A ​kártya titka 75 csillagozás

Jostein Gaarder: A kártya titka Jostein Gaarder: A kártya titka

Jostein ​Gaarder nevét a Sofie világa című, gyerekeknek írt filozófiatörténete tette világszerte ismertté. A kártya titka is filozófiai kérdéseket boncolgat, s elsősorban arra keresi a választ, hogy kik vagyunk valójában, és honnan jöttünk. A regény kamasz hőse, Hans Thomas Görögország felé utazik édesapjával, hogy megkeressék a fiú édesanyját, aki elhagyta őket. Az utazás egyik állomásán a városka öreg pékmestere négy zsömlét ad Hans Thomasnak, aki az egyik zsömlében titokzatos könyvet talál. A zsömlekönyv rejtélyes családregény, s Hans Thomas lassan rájön, hogy a saját családtörténetét olvassa. Megtudja, hogy kik voltak a nagyszülei, hogyan találtak egymásra szülei, s miért hagyta el őket az édesanyja. Különös kártyajáték folyik: 52 kártyalap elevenedik meg, hogy Hans Thomas megérthesse, ki is ő valójában, s ki az a titokzatos Joker, aki „túl sokat gondolkodik, s túl sokat tud”. Miközben a fiú maga is résztvevője, szereplője lesz a családregénynek, útjuk is a végéhez ér: de vajon… (tovább)

Eredeti cím: Kabalmysteriet

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Kossuth, Budapest, 2016
248 oldal · ISBN: 9789639996502 · Fordította: Szöllősi Adrienne
>!
Noran Libro, Budapest, 2016
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155513640 · Fordította: Szöllősi Adrienne
>!
Elektra / Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
296 oldal · ISBN: 9635485158 · Fordította: Szöllősi Adrienne

Enciklopédia 2


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

>!
Uzsonna
Jostein Gaarder: A kártya titka

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Jó volt kinyitni és a hófehér lapjaiba belemerülni, amelyeken rögtön több történet lapjai is feltárultak előttem. És mint ahogy a pasziánszt is rakosgatja szépen az ember, hogy kijöjjön, aminek ki kell jönnie, itt is lapról lapra spoiler alakult a „mintázat” és rájöhettünk spoiler. Két fő lapjárást követhettünk soron: az egyikben egy apa és a fia indul el Görögországba, hogy megkeressék az identitását több éve kereső anyát/feleséget, a másik történet pedig egy titokzatos kis könyvben van megírva, amelyet a fiú olvas út közben. És mire az út és a könyv véget ér, rájövünk, hogy spoiler. Én magát az utazást élveztem, ahogy Apa és Fia nem siettek, elfilozofáltak az életről, mindenféléről, és velük együtt rácsodálkozhattam a világra, elgondolkozhattam, hogy honnan jöttünk, hová megyünk. A kártyákon található figurákat, képeket mindig is szerettem nézegetni, mert izgattak, kik és miért vannak rajta, ezután a könyv után, pedig ennél is nagyobb figyelmet szentelek nekik.
És a Jokerről még nem is beszéltem!

>!
Noran Libro, Budapest, 2016
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155513640 · Fordította: Szöllősi Adrienne
>!
Arcturus
Jostein Gaarder: A kártya titka

Szeretem, ahogy Jostein Gaarder az élethez áll, és tetszik, amikor gyerekekről/gyerekeknek ír. Nem nézi őket hülyének, sőt, sok szempontból talán bölcsebbnek is, mint a felnőtteket. És ez tetszik, mert én is hasonlóan vélekedem. Nagyon sokáig napi kapcsolatban voltam gyerekekkel (mára már-már felnőttek), és sokszor jobb, érdekesebb és elgondolkodtatóbb beszélgetéseim voltak a 8-10-12 évesekkel, mint nagyon-nagyon sok felnőttel. Mert bennük még élt a kíváncsiság, ők még mertek kérdezni, ők még el merték mondani a saját kis gondolataikat és kétségeiket, és érdeklődésük mindenre kiterjedt. Beszélgettünk fizikáról, csillagokról, családról, szülőkről, testvérekről, gondolatokról, állatokról, sportokról, történelemről, könyvekről, ételekről, emberi testről, és sorolhatnám napestig: mindenről. És azt hiszem, hogy ahhoz, hogy egy gyerek megnyíljon előtted és merjen beszélni, csupán egy dolog kell: a tisztelet. Tiszteljük őt, mint egyént, mint embert. Fiatal kis embert, aki előtt még nagyon sok dolog áll és sokat kell tanulnia, de akkor is: embert.

Jostein Gaarder pedig tiszteli a gyerekeket. Tiszteli és szereti annyira, hogy nekik (is) szólóan meséljen a filozófiáról, ahogy ezt tette a Sofie világában is. De nehogy azt gondolja bárki, hogy ez egy gyerekmese gyerekeknek: nem, épp annyit tud adni egy felnőtt embernek és sokat megélt aggastyánnak is, mint egy gyereknek. Talán ez Gaarder egyik titka: kortalan, amiket ír, éppúgy szól egy, a világgal éppen csak ismerkedő tízévesnek, mint a tízéves dédapjának, aki mögött már több áll, mint előtte.

Mindannyian fattyúk és mindannyian kártyalapok, méghozzá Jokerek vagyunk? Vagy csak néhány „kiválasztott” a Joker? Esetleg mindannyian különálló paklik vagyunk, akikben kallódik valahol egy használatlan Joker? Gondoljuk tovább ezeket a kérdéseket, bár a válaszra sosem jövünk rá, de mégis hozzánktesz, ha végigjárjuk. És miközben megismerkedünk apa és fia lassú, komótos, kényelmes utazásain át a nagyobb filozófiai eszmékkel, mi is átgondoljuk, hogy mi mit gondolunk róluk, mennyire tudunk azonosulni velük. Ezáltal közelebb kerülünk saját magunkhoz is.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2019/08/13/mindannyian_karty…

>!
K
Jostein Gaarder: A kártya titka

Első olvasásom a szerzőtől, de van még más is tervben. Sokszor eléggé meseszerű, de azért vannak benne komoly részek. ("németfattyú", Isten megölése) Alapvetően tetszettek a kérdések, pláne a pestises levezetés, azért a magyar történelemben is el lehetett veszni ilyeténformán (is). Tetszett, amikor talán a Joker, vagy nem is tudom kicsoda jellemezte a törpéket, hogy „mint az állatok”. spoiler
Tetszett annyira a könyv, hogy később esetleg egy saját példányra is szert tegyek.

„Egyet tudok, hogy semmit sem tudok.”

>!
Emmonita P
Jostein Gaarder: A kártya titka

Azt hiszem, mind Jokerek vagyunk, csak van aki nem tud róla. Az emberiség mázlija, hogy mindig vannak páran, akik tudnak is róla. Mert amikor már senki nem hisz a Jokerekben, a Jokerek is megszűnnek létezni. És akkor jaj nekünk. :)
Jostein Gaarder nagyon jól tudja magáról, hogy Joker. És a feladatát is rendkívül komolyan veszi.

Jobban tetszett ez, mint akármelyik másik könyve. Nem gondoltam volna. :)

>!
Lahara ISP
Jostein Gaarder: A kártya titka

Nem tudom szavakba foglalni, mit váltott ki belőlem az a könyv, nagy hatást, azt hiszem, de ez nem a megfelelő szó rá. Egyszer majd szeretném, ha egy példányt a sajátomnak mondani, hogy olvassam újra és újra és nagyítóval. Ez valahogy az a fajta könyv, amit bátran kitennék a könyvtár Olvasóink ajánlják polcára, ha tudnám, hogyan lehet ajánlani.

>!
Tiger205
Jostein Gaarder: A kártya titka

Nagyon érdekes mese , tetszik, kicsit „végtelen történet” érzésem van, de valószínűleg ez felületi seb. Amúgy meg annyi jópofa mondat van benne, hogy lassan idézet hegyeket zúdítok rátok ebből a könyvből (pedig csak az első 70 oldalon vagyok „túl”.

1 hozzászólás
>!
Renkou
Jostein Gaarder: A kártya titka

Még valamikor az egyetemen akadt a kezembe, akkor pillanatok alatt kiolvastam, de valahogy a lényeg nem maradt meg bennem. Aztán visszavittem a könyvtárba, majd elkezdtem gondolkodni. És újra kikölcsönöztem.
Ismét elolvasnám, ha lenne rá lehetőségem, de jelenleg sajnos nincs.

2015
Most is ugyanúgy szíven ütött, mint az első két alkalommal, ha tudtam volna, akkor egyszerre elolvasom, kár, hogy csak bizonyos számú órából áll egy nap.
Érdekes dolgokról ír, elgondolkodtató. Végtelenségig optimista, ami különösen jól esik. Nagyon tetszik az, ahogy az életről ír, évek óta igyekszem minden reggel úgy felkelni, hogy rácsodálkozzak a világra. Lehet, hogy ez is egy régebbi olvasás alkalmával maradt meg bennem, csak már nem emlékeztem pontosan.
Újraolvasós!

>!
Georginanéven P
Jostein Gaarder: A kártya titka

Már most elnyerte a tetszésem, pedig csak az elején tartok. Korábban is remek megoldásnak tartottam azt, ha gyermekek stílusában, látásmódjával és szemén keresztül szembesülhetünk az élet kicsi vagy nagy dolgaival. Meghatott A narancsos lány. Azt érzem, ez a mű is hasonlóan vonul be majd az olvasásélményeim közé. Csoda aranyos könyv, telve érzelmekkel, bájjal, ugyanakkor komolysággal. Nagyszerű alkotás. Számomra leginkább az értékelendő, és azért képvisel értéket a regény, mert hiteles. Végre valahol nem kezelik le a gyereket, azért mert gyerek, nem törik le a szárnyait, hanem vele szállnak a képzelet örvényein. Szülőknek, szülőjelölteknek erősen ajánlanám elolvasásra.

>!
attatoth
Jostein Gaarder: A kártya titka

Érdekes, olvasmányos mű. Nagyon jó ahogy az író felépítette a történet belső összefüggéseit. A titokzatos szigeten történtekbe valahogy nem tudtam beleélni magam, de ez érthető is, mert annak a helynek különleges a szerepe. Fura, hogy eddig fel sem tűnt nekem, hogy „véletlenül” pont 52 kártyalap van.

>!
Smici P
Jostein Gaarder: A kártya titka

Nagyon jól megírt „mese” az életről, a valahova tartozásról. Az előre megírt sors könyvben leírt változata.
Az, hogy az életünk, és mások élete is milyen vékony fonálon lóg, és mennyi mindenen múlik, a legtöbb embernek eszébe sem jut. De most tényleg, belegondol valaki is abba, hogy a rengeteg őse közül, ha csak az egyik is meghal például a nagy pestisjárványban, vagy más módon, akkor nincs olyan, hogy „én”?
Miért nem mondja mindenki felkeléskor, hogy milyen csodás a világ? Sorolhatnám még a kérdéseket és példákat, melyek válaszára ez a könyv szeretne ráébreszteni minket.
Gaardertől még nem olvastam semmit, ez az első könyvem tőle, de ez elég nagyot ütött, simán 5 csillagos.


Népszerű idézetek

>!
rosa_canina

– Egy orosz űrhajós és egy orosz agysebész beszélget a kereszténységről. Az agysebész vallásos, az űrhajós nem.
„Jártam már néhányszor a világűrben- mondja-, de egyetlen angyalt sem láttam.” Az agysebész döbbenten hallgat, majd így szól: „ Én pedig megoperáltam már jó néhány okos agyat, de nem láttam egyetlen gondolatot sem.”

156. oldal

>!
Szelén

Ha agyunk olyan egyszerű lenne, hogy képesek lennénk megérteni, minden bizonnyal olyan buták lennénk, hogy úgysem értenénk.

137. oldal

>!
Caroline

Lenne egy tanácsom azoknak, akik meg akarják találni önmagukat: ne utazzanak túl messzire onnan, ahol laknak. Mert fennáll a veszélye, hogy örökre elveszítik a gyökereiket.

19. oldal

>!
Viki77

Gyermekkorunkban még képesek vagyunk arra, hogy észrevegyük a csodát. Ám lassan-lassan a világ megszokássá válik számunkra. Felnőtté válásunk nem jelent mást, mint hogy eltelünk az érzékeink közvetítette élményekkel.

276. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megszokás
>!
Jesper_Olsen 

Hogy lehet az, hogy az emberek tengnek-lengnek, jönnek-mennek ezen a bolygón, és sohasem töprengenek el azon, kicsodák ők valójában és honnan erednek? Miért csukják be a szemüket a csoda előtt? Vagy rá sem ébrednek a csodára?

132. oldal

>!
Jesper_Olsen 

Hiszen minden rejtélyek között a legnagyobb a szeretet titka. Az idő múlásával sem halványul el, nem úgy, mint a régi emlékképek.

295. oldal

>!
Jesper_Olsen 

– Az embereket különös vakság sújtja. Éppen azt nem veszik észre, ami a legmisztikusabb mindenek között: a mi világunkat. Jobban érdeklik őket a marslakók meg a repülő csészealjak, mint az a titokzatos mű, mely a szemünk láttára bontakozik ki. Én azt hiszem, a világ léte nem lehet véletlen.

117. oldal

>!
Caroline

– Ha csak egy is van e sok ember között, aki friss szemmel csodálatosnak és titokzatosnak látja a világot…
Mély lélegzetet vett, mielőtt folytatta volna.
– Ezernyi ember van odalenn, fiam. Ha csak egy akad közöttük, aki a létet őrült kalandnak tartja, és mindennap ezzel a gondolattal a fejében ébred fel…
– Mi van akkor? – kérdeztem, mert zavart, hogy már megint megállt a mondat közepén.
– Nos, akkor ő a joker a kártyák között.

163. oldal

>!
Renkou

Az élet olyan szerencsejáték, amelyben csak a nyerőszámok láthatók.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
>!
Renkou

– Ülj le! – parancsolt rám, amikor kiszálltunk a kocsiból, és rámutatott egy nagy kőre. – 1349 – mondta váratlanul.
– A nagy pestisjárvány…
[…]
– Helyes – mondta apa és folytatta. Gondolom, tudod, hogy fél Norvégia elpusztult ekkor. Van azonban valami, amiről még soha nem beszéltem neked ezzel kapcsolatban.
[…]
– Tisztában vagy azzal, hogy több ezer ősöd élt akkoriban?
Megráztam a fejem. Nem értettem, hogyan lehetséges ez.
– Szóval az embernek két szülője, négy nagyszülője, nyolc dédszülője van, nem is beszélve a nyolc ükapáról és nyolc ükanyáról, ami ugye, már tizenhat ük. Ha ezt követed vissza egészen 1349-ig, meglátod, hogy megszaporodnak.
[..]
– És akkor jött a bubópestis. Aratott a halál, különösen sok gyereket vitt el. Némelyik családból mindenki meghalt, másutt túlélték néhányan. Neked is sok-sok ősöd volt éppen gyerek akkortájt, Hans Thomas. Közülük azonban senki nem halt meg.
– Miért vagy ilyen biztos ebben? – kérdeztem döbbenten.
Apa beleszívott a cigarettájába, csak azután válaszolt.
– Azért, mert te most itt ülsz, és az Adriai-tengert bámulod.

114. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fanny Joly: A bátyám? Ki nem állhatom! A húgom? Kész borzalom!
Aimée Sommerfelt: Miriam
Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog
Klaus Hagerup: Markus és Diana – A Szíriusz fénye
Jeanette Winterson: Gubancrom
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Ecsédi Orsolya: Cirrus a tűzfalon
Angela Nanetti: Nagyapó a cseresznyefán
Timothée de Fombelle: Ágról szakadt Tóbiás – A számkivetett