és azt kérdeztem a magasságos akárkitől, hogy mi rosszat tettem, hogy így büntet, mi közöm nekem ehhez az egészhez?? Azért 30 évesen örülök, hogy még az egyetemen sikerült kiköszörülni a csorbát, ezért nem újdonságként hatott rám a dolog:)

2 hozzászólás
>!
Rea P
Jostein Gaarder: Sofie világa

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

A fülszöveg elolvasása után ajánlottam a lányomnak , hogy hozza ki a könyvtárból, szerintem a korosztályának való és érdekelni fogja. Ki is hozta, el is kezdte, csak épp én is beleolvastam és úgy beleragadtam, hogy ő csak egy hét múlva kapta vissza:) Gaarder nagyon ért hozzá, hogy kell felkelteni az érdeklődést a filozófia iránt. A kerettörténetként szolgáló ötletes mese kellett, hogy ne váljon szárazzá a „tananyag”, és több mint kétezer év filozófiai irányzataiból átfogó képet kapjak. A könyv nagyon jó első lépcsőfok, kedvcsináló komolyabb munkákhoz. Tényleg.

>!
Bogas P
Jostein Gaarder: Sofie világa

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

Ha hihetek az etr-nek, akkor a filozófiatörténet ötösömet főleg ennek a könyvnek köszönhetem.
Eltekintve a kicsit idegesítő kerettörténettől, nagyon jó könyv. (Idegesítő alatt azt értem, hogy rendben, néha kell egy kis kitérő, hogy pihenjen az agy a sok filozófus közt, de engem inkább bosszantott a sok Hilde-utalás, mintha csak a figyelmemet akarná elterelni. Az őrnagy. Vagy a szerző. Vagy a szerző, aki engem is ír. Csakhogy bármilyen mulatságos is elképzelni, hogy szereplő vagyok egy filozófiatörténeti sci-fiben, amit egy űrlény ír, és az egész Föld csak az ő képzeletében létezik… de inkább ne. Meg arról is más véleményen vagyok némileg, hogy miért meg hogyan jó az örökkévalóság meg szellemkedés. És most ez a hosszúra nyúlt zárójelet bezárom.) Jobban élveztem, mint az óráimat (amikre túlzott fokú unalmasság miatt végül be sem jártam inkább), sokkal jobban, és azért valamelyest Sofie-t is megkedveltem.

7 hozzászólás
>!
Siberian_girl
Jostein Gaarder: Sofie világa

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

Auta betyár mindenit!
Nagyon sok, sőt túl sok információt, adatot és tömény lexikon jelleget kaptunk kevesebb történet szállal, ezért és részben a hosszúsága miatt nem 5-ös. A könyv története nagyon tetszett Sofie és Hilde rejtélyéjétől a könyv feléjéig megőrültem ésnagyon örültem, hogy Alberto felvázolta Sofienak és egyúttal az olvasójának is, hogy hogy is van ez. Egyes dolgok még megmaradtak számomra megoldatlan kérdésnek pl.: hogyan tűnt el Hilde láncca pont akkor…. stb
Összeségében a vége tetszett a legjobban a filozófiai részből…
Bátran ajánlom mindenkinek aki párszáz oldal filozófiára vevő és nem riad meg tőle. Megéri. :D

U.I.:Az az érzés felbecsülhetetlen, mikor a töri tanárnak tudod azt mondani, hogy helytelen amit Szókratész és Arisztothelész filozófiájának kapcsolatáról állít, majd aztán még ötöst is kapsz azért, mert okosat tudtál mondani

>!
postmodjane
Jostein Gaarder: Sofie világa

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

Fehér holló ez a könyv.
Mindenkihez szól, mert mindenkit meg tud szólítani.
Akit nem érzi magát megszólítva a norvég író szövege által, azzal lehet „néminemű” probléma.
Egész filozófiai rendszereket tud érthetően elmondani, teszi ezt úgy, hogy olyan Kant által alkotott fogalmakat rögzít, mint a „Ding an sich”, „Ding für mich” pár.
Kimondottan tetszett a metafikciós játék, amit egyértelműen nyitva kellett hagyni.
A másik extra pedig a nőkről való gondolkodás változásának jelenléte. Mily jó lett volna például, ha Platón nézetei futnak tovább Arisztotelész vélekedése helyett. Nagyon nem véletlen, hogy a skandináv országok ott tartanak, ahol.
Szóval 5 csillag. :)
De, hogy valami kritikát is írjak: a XX. századi filozófia lehetett volna bővebb: Gadamer, Foucalut, Lacan, Derrida, Paul de Man például teljesen kimarad a kötetből.

(Vajon véletlen-e, hogy Jostein Gaarder pedagóguscsaládban nőtt föl?)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
czegezoltanszabolcs 

Az ember maga választja meg a barátait, de önmagát nem. Még csak azt sem dönthette el, hogy ember akar-e lenni.

10. oldal

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

>!
Aida89

Mindig azok a legveszélyesebbek, akik kérdeznek. Válaszolni már nem olyan veszélyes. Egyetlenegy kérdés nagyobb vihart kavarhat, mint száz válasz.

78. oldal

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

Kapcsolódó szócikkek: kérdés
>!
Lahara ISP

Felment a szobájába, és kinyitotta a borítékot. Aznap csak egy kérdés állt a papíron, bár ez minden eddiginél elképesztőbb volt.
Miért a lego a világ legzseniálisabb játéka?

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

1 hozzászólás
>!
eme P

Nem az a kérdés, létezünk-e, hanem, hogy mik és kik vagyunk.

345. oldal

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

>!
Chöpp P

    A filozófiatörténet meghatározó alakjai többnyire férfiak voltak. Bizonyára azért, mert a nőket mind biológiai, mind gondolkodó lényként háttérbe szorították. Csak sajnálhatjuk, hogy így történt, mert emiatt számos fontos tapasztalat ment veszendőbe.

35. oldal

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

Kapcsolódó szócikkek: nők · tapasztalat
>!
Cheril

Életed, akár a nyár, a pillangókkal tovaszállt…

11. oldal

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

>!
Sophia_Mathe

Egy orosz űrhajós és egy orosz agykutató vitatkozik a vallásról. Az agykutató keresztény, az űrhajós nem. „Számtalanszor jártam a világűrben, de soha nem láttam Istent vagy az angyalokat.” "Én pedig jó néhány okos agyat megoperáltam, de egyetlen gondolattal sem találkoztam."
– Ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem léteznek gondolatok.

A barokk c. fejezet vége

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

>!
Gwenno

Egyedül a filozófusok lépnek a veszélyes útra, a nyelv és a lét végső határait kutatva.

26. oldal

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

2 hozzászólás
>!
Dormeck P

…teljesen fölösleges nagy általánosságban keresni az élet értelmét. Azt is mondhatnánk, rá vagyunk utalva a rögtönzésre. Olyanok vagyunk, mint a színészek, akiket egy bizonyos szerep betanulása nélkül engednek be a színpadra, de még csak szerepfüzetük sincs, vagy legalább egy súgó, aki a fülükbe súghatná, hogy mit kell tenni. Magunknak kell megválasztanunk, hogyan akarunk élni.

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről

>!
Lahara ISP

De kinek van joga ahhoz, hogy mások hitét babonaságnak bélyegezze?

Jostein Gaarder: Sofie világa Regény a filozófia történetéről


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Janne Teller: Semmi
Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog
Klaus Hagerup: Markus és Diana – A Szíriusz fénye
Janikovszky Éva: Égigérő fű
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Jean Webster: Nyakigláb Apó
L. M. Montgomery: Váratlan utazás 2.
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Janikovszky Éva: Málnaszörp és szalmaszál