A ​narancsos lány 306 csillagozás

Jostein Gaarder: A narancsos lány

Szerelem, világmindenség, élet és halál – olyan dolgok, melyekről egy apának beszélgetnie illik tizenöt éves, már-már felnőtt gyermekével. Georg azonban négyéves sem volt, amikor elvesztette apját. A beszélgetésre különös módon mégis sor kerül közöttük. Hol az apa, hol a fia szólal meg az élet nagy kérdéseiről, homályba vesző családi emlékek és jelen idejű események felelevenítése közben.

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Animus, Budapest, 2004
158 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639563153 · Fordította: Szöllősi Adrienne

Enciklopédia 6


Kedvencelte 51

Most olvassa 6

Várólistára tette 177

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csilla‿ P>!
Jostein Gaarder: A narancsos lány

Ennek a könyvnek nem én vagyok a célközönsége, mégis azt mondom, hogy egy remek ifjúsági könyvet olvastam.
Egyrészt belecsöppentem Georg és a tizenegy éve halott édesapja ( Jan Olav )közötti beszélgetésbe.spoiler Jan amikor megtudja, hogy halálos beteg és már nem láthatja négy éves fiát felnőni elhatározza, hogy levelet ír Georgnak. Levelében beszél azokról a dolgokról, amelyekről egy apa beszélget a tizenéves fiával. Miközben mesél, időnként kérdez is gyermekétől.
Georg 15 évesen olvassa apja sorait és válaszol a neki címzett kérdésekre. Így alakul ez a fura párbeszéd.
Másrészt pedig megismertem a narancsos lány szép történetét.
Természetesen a könyv végére a két szál összeér és így kapjuk ezt a megható történetet.
Véleményem szerint Jostein Gaarder könyvének témája és lebilincselő cselekményvezetése meghatározó olvasási élményt nyújt a fiataloknak, ugyanakkor kedves olvasmány lehet a felnőttek számára is.

Morpheus>!
Jostein Gaarder: A narancsos lány

Bár elvileg ifjúsági könyv, de így ötven felett is megható olvasmány. Több figyeltem is olvasta, tetszett nekik, ezért vágtam bele én is. Jó volt elolvasni, bár a kérdésre nem tudok egyértelműen válaszolni. A létezés egy csoda. De ugyanakkor miért tud ugyanakkor olyan borzasztó is lenni? Ennek nem így kellene lennie!

2 hozzászólás
Bélabá>!
Jostein Gaarder: A narancsos lány

Csodálatos, szívszorító, megható, romantikus, filozofikus, misztikus tündérmese. Nehezen jutok szavakhoz, a megfelelő jelzőt keresem, de annyira összetett, mint az élet, mint a világegyetem. Benne foglaltatik a tudomány jó pár jeles mérföldköve. Mert eme regény olvasása után elgondolkodunk és a kérdésekre igennel felelünk. Ez a történet véletlenül „pottyant az ölembe”, mást terveztem ma estére, de átírta a narancsos lány, mert misztikus, és varázsa lehengerlő volt, beszippantott a sztori. Imádni való, kedvenc történet lett belőle.
Köszönöm a sorsnak hogy „eljuttatta” hozzám. Aki teheti olvassa el, nem fogja megbánni!

5 hozzászólás
Roszka>!
Jostein Gaarder: A narancsos lány

Szív és torokszorító történet, egy rég halott apáról, aki levelet írt a négy éves fiának, tudva, hogy nem láthatja felnőni és nem beszélhet vele. De az a levél mindent elmond.
Nagyon fájdalmas tud lenni egy síron túli személytől levelet olvasni, miután elment. (Sajnos tapasztalatból tudom…)

Mariann_ P>!
Jostein Gaarder: A narancsos lány

Levél egy apától, ami 11 év múlva kerül Georg kezébe.
Ne dobják ki a piros babakocsit !
A nagymama emlékezett erre a figyelmeztetésre.
Aztán előkerül az oldalzsebében lapuló levél, amit az apa akkor írt, amikor tudta, hogy nincsen sok hátra.
A legfontosabb üzenete számomra, hogy akkor is lehetne ilyen leveleket írni a gyerekeinknek, ha nem halunk meg , aztán az idő múltával elővenni, hogy tudják meg a gyerekek is, hogy mi is voltunk fiatalok, szerettünk , őket is, nagyon-nagyon. ♥♥♥

2 hozzászólás
mezei>!
Jostein Gaarder: A narancsos lány

„Tudod, a valószerűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény.”

sztinus>!
Jostein Gaarder: A narancsos lány

Őszintèn kezdem. A Gaarder kihívás oly sokszor feljött a frissemben, de nem is tudom mi alapján, talán a borító?, hittem, hogy ez valami gagyi vagy ezo cucc. Bocsi @Elsie igazán nem követem el többször ezt a hibát!!
Aztán 2 nappal a lejárata előtt el kellett mennem ezért a könyvért, ezt a történetet muszáj volt még idén elolvasnom. A többi könyvèt pedig jövőre. Nagyon örülök, hogy van a moly, mert nehéz lett volna megtalálni egyébként. Ifjúsági, de komoly témákkal, nagyon jó írás. Megyek, és eszem is egy narancsot;)

2 hozzászólás
ggizi P>!
Jostein Gaarder: A narancsos lány

Nagyon megható történet volt. Nem facsarta ki a szívem, de igazán elgondolkodtató kérdéseket vet fel és felbecsülhetetlennek érzem, ha valakinek van lehetősége ilyen ki nem mondott vagy akkor még fel nem fogható jövőbeni üzeneteket, történeteket, szeretet-megnyilvánulásokat hagyni a szeretteinek.

1 hozzászólás
Sippancs P>!
Jostein Gaarder: A narancsos lány

Szép és megható történet egy 15 éves fiúról és annak 11 éve elhunyt édesapjáról.
Georg helyében valószínűleg engem is szíven ütött volna a levél, olvasóként viszont elmaradt a hű-érzés. A könyv első fele egyáltalán nem rántott be, túl különcnek és filozofikusnak, Jan narancsos lány utáni kutatását pedig egyenesen betegesnek éreztem. Csak a sevillai utazást követően fordult egyet velem a világ, onnantól kezdve vitt magával a történet. Nyilván a keret, az apa halála adott volt, így a záráson nem lepődtem meg, a fehér toyotás férfin viszont annál inkább: hogy micsoda kiszámíthatatlan dolgokat tud produkálni az élet!

Ibanez P>!
Jostein Gaarder: A narancsos lány

„Csodálatos a természet, remélem, te is felismerted már. Aki soha nem látta még ilyennek a világot, talán csak akkor fedezi fel, hogy milyen, amikor már közel számára a vég. Akkor talán nyílik számára egy utolsó alkalom, hogy átadja magát a csodának, amelytől hamarosan búcsút kell vennie. … Az ember a világtól tud csak elbúcsúzni, az élettől, a csodától. És azoktól az emberektől, akiket igazán szeretett.”

Az első fele még nem húzott be, igaz, a címen és a borítón kívül ezt a könyvet tényleg úgy kezdtem el, hogy semmit, de semmit nem tudtam róla (olvastam viszont A kártya titkát, szóval volt elképzelésem). Az első felében nekem picit sok volt a „misztikus” narancsos lány utáni hajsza és a belemagyarázások, alig vártam, hogy valami űrrel kapcsolatos téma jöjjön, komolyan :-D Aztán a második felében (hiába, hogy tudtam, hogy ki a narancsos lány) minden kiegyensúlyozottabb lett, fontos kérdésekkel. Rávilágít a könyv, mennyire aprók vagyunk a világon, hogy mennyire „elkótyavetyéljük” az életet, mert nem számítunk arra, hogy esetleg gyorsan véget ér. Egyébként nagyon tetszett az apa felvetése spoiler

„Az élet azok számára tűnik rövidnek, akik tisztában vannak azzal, hogy egyszer véget ér, a világ egyszer megszűnik számukra létezni. Csak kevesen képesek átérezni, mit is jelent örökre eltűnni.”


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Amikor a „mi” névmást használjuk, olyan cselekvésekről beszélünk, amelyek mögött két ember összetett lényének közös akarata rejlik. A legtöbb nyelvben külön névmás van erre. Azt hiszem, ez rendkívül fontos. Varázslatos dolgok történnek, ha két ember egyszerre így kezd gondolkodni. „Vacsorát főzünk.” „Bontsunk ki egy üveg bort?” „Menjünk aludni.” stb. Különös. Mindenesetre más, mintha azt kellene mondanunk, hogy: „Most már menj haza, mert fáradt vagyok.”

6 hozzászólás
padamak>!

Tudod, a valószerűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény.

135. és 146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: remény
Sárhelyi_Erika I>!

A pillanat él, a jelen,
soha nem élsz, ha akkor nem.
(Piet Hein, dán költő)

54. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Csodálatos a természet […] Aki soha nem látta még ilyennek a világot, talán csak akkor fedezi fel, hogy milyen, amikor már közel számára a vég. Akkor talán nyílik számára egy utolsó alkalom, hogy átadja magát a csodának, amelytől hamarosan búcsút kell vennie.
(….) Azt hiszem, senki nem vett még könnyes búcsút Euklidész geometriájától vagy az atomok periódusos rendszerétől. Senki nem hullajtott még könnyeket, ha lekapcsolták az internetről. Az ember a világtól tud csak elbúcsúzni, az élettől, a csodától. És azoktól az emberektől, akiket igazán szeretett.

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Nem feltétlenül nehéz apa nélkül felnőni. Furcsává csak akkor kezd válni a helyzet, ha a halott apád egyszer csak beszélni kezd hozzád a sírból.

Bélabá>!

Azt nem állítom, hogy szép lennék, de rondának sem érzem magam. Veszélyes dolog, milyennek látjuk magunkat. Olvastam valahol, hogy a nők kábé 20 százaléka gondolja magáról, hogy az ország legszebb női közé tartozik, ami az ország lakosságának 3 százalékát teszi ki. Arról még nem olvastam statisztikát, hányan gondolják, hogy beletartoznak a legcsúnyább emberek 3 százalékos kategóriájába. Minden esetre szörnyű lehet úgy élni, hogy valaki elégedetlen a külsejével.

1 hozzászólás
Aveline>!

Talán fontos lenne, hogy vágyakozzunk egymás után.

FreeAngel>!

– Tetszik, amit olvasol? – kérdezte nagymama.
– Nem nyilatkozom – jelentettem ki határozottan, mint a politikusok a tévében, amikor újságírók faggatják őket.
    Az újságíróknak és a szülőknek van egy közös vonása: rettenetesen kíváncsiak. A politikusok és a gyerekek pedig abban hasonlítanak egymásra, hogy időnként feltesznek nekik kényes kérdéseket, amelyekre nem szívesen válaszolnak.

66. oldal

Aurore>!

Tudok a Gonosz létezéséről, hallottam Beethoven Holdfényszonátáját. De tudom, hogy a Jó is létezik. A kettő közötti repedésből virág nő ki, amelyről hamarosan vidám dongó száll a magasba. Liszt Ferenc nevezte úgy a Holdfényszonátát, „virág a két mélység között”.

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc · Ludwig van Beethoven
hencsibe P>!

Boldog lehetsz, hogy itt voltál, akkor is, ha menned kell!


Hasonló könyvek címkék alapján

Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság
Tillie Cole: Ezer csók
Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!
Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén
John Green: Csillagainkban a hiba
Julie Buxbaum: Hogy folytassam?
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Julie Buxbaum: Remény és más csattanók
John Green: Alaska nyomában
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny